Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-10-23 / 1550. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 OCT. 23 NO. 1550 SZÁM HETI KRÓNIKA Még egyszer a Kurucokhoz ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) ... Ha a kapitalista uralkodási rendszer erkölcsi zülöttségébe akarunk egy kis bepillantást tenni, a jelenben van arra leg­több alkalmunk. A múltban leg­inkább csak a kizsákmányolás és annak következménye a pro- fitharácsolás volt minden tekin­tetben nyílt, érezhető és látható. Az erkölcsi kilépések a kapita­lista rendszer képviselői részé­ről, leginkább titkosak voltak és azokat a fürkész újságíróknak kellett kiböngészni és leleplezni. Általában a kapitalista urak ki­felé igyekeztek, a nagyképüskö- dő humanizmus elmélete alap­ján díszelegni és valahogy min­dig olyan színben föltűnni a nép előtt, mintha az ő létezésük és uralkodásuk kizárólag a nép ja­vát szolgálná. Ha azonban a kapitalista rend­szer bensőjét ismerjük, úgy tel­jesen fölösleges az “erkölcsi” szó értelme szerint ott kutatni vagy véleményt mondani. Mert ott ahol minden a pénz és a pro­fit ott nem lehet erkölcs és ami esetleg van az is, csak a pénz és a profit irányvonalát tükrözi vissza. így tehát ha a kapitalis­ta uralkodási rendszer erkölcsé­ről beszélünk, csakis erkölcsi zü- löttségről lehet szó. Persze az­tán ha az erkölcsi züllöttséget osztályozni akarjuk, hozzá te­hetjük, “mély”, “mélyebb” és “legmélyebb” szócskákat. Ha az­tán a kapitalista erkölcs még en­nél is mélyebbre sülyed, úgy be­következik a nyelvtani fagy­pont s az ilyen mély züllöttséget már legfeljebb a szótáron kívül álló káromkodási szavakkal il­lethetnénk. Mi azonban mint jó gyerekek, ilyen szavakat nem használunk, igy csak azt vethetjük papírra, hogy a kapitalista erkölcs a leg­mélyebbre sülyedt le azzal az aktussal, melyet ma még csak félhivatalosan jelentenek, hogy Amerika és Franco fasiszta kor­mánya között, állítólag katonai szövetség jött létre, vagy ilyes­miről komoly tárgyalásokat folytatnak. Az összes fasiszta kormányok között, (Hitlert ki­véve) Franco kormánya volt az, amely a legvéresebb erőszakkal jutott hatalomra és azóta is a legkegyetlenebb terrorral van hatalmon. A munkásság szem­pontjából a legbünösebb fasisz­ta Franco, aki legyilkolta a for­radalmi munkásmozgalom veze­tőinek és híveinek ezreit és a gyönyörű keretek között műkö­dő spanyol munkásmozgalmat teljesen kiirtotta. Ezért talán méltóan beilleszkedhet most a kapitalista erkölcsi vonalba, de hogyan tudják megmagyarázni mint szövetségre méltó erény­nek azt a tényt, hogy Franco volt az első, aki a japán császárt gratulálta a Pearl Harbor-i tá­madás sikerének alkalmából. Ezt a gratulációt követte az­tán a fasiszták oldalát szolgáló minden ténykedése és azt már nem is egyszer elismerték Fran- coék, hogy a náci submarinok egyik főbázisa náluk volt és olajjal való ellátásukról ők gon­doskodtak. Nem is beszélve ar­ról a külön spanyol hadseregről, mely “önkéntesen” állt az ame­rikai hadsereg ellen állított ágyuk és gépfegyverek mögött. Franco és kormánya nem zül­lött tovább, mert már akkor el­érte a legmélyebb sülyedési tér­fokot, most amikor az amerikai kapitalisták ezekkel fognak ke­zet és lépnek most már nyílt szö­vetségre, ugyanerre az erkölcsi züllöttségre sülvedtek le. Hogy mennyire a Wall Street urait képviseli a kapitalista kormány­zat, azt tisztán mutatja ez az esemény is, mert az biztos, hogy az amerikai nép nagy többsége olyan fasiszta gyilkos pribékek­kel mint Francoék, soha nem fognának kezet. Hogy nem az történik a kapi­talista kormányrendszerek alatt, amit a nép nagytöbbsége akar, azt már régen tudják azok, akik ismerik a kapitalista rendszerek összetételét és ismerik azt az iránytűt, mely a gazdasági ha­talom birtokosainak érdeke sze­rint irányítja az állami politikát. A gazdasági hatalom urai soha nem veszítenek, akár jó akár rossz a politika mindaddig, amig a gazdasági hatalom az ő kezük­ben marad. Mindig csak a nép­tömegek azok, akik megszen­vednek az urak politikai játsz­májáért, ha rosszul játszanak, akkor még jobban megszenved­nek érte. Ezt a példát már elég világosan megmutatta az angol uralkodó osztály züllöttsége, ak­kor, amikor minden erővel Hit- lerék náci uralmát segítette föl­építeni a szovjetek elleni hábo­rúra. Láttuk mi lett az ered­mény, az angol néptömegek vég­telen szenvedése, a nép ifjúságá­nak számottevő kiirtása, de az­ért az angol uralkodók ott ma­radtak az uralkodási hatalom­ban és most gazdasági érdekeik javára más politikusokkal ke- vertetik a kártyát. Ezek a gyakorlati példák, me­lyek szemeink előtt játszódtak (Folytatás a 8-ik oldalon) A new jerseyi Rákóczi Nap bizottsága a fenti címről tett tanúbizonyságot a szeptember havi Rákóczi Szemlében. Nincsen számításom védelem­be venni a Magyar Jövő tudósí­tóját a Rákóczi Napot illetőleg, melyet a Pfeiffer Zoltán ottani megjelenésével kapcsolatban irt a Magyar Jövőben. Meglehet, hogy a tudósitó csupán az ő kí­vánságának és az is lehet, hogy számos barátjának és tagtárs óhajának adott csak kifejezést, de az elkergetése nem bizonyult valónak. Ami elég gyarlóság at­tól a Rákóczi 16 különböző szá­mú osztályainak a 16 megbízott­jaitól, hogy egy magyar renegá- tot odainvitálnak és az állítások szerint több mint négyezer régi — kényszerből kivándorolt — magyar előtt azt a mai Magyar- országot és annak az irányitóit gyaláztatják vele maguk előtt, akik megszüntették, lerázták és lerázatták a magyar dolgozó nép nyakáról az úri tetveket, mely századokon keresztül mint kártékony rovarok dőzsöltek a magyar dolgozó milliókon. A figyelmébe vésem annak a 16 bizottsági tagnak is és a több mint négyezer ott megjelentek­nek, a fenti megjegyzésemet, hogy keressenek választ arra, hogy a legtöbbünk, több évtize­dek előtt, miért voltunk arra kényszerülve, hogy el kellett hagyni a szülőföldet. Pfeiffer- től valószínűleg nem kaptak rá választ, de a fenti körülmény mérvadó bizonyíték. Nem tudom, de a csenevész fogalmazványok alatti 16 név között kutattam, de nem talál­tam magyar előkelő neveket és .valószínű, hogy kis zsellérek, vagy urasági kocsisok, béresek és valamilyen mesterséget tanul­tak lehetnek, de még céhmeste­rekre sem merek gondolni, hogy lehettek közöttük. És mint ilyen hasznos foglal­kozásúak, ha világosság gyűlt volna azon a piciny helyen a fej­bőr alatt, akkor egy olyan em­bert kellett volna odainvitálni, aki már visszajött a mai Ma­gyarországból és részletesen megmagyaráztatták volna ma­guknak, hogy a rom országban mennyire haladtak az építkezés­ben a magyar dolgozók, közöt­tük a mi otthon hagyott testvé­reinkkel. Avagy az a szökött briganti talán erről beszélt? Nem hiszem el. Vagy az egyesü­let fejlődéséről? ez sem valószí­nű. A válaszokban nem tesznek semmiféle említést a Magyar Jövő tudósítására, hogy miről letye-f egy éltették a legújabb, zöldfülű tagtársat dr. Pfeiffert. Valószínűleg olyan politikáról, amit nem értettek és az építők és tervezők gyalázasáról, melyet hangosan éljeneztek és vörösre tapsolták a kezeiket. Ha a Rákóczi Segélyző Egye­sület nem politikai intézmény, miért kellett akkor egy Magyar- országból szökött politikust több mint négyezer embernek kényszerből meghallgatnia ? Amint a helyzet alakulása mutatja, meglehet, hogy a kö­zeljövőben számon lesz kérve at­tól az előkelő 16 bizottsági tag­tól,. hogy miért? Kijelentik, hogy az Egyesület nem politikai intézmény és mégis az atombom- bás politikusok egyikét invitál­ták és méltatták a förtelem oká- dásra. Valami összefüggés van a new yorki 23. osztály és a new jerseyi városok 16 osztályai kö­zött, amig ezen osztályok még takaró alatt tartják a tervet, csupán csak a felszínen kacér­kodnak, addig a 23. osztály már a nyílt téren próbálkozik az Amerikai Magyar Szövetséggel. Arra szólítja fel egy körlevél­ben a Rákóczi osztályokat, hogy csatlakozzunk a fenti (fasiszta) Szövetséghez és egyesült erővel tegjmk szabaddá a magyar né­pet s függetlenné az országot az amerikai kormány hozzájárulá­sával. Ajánlatos lesz minden egyleti tagnak éberen figyelni az egyleti nagy basák és fiókáik­ra is. Julius Siket NINCS BÉKE A MUNKÁS FRONTON PARIS — A francia munkás­szervezetek öt millió tagja meg­üzente de Gaulle tábornoknak, hogy résen állnak és minden eszközzel megakadályozzák a puccskisérletét, ha megpróbálná beváltani fenyegetését és erő­szakkal akarná magához ragad­ni a hatalmat. A sztrájkok to­vább tartanak, mindaddig mig a kért emelést nem adják meg a munkásságnak. PARIS — A francia kormány újabb csapatokat vezényelt ki a sztrájkoló munkások ellen Nan­cy városban. A miniszterelnök kijelentette, hogy nem hátrál­nak meg a kommunista fenye­getések előtt és az alkotmányos rend fenntartásához ragaszkod­nak.' Lorraine szénbányáihoz is katonaság vonult ki, hogy féken tartsák a bányászokat. A sztráj­kok az egész országban tovább terjednek. /

Next

/
Thumbnails
Contents