Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-10-09 / 1548. szám
1948. október 9. BÉRMUNKÁS 7 oldal Mennyiségileg és minőségileg alkot nagyot a népi demokrácia iki gyászkeretes számának vezércikke ezekkel a szavakkal adta a dolgozó magyar nép tudtára a lap felelős szerkesztőjének mártírhalálát: “Nehéz szívvel, lesújtva és egész lelkűnkben megrendülve közöljük Magyarország proletá- riátusával, hogy Somogyi Bélát, a Népszava felelős szerkesztőjét meggyilkolták! Mint egész férfi és törhetetlen harcos esett el a becsület mezején: leskelődő, becstelen brávók gyilkos csapásai alatt. Egész életét a proletáriátus ügyének szentelte, tudását és tisztes meggyőződését, akadályokat nem ismerő munkaerejét és mindig a cél felé törő energiáit annak az ügynek szolgálatába állította, mely a proletáriátus ügye: a proletáriátusért halt meg Somogyi Béla, a proletáriátusért folytatott felszabadító harcban áldozta fel tiszta, becsületes életét . . . Küzdelmének, nemes, nagy harcának fegyvereit kizárólag a szociáldemokrácia tudományos eszközei és tudományos módszerei szolgáltatták. Ezek a termékeny módszerek világították számára az utat, amelyen a proletáriátusért folyó harcban haladnia kellett. Mondjuk-e és is- mételjük-e százszor és százszor, hogy e módszereket s a belőlük származó fegyvereket minden jogállamban törvényesnek ismerik el? Ezekkel a fegyverekkel a kezében utolsó pillanatig nyílt és férfias harcnak hitte azt a küzdelmet, amelynek fegyelmezett, törhetetlen katonájává szegődött. Ámde a dunaparta vértócsa most mást mond, mást ordít világgá. A harc egyenlőtlenségét A ,harc csak egyoldalúan volt nyílt és férfias, ellenfelei brávók módjára viselkedtek, akiknek nem szokásuk a kitárt mellel való küzdelem és nem toll a fegyverük, hanem tőr és bunkósbot.” A felszabadulás óta a magyar népi demokrácia hatalmas eredményeket ért el: sorra gyógyította be a háború okozta sebeket. A fasiszta háború pusztításai az épületekben és lakásokban óriásiak voltak. Egyedül Budapesten 73.000 lakás sérült meg, ebből 16.000 a teljesen megsemmisült és helyreállithatatlan romlakások száma. A tetőhéja- zatokban és tetőszerkezetekben is nagyarányú kárt szenvedett a főváros: négy és félmillió négyzetméter tetőhéjazat és másfél- millió négyzetméter tetőszerkezet pusztult el. Azonban a vidéki városokat sem kímélte meg a háború, mert a vidéki városokban 57.000 ház pusztult el, megközelítőleg 68.000 lakással, a magyar falvakban pedig 50.000 volt a megrongálódott házak száma. A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a lakóházakban beállott kár ősz- szege Budapesten 1.265.508.000 vidéken 587.494.486 1938-as értékű pengő. így az elszenvedett kár kb. kilencmilliárdkettőszáz- hetvenmillió forintra becsülhető. Ebből a középületi károk 3 milliárd forintot tesznek ki. Itt meg kell jegyeznünk még azt is, hogy az építés és közmunkaügyi minisztérium irányításával történő építkezések csak a 3 éves terv indulása után vettek nagy lendületet, amikor Darvas József, a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetőségi tagja vette át a minisztérium vezetését. A minisztérium ekkor kapcsolódott be teljes erejével a hároméves terv keretében megindult hatalmas arányú építkezésekbe. Ennek eredményekép ma már elmondhatjuk, hogy ez év április 19-én a főváros valamennyi sérült tetőhéjazatát és tetőszerkezetét helyreállították, közel 60.000 budapesti lakás újjáépítése megtörtént, vidéki városokban 22.000 s a falvakban 35.000 lakást állítottak helyre nagyrészt államkölcsönök segítségé-’ vei, vagyis a régi lakásállományból több mint 110.000 lakás vált használhatóvá. A romos épületek és lakóházak helyreállításával párhuzamosan azonban teljesen uj építkezések is folynak. Az építés és közmunkaügyi miniszt é r i u m Darvas József miniszter leghatékonyabb kezdeményezése alapján az Országos Tervhivatal és a Gazdasági Főtanács segítségével messzemenő állami hozzájárulással 1948 végéig 4.300 uj ház építését fejezi be a földhöz- jutott szegényparasztság számára a magyar falvakban. (A fel- szabadulás óta már eddig több mint 37.000 uj lakás készült el az ország 3.200 kis és nagyközségében.) A felsőtiszai árvizte- rületen, Szatmárbereg megyében, ahol 557 parasztházat pusztított el az árvíz, október 15-re 570 teljesen uj ház készül el. Az állam Budapesten, Újpesten és Várpalotán 290 korszerű és egészséges lakást épit fehaz év végéig, ezenkívül 12 nagyobb vidéki város számára tette lehetővé, hogy 270 uj lakást építsenek. Ezenfelül mintegy 33 millió forint költséggel Budapesten és vidéken 3.300 sérült lakás helyreállítását fejezik be. így tehát 1945 májusától 1948 végéig, tehát a demokrácia 44 hónapja alatt közel 50.000 uj lakás épült és több mint 110.000 lakást állítottak helyre. Ezenkívül 8 millió forint költséggel összesen 378 családi ház építése kezdődik meg még az ősz folyamán Budapesten és vidéken az ipari dolgozók részére. A népi demokrácia erőfeszítése az eddigi lakásépítkezés területén elért eredményeivel nem csak mennyiségileg alkotott nagyot, hanem minőségileg is, mert az újonnan épült lakóházak kényelmesebbek, egészségesebbek és korszerűen berende- zettebbek, mint azok, amelyek a 25 éves Horthy rendszerben készültek. Természetesen ezeket az eredményeket a magyar nép tervszerű gazdálkodás nélkül nem tudta volna elérni. Éppen ezért a forint stabilizációjának első évfordulóján a magyar kormányzat áttért a tervszerű gazdálkodás rendszerére, megalkotta a 3 éves tervet és ennek a tervnek áldásos eredményei mutatkoznak a lakástermelés terén is. ÉPITŐGÁRD A 1948-49-ik évre: J. Buzay, Cleveland_____ 1.00 I. Farkas, Akron............ . 1.00 L. Fishbein, New York .... 3.00 J. Kollár, Cleveland ............ 1.00 M. Krieger, New York __ 3.00 A. Kucher, Pittsburgh __ 1.00 A Lelkó, Pittsburgh ......... 1.00 L. Lefkovits, Cleveland .. . 1.00 A. Molnár, Cleveland ___ 1.00 J. Munczi, Cleveland ____ 2.00 L. Páll, Ambridge .......... 6.00 J. Policsányi, Elm Grove _. 2.00 G. Scherhaufer, Cleveland 2.00 J. Szilágyi, Cleveland ___ 1.00 S. Székely, Cleveland ........... . 3.00 K. Udvarnoky, Flint......... 2.00 J. Vizi, Akron .......... 2.00 J. Zára, Chicago ............ 2.00 Álljon Mindenki Munkába szerezzen uj előfizetőt! TÁRCA MARI Irta: FEHÉR TIBOR Ahogy a porrongyot kirázta az ablakon, egy-két percre mindig elálmodozott. Aranybarna szemében ilyenkor könnyek csillogtak. Odalent zúgott a pesti ucca: tömött, sárga villamosok döcögtek lomhán, lakkos autók suhantak, nehézvasalásu kocsik zörögtek és az emberek feketén nyüzsögtek. Mari ilyenkor úgy állt az ablakban, mint az eleven bánat. Kócos, barna haja rendetlenül hullt alá, sápadt arcából piszén nézett felfelé pattanásos orra és a szája körül két merev ráncban mutatkozott meg a gyermekséget megölő korai bérmunka. De a szeme gyönyörű volt, azért is, mert ha egy-két pillanatra elálmodozott, tüstént napos mezőket látott, zölden nyújtózkodó réteket, karcsú sudár jegenyéket, vagy fehérfalu, kis házakat. Mari ilyenkor nagyot sóhajtott, kirázta a porrongyot és visszament, hogy tovább törölgesse a roppant, fekete buto- torokat, az ismeretlen figurákat, díszes tányérokat és tarka por- cellánokat.-— Ne bámészkodj annyit, hallod-e? — harsogta, ha észrevette az álmodozást a “naccsá- ga”, éppen olyan hangon és modorban, mint egy gonosz bakakáplár, akinek tudata alatt szadista hajlamok leskelődnek. — Igenis, kezitcsókolom! — dadogta ilyenkor zavarodottan, majd reszkető kézzel, fogvacogva a félelemtől, emelte le a polcról a gyémántként szikrázó kristályvázákat. ezüsttálakat, tányérokat, csészéket, vagy egy- egy szemérmetlen nőszemély bronzszobrát. — Vigyázz, te kis béka, ha eltöröd, véged van, az a gyönyörű csésze az uram kedvence! Mari hátán ludbőrözött a rémület és az arca veritékezett. A “naccsága” urára gondolt. De ezt csak úgy tudta megtenni, ha előbb a lakás ajtaján levő réztáblát idézte emlékezetébe. Amikor ugyanis megérkezett, akkor sokáig állt az ajtó előtt és érthetetlen csodálattal sillabizálta e furcsa szavakat: “Dr. Kiliusz Alfréd főv. tanács-jegyző.” Most is ezt a táblát látta először és csak azután jelent meg képzeletében “az ur” kövér, vörös arca, ravasz, apró szeme és nagy, lágy keze, amellyel egyszer megsimogatta a vállát, miközben vastagon vigyorgott hozzá és értelmetlen szavakat mormolt. Annyi bátorsága sohasem volt, hogy megkérdezze: mi az a tanács-jegyző? Mindössze a szomszédban szolgáló Bözsitől kérdezte meg egyszer, amikor együtt jöttek haza a piacról, de Bözsi csak ennyit tudott mondani: — Valami főhivatal lehet, mert igen rátarti népek. így Mari sohasem tudott meg többet. Egyik délelőtt történt töröl- getés közben. Mari meghallt édesanyjára gondolt. A szeme megpárásodott. És egy kékmintás, gyönyörű porcellán csésze éppen a tanács-jegyző ur kedvence, kicsúszott a kezéből. Kettéválva hevert a parketten. Mari sokáig állt a roncsok mellett és érezte, hogy valahonnan a szive felől, lassan terjed szét mellében a dermesztő hidegség. Közben rémülten figyelt, de Ki- liuszné nem hallotta a csörömpölést. Felvette a csésze két darabját és össze próbálta illeszteni őket. A két darab pontosan összeillett. Óvatosan visszaállította a nagy, fekete szekrény felső polcára, az ujjnyi vastag öveg mögé. Úgy állt ott a csésze, mintha semmi sem történt volna vele, de Mari látta a borzalmas repedést és érezte a belsejében szétfolyó rémületes hidegséget. Azután megindult. Mintha álomban tenné, úgy ment végig a vastag szőnyegen. — Hová mégysz ? — kérdezte az asszony az előszobában. — Megnézem hoztak-e már kenyeret a Kucserához — felelte, de közben csodálkozott azon az idegen hangon, amely az Ő torkából tört elő. A lépcsőházban már hűvös volt, de az uccán még aranyosan csörgött szét a nap őszi méze. Mari csak ment. Mintha ködből szőtt nagy házak húzódnának az uccában és ködemberek im- bolyognának körülötte. — Kiliusz tanács jegyző ur csészéje! — doboltak benne a szavak. — Te kis béka, ha eltöröd, véged van! — hallotta messziről az érdes, kegyetlen, durva hangot. Nehéz bakancsba bujtatott, vézna kis lábait nehezen kapkodta. Kócos, barna haján pely- hek sütkéreztek, arca fakó volt, mint ólomszürke, bánatos, őszi ég. Gyomrában összehúzó, kínzó görcs facsart, a hátán és a
