Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-02-21 / 1516. szám

1948. február 21.

7 oldal

HIPOKRATÁK

(a.l.) Talán nem árt a “demokráciával” olyan nagyon kérke- dőkkel foglalkozni. Ugyanis a napokba ünnepelték Abraham Láncolnak, az Egyesült Államok egyik volt elnökének születési évfor- íordulóját. Lincoln volt a Republikánus pártnak első elnöke. Ebből a célból kifolyólag a mostani minden reakciót felülmúló politikus handabandázói a Republikánus pártnak, Lincoln nevével akarják bizonyítani, hogy az ő pártjuk minden tekintetben Lincoln nyomdokain halad. Ha azonban ma Lincoln feltámadna, bizonyára szégyenlené, hogy az a párt, amelyet úgyszólván ő hivott életre és o volt az első megválasztott elnöke, nogy még mindég az ő nevét bitorolja.

Láncolnak nagyon sok jó mondásai voltak és korának igen kimagasló liberális képviselője volt. Az utódai, akik a legszélsőségesebb reakciót képviselik, még mindig őt rángatják elő és arra hivatkoznak ,hogy ők ugyan azon vívmányokért küzdenek, mint elődjük. A legjobb ütőkártyájuk, amit Lincolntól örököltek a “Goverment by the people for the people” (Kormányzat a népek által a népekért.) Hogy azután saját magukat leplezzék le, éppen az ellenkezőjét cselekszik a gyakorlatban. Lincolnak több értékes mondásai közül, amit az utódai nem igen szoktak emlegetni ezek: “A munkás a legfontosabb tényezője a társadalomnak, mert munkás nélkül nincsen tőke.” Azután igen jól hangzó mondása volt volt Láncolnak: “Ámíthattok népeket bizonyos ideig, de nem ámíthassátok az egészet örökké”. A munkásügyekkel kapcsolatban is Lincoln sokat különbözött a mostani republikánusoktól. Elnöksé- sége idején St. Louisban a nyomdászok sztrájkba léptek. A helyi hadtestparancsnok a katonasággal akarta a sztrájkot megtörni. Lincoln értesült a történtekről és rendeletet adott ki, hogy a katonaságot nem szabad sztrájktörésre használni, mert a munkásoknak joguk van jobb viszonyokért sztrájkba lépni.

A sok Lincoln-napi szónokok közül a fontieket egyik sem hozta fel, de annál inkább dicsekedtek azzal, hogy a gazdagok részére müyen adószállitást akarnak eszközölni. Azzal is eldicsekedtek, hogy a múlt évben milyen üdvös törvényt léptettek életbe a munkások gúzsbakötésére. Ezekről már igazán rájuk lehet ismerni azokra a hipokratákra, akik Lincolnra hivatkoznak állandóan, de éppen az ellenkezőjét cselekszik a gyakorlatban.

A TITKOS EGYEZMÉNYEK

(a.l.) Azt szokták mondani, hogy minden vicc jó, amelyiken nevetni lehet. A titkos leleplezéseknek csak akkor van igazán hatása, amikor az váratlanul jön. Alig néhány héttel ezelőtt nagy volt a lárma és lelkesedés. Különösen az amerikai sajtóban, amei,> az uralkodó osztályt olyan hűségesen szolgálja, amikor az itteni külügyi hivatal szabadjára bocsáj tóttá azt a nagy titkot, amit csak az nem tudott, aki nem akarta tudni, hogy a németek és az oroszok megnem támadási szerződést kötöttek 1939-ben. A külügyi hivatal előre beharangozta, hogy hivatalos adatoknak jutott birtokába még 1945-ben. Most, hogy az oroszokkal úgyszólván “hideg háborút” folytatnak, nagyon időszerűnek látták a közvé- ményt fölkorbácsolni az oroszok ellen.

Igen ám, csak hogy minden történetnek több mint egy szereplője van. így a paktumok kötésénél, két vagy több felek szerepelnek. A nagy titkos leleplezések után aztán jön a kiábrándulás, mert az oroszok is hoznak titkos adatokat, amit Anglia meg Franciaország kötött Hitlerrel, amely szerint följogosítják Hitlert Ausztria és Csechoszlovákia okkupálására. Szóval zöld lámpát adtak Hitlernek a második világháborúra.

Az amerikai sajtó azzal igyekszik kibújni az utóbbi részesedésből, hogy abban az időben, amikor mindezek történtek, az Egyesült Államok elnöke Roosevelt volt, aki minden hivatali erejét odairányitotta, hogy a fasizmust kürtsák az emberi társadalomból. Éppen mostan azok bujkálnak Roosevelt hátamögé, akik minden rendelkezésükre álló erővel akarták Rooseveltet megakadályozni, hogy a fasizmus és nácizmus ellen háború viseljen.

Senki sem beszél arról, vagy talán már elfelejtették, amikor az amerikai tőkések billiókat bocsájtottak a német monopóliumok részére és ugyan akkor a Hoover kormány, Roosevelt elődje moratóriumot adott Németországnak az első világháború hadiköl- csöne további fizetésére. Mégis talán az itteni tőkéseknek is van valami köze Hitler felépítéséhez. Azok a nagy titkos egyezmények mind tudott dolgok voltak mindazok által, akik a világesemények iránt érdeklődnek.

PALESZTINA

(a.l.) Talán sokan érdeklődnek azután, hogy tulajdonképpen mi is történik Palesztinában. Alig néhány hónappal ezelőtt a U.N. (Egyesült Nemzetek) tanácskozásán abban állapodtak meg, hogy Palesztinát két egymástól függtelen állammá osszák. Az egyik részt az arabok, a másik részt pedig a zsidók kapják. Ez lett volna a U.N.-nek az első nagy határozata, ahol több mint két-harmad többség döntött. Tudott dolog, hogy eddig az angolok tartották megszállva, most azután a fönti határozat szerint az angolok mandátuma lejár. Ezzel kapcsolatba a U.N. olyan határozatot hozott, hogy amikor az angol katonaság onnan kivonul, a U.N. gondoskodik nemzetközi katonaságról a rend fentartására.

Most azután az arabok és a zsidók egymást gyilkolják. A

U.N.-be még eddig semmi intézkedés nem történt a palesztinai lakosság védelmére. Hogy azután hol csúszott be a hiba, azt mindjárt meglátjuk. Ugyanis azokon a területeken, amelyeket az arabok lakják, sok olajforrások vannak és az amerikai olaj bárók igen közelről vannak érdekelve. Most azután az arabok azt mondják, ha az Egyesült Államok annyira ragaszkodnak a két független állam létesítéséhez, akkor az arabok nem adnak az Egyesült Államok olajbáróinak olajra való szerződést. Az itteni olajmágnások már meg is szólaltak ebben az ügyben és figyelmeztették a

U.N.-t, hogy hagyják az arabokat magukra, majd ők azt elintézik a zsidókkal.

Eddig mindenki azt gondolta, hogy a U.N. arra alakult, hogy vitás kérdésekbe — ha másképpen nem, hát haderővel biztosítsák a rendeL Természetesen, amikor olajról van szó, az már kivételes eset. Öljék az arabok meg a zsidók egymást, mert mindennél az olaj a legfontosabb.

Kém robbant Churchill-Bevin bombája

(Vi.) Washingtonban és a Wall Streeten nagyon is szerették volna, hogy a Churchill-Bevin által tervezett vörös ellenes fegyverszövetséget nyélbeüthetnék és minden segítség, propaganda dacára is most beismerik Washingtonból, hogy nem sikerül és nincs semmi remény a sikerhez.

Ugyanis Bevin hivatalosan megközelítette a nyugati országok kormányait és a választ bizony nagyon elhallgatták, de megírják kis betűkkel, hogy a scandináviai országok, Dánia, Svédország és Norvégia nem akarnak csatlakozni ilyen fegyverszövetséghez. Valamint Svájc s ezt jelentette. Hollandia is, a “Benelux” vámszövetség egyik erős tagja sem kíván ahoz csatlakozni egyenlőre.

Ezen jelentéseket leginkább csak külömböző irók hozzászólásaiból olvashatjuk ki, nem pedig a hírekből. Az ilyen irók között Walter Lippman a következőképen siratja el ezt a fattyú csemetét: “A scandináviai országok nem tudnak, Franciaország nem akar, Olaszország nem mer csatlakozni.”

Ezt azzal is megokolják, hogy Franciaország most tárgyal Olaszországgal a vámszövetség és más gazdasági szerződések

megkötésére, melyet ilyen fegyverszövetséghez való lecsatlakozás veszélyeztetne. Ugyancsak azt is emlegetik, hogy Németország nélkül az ilyen nyugati vörösellenes szövetség nem sokat érne, de Németországgal meg nem igen tudnák a nyugati országokat, melyeket a németek szétzúztak, most összeházasítani. így a nagy port felvert és dobszóval bejelentett Churchill- Bevin bomba nem robbant, nem* életerős és még az amerikaiak sem látják lehetőnek életre kelteni, vagy átépíteni, hogy életerős lenne.

Ezzel szemben nagyon is veszélyes az angol helyzet Palesztinában, ahol két tűz közé kerültek. Egyik oldalon az Egyesült Nemzetek határozata, más oldalról az arab nemzetek ellenségeskedése. Valamint az amerikai börze siklása, áresése nagy hatással volt az angol börzére és I attól félnek, hogy hat hónap I alatt összeomlik az angol börze és azáltal az angol gazdasági rendszer is, mely most felemás, félig szocialista, félig tőkés rendszer alapján áll, igy egyik a másikat viszi a sírba, ha bekövetkezik az összeomlás. Mert két urat nem lehet szolgálni, még a legügyesebb politikusoknak sem.

HETI KRÓNIKA

(Folytatás a 1-ső oldalról)

árut vetettek piacra, magasabb j árak mellett, igy aztán megcsinálták a nagyobb profitot. Szóval törvényesen kirabolták a vásárló közönséget, amire elvi- tathatlan bizonyíték az 1947 évi eddig még soha nem látott nagy profitjuk. Persze ezt már nem jelentik a tőkés újságok, külön e célra készített fejlécek alatt, hanem csak a belső oldalak eldugott hasábjain, olyan hangon, mintha a szegény kapitalista uraink éppen csak megúszták az évet és a beszolgáltatott adók után, szegényeknek alig maradt valami. így dolgozik a kapitalista sajtó, amelynek manipulációit nem ez az első és nem is utolsó, hogy leleplezzük. Milyen jó is volna, ha a munkás sajtó juthatna el a félrevezetett milliókhoz, hogy megérthetnék a kapitalista újságírás trükkjeit és legalább annyira öntudatra ébrednének, hogy ne legyenek saját maguknak ellenségei.

Ez aztán utat nyitna arra is, hogy a munkástömegek meglássák a helyes utat melyen haladi va érdekeiket meg is tudnák védelmezni. Ha elgondoljuk azt. hogy mily egyszerűen és köny- nyen lehetne az összes társadalmi bajokat orvosolni azáltal, hogy a termelést közszükségleti alapokra helyeznénk s ilyen célkitűzéssel irányítanánk tovább az összemberiség javára, mert minden átkot az hoz ránk, hogy ezt a nagy többség ellenzi. A kisebbségi eszmék mindig üldözöttek voltak a történelem fonalán és csak nagy harcok árán jutottak el céljaikhoz. A termelés köztulajdonba helyezése többségi eszme, még akkor is ha csak egy csekély kisebbség is hirdeti azt. Többségi, mert a termelő osztály képezi a társadalom nagy többségét. Hogy aztán mégis kisebbségben vagyunk, azt főrészben annak az az elvakitó munkának köszönhetjük, amit a kapitalista sajtó a fentebb jelzett formában folytat. Érezzük át hát még mélységesebben annak a munkának a jelentőségét, melyet a Bérmunkás is hosszú évtizedek óta folytat.

i i l a .it L > í\ A '