Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-10-16 / 1549. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1948. október 16.

Egyről-Másról

ELMONDJA: J. Z.

BOSZORKÁNYÜLDÖZÉS

TELJES LENDÜLETBEN

ÍGY VÁLASZTÁS előtti hetekben megszoktuk már, hogy a különböző politikai pártok jelöltjei kiteregetik egymás szeny- nyeseit, le “reakciósozzák” egymást, a nagytőke — Wall Street — szolgáinak bélyegzik egymást és mindegyik a “dolgozók” érdekei védelmezőinek igyekszik feltolni önmagát.

Amig a gondolkodó emberek tisztába vannak azzal, hogy az igy elhangzott vádak nagyrészben igazak és a legtöbb jelöltre teljesen ráillenek, azzal is tisztában vannak, hogy az ily alkalmakkor tett ígéretek csak csalétkek a szavazók horogra kerítésére, mert a választások eredménye a munkás tömegek szavazatától függ, mert azok képezik a szavazók többségét.

Ez a választási kömédia a helyi választásoknál minden évben és az országos választásoknál minden négy, évben megismétlődik, a jelen választások azonban a már megszokott nyelvöl- tögetés és sárdobálásnál sokkal alávalóbb és a munkás tömegeket sokkal érzékenyebben érintő gyűlölet hadjárattal kötötték össze a választási kampányt, amely minden jel szerint nem fog befejeződni a választás után bármely nagy polgári párt jelöltje kerül kormányra.

EZ A GYŰLÖLET hadjárat * ugyan nem üj keletű és nem is a politikai állásokra pályázó jelöltek találták ki, de úgy a hu- sosfazék körül ülők, mint az odatörekvők egymáson tultéve igyekeznek azt kihasználni, hogy gazdáik kegyet megnyerjék. Ez a vörösfalás, vagy boszorkány üldözés a fegyverszünet megkötése után azonnal megindult és pedig a National Association of Manufacturers (NAM) — a munkáltatók szövetsége — kezdeményezésére és mindnagyobb mértéket ölt.

A két nagy reakciós polgári párt jelöltjei egymást tulhar- sogva ordítják, hogy megválasztásuk esetén ők igy meg úgy elbánnak majd a vörösekkel. Pedig eddig sem mulasztottak el egyetlen kínálkozó alkalmat arra, hogy a NAM utasításait végrehajtsák. A választásokban ugylátszik ez jó csaléteknek bizonyul a tudatlan tömegek félrevezetésére és minden bokrot felkutatnak, hogy a “vörösek” búvóhelyeit felfedjék és mennél nagyobb publicitást kapjanak a szenzáció hajhászó sajtóban.

AZ ORSZÁG kormányzó testületének két osztálya eddig is mindent elkövetett, hogy egymást diszkreditálják és saját maguknak mennél nagyobb érdemet szerezzenek a boszorkány üldözés révén.

A republikánus párt többsége által kontrolált kongresszus alsó házának két bizottsága is azzal van elfoglalva, hogy ahol valamelyes munkás megmozdulás van, rögtön vizsgálatot indítanak annak felderítésére, hogy

azt csak “kommunisták” inspirálhatták és a vizsgálat minden esetben “eredménnyel” jár, mert a bizottság “kideríti”, hogy a szervezet aktív vezetősége, vagy a sztrájkbizottság tagjai “kommunisták” még akkor is, ha halvány fogalmuk sincs, hogy mi fán is terem az a sokat hangoztatott kommunizmus.

A demokrata párti kormány viszont nem akar alul maradni a versenyben és annak bizonyítására, hogy a babér őket illeti meg a boszorkányüldözés eredményességéért a legaljasabb szervezet és munkás ellenes lépésektől sem riadnak vissza. És a jelen választási kampányban kérkednek, azzal, hogy melyik fél tesz többet az ország biztonságára a vörös veszély ellen.

MANAPSÁG itt ebben az országban a legegyszerűbb bérmozgalom is kongresszusi vizsgálatot von maga után ha munkabeszüntetésre került a sor. Mert a törvényhozóink úgy vélekednek, hogy ahol már sztrájk van, ott minden bizonnyal “kommunisták” vannak és nekik kötelességük az országot megvédeni a kommunistáktól.

így történt Evansvilleben (Ind.) is, ahol a CIO-hoz tartozó United Electric, Radio and Machine Workers szervezet tagjai hosszabb idő óta bérharcban álltak a Bucyrus-Erie Corp. telepén.

Mint minden esetben a Taft- Hartley törvény életbelépte óta a vállalat tiltóparancsért folyamodott a bírósághoz a tömeges sztrájkőr szolgálat eltiltására, amit meg is kapott, a sztrájkolok azonban saját jólfelfogott érdekeik szemmeltartásával a tiltóparancs ellenére megakadályozták a sztrájktörők bevitelét a telepre.

Mivel a T-H törvény a sztrájktörés jogát szent és sérthetetlennek tartja és a törvény megsértését jelenti, ha a sztrájkolok jogaikat védik a sztrájktörők aljas cselekvéseivel szemben, ma legegyszerűbb módja a sztrájk megtörésének az állami kozákok kirendelése a sztrájktörők védelmére és ez történt Evansvilleben is. Ehhez az aljas sztrájktöréshez az állami és városi hivatalos közegeken kívül hozzájárultak az AFL szervezetek is és elszánt harcok után a sztrájkolok kénytelenk voltak feladni a további harcot és visz- szamentek dolgozni.

EZZEL azonban nem fejeződött be a sztrájkolok küzdelme. Mert megjelent a kongresszus alsó házának Munkaügyi Bizottsága a színhelyen kikutatni a “kommunistákat” és minden aktív sztráj kólót beidézett kihallgatásra. Bár a szervezet helyi csoportja a kihallgatás elhalasztását kérte, mert a szervezet évi konvenciója éppen abban az időben volt folyamatban, melyen a szervezet jogtanácsosa is részt- vett igy nem lehetett jelen a kihallgatáson, a bizottság azonban figyelmen kívül hagyta a kérelmet és a kihallgatásokat

forszírozta úgy vélekedve, hogy ez a legjobb alkalom ily aljas munka végrehajtására.

A kongresszusi bizottság első koronatanúnak egy asszonyt hallgatott ki, aki szembe lakik a szervezet helyiségével — bár bent soha nem volt — és a képviselő urak megfelelőnek tartották, hogy mindenről jelentést tegyen, ami a helyiségben történt.

Azután 25 sztrájkoló munkást hívtak be kihallgatásra, akik alkotmányos jogaikra hivatkozva megtagadták a kérdésekre a feleletet jogtanácsosuk jelenléte nélkül. A feltett kérdések között volt, hogy “Are you a communist” (kommunista-e) és ‘Do you believe in god” (hisz-e az istenben) a munkások azonban nem feleltek, mire Mitchell képviselő magából kikelve ordította: “gondoljátok, hogy alkotmányos jogaitok megsértése volna, ha egy csoport összeállna és az.alkotmány mögé bújva benneteket kátránnyal leöntene és tollal beszórna, ti jómadarak?” És ezt az Egyesült Államok legfőbb törvényhozó testületének egy tagja mondotta, ami nyílt felszólítás a csőcseléknek a lin- cselésre.

ANNAK bizonyítására, hogy nem csak a republikánus kongresszus, hanem a demokrata kormány is mennyire őrködik az “ország biztonsága” felett, egy- re-másra eregetik a kormányrendeleteket aziránt, hogy mit szabad, hol és mikor és mit nem szabad.

Bár a kormány igazságügyi osztálya (Department of Justice) a kongresszusi bizottságok munkáját “publicitás hajhászás- nak” és “boszorkány vadászatnak” minősiti, ugyanakkor a kormányhivatalokban a legalávalóbb haisza folyik az alkalmazottak ellen és már eddig is több száz alkalmazottat bocsátottak el csak azért, mert valaki feljelentést tett ellenük, hogy a szüleik, vagy testvéreik, vagy csak egyszerű ismerőseik oly lapokat, könyveket vagy egyéb nyom- taványokat olvasnak, melyek ellenzik ezt az aljas boszorkányüldözést, vagy ugyan azok oly összejöveteleken jelentek meg, ahol esetleg “kommunisták? is voltak.

Általános hajsza folyik az atomenergia laboratóriumokban és telepeken foglalkoztatott tudósok, mérnökök, kémikusok és munkások ellen is és még annyi elégtételt sem kapnak a megvádoltak, hogy szembesítsék őket vádlóikkal, illetve feljelentőikkel.

A LEGUTÓBBI — bár nem az utolsó — támadás a “kiváló liberális” David E. Lilien thal az atomenergia commission elnökétől jött — minden valószínűség szerint Truman elnök egyenes utasítására — melyben eltiltja a CIO-hoz tartozó United Electric, Rádió and Machine Workers, valamint a United Public Workers of America szervezeteket, hogy szervezés céljából megközelítsék azon telepeket, ahol az atomenergiával kapcsolatos munka folyik.

Pedig pár évvel ezelőtt maga Lilien thal is a boszorkányvadászok céltáblája volt, amikor néhai Roosevelt elnök kinevezte őt

jelenlegi állásába, melyet a szenátusnak kellett jóváhagyni.

A szenátus reakciós tagjai akkor úgy vélekedtek, hogy mivel Lilienthal apja vagy ötven 'évvel ezelőtt Csehszlovákia azon részéből jött Amerikába, amely most orosz terület, tehát nagy az eshetőség, hogy Lilienthal “kommunista” és megbízhatatlan ezen fontos állás betöltésére. És most maga Lilienthal is a boszorkányvadászokhoz csatlakozik.

EZEN rendelet szerint, mivel a nevezett két szervezet vezetősége nem irta alá a Taft-Hartley törvény által követelt hűségnyilatkozatot, mely szerint “nem kommunisták és nem tartoznak oly szervezethez, amely a jelenlegi kormányforma erőszakos megdöntését hirdeti” ezen szervezetek “kommunista befolyás” alatt vannak és jogtalanok arra, hogy az atomeneregia telepek munkásait szervezzék.

Ily értelmű rendeletet küldött Lilienthal Charles E. Wilson, a General Electric Corp. elnökének és a Chicago University által irányított Argonne Atomic Project vezetőjének. Csak természetes, hogy Wilson a legnagyobb készséggel tesz eleget Lilienthal utasításának, hiszen neki is a leghőbb óhaja, hogy ne tárgyaljon a UE szervezettel.

Mint ismeretes, a General Electric két tucatnyi telepein szerte az országban a munkások a UE szervezethez tartoznak és a vállalat igazgatósága mindent elkövet, hogy a munkások szervezetét felrobbantsa. így Lilienthal rendelete nagyon kézenfekvő a GE igazgatóságának aziránt, hogy a főtelepen Schenee- tady-ben ne ismerjék el a UE szervezetet, az ott foglalkoztatott munkások képviseletében.

Ha ez sikerül Schenectady- ben, majd gondja lesz rá a GE igazgatóságának, hogy valamennyi telepre bevigyének valamelyes munkát, amely az atomenergiával bármilyen jelentéktelen mértékben összeköttetésben van és igy módjukban lesz az UE szervezetet — kormányrendelettel — kiebrudalni az összes telepekről.

LÁTVA ezen tervszerű aknamunkát a munkásszervezetek ellen, szinte elcsodálkozik az ember az amerikai munkásvezérek rövidlátásán, vagy rosszakaratán, hogy most, amikor ily komoly veszély fenyegeti a munkásság szervezeteit, ők azon veszekednek egymás között, hogy Trumant, a demokrata párt jelöltjét, vagy Deweyt, a republikánus jelöltet támogassák a közeli hetekben esedékes választásokban.

Ahelyett, hogy mendent elkövetnének a munkásság egy táborba hozására, hogy egyesült erővel vegyék fel a harcot a NAM által irányított szervezet ellenes támadás visszaverésére, a vezér urak is csatlakoznak a boszorkányüldözők táborához és a barrikád másik oldaláról eresztgetik mérges nyilaikat azon szervezetek ellen, amelyek némi ellentállást tanúsítanak a reakció támadásai ellen.

így, amit a munkáltatók eddig nem tudtak elérni a külső támadással, azt elérik a vezérek segítségével úgy, hogy belső vi-