Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-02-14 / 1515. szám
6 oldat ttfcKMLiNKAS 1948. február 14. Újabb harc a piacokért Reményteljes gondolatok (Folytatás az Ez azt jelenti, hogy a francia árukat, feleáron, sok esetben egy harmada áron fogják eladni, mint az angol-amerikai árukat a világpiacon, leginkább Dél Amerikában és Európában. De az egész világon, ahol csak tudják azokat eladni. Például, egy francia gyártmányú autó, melyet ezelőtt 1600 dollárért adtak el, ma 640 dollárért adnak. Ez áll sok más gépezet és árucikkekre. Ezáltal az angol-amerikai árukat szorítják ki mind nagyobb mértékben, amig azok is le nem szállítják az árakat. Ezen francia lépésnek meg lett az eredménye már is. Az amerikai iparok értékpapírjainak az ára rohamosan esik lefelé. Sőt az élelmiszerek nagybani árai is a chicagói borzén. Ijedelem van, nem csak spekulánsok között, hanem a kormány körökben is, úgy Angliában mint itten. Az árak közép Európában és Oroszországban nagymértékben estek az utóbbi hónapokban. Most Franciaország volt kényszerítve, hogy a világpiacra vetett áruk árait felére levágja, hogy megszerezze az összezsugorodott világpiacot. Ez viszont tüzcsóva a Marshall tervezet ellen is, melynek az volt a főcélja, hogy Európa ipari termelését kontrolálja, az árakat szabályozza és a világpiacot felossza közöttük. De ha Franciaország és ennek következtében a többi nyugati országok kényszerítve lesznek, egyénileg cselekedni, az árakat egymás ellen leverni, hogy megkaparinthassák a világpiacot, akkor a Marshall tervezet fiaskóval végződött, mielőtt megkezdték volna. Ezen tárgyalnak most több nyugati ország politikusai. Anglia is előbb-utóbb kényszerítve lesz a kivitelre szánt áruk árának levágására. Ez lesz a menekvés útja a Belga, Holland és más úgynevezett nyugati országoknak is, ha akarnak valamit a vüágpiacból a maguk részére megmenteni. A mai magas árak mellett keveset adhatnak el minden országban az ipari cikkekből, ezáltal felhalmozódnak és jön a munkanélküliség, vagy a kiárusítás. A verseny mellett igyekeznek több vásárlót megnyerni és áruikat eladni. “Végeíadás nincs maradás” lármája mellett egymást - túllicitálni, amint a múltban tették. Vagy egy újabb háborút kezdeni a piacok kontrolja miatt. A Marshall tervezet szerint, egymás között széaz nekünk a legnagyobb fegyverünk. Olcsóbb és hatásosabb, mint az adófizetőktől összeszedett adópénzből adott milliók, olcsóbb mint a nagytőkések hirdetési ügvnökeik által leadott propaganda. Csak folytassa Drew Pearson is az adatok gyűjtését, amit jónak, igaznak látunk, majd mi megírjuk, eljuttassuk a világ minden sarkába. És biztosíthatjuk őt és az érdeklődőket, hogy nagyobb sikere lesz annak, mint a dollár királynőnek. l-ső oldalról) pen elosztva, nagyon kevés lett volna minden országra eső rész, de megbirták volna akadályozni ezen versenyt, az árak esését. De a franciák nem igen lettek volna megelégedve a rájuk és kifejlett iparaikra eső résszel, igy minden más országot megelőzve, megkezdték a versenyt. A nemzetek saját érdekeik megvédése folytán, nem kegyelmeznek egymásnak a gazdasági háborúban éppen úgy, mint a fegyveres harcokban, ha azon fordul meg az uraik, kormányuk fenmaradása. Ez késztette a francia urakat, hogy az angolamerikai tiltakozás dacára is bevezessék ezt a gazdasági harcot, versenyt. Az amerikai szakértők azt jósolták, hogy április hónapra itt is megjön a gazdasági krízis, de ugylátszik a franciák intézkedései siettették, már mostan is észlelhető. AZ AUTO ÉS A GUMIIPARBAN DOLGOZÓK 30 CENTES BÉREMELÉS MELLETT AKRON, O. — A CIO szervezethez tartozó gumiipari munkások szervezete követve az autó munkások határozatát 30 centes béremelést terjeszt elő a munkások részére. A 200 tagú bizottság, amely e határozatot hozta, úgy véli, hogy ez az ösz- szeg is alatta van a szükségleti cikkek emelkedésének. AKI ÖRVEND A NYUGTÁZ/ ZÁSI ROVATUNKNAK Egyik philadelphiai olvasónk írja, hogy a lap kitűnő cikkei mellett örül a lelke, amikor azt látja, hogy a Bérmunkás olvasói milyen szép számban küldik be önmaguk előfizetésük megújítását és kevés kivétellel külön is segítik a lap fentartását. Pár esztendő óta nincs a Bérmunkásnak utazó lap megbízottja, aki időközönként megkereste a magyarokat házaikban a lejárt előfizetések megújítása végett, valamint uj olvasók szerzésére. A Bérmunkás olvasói megbarátkoztak ezzel a helyzettel és minden külön költséggel járó felszólítás nélkül, meglátják a lapot csomagoló papiroson, hogy mikor járt le az előfizetés és az összeget a drágasági pótlékkal együtt beküldik. Minden hónap első szombatján írjuk ki a lap részére a nyugtázást, hogy elszámoljunk a beérkezett pénzekről. És ha a nyugtázásokat tesz- szük itt szóvá, megemlítjük, hogy több lapolvásónk egy évvel ezelőtt rokona vagy barátja részére tengeren túlra megrendelte a Bérmunkást, ami most lejáratba került. Haza Bérmunkás olvasók szeretik a lapot, de nem tudnak ide pénzt küldeni, m' arra nem telik nekik és még- technikailag sem lehet. A laprendelőket hívjuk fel itt. hogy újítsák meg ezeket az előfizetéseket is. Hisszük, hogv a nyugtázás’ rovatunk a további hónapokban is kielégítő látvány lesz sok olvasónk részére. (a.l.) A bizonytalanság gondolata az, ami legjobban kockára teszi az emberek idegzetét. Nem kell visszatérnem a múlt háború borzalmas katasztrófájára, de annál inkább bele akarok világítani a jövő reményeibe. Napról-napra hallunk jövendöléseket. Sokan igen megelégedett reményeket fűznek jólismert vezéremberek kijelentésér. Meglégedetten könyvelik el a hangzatos mondásokat. “Nem lesz harmadik világháború!” A magam józan felfogása szerint, sohasem hittem jóhangzá- su kijelentésekbe, még akkor sem, ha egy legmegbízhatóbb államférfitől eredt is. (Ha ugyan ilyen államférfi létezett valaha.) Különösen amikor az IWW társadalmi elméletét megismertem, azt a sarkalatos pontot, amely nyíltan kimondja, hogy “az emberek gondolatát mindig a gazdasági érdekeik szabják meg.” Ebből a szempontból bírálva társadalmi eseményeket, azt állapíthatjuk meg, hogy az úgyszólván “nagy emeberek” mondásai csak üres kiáltások a légürbe. Éppen olyan semmit jelentő dokumentumok maguk a békeszerződések is. Hány háborút viselt már az emberiség? Hányszor Írtak már alá békeszerződéseket? Ugyanannyiszor semmisítették meg azokat, amikor a gazdasági érdekeik azt úgy kívánták. A gazdasági berendezkedést képviselő társadalmi alap szabja meg a jövőre vonatkozóan is, hogy lesz-e harmadik világháború vagy nem! A magántulajdonra épült kapitalista rendszernek, úgyszólván mindig életkérdése volt a háború. A világpiacokért folytatott háborúknak mindig kizárólag gazdasági érdekek voltak a hátterében. És ha az egész földtekét behálózó kapitalizmus csak háborúval tudta üzleti, érdekeit elintézni a múltban, akkor mi gátolja mostan, hogy egy uj társadalmi rendszer kibontakozását, minden rendelkezésére álló eszközzel megakadályozza? Tudjuk azt, hiszen napirenden van, hogy ahol még a magán- tulajdon rendszerén alapúk' kapitalizmusnak ereje van, ezt az erőt teljes egészében a kommunizmus továbbterjedésének megakadályozására használja f 4. Az amerikai kapitalizmus billiókat hajlandó föláldozni, hogy Európában a kapitalizmust életbe tartsa. Ebből nem is csinálnak titkot. És ha pénz és a nyersanyag ajándékok sem segítenek, akkor a “hideg háború” helyeit, aminek jelenleg nevezik “meleg háborút” indítanak. A nyomatékos mondások mindig eltörpülnek a gazdasági érdekek mellett. Tudjuk a múltból, hogy az úgynevezett szellemi nagyságok és azoknak jóslásai, papíron nagyon jól hangoztak, de a valóságban értéktelenné váltak. Most is mint mindig a múltban, a háborút ellenzőket elnémítsák. így történt ez 1914- ben és ugyan ez megtörtént 1939-ben is. Az első világháború alatt Franciaországban Jaurest, a népszerű szocialista vezért agyonlőtték, mert a háború ellen beszélt. Az Egyesült Államokban Debs szocialista vezért 10 évre börtönbe küldték, az IWW tagjait szazával Ítélték hosszú börtönbüntetésre csak azért, mert a háború alatt is folytatták az osztályharcot. Hogy azután a békeszerződések mennyire védelmezik az emberiséget egy újabb háborútól, arra nagyon sok bizonyítékot lehet fölsorolni, hogy az aláirt bék szerződéseknek nincs több értékük, mint annak a darab papirna k, amelyre íratott. Példa erre az orosznémet megnem támadási paktum, hogy mennyire nem biztosította Oroszországot Hitler támadása ellen. Ugyancsak a magyar \s jugoszláv örökös békének az lett a vége, hogy már aláírásakor véres háborút jelentett Jugoszlávia részére. Nem kell sokat mondani, sem jósolgatni a múltak bizonyságai a legjobb adatokat szolgáltatják azok részére, akik azt hiszik, hogy nem lehet harmadik világháború. Igaz, hogy az átlagos ember irtózik még csak rá is gondolni. Különösen azok, akik már két világháború szenvedéseit átélték. De a jövő éppen úgy mehet végbe mint a múlt, akkor sem kérdezték a társadalmat uralok a néptől, hogy akarnak-e háborút vagy nem. Azok azonban, akiknek gazdasági érdekeik a háború felé bülentették az “igazság mérlegét”, úgy intézkedtek, hogy mindenkinek kötelessége a “haza” védelme. Mostan pedig a magán kapitalizmusnak sokkal nagyobb érdeke van háborút viselni, mint bármikor a múltban, amikor csak esetleg egy kis piac elvesztéséről lehetett csak szó. Ma azonban az egész társadalmi rendszerének fönmaradása a napi esemény. Nyílt kártyával dolgoznak azok, akik azt jövendölik, hogy nem lehet hamarosan egy másik világháború, eltörpülnek azok mellett, akik az egész földtekén a kapitalizmust igyekeznek védelmezni. General Marshall a külügyi hivatal vezetője, nyíltan kijelentette, “ha az egész Európa a kommumsták uralma alá kerül, úgy az Egyesült Államok is elfogják veszíteni függetlenségüket.” Ilyen és hasonló nyilatkozatok nagyon alkalmasak ellenszenv szitására és még a tegnap békés természetű embert, holnap már fegyverbe lehet állítani az oroszok ellen. Békéről beszélnek, de közben háborúra uszítanak. Mr. Churchill nyíltan háborút üzent már Oroszországnak. A legutóbbi kijelentése szerint, már nem szabad várni. “Azonnal meg kell kezdeni a háborút, amig Oroszországnak nincsen birtokában az atombomba. A kapitalizmus a végletekig fogja védeni uralmát, úgy gondolják, inkább pusztuljon az egész emberiség, mint sem a kiváltságos kapitalista osztály átengedje uralmát a nép kezébe.
