Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-07-10 / 1536. szám
1948. julius 10 BÉRMUNKÁS 3 oldal Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ A HAJÓZÁSI MUNKÁSOK HARCA Truman elnök a Taft-Hartley törvényre hivatkozva a hajózási és a rakparti munkásokat eltiltotta a sztrájktól. Ez most már a megszokott módszer és amig a munkások tiszteletben tartják az ilyen tiltó rendeleteket, addig minden nagyobbszabásu sztrájkot igy fognak megakadályozni. A rakparti munkások bérkövetelései nem túlzottak és a munkáltatók hajlandók is lettek volna megadni, de amikor észrevették, hogy a Taft-Hartley törvény alkalmat ad nekik a hajómunkások szervezetének elpusz- titására, ragaszkodtak olyan szerződéshez, amely ezen munkásellenes törvényt teljesen kielégíti. Ezen törvény egyik pontja tiltja a “zárt műhelyt” és a hajóstársaságok most azzal álltak elő, hogy miután a munkásokat a union hall küldi ki, igy ez valóban “zárt műhelyt” jelent, amit a Taft-Hartley törvény értelmében meg kell szüntetni. így a béremelés kérdése csak másodrendű a hajósok jelenlegi mozgalmánál. A legfontosabb dolog, hogy a munkavállalókat a szervezet küldje munkába és ne a munkáltatók szedjék össze a rakpartokon, avagy a partmenti korcsmákban, mint azelőtt szokásban volt. A rakparti munkásoknak ma sincs valami irigylésre okot adó dolguk, 1933- ig pedig egyenest a legnagyobb mértékben kizsákmányolt munkások közé tartoztak. Ennek oka leginkább az volt, hogy a munkásoknak a szó szoros értelmében ‘vadászni’ kellett minden munkaalkalomra. A rakodó- munkás munkaalkalma igen rövid, egy két napig tart s azután uj munkaalkalom után kell néznie. Másfél évtizeddel ezelőtt a rakparti munkások már kora hajnalban kimentek a kikötőbe és várták a befutó hajókat, avagy keresték, hogy hol rakodnak hajókra. Csak úgy találomra játák be a kikötőt és akinek szerencséje volt, kapott is külön politikai akció bizottságot szervez és egymás ellen harcolnak. Sőt a CIO-nak eddigi egységes politikai akció bizottsága most kétfelé szakadt és az egyik rész Wallacet támogatja, mig a másik, részben a demokrata részben pedig a republikánus pártot. Ez a politikai szélhámoskodás természetesen a szervezetek bel- életében is viszályt idézett elő és teljesen felbomlasztotta az egységes cselekvés lehetőségét a nagyfontosságu bérharcokban, amelyek folyamatban, vagy készülőben vannak. Bár tudjuk, hogy figyelmeztetésünknek ebben az őrült lármában kevés hatása van, de azért mégis megmondjuk, hogy nagyon veszélyes, “fegyverhez” nyúltak a szakszervezetek, amely visszafelé fog elsülni és az ellenség helyett saját magukat sebesitik meg azzal. munkát, a másik pedig esetleg napokon vagy heteken át csak szaladgált és nélkülözött. ALAMIZSNÁRA SZORULTAK Ennél a rendszernél természetesen a béreket is nagyon leverték. Boris Stern, aki a szövetségi munkaügyi minisztérium megbízásából a rakparti munkásod munkaviszonyait vizsgálta azt jelentette, hogy normális időkben is ezen munkásoknak csak igen kis hányada éri el a tisztességes keresetet, a legtöbbjük az átlagos életszínvonal alatt él, sőt jelentékeny számban fordulnak az alamizsna valamilyen formájához, mert máskülönben éhen vesznének. E borzalmas állapotokon kívántak segíteni a rakparti munkások, amikor 1934-ben hosszú és véres harcok árán kivívták, hogy a munkáltatóknak • a munkásokat a szervezet helyiségében kell kérni. Ezt angolul a “hiring through the union hall” kifejezéssel jelölik és a munkáltatók a munkafelvétel ezen módszerét akarják megsemmisíteni és visszaállítani a régi rendszert amikor a munkásoknak egész nap a munkaalkalom után kellett szaladgálni. A régi rendszernél a kiéhezett munkások egymással versenyeztek a bérek letörésében. Amelyik elégedetlenkedett, azt fekete listára tették és nem kapott munkát. De azonkívül nagyon általános volt az is, hogy még az amúgy is igen alacsony keresetükből valamit vissza kellett adni a felvételt eszközlő fore- manoknak is. Ez az úgynevezett “kick-back” általánosan szokásban volt a rakpartokon. Ha nem a foremant, akkor valaki mást, akivel összejátszott, kellett “megkenni”. A foreman ilyen csaló társa gyakran a közeli korcsmáros volt, akinél a rakparti munkásnak le kellett adni keresete egy részét. EMELKEDTEK A BÉREK A “union hall hiring” ennek végetvetett. A munkások jelentkeztek a szervezeti helyiségben, ahonnan a jelentkezés sorrendjében küldték ki őket a munkára. Megszűnt tehát a munka utáni szaladgálásra töltött időpazarlás, vége szakadt a munkások közötti nagy versenynek és megszűnt a “kick-back”, mert maguk a munkások ellenőrizték a munkára való kiküldést. A “union hall hiring” rendszer természetes következménye lett a bérek felverése és a munkaviszonyok megjavítása annyira, hogy a rakparti munkások munkaviszonyait és életszínvonalát arányba hozták a másféle munkásokéval. De ugyanez vonatkozik a tengerész munkásokra is. A tengerszállitási iparban jelenleg két nagy szervezet van. Az egyik azon munkásokat foglalja össze, akik a hajón végzik a munkát, a másik pedig csak a rakparti munkásokat szervezte. A “union hall hiring” mindkét csoportra életkérdés, mert a tengerész munkások munkaalkalma is rövid lejáratú, minden útra külön fogadják fel őket. Az ilyen munkások amint megérkeznek azonnal jelentkeznek a union hall-ban, ahol lisztára teszik őket és igy tudják, hogy mikor kerül rájuk a sor újból, tehát a két munkaalkalom közé eső pár napot nyugodtan tölthetik családjaik körében. De azonkívül a munkás azt is tudja, hogy mit fog keresni és nem kell minden alkalommal alkudoznia, amely alkunál valójában neki nem sok szava volt. NAGY HARCOK ESEDÉKESEK A National Maritime Union és az International Longshoremen and Warehouseworkers Union szerződései nem nevezhetők “zárt műhely” szerződéseknek, amennyiben a munkaalkalmak kiosztásánál csupán előnyben részesítik a szervezet tagjait, de ha több munkást kérnek a jelentkezőket sorrendben kiküldik a munkára anélkül, hogy a szervezetbe való belépést követelnék tőlük. A munkáltatók azonban ezt a módszert mégis “zárt műhelynek” tekintik és be akarják szüntetni. Ebben a kérdésben még a bíróság fog dönteni. A munkáltatók azonban nem várták be a bírói döntést, hanem megtagadták az uj szerződés aláírását a “union hall hiring” rendszer mellett, mire a munkások csaknem egyhangúlag a sztrájk mellett döntöttek, amit most Truman elnök egyenlőre betiltott. Ismerve az amerikai hajósipari munkások harcikészségét megjósolhatjuk, hogy a “union hall hiring” kérdése még igen éles harcokat fog okozni a tengerszállitási iparban. Az egyik amerikai politikus olyan megrögzött hazug, hogy amikor a kutyáját akarja, felkér valakit, fütyüljön helyette, mert neki már a kutyája sem hisz. MEGHALT BÁLINT SÁNDOR A “NEM KÍVÁNATOS” A Bérmunkás olvasói előtt nem ismeretlen Bálint Sándor neve aki ellen deportálási eljárást indított még a hírhedt Dies bizottság, mert mint nem amerikai polgár aktivan résztvett a CIO kebelében, az acél iparban foglalkoztatott munkások szervezésében. E tevékenysége miatt vesztette el munkáját a Republic Steel Co. clevelandi telepén és amikor uniója megbízta a szervezési munkálatokkal, első teendője volt a Republic Steel dolgozóit megszervezni. Az ellene indított kormányhajsza nem törte meg a 36 éves progresszive munkás hitét és meggyőződését a tőkés osztály túlkapásai ellen vívandó harc szükségessége iránt. Csak a julius 3-án bekövetkezett halála tett pontot Bálint Sándor után. Temetése nagy részvét mellett ment végbe az east sidei Munkás Otthonból. Most Vasárnap! NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE! MUNKÁSTÁRSAK FIGYELEM Sok másfajta akadályok miatt, ezideig az a körülmény is közrejátszott, hogy jóformán még alig volt egy vasárnap, amikor esőzés ne lett volna, ami miatt a szokásos társas kirándulásainkat nem kezdhettük meg. Most azonban elhatároztuk, hogy julius 11-én, vasárnap nem szabad esőzésnek lenni, (ha mégis lenne, akkor a következő vasárnap tartjuk meg) kivonulunk az Edenwald Erdőbe, ahol már kora délelőtt szalonna sütéssel kezdjük a napi teendőinket. Ha aztán később megéhezünk, lesz kitűnő kolbász és minden jó inni való hozzá. Ez a kirándulás különbözni fog minden eddigi kirándulástól, mert a tiszta anyagi jövedelem Magyarországba küldendő Bérmunkások előfizetésére megy. Ott a helyszínen megjelenő munkástársaktól átveszünk címeket melyekre a Bérmunkást egész éven küldeni fogjuk. Ezer és ezer magyar munkástestvérünk olvassa már eddig is a Bérmunkást az óhazában, melyből az ipari szervezkedés tanait merítve, biztosabban lépkednek a szabadabb és boldogabb jövő felé. Valamint ezen a kiránduláson jelen lesznek, Gajdos István és neje, akik most vannak útban visszafelé Magyarorszá g b ó 1, ahol mint látogató utasok, közel két hónapot töltöttek. Bizonyára sok mondanivalóik lesznek, a saját szemeikkel látott és tapasztalt dolgokról. Legyünk hát ott jelen tömegesen és nagyon kérjük a közelvidéki munkástársaink megjelenését is. Útirány: A Lexington (East 180th) subway veendő a végállomásig, ahol a Dyre Ave. ma- gasvasutra kell átszállni, szintén a végállomásig. Onnét néhány perc séta az Edenwald erdőbe, fönn a dombon leszünk. A rendező bizottság. ÉPITŐGÁRD A 1947-48-ik évre: J. Buzay, Cleveland ..... 8.00 L. Decsi, Akron................. 2.00 Jimmy Farkas, Akron ......12.00 L. Fishbein, New York__ 5.00 J. Feczkó, New York ___ 6.00 J. Fodor, Cuy. Falls .........12.00 J. Gyurcsek, Columbus .... 6.00 L. Gáncs, Caroline ............12.00 Mrs. L. Gáncs, Carolina ....12.00 Paul Hering, Buffalo ....... 6.00 A. Kucher, Pittsburgh ......10.00 J. Kozsány, Saratoga Spr. 12.00 Jós. Kollár, Cleveland.......12.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 6.00 A. Lelkó, Pittsburgh ........10.00 J. Mácsay, Detroit ........... 1.00 J. Mogor, Cleveland ......... 5.00 A. Molnár, Celevend ..........12.00 John Munczy, Cleveland .. 2.00 J. Pataky, Brooklyn ......... 5.00 Louis Páll, Ambridge .......12.00 Paul Pika, Chicago ........... 5.00 J. Policsányi, Elmgrove .... 6.00 J. Reppman, Detroit .........12.00 St. Visi, Lincoln Park....... 5.00 Jos. Vizi, Akron ................12.00 Ch. Udvamoky, Flint ....... 2.00 J. Zára, Chicago .......:___ 8.00
