Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-07-03 / 1535. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM TLEVELAND^'^rJIJL^^ NO. 1535 SZÁM Van már itt elég HETI KRÓNIKA Az amerikai kongersszus tagjainak fasiszta karakterét mi­sem mutatta jobban, mint az a törvény, amelyben lehetővé teszik, hogy az Egyesült Államokba a következő évben 205.000 hazátlan egyént engedjenek be. Évek során át folyt az agitáció, hogy a ná­cik kegyetlenkedései következtében hontalanná vált emberek egy részének nyissák meg az Egyesült Államok kapuit. Egész mosta­náig azonban ez a kérelem, vagy agitáció süket fülekre talált a honatyáknál. Most azonban egyszerre pálfordulást csináltak, meghozták a törvényt, de azzal az igen jelentékeny változással, hogy most nem a nácik elől menekülteket, hanem MAGUKAT A VOLT NÁCIKAT ENGEDIK BE. Maga Truman elnök, — akit igazán nem lehet radikálisnak nevezni, a törvény aláírásánál eze­ket mondotta: Kelletlenül és csak a kényszer hatása alatt irom alá ezt a törvényt,miután a kongresszus bezárta üléseit, s ha nem irom alá, akkor a hontalanok befogadására vonatkozó tör­vénykezés jóidéig teljesen elmarad. De lehet, hogy jobb is len­ne úgy, mint ezzel a törvénnyel, amely kizárja a zsidó honta­lanokat, de sok esetben még a katholikusokat is. Truman elnök most is, mint minden más intézkedésében a habozó politikus szerepét mutatta. Nem merte kimondani nyíltan, hogy a törvényjavaslat egyes pontjait úgy állították össze, hogy azok, akik nem mehetnek, vagy nem akarnak visszamenni azon or­szágokba, amelyekben ma a földeket felosztották a parasztság között, a gyárakat, az iparvállalatokat és a bankokat államosít­ják, hogy azokban ne a profitéhes tulajdonosok számára, hanem a dolgozók önmaguknak termeljenek. Azokban az országokban dolgozni kell. Az eddig csak mások­kal dolgoztató, avagy a hajcsár szerepet játszó politikusok nem akarnak hasznos munkát végezni, nem akarnak visszamenni a né­pi demokráciát bevezetett országokba. Ezeknek nyit utat az a tör­vényjavaslat, amit csak vonakodva irt alá a habozó Truman el­nök, de sokkal többet használt volna az országnak, ha egyáltalán nem Írja alá, sőt megvétózza, mert arra a 205.000 fasisztára sem­mi szükség sincsen. Van már itt belőlük úgyis elég! Legújabb hírek Kínából (Vi.) Nagyon hiányosan és sokszor csak indirekt utón jön­nek hírek a kínai polgárháború­ról. Legújabban az a hivatalos hir jött, hogy a vörösök elfog­lalták Kaifeng várost, melynek a lakossága több mint félmillió és nagyon fontos központi vá­ros, amellett Honan tartomány fővárosa. Emellett hírül hozták, hogy a vörös hadsereg parancsnoksága bejelentette, hogy ezek után nem fogják kikerülni a nagy vá­rosokat, mint a múltban tették, hanem megostromolják és el­fogják azokat foglalni. Ezt mu­tatja az a tény, hogy még az ősi fővárost, Peipinget, vagy mint régebben nevezték Pékig és a mostani fővárost Nankinget is fenyegetik az elfoglalással. Ezzel kapcsolatosan, szinte magyarázólag azt is jelentették, hogy öt generális, a csapataik­kal átpártoltak Chiangtól és a vörösökkel egyesültek, igy most már rendes hadseregük van, nem csak a néphadsereg, mely a nyári hónapokon leginkább a mezőkön dolgozott, igy nem is lehetne őket olyan nagymérvű támadásokra használni, mint most is sok helyen folyamatban van. Sok déli tartományban, vagy is a Yangtzi folyótól délre is vannak vörös területek és azok állandóan terjednek, valamint erősítéseket kapnak az északi részekről. De a kormány hiva­talos beismerése az, hogy a Yangtzi folyó északi részein már teljesen tarthatatlan a helyzet. Valamint az, hogy na­gyon nehezen kapnak katoná­kat a Chiang hadserege részére, még a kényszer sorozástól is tö­megesen megszöknek, vagy a kiképzés után átpártolnak a vö­rösökhöz. A Chiang kormánynak gyen­geségét leginkább a pénz értéké­nek csökkenése mutatja, mely a világon a legnagyobb esést mu­tatja, még nagyobbat mint a német márka az első háború után a 22, 23-as években. Ezzel szembe az árak gyorsan emel­kednek és a nép tömegeit éhín­ségre kárhoztatják, mert az árak emelkedésével szemben nem bírnak munkabér javításo­kat kapni. így a nagy városok- (Folytatás a 7-ik oldalon) ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Egész héten annyira bosszan­kodtam a Republikánus konven­ció híreivel teletömött újságok nézegetésén, hogy föltettem ma­gamban, hogy csak azért se fo­gok írni, erről a világeseménnyé fölfujt cirkuszról. Most azonban hogy már vége van, annyira örülök neki, hogy az uj republi­kánus elnökjelölt keresztelési ünnepségébe mégis beleszólok. Máskülönben is a modern új­ságírás irányvonala szerint min­denről kell írni ami az életben előfordul, vagyis az újságírás­nak is a divathoz kell alkalmaz­kodni. És valahogy a divatnak még mindig olyan vonzóereje van, hogy talán ez a leghatáro­zottabb származástani bizonyí­ték, hogy mégis csak a majmok­tól származtunk le. Tekintsünk csak egy pillanat­ra alig két év óta behozott hosz- szu szoknya divatra. Azelőtt a legtöbb nő, térdig érő szoknyá­ba járt, ma azonban már majd­nem a bokánál tart a szoknya. A rövid ruhákat potom áron árusítják és még igy sem akad vevő. Amennyire megszokott volt a rövid szoknya, most már a legtöbb nő szégyenkezne rövid szoknyában járni. Persze ebbe nem számítódnak bele*az értel­mes munkásnők, akik nem a ru­hájuk szerint alkalmazkodnak a divathoz, hanem az értelem sze­rint. Ilyen nők azonban nem vol­tak a republikánus konvención, ahol a külső forma minden te­kintetben uj divatos volt, de az értelmiségi lényeg ugyanaz volt mint évtizedekkel ezelőtt. Ennek egyik főszimbóliuma Hoover ex-elnök jelenléte és be­széde volt, akit óriási óváciában részesítettek a delegátusok, mintha csak Hoover elnökségi ideje alatt élte volna Amerika népe legnagyobb prosperitását. Lehetséges, hogy a delegátusok nagyrésze akikből ez a konven­ció állt, kellemes emlékekkel gondoltak a Hoover érára, értve a bankárok, iparbárók, földbir­tokosok és a hozzájuk hasonló amerikai demokrácia fattyúhaj­tásai, de bizony az amerikai nép túlnyomó többsége nem kíván­kozik, a Hoover féle almaárusi- tó és' kilakoltatási korszakra. A politikai szinvonal légypapiros fölületét mutatja be, Hoover elő­térbe való helyezése, melyre úgy fogdossák a szavazatokat, mint a legyeket. Az a parádés konvenció, mely egész héten ün­nepi díszben tartotta Philadel­phiát, az amerikai nép nagyré­szének politikai értelmiségét in- ! kább gyászkeretbe foglalja. Mert a Wall Street és általában az amerikai népet kizsákmányo­lok érdekének hűséges kiszolgá­lói a Hoover vágású politikusok, ha ezeket aztán ünnepli és tá­mogatja az amerikai nép, hát bizony ez a legszomorubb gyász­keret. Hogy mi minden Ígéret és program volt beadva ezen a kon­vención, ha elemezni akarnánk, hát ugynézne ki, mintha ezek a politikai zagyvalék terjesztők egy uj társadalmi rendszert akarnának fölépíteni. Persze a platformjuknak főrészét képezi, megóvni az országot a kommu­nista veszedelemtől és békét te­remteni. Dewey, New York ál­lam kormányzója, aki mint el­nökjelölt befutott, azonnal ha­sonló értelemben nyilatkozott, aki nagytakarítást Ígért elő­ször a republikánus pártban, majd megválasztás esetén a kor­mányban. A republikánus kon- venciós cirkusz befejeződött, a volt elnökjelölt aspiránsok úgy mint Taft, Stassen és Vanden- berg, Deweyval össze csókolóz- tak a pártegység érdekében. Mintha csak azt a magyar nótát fütyörészték volna, “most kez­dődik, most kezdődik a tánc”. Az ilyen politikus játszmák­ról nem Írhatunk semmi olyan dolgot, amit már ezelőtt ne ir­tunk volna meg. így aztán ha ilyen üggyel foglalkozunk ismét­lésnek és unalmasnak néz ki Írá­sunk. Hallottunk már megjegy­zést, hogy nincs sok értelme an­nak, hogy mindig a politikai pártok ellen Írunk. Azt azonban elfelejtik, hogy ha nincs sok ér­telme a politikai pártok ellen Ír­ni, még kevesebb az értelme azok mellett irkálni. Már pedig mást sem látunk, mint a sok po­litikai csalódás után újabb és újabb politikai reménységek fe­lé csalogatni a munkástömege­ket, akik újból és újból minden erőt és energiát a politikai szín­térbe fektetik bele. Ha azt az erőt, amit a munkástömegek a politikai pártok építésére és fön- tartására használnak fel, mind az ipari szintérre irányítanák, más képe volna a világnak, melyhöz a formát a munkásosz­tály erőviszonyai szabnák meg. A mostani amerikai politikai arénában három párt fog mér­kőzni, amiről a legtöbbet beszél­nek, a republikánus párt, mely­nek fényképét fentebb közöljük, a demokrata párt, valamint Wal­lace vezetésével megalakult uj (Folytatás az 5-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents