Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-02-21 / 1516. szám
1948. február 21. BÉRMUNKÁS 5 oldal híreknek. Mert a militaristák mögött rendesen ott találjuk a fegyvergyárosokat, akiknek az üzlete nagyon megcsappanna az ilyen fegyverkezési verseny nélkül. A maihoz hasonló őrült fegyverkezési versenyre csak a militaristáknak, a fegyvergyárosoknak és a mindenféle hadiszállitóknak van szüksége, hogy a háború alatt elért profitjukat továbbra is megkapják. Ez a határtalan nagy profit és a militaristák hatalmi vágya éleszti a “hideg-háborút”. Ez a tényező, amit ha Amerika népe a közeljövőben képtelen lesz megfékezni, akkor kérlelhetetlenül beleviszi az országot abba a háborúba, amelynél többé senki sem talál majd biztosan védett helyet, még azok sem, akik azokat a bizonyos gombokat nyomdossák, amelyek útra indítják a pusztítás modern démonait. Jó lesz ezt állandóan szemelőtt tartani! KÉRDÉSEK (Folytatás) LEHET-E VILÁGKORMÁNY? Miért nem lehetne egy világkormányt megteremteni, ha van rá akarat és jóindulat? Sokan azt mondják — és a háború előtt én is azt mondtam — hogy a különböző országoknak ellentétes gazdasági érdekei miatt nem lehet sikeres nemzetközi ko-operáció. Annál kevésbé lehet egy nemzetközi szövetség vagy pláne egy Világkormány. Tehát nem lehet béke se/n! Lehet, hogy mindez igaz. Ha ez igaz. akkor egy újabb háború elkerülhetetlen. Egy harmadik világháború a meggyőződésem szerint el fog pusztítani mindent és mindenkit. Tehát az életösztön és a józan ész azt követeli, hogy az ellentétes gazdasági és politikai érdekek tovább folyó harcát ne háborúval, mérges gázzal, atombombával, baktériummal és más egyéb borzalmas eszközzel vívjuk. Ha ennyi józan ész nincs az életösztön mellett, akkor persze, hogy nem lehet világkormány. ÖSSZPONTOSULÄS A történelemben számos példát láttunk arra, hogy ellentétes gazdasági és politikai érdekű csoportok (törzsek, hercegségek, királyságok és nemzetek) egyesültek közös veszéllyel szemben, pedig a veszély soha sem volt nagyobb és általánosabb mint most. Igaz az is, hogy az egyesülést többször inkább valamelyik törzsnek vagy nemzetnek a nyomására sikerült megteremteni, mint az egyesültek szabad akaratából. Amikor a vadakat követő, tehát nem egy bizonyos szűk területhez kötött vadásznépek, kénytelenek lettek a földművelésre áttérni, el kellett foglalniok egy arra alkalmas helyet. Természetesen, le voltak ahhoz a helyhez kötve, legalább a vetéstől az aratásig. Természetesen meg kellett védeni a munkájuk evü- mölcsét ellenséges letelepedni kívánó törzsekkel szemben. Megszült egy uj fogalom:, a haza. És hamarosan kialakult két osztály: a haza hivatásos védői egy oldalon, a földet művelők, a másik oldalon. A legerősebbek vagy a legjobb verekedők védték a földet, a hazát, a jámborabbak szívesen dolgoztak. Később dolgozlak szívesen Vagy nem szivesen. A honvédőkből kialakult a “vezér” körül egy osztály, amelyik a fegyverforgatást “nemes” dolognak tartotta és a munkát nem. A magyar arisztokraták, a “nemesek”, Árpád honfoglalása után még ezer évvel is azt tartották és nyíltan mondták, hogy a munka csak a parasztnak való és a paraszt csak munkára való. Ha még jól emlékszem a magyar történelemre, a honfoglalást három törzs egyesülten vitte sikerre Árpád apánk vezetése alatt, azután, hogy vérszövetséget kötött a három törzs vezére. A szelidebb természetű tótokat egyszerűen elkergették a hazájukból vagy legalább is a legszebb területet elfoglalták tőlük. Sok törzsnél szokás volt vezért választani. A választás gyakran úgy történt, hogy valamilyen párviadalban a győztes lett a “vezér”. A legerősebb, a legügyesebb, a legbátrabb. Később már nem volt választás, amig a vezér élt. Még később a vezér halála után sem volt választás. A vezérség és a velejáró uralom és előny örökölt lett. Kialakult az uralkodó család és körülötte az uralkodó osztály és a “felségjog” fogalma. FELSÉGJOG I Kialakultak az országok. Kisebbek, nagyobbak. Jöttek a háborúk az országok között. Jobb lett volna egy barátságos össz- müködésen alapuló közös társadalom, de egy uralkodó osztály sem akarta el veszíteni a “felségjogot”. Inkább kockára tettek mindent egy háborúban. Úgy felségjogot, mint életet. Először a saját életüket, későbben csak a köznép életét. Nem volt könnyű dolog például a kisebb hercegségekből egy egységes nagy Németországot vagy Olaszországot összekovácsolni, amelynek a határán belül kiküszöbölték a háborút. A kis hercegségek elvesztették a felségjogukat. De az Egyesült Államok története még jobb példája annak, hogy lehet-e a “felségjogot” kiküszöbölni. Még pedig mindenki javára, mert maga a háború is ki lett küszöbölve. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK Amerikában is volt “honfoglalás”. Nem sokkal különbözött más honfoglalásoktól. Elvették a földet az eredeti őslakóktól, az indiánoktól. A honfoglalók közül az erősek, az ügyesek, szóval a hatalmasabbak egyszerű en azt mondták, hogy ez a terület ettől a folyótól addig a hegyig a mienk. Ahol az angolok foglalták el a bizonyos területeket, ott az angol király jóváhagyását kellett megkapni. Tizenhárom kolóniát alkottak az angol honfoglalók. Már megvoltak a “határok”. Már volt köztük villongás, sőt fegyveres összeütközés is. Már kezdett kialakulni a “felségjog”. 1776-ban föllázadtak az anyaországnak Angliának a kizsák- j mányolása ellen. Sikeresen viv- J ták meg a függetlenségi harcot. Fölbillentették az angol uralkodó családnak és szülőhazájuknak a “felségjogát”. Ámde, amikor szóba került a tizenhárom kolóniának az egyesítése egy szövetségbe, akkor a kolóniák “felségjoga“ olyan fontos volt mindegyik kolónia vezéreinek, hogy hajszálon múlt az egyesítés sikere. Néhány előrelátóbb nagy embernek és a köznép józanságának lehet köszönni, hogy az eredeti tizenhárom kolóniából nem lett tizenhárom kisebb-nagyobb ország, önálló vámterülettel, királlyal vagy elnökkel és saját hadseregével és felségjogával. Az államok között — most már 48 van — volt, van és lesz is érdek ellentét. De ezt az érdek ellentétet nem háborúval intéz ték el — egy kivétellel. Ez a kivétel volt a négerek felszabadításának a kérdése. Ebben a kérdésben az északi államok uralkodó osztálya (ha ez nem tetszik, mondjuk úgy, hogy “vezérei”) és a déli államok vezérei nem tudtak törvényes és békés megegyezést teremteni. Közel álltak ahhoz, hogy két országra szakad az Egyesült Államok. Tegyük fel, hogy a most már negyvennyolc államnak nem volna egy állam feletti, szövetséges (Federal) kormánya, szövetséges törvényekkel, szövetséges bizottsággal, és katonasággal! Tegyük fel, hogy egyszerre mindegyik állam egy-egy külön ország lenne holnap, úgy ahogy az európai országok vannak ma! Minden falunak, városnak és egyénnek is kell, hogy legyen “felségjoga”, vagyis bizonyos önállósága és függetlensége. De nem természetes-e, hogy ezt az önállóságot korlátozza nagyobb egység, az országnak az érdeke? Ez igy is van s helyesen van igy, különösen a fegyverviselés és a fegyveres akciókat illetőleg. Úgy az egyének, mint a falvak, városok és megyék az ország törvényei alapján békés módszerekkel intézik el ügyeiket, mondjuk például határkérdéseket, vagy ellentétes gazdasági érdeket érintő dolgokat. Ez a civilizáció. Ennyire már eljutott az emberiség majdnem mindenütt. A következő lépés ugyanezt a rendszert bevezetni a társadalom még nagyobb egyedei, az országok közötti viszonyban is. Amig az egyén lefegyverzése a kis közösség javára volt csak jó, amig a falvak vagy városok lefegyverzése az ország javára volt csak jó, az országok lefegyverzése az egész emberiség javára lenne jó. Amig az országok határain belül a civilizált eszközök használata csak célszerű és okos dolog volt, a nemzetek között nem csak célszerű és okos, hanem elkerülhetetlenül szükséges is. Mert a kérdés mindenek felett az marad, hogy mit választ az emberiség: Világkormányt vagy Háborút? Avagy van egy harmadik lehetőség ? (Y) 30 NAPI DOLOGHÄZ Megérné a felségjog a népnek azt az áldozatot, amit a felségjog megkövetel ?! Ha lehet 48 állam érdekellentétét elintézni a szövetséges kormány és a szövetséges törvények alapján, miért nem lehetne az európai államok ellentétes érdekeit szintén hasonló alapon elintézni ? De ha ellentétes érdekről' és “felségjogról” beszélünk, jó lesz megállapítani vagy legalább kutatni, hogy kiknek vannak ellentétes érdekeik és felségjoguk? Az ország népeinek vagy az uralkodóknak ? EGYÉNEK FELSÉJOGA “Felségjogot” akar mindenki, minden egyén is. Másszóval az egyéni jogot és szabadságot a társadalom legkisebb egyede (unit) is kívánja. Meg is illeti őt. A szocialisták harcoltak és harcolnak ezért mindenütt. E nélkül az élet nem sokat ér. De nem egyszerű józanság-e az, hogy az egyének felségjogát korlátozza annak a közösségnek (falunak vagy országnak) a jól felfogott érdeke, amelyhez az egyén tartozik? Egy háztulajdonos arra akarta kényszeríteni lakóit, hogy a törvény ellenére nagyobb házbért fizessenek. Mikor azok nem voltak hajlandók, csökkentette a fűtést és melegvizet, hogy zaklassa őket. A lakók a bírósághoz fordultak, amely 30 napi dologházra ítélte a háztulajdonost. A biró kijelentette, hogy ez az ítélet “figyelmeztetés a háztulajdonosoknak”. ÉPITŐGÁRD A 1947-48-ik évre: J. Buzay, Cleveland ......... 8.00 L. Decsi, Akron .......... 2.00 Jimmy Farkas, Akron __ 4.00 L. Fishbein, New York__ 5.00 J. Feczkó, New York ....... 1.00 J. Fodor, Cuy. Falls ....... 4.00 J. Gyurcsek, Columbus .... 2.00 Paul Hering, Buffalo ....... 6.00 • A. Kucher, Pittsburgh __ 6.00 Jós. Kollár, Cleveland....... 4.00 J. Kozsány, Saratoga Spr. 12.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 3.00 A. Lelkó, Pittsburgh ....... 5.00 J. Mácsay, Detroit ........... 1.00 J. Mogor, Cleveland ........* 1.00 A. Molnár, Celevend ..........12.00 John Munczy, Cleveland .. 2.00 J. Pataky, Brooklyn ......... 5.00 Louis Páll, Ambridge .......12.00 Paul Pika, Chicago........... 1.00 J. Policsányi, Elmgrove .... 2.00 St. Visi, Lincoln Park ........ 5.00 Jos. Vizi, Akron _______ 6.00 Ch. Udvamoky, Flint ....... 2.00 J. Zára, Chicago ............... 4.00 J. Reppman, Detroit........ 5.00
