Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-02-21 / 1516. szám
1948. február 21. BÉRMUNKÁS 3 olda Munka Közben _________________(gb) ROVATA ____________ A MAGYAR UJSÁGIRODALOM SZÜLETÉSE A napokban igen érdekes kis könyvet kaptunk Magyarországról. A cime: Az időszaki Sajtó Története a Dunatáj Országaiban”. Amint a cimplapon látom, ez a kis munka a “Documenta Danubiana” (Dunatáji dokumentumok) sorozata második számát képezi, a Gergely R.R. T. adta ki Budapesten 1947-ben. A könyvecske szerzője, Dezse- nyi Béla, igen gondos kutatások alapján ismerteti a dunamenti terület ujságirodalmának történetét. Megtudjuk az elénk tárt rengeteg adathalmazból, hogy az emlitett terület újságjai éppen olyan szoros összeköttetést mutatnak, mint amilyen módon összeforrt a középerupai népek politika és gazdasági élete. A történetírók számára különösen nagy értéket képező adathalmazból az alábbiakban megkísérlem kiszedni a magyar újságírás születésére és első éveire vonatkozó részleteket, amennyiben úgy hiszem, hogy ez a tárgy érdekelni fogja e rovat olvasóit. Az újságírás születését — a szó szorosabb értelmében még a könyvnyomtatás előtti korban kell keresnünk, mert már akkor kerültek forgalomba az úgynevezett “hírlevelek”, amelyeket kézről-kézre adtak. A hírlevél, — ellentétben a vallásos tárgyú, avagy a családi dolgokra vonatkozó Írásokkal és levelekkel, — olyasmikről szólt, amik mindenkit érdekeltek és igy kezdetleges újságoknak tekinthetők. A könyvnyomtatás természetesen felébresztette a közügyek iránt az érdeklődést és újabb lökést adott az ujságirodalom fejlesztésére. MEGMARADT EMLÉKEK Itt mindjárt megemlíthetjük, hogy a könyvnyomtatás feltalálásának idejével összeesik a török birodalom terjeszkedése. Kelet-Európa népeit természetesen nagymértékben érdekelte a török veszedelem s azért annak a kornak úgy az Írott, mint a már nyomtatott hírlevelei igen sokat foglalkoztak Magyarországgal, ahol a török hódítás megrekedt. A legrégibb angol- nyelvű ujságlevél például teljes amelyek mindent elkövettek Hill kivégzése érdekében. Stegner maga is kétségbe vonja, hogy a vád elegendő megdönthetetlen bizonyítékot szolgáltatott volna, ami igazolná a kivégzést, de azért ő inkább elismeri Frank Littlet és Veslev Everest, munkás mártíroknak, mert “azok a munkásság ügyéért” haltak meg.” (Littlet But- te-ban, Everestet pedig Everett városban lincselték meg a munkáltatók fegyveres bérencei.) Stegner csür-csavarása természetesen semmit sem változtat a tényeken és az általa elkövetett ferdítés és a tények meghamisítása dacára Joe Hill a munkásosztály felszabadulási harcának mártírja. egészében Magyarország 1526 évi (Mohács vész) történetével foglalkozik. Az írott újságokból és hírközlő levelekből az európai könyvtárakban két nagy gyűjtemény maradt fenn, egyik Bécsben, a másik pedig Varsóban. A bécsi gyűjtemény 27 kötete 11,500 levélből áll s a “Fugger-Zeitung” számait tartalmazza. Ezen levelekben a különböző országok különböző nyelvein értesítették a hires augsburgi kereskedőcsaládot a politikai és gazdasági eseményekről. Érdekes, hogy az ily hírek gyűjtőhelyei a kolostorok voltak. Csehországban már 1495-ben voltak ilyen hírlevelek, amelyek cseh nyelven Európa minden részéről jövő híreket tartalmazták. Magyarországon Kestler Márton pozsonyi főjegyző 1600 és 1613 között vette fel az összeköttetést az egyik ilyen ujságlevél szerkesztőjével. A POSTA ÉS A SAJTÓ Ezeket a hírleveleket azonban valójában még nem nevezhetjük a mai értelemben vett újságoknak, mert nem határozott időpontban jelentek meg, hanem csak amikor valami feljegyzésre érdemes esemény történt, az újság vagy folyóirat ellenben előre meghatározott időközökben jelenik meg tekintet nélkül arra, hogy a két egymást követő szám időközében történt-e valami nagy esemény, vagy sem. Viszont az ilyen, határozott dátumokon megjelenő közlemények kiadásához szükséges előfeltétel volt a posta kifejlesztése, amely lehetővé tette az újság terjesztését. így dacára annak, hogy Budán már 1473-ban megalakul az első nyomda, újságot vagy hírlevelet még itt sokáig nem adtak ki. A legrégibb középeurópai hírközlő nyomtatvány Bécsben jelent meg, Hans Winterburger nyomdájában készült és “Hof- mar aus dem Niederlande” címet viselte. Ettől kezdve Bécs lett a közép-európai hirlapirás központja. Hamarosan számos különböző újság lát itt napvilágot, közöttük a cseh nyelvű “Zeitung” is 1515-ben. Nemsokára követték ezt a német nyelvű “Zeitung”-ok (1520- ban), amelyek jóidéig uralták a középeurópai ujságirodalmat és amelyek magyarországi ügyekkel is foglalkoztak, noha az első németnyelvű sajtótermék még csak 1615-ben jelent meg Bécsben. Mindezen hírlevelek vagy egyéb sajtótermékek elvontan, színezés nélkül közölték a híreket a nemzetiségi eszmére való tekintet nélkül, ami arra mutat, hogy a mai értelemben vett ha- zafiság eszméjét akkor még nem igen ismerték. A HAZAFIAS SAJTÓ A nemzeti jellegű újságírás csak később kezdődött. És éppen ennek ellensúlyozására Bécsben már 1523-ban kiadtak egy szigorú rendeletet, amely a cenzúrát szabályozta a Habsburg birodalomban. Az engedély nélkül kiadott sajtóterméket egészen lefoglalták és megsemmisítették. Csak később alakult ki az a gyakorlat, hogy az egyes kifogásolható szakaszok miatt nem tiltották el az egész újságot. Később pedig behozták az előzetes cenzúrát, amikor aztán nem csak azt szabták meg az újságszerkesztőknek, hogy mit hagyjanak ki a lapjaikból, hanem azt is, hogy mit kötelesek közölni. A nemzeti nyelvű és nemzeti jellegű újságírás első úttörője a Jan Alexander Gorczyn által szerkesztett “Merkurjus Polski” nevű lengyel újság volt. Alapítója azonban mindössze csak félévig tudta fentartani, hiába hangoztatta, hogy a lap alapításában “önzetlen hazafiság vezette”. Ugylátszik, hogy a hazafiság akkor még nem volt oly kifizető üzlet, mint napjainkban, mert Gorczyn mester hamarosan az adósok börtönébe került. Az osztrák birodalomban az első sajtótermékek félig-meddig hivatalos jellegűek voltak, de különösen azzá lettek 1703-ban, amikor két ilyen félhivatalos lap :ndult meg Bécsben. Az egyik a “Wiennerisches Diarium”, a másik “Posttaglicher Mercurius”. Mindkettő hetenként kétszer jelent meg és a “Postagliche” azt jelentette, hogy a “postai napon,” vagyis azon a napon adták ki, amikor elvitték a postát, ami ugylátszik, hogy akkor hetenként kétszer is megtörtént, de 1812-től kezdve már háromszor egy héten közlekedett a posta. (Hiába, ha egyszer a haladás megindul . . .) LATIN MAGYAR ÚJSÁG Az osztrák birodalom félhivatalos kormánylap hálózatát első ;zben a magyar tárgyú, de latin nyelvű “Mermurius Hungari- cus” törte át. így nem minden alap nélkül mondhatjuk azt a tréfát, hogy latin volt az első magyar újság. Ezt a lapot II. Rákóczi Ferenc tábornagya, gróf Eszterházy Antal nyomatta ki 1705-ben. A lap célja az volt, hogy ellensúlyozza a külföldön a “Wiennerisches Diarium” híreit. A bécsi lap ugyanis a már két év óta tartó magyar függetlenségi harcról olyan cél- zatos híreket közöt, amikre Rákóczi fővezére azt mondotta, hogy az a lap a “nyomatott hazugságok tára”. A Mercurius Hungaricust a Rákóczi csapatok helyzete szerint különböző városokban, — Kassán, Lőcsén, Bártfán, — nyomatták és 1710-ig rendszeresen jelent meg. Hírei elsősorban is a Rákóczival rokonszenvező országok népeinek szóltak, azért készült az első magyar újság latinul, noha Rákóczi a fejedelmi rendeletekben és egyéb intézkedéseiben a magyar nyelvet használta. Ennek a lapnak az volt a legnagyobb jelentősége, hogy első Ízben adott hangot a nem-német nemzetek függetlenségi törekvéseinek. A kuruez leverés után helyreállt a Wiener Zeitung vezető szerepe, amely részben közvetlenül, részben pedig fióklapjai utján az egész Dunamedencére kiterjedt. Negyedszázad múltán azonban már jelentkezik az uj j szellem, amely létrehozta a “mo-1 rális” hetilapokat. Ezek leginkább Bécsben és Varsóban jelentek meg s a kereskedelem mellett már a “művészet, a tudomány és az irodalom” jelzőket is használták címeik mellett. MAGYAR ÚJSÁG Ezeknek keretében jelent meg az első magyar nyelvű sajtótermék, a Bécsben 1796-ban kiadott “Magyar Újság”, gazdasági értesítő, amelyet Pethe Ferenc szerkesztett. A magyar városok hamarosan igyekeznek pótolni a mulasztást. A magyar újságírás első központja az ország akkori fővárosa, Pozsony lett, ahol már 1764-ben kiadták a magyar vonatkozású, de német nyelvű Presburger Zeitungot. Ezt a lapot, Länderer János Mihály adta ki, akinek egyik leszármazottja 80 évvel később Kossuth Lajosnak adott teret a Pesti Hírlap hasábjain. Az első igazi magyar nyelvű újság a Patzko Ferenc Ágoston kiadásában megjelenő “Magyar Hírmondó” szintén Pozsonyban jelent meg 1780 január havában, Mária Terézia engedélyével. A szerkesztője, Rát Mátyás, evangélikus lelkész, — ellentétben a mai lelkész-szerkesztőkkel, — komolyan vette a hirlapirásko- ; dást, igyekezett külön választani a “hiteles” a “költött dolgoktól”, — mint arta az előfizetési felszólításban. (A mai lelkészszerkesztők éppen az ellenkezőjét csinálják.) Sőt mi több, tiltakozik azon feltevés ellen, hogy híreit külföldi, idegen lapoktól veszi át és egyben Ígéri, hogy “unalmat nem fog kelteni’. A hazai dolgokról saját levelezői tudósították. Különös gondot fordított a politikai, gazdasági és kereskedelmi hírekre, de közölt számos tudományos cikket és a szépirodalomnak is helyet szorított. Szóval igazán jó szerkesztőnek ígérkezett. A “NAGÍ” CIRKULÁCIÓ A lap szerkesztése később Révai Miklósnak a kezébe került, aki nem csak nyelvtudós, hanem költő és iró volt s igy az irodalmi és a kulturális rovat még gazdagabb lett, a politikához azonban mit sem értett és igy a lap esett a keze alatt. Az utóda, Szatsavy Sándor azonban megint igen jó szerkesztőnek bizonyult és a lap 318 előfizető gárdáját megháromszorozta, ami akkor igen nagy cirkulációt jelentett. A 18. század végefelé Pozsony szerepét Buda és Pest. vette át, ahol 1731-ben indult az első németnyelvű lap. Kovachich Márton György ugyancsak német nyelven 1787-ben indította meg a “Mercur von Ungarn” nevű folyóiratot és már szükségesnek tartotta megmagyarázni, hogy a német nyelvet csak azért használja, mert a külfölddel akarja megismertetni a magyar tudományt. Pest első magyar nyelvű lapja a Patzko Ferenc Ágoston lapja volt 1788-ban, amit Magyar Merkurius néven adott ki. Tulajképpen ez nem volt más, mint a pozsonyi Magyar Hírmondó, amit Pestre költöztetett. Pár év múltán, 1795-ben Kármán József és Pajor Gáspár szerkesztésében megindult az “Urania” szépirodalmi folyóirat s ezzel Pest a magyar irodalom központjává lett.
