Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-02-07 / 1514. szám
6 oldai BÉRMUNKA» 1948. január 7. Válasz egy hazai levélre H. A népek milliói vágyódnak a béke után. csak úgy mint azon levél Írója, amelyre ezen válasz adatik. Ez megérthető, mert még élénk emlékezetükben van, hogy mit jelent az részükre. Még most is érzik és még hosz- szu évekig érezni fogják annak következményeit. Amikor vége lett a háborúnak és megalakították a Nemzetek Szövetségét (United Nation), azt hitték, hogy most olyan egyesületet létesítettek, amely mindörökre megfogja tudni akadályozni a háborúk megismétlődését, tehát mondhatjuk az egész világ lelkesen üdvözölte ezt az uj valamit. Még azon nemzetek is örültek, akik nem lehettek tagjai, mert a vesztes félhez tartoztak és szintén kérelmezték a felvételüket, mert hát ők is élvezni szeretnék a béke áldásait. Csak mi, osztálytudatos munkások, akik ismerjük a mai társadalmi rendszer összetételét, jósoltuk meg, hogy milyen erőlködés az egész és hogy milyen gyászos véget fog érni. ■ Alig pár évre azután, hogy működésbe hozták ezen tákolmányt, mindenki láthatja, hogy ott csak egy száját koptató társaság van együtt, akik amellett, hogy eleget beszélnek, hiába élvezik az élet javait azon népek rovására, akik őket odaküldték és azok helyzete pedig javulás helyett, minden nap kétségbeej- tőbb lesz. S ha mégis sok szószátyárkodás után valamilyen határozatot hoznak, mint pl. a kényes palesztinai kérdésben, azt is olyan ügyetlenül csinálják, hogy még több bajt okoznak, mert Palesztinát két részre osztották, dacára az arab törzsek azon kijelentésének, hogy “szent háborút” indítanak a zsidóság ellen. (Arról persze nem gondoskodtak, hogy valahogyan a vérengzést megakadályozzák és most az még nagyobb mértékben dúl, mint azelőtt. Amikor a harcterekről felszállt az utolsó lövések füstje, azt láttuk, hogy az egész világon két számottevő nagyhatalom maradt, az Egyesült Államok és Oroszország. Még a hatalmas angol birodalom is anynyira tönkrement, hogy csak Amerika támogatásával képes fentartani magát mint másodrendű állam és ami csak természetes mindig annak van igaza a világpolitikában, akinek a kezében a hatalom van. A többi U. N. delegátusoknak úgy kell bó- lintgatni, ahogy a nagyhatalmak kívánják, már aszerint, hogy melyik érdekeltség kötelékébe tartoznak. S mivel most Amerika a leggazdagabb, tehát ő tartja a pénzes zacskót, tehát több az oldalán a bólintó Balázs, mert félnek, hogy kegyvesztettek lesznek. Ennyit ezen díszes társaságról és már jóformán el is felejthetjük, mert az U.N. palotájának falain kívül folyik teljes erővel a diplomáciai “hideg” háború (még most hideg, de ki tudja mikor lehet igen meleg), éppen úgy, mint a U.N. létezése előtt. Itt tehát nem fogják a háborúkat megakadályozni. De vegyük sorba a hazai levél tartalmát. Ott úgy látják, hogy Amerika csak azon európai országokat segíti és kedveli, akiknek fegyver kell a testvérharchoz, mint például Görögország. Ugyan az amerikai néppel azt hitetik el- hogy az éhező, ron- gyoskodó európaiakon akar a Marshall terv segíteni, mert ha nyomorban marad tovább is, akkor áldozatul esik a kommunista propagandának. Tehát talpra kell állítani őket gazdaságilag. Ez az egyedüli mód megállítani a vörös veszedelmet. Ellenben bevallják, hogy a már idáig Görögországnak adott sok millió, nem a nép élelmezésére lett fordítva, hanem a rothadt reakciós görög kormány és az angolok által erőszakolt visszahelyezett király védelmére saját maga és görög nép ellen, amelynek túlnyomó többsége gyűlöli a mai uralmon levőket. Ugyan ez áll Kínára is. Wedemeyer tábornok, aki ott volt tanulmányozni a helyzetet azt jelentette, hogy Chiang Khai Shek uralma deszpota, vagyis önkény ,ura- lom, demokráciának hire sincs. Terror uralkodik, de azért azt ajánlja, hogy szavazzanak meg nagyobb összegű segélyt, mert utóvégre is a kommunisták ellen harcolnak. Tehát minden reakciós fasiszta elemeket támogatni kell a kommunisták ellen, mert hát mindenki, aki szót mer emelni, vagy küzd az elnyomatás ellen, kommunista. Tehát Amerika, a demokrácia hazája, a nagytőkések akaratára védelmezője lesz a zsarnokságnak. Amint Károlyi Mihály mondotta, amikor a magyar kormány a reakciót kipucolta és Amerika és Anglia jegyzéket küldtek, hogy Amerika a rossz lóra fogadott. Az a véleményünk, hogy Amerika hagyná Európát a maga sorsára, igy írja tovább. Erre az lehet a válaszunk, hogy ezt nem fogja megtenni, mert akkor hátha olyan fordulatot vennének az események, amely veszélyeztetné a nagytőke nemzetközi uralmát. Csak példának hozzuk fel az olaSz és franciaországi harcokat. Azok már veszélyessé kezdtek lenni, tehát valahogy le kellett azokat csapolni amerikai befolyással és dollárokkal, vagy bárhogyan is. Mi azt hisszük jobb volna magára hagyni őket, hogy saját sorsuk felett határozzanak ők, de a nagytőke ebbe nem fog belenyugodni. Továbbá, nem kell a feltételekhez tűzött dollár kölcsönt De ennek dacára, még is akarják adni, még olyan országoknak is, akik nem is voltak a háborúban és nem is kérték, mert ezáltal leakarják kötelezni őket és mint akik kötvényt tartanak fele:tük beleszólhatnak és irányíthatják belügyeiket. Elő akarják írni, hogy mit termelhetnek és mit ehetnek, stb. De mindenek felett, milyen kormány formájuk lehet. Azt üzenik, hogy nem hívei a háborúsdinak, de nem Trumanon keresztül, hanem Wallacenak üzenik, akik a munkások barátja. Ha valaki — bárki legyen is — megtudná a munkásságot óvni a háború borzalmaitól, az már határozottan a munkásság barátja lenne, ellenben ez lehetetlen a mai világrenden belül. Wallace saját bevallása szerint, azért hive a kapitalizmusnak, de nem a reakciós, hanem a haladó, liberális tőkés uralomnak, az is jobb volna, ha ilyen nézet kerülne fölénybe, mert akkor maradna annyi szabad mozgása a munkásoknak, hogy előkészíthetnék tanitás és szervezkedés által a jövő társadalmukat, ellenben ahogy most itt gúzsba akarják kötni a munkásokat és elkobozni az alkotmány adta jogokat ez igen meg lesz nehezítve, vagy egy rdőre lehetetlenné lesz téve. Ellenben Wallace megválasztására nincs eshetőség, mert a demokrata és republikánus pártok oly erősen uralják az amerikai nép gondolkozását, hogy azok el sem képzelik, hogv ezen két párton kívül, még másik is képes volna a kormányzásra. No meg az öreg apjuk is ezek egyikére szokott szavazni, tehát ők is. De még abban az esetben is tehetetlen lenne egy republikánus congresszel szemben, ha meg lenne választva, amit azonban mindenáron meg akarnak akadályozni. Még azt is kommunistának bélyegzik, aki mellette beszél, vagy az újságját olvassa, ezen melléknevet pedig az átlagos “jó” amerikai nem szereti. Azonkívül a nagv munkás- szervezetek sem indorszáliák, mert azok vezetőit is megfélemlítette a nagytőke, vagy lekenyerezte őket. Az amerikai munkásság pedig még igen gyarlón és gerinctelenül viselkedik, ő csak a sport rovatot olvassa, vagy a vicclapot, nyugodtan hallgatja a rádiót és egyszerűen tudomásul veszi, hogy Stalin mindennek az oka. Ez igy van és ez esik legnehezebbemre leírni, mert egyedül a munkásosztály volna képes ezen átkos helyzeten változtatni, ha nem volna ily közömbös és felemelné tiltakozó szavát a sok gyalázatos háborús propaganda ellen. Csak reméljük, hogy európai munkás testvéreink máskép viselkednek, sorsuk kényszeríti is erre őket. Amerikai újságírók állítása szerint, akik Oroszországban jártak, az orosz nép nem akar háborút és csodálkozik, hogy Amerikában milyen nagy háborús propaganda folyik és kérdezik, miért van ez megengedve. Válaszul azt kapják, mert itt sajtó és szólásszabadság van, tehát nem lehet megtiltani, ez a válasz azonban erősen sántít, mert az uszítás szervezett. Ami az oroszokat illeti, mi itt azt halljuk, amit tőkés hírforrásokon keresztül hallunk, tehát nem mondunk bírálatot, mert nem tudjuk mi igaz belőle és mi propaganda, tehát odaát élő munkástársainkra bizzuk annak megbirálását, hogy milyen békét adnak nekik az oroszok, tudnak-e közreműködésükkel egy jobb, szebb jövőt elérni, leküzdve minden akadályt, amely a fejlődés útjában áll. De sajnos mi innét nem sok biztatást írhatunk, ezt csak azon esetben tehetnénk meg, ha a munkásság tudatára ébredne történelmi hivatásának és odakiáltaná, hogy ne tovább! Akroni proli. ' BUDAPEST ÉLETE Budapest tisztifőorvosa most adta ki december havi jelentését a főváros közegészségügyi helyzetéről. A jelentés szerint a fertőző megbetegedések a szokványos átlag alá estek, az élve születések száma egész évben igazán magas volt, ezzel szemben 1873 óta 1947-ben volt a legalacsonyabb a halálozási arányszám. Decemberben 83 halálozás történt fertőzőbetegség következtében, mig rákban 134-en haltak meg. A halálos öngyilkosságok száma decemberben 20 volt, mig a halálosvégü balesetek száma 50 volt. Decemberben csak egy gyermekbénulási eset fordult elő. Igen magas Budapesten az élelmiszerhamisitások száma, különösen tejtermékeket, hentesárukat s újabban a fűszerféléket hamisítják. E jelentéssel egyidőben a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület is kiadta kimutatását az 1947-es év baleseteiről. A jelentés szerint egész évben 20 tömeges baleset történt, melyeknek nagy részét gépkocsikaramból, életmérgezés, robbanás és tűz okozta. A közlekedési balesetek száma 2.000 volt, öngyilkosságot 749-en követtek el. A gázmérgezés havonta 20 áldozatot követelt. Minden ui olvasó, a forradalom reerutáia. Hánv reg-rutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található » dolgozó emberek milliói között s az élei összes javait ama kevesek bir ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keye sebh kezekbeni Összpontosulása a szakservezeteket ''trade unions) kép (elenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, ameíj lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparbar dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató ősz tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekei! megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban —^ dolgozó tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala melvik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERRELP A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a hérrend- üzert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor g bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedés''*»! a» at társad»)»» uerkezetet éoi*iHk u *•«" táresdnjon» keretein belül
