Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-03-27 / 1521. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. március 27. BÉRMUNKÁS (WAGE .WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 One Year .......... $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, OhioAlájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még aem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Munkásegység Magyarországon Magyarországi hirek szerint a két munkáspárt, — a szocia- ista és a kommunista pártok egyesültek. Ezt az egyesülést úgy itt, mint odaát többen a. 76 éves Szociáldemokrata Párt eltemetésének mondják s szentimentális érzelmeiknek megfelelőleg őszinte vagy csak krokodilus könnyeket hullatnak felette. Mi, akik csak nagyon ritkán járjuk az érzelmiségi mezőket, nem sajnálkozunk, hanem Inkább örülünk ennek a munkásegységnek. Örülünk azért, mert még nem feledtük el, sőt soha el nem felejtjük, hogy a munkáspártok egymás közötti veszekedése tette lehetővé a nácizmus megerősödését; a szociálista és a kommunista irányokat követő munkásoknak egymás iránti gyűlölete nyitott utat a náci bestiák véres uralmának, amely aztán egyforma vadállati kegyetlenséggel pusztította mindkét irány híveit. De egyben azt is látjuk, hogy a mai viszonyok nagyon sok tekintetben hasonlítanak az első világháború utáni idők viszonyaihoz. Európa munkásaira az egymás közötti veszekedés ma még borzalmasabb következményekkel járna, mint járt az elmúlt évtizedben. A taktikai kérdések és a szervezeti formák közötti gyakran igen finom eltéréseket és árnyalatokat nem ismerő egyszerű munkás eddig sem tudta megérteni, hogy miért vannak különböző munkáspártok, különböző munkásszervezetek, ha a végcél mindannyinál ugyanaz? Az egyszerű munkás, akinek a támogatását kérik az összes frakciók, nem tudja követni a fejlődés folyamán felmerült elméleti és gyakorlati problémák feletti vitát; nem látja, hogy miként mélyülnek az ellentétek, miként alakiünak ki a frakciók, amelyek aztán szakadásba mennek és az anyamozgalom ellenlábasaivá lesznek. Az átlagos, egyszerű munkás, aki csak a végcélt nézi, mindig elitéli az ily szakadásokat és az egység helyreállítását követeli. De bármilyen kívánatos is legyen ez az egység és bármenynyire követeb is a tagság, gyakran megtörik a vezéreknek a történelmi múlthoz való ragaszkodásán. Ezt nagyon tisztán láthatjuk például az amerikai két nagy szakszervezetnél, amelyek még a munkáltatók jelenlegi nagymérvű támadásainak visszaverésére sem tudnak egyezségre lépni. Az ilyen gazdasági szervezeteknél ha nem is indokolttá, de le-, galább is érthetővé teszi a frakció harcokat, hogy ott küzdelem folyik a munkaalkalomért, de hogy miért folytatnak egymással] élet-halál harcot az osztályharc alapján álló munkás pohtikai pártok, az már túlmegy az egyszerű munkás felfogó képességén. Nem tudja megérteni már csak azért sem, mert amikor bekerül a munkásmozgalom körvonalába, ez az első jelszó, amit megtanul: Világ proletárjai, egyesüljetek! Nemcsoda, ha megcsappant annak a munkásnak lelkesedése, akit ez a józanész diktálta jelszó a munkásmozgalomhoz való csatlakozásra serkentett, de hamarosan rájött, hogy ezt az egységet csak a jelszóban találta meg, de hiányzik a gyakorlatban. Évekig tártó tanulás kell annak megértésére, hogy a munkásmozgalomban vannak forradalmi és revizionista (békés fejlődést hirdető) irányok; hogy ezek közül is hol az egyik, hol a másik alkalmasabb, amelyek felett azonban a döntés igen nehéz. Nagyon nehéz megérteni, hogy a fejlődés folyamán a kezde- tíleg forradalmi mozgalmakba elhelyezkednek a békés fejlődés hívei, akik aztán az adott állapotok fentartását teszik végcéllá; nehéz megérteni, hogy a ma követelményeit a tegnap módszeréi nem elégítik ki. Ily esetekben a mozgalmon belül olyan ellentétek támadnak, amelyek teljesen eltompitják a mozgalom hatásfokát és ilyenkor helyesebb, ha az egymással szembenálló frakciók szétválnak. Ezzel szemben megint úgy változhatnak a viszonyok, amikor a taktikai különbségek elenyésznek, a végcél közelebb esik s igy az egység kérdése parancsolólag nyomul előtérbe. Szerintünk Európa munkásmozgalma, — tehát a magyarországi is, — elért ehez az időponthoz. Minden jel arra mutat, hogy Európában a tőkés termelési rendszer az utolsó csatáit vivja. Egészen természetes tehát, hogy ez a végső küzdelem egységre készteti a kollektiv termelés hiveit is. Vissza a Barlangokba Ugylátszik, hogy az amerikai nép már kezd- megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a mind gyorsabban közeledő atomháború idejére feladja eddigi kényelmi eszközeit, sutbadobja a civilizációt és újból barlanglakóva lesz. Különben is olyan sok szépet írtak már a barlangromantikáról, hogy szinte vágyódunk utána. Milyen irigykedve néztük azokat a képeket, amelyek a civilizációt és a ruháit magamögött hagyó szépséges bárónőt mutogatták, amint a barlang bejárata , előtt enyelgett a barlangi életet vele megosztó szeretőjével. Csak a materiális javakat túlbecsülő durva nyárspolgár siklott el könnyedén az ilyen barlangromantika felett, de a legtöbbük hajlandó lett volna kipróbálni a barlanglakást, — természetesen csak a bárónéval megosztva, — vagy a bárónő mellett álló torzombo rz szakáliu, de perfekt izmokat mutató férfival, ha esetleg a női nemhez tartoztunk. , A jó információiról nevezetes Drew Pearson kolumnista a napokban azzal a szenzációs hírrel állt elő, hogy az amerikai hadvezetőség meglátogatta az összes cementgyárakat, amelyeknek nemcsak nagy rendeléseket adtak, hanem számbavették az ilyen gyárak gyors kifejlesztését. Más szóval a hadvezetőségnek hihetetlen nagymennyiségű cementre van szüksége. Mire kell ez a sok cement? — kérdezi Pearson. Arra, — mondja, — hogy a hadvezetőséget és a fontosabb gyárakat a föld alá, vagyis barlangokba helyezzék át, mert az atomháborúban csak az ilyen földalatti építmények nyújtanak némi biztonságot. Pearson állítása szerint Washingtonban a Pentagon épületben, a hadvezetőség központjában lázas munka folyik. A mérnökök egész hadseregét rendelt ^k be, akik a cementtel kapcsolatos munkák tervein dolgoznak. A hadvezetőséget nem fogja álmosan találni az atomháború, nem adnak eshetőséget egy másik Pearl Harborra, megépítik tehát a barlangokat most, az idegháboru időszaka alatt. A generálisok ugyanis azt állítják, hogy a politikusok sokkal gyorsabban hajtják az országot a háború felé, mint amily sebesen tudnak ők felkészülni a tényleges ütközetre. Csupán azt hallgatják el, hogy ezt a gyorsütemü idegháborut irányitó politikusok is az ő soraikból kerülnek ki, hiszen köztudomású, hogy manapság a militaristák irányítják az Egyesült Államok külpolitikáját. De azért, kedves olvasónk, ne izgulj fel a barlanglakás örömeire gondolva, mert abból aligha lesz részed. Gondold csak meg, hogy a mai lakásviszonyok mellett milyen magas lakbért fognak kérni tőled a legvacakabb barlangért is? Amelyben azonkívül a szépséges bárónő helyett majd valamilyen veszekedő házmestert fogsz találni. Sőt elárulhatjuk, hogy még az ilyen barlanghoz sem jutsz el, mert mint Pearson is Írja, elsősorban is a hadvezetőség részére kellenek a jól megépített barlangok. Azután következnek a gyárak, majd a politikusok, akiket másnéven “államférfiaknak” vagy közhivatalnokoknak is mondanak. Csak ezek ellátása után kerül sor a polgári lakosságra, természetesen a vagyoni állapotuknak megfelelőleg, amint fizetni tudnak. Ebből aztán, nyájas olvasó, kiszámíthatod, hogy hányadig leszel a sorrendben és hogy vájjon száz avagy kétszáz év múlva került-e a birtokodba a kedves kis barlangocska, feltéve, hogy addig gőzzé nem változtat az atombomba. Mert nyájas olvasó, azt te is beláthatod, hogy első sorban is a hadvezetőséget, a generálisokat, tábornokokat és egyéb háborús rendezőket kell védelmezni. Állítólag ugyanezt csinálják az oroszok és más nemzetek is. Mármost gondold meg, hogy mi történne, ha nem volnának ilyen előrelátók, ha az első atombombák mindjárt a tábornagyokat meg a generálisokat pusztítanák el?! Hát hogyan lehetne akkor folytatni a háborút? Borzasztó még csak rá gondolni is! Az emberek kénytelenek lennének békében élni egymással!----------------------------------------------------------------------——— - - l-----------------------------------------------------------------------------------ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, anjig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket 'trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyau állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden a?, egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai besűrítessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjak a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert, A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. horv folytassa a termelést akkor, amikor i bérrendszer _ m_ár elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az vi társadalma éDÍ4iSIr u kor-ofAin H*lü]
