Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-01-31 / 1513. szám
1948. január 31. BÉRMUNKÁS 6 oldaJ Marshall kétértelmű beszéde meggyőzhetett mindenkit, hogy a 18 billió dollárt nem a népmilliók felsegitésére akarják elkölteni, hanem arra, hogy a világot VALÓJÁBAN FEGYVERES TÁBOROKRA ALAKÍTSÁK ÁT. És miután a fegyveres táborokban szigorú katonai reguláció alatt élnek az emberek, máris megkezdték szabadságjogaink eltiprását, amivel Ízelítőt adnak, hogy mi vár reánk a Marshall terv áldásával. Nem kell semmi különleges tehetség annak felismerésére, hogy a Marshall terv valójában a HARMADIK VILÁGHÁBORÚ ELŐKÉSZÍTÉSE s mindaz, amit az éhező népek kegyes felsegitésére mondanak, csak a valódi tény álcázására szolgál. Sokkal tisztességesebb, erkölcsösebb lenne, ha nyiltan megmondanák, hogy a jelenlegi amerikai “életrendszert”, amit közönségesen csak tőkés termelési rendszernek nevezünk, veszélyezteti az európai példa és azért ezen rendszer haszonélvezői készülnek arra, hogy ha kell, fegyveres erővel is megvédjék. A Marshall terv lényege tehát a világ minden részében található hasonló érdekű fegyvertársak felfegyverzése. Marshall külügyminiszter kétértelmű beszédében ezt most nyiltan elárulta. KÉRDÉSEK LEHET-E HÁBORÚT NYERNI? Előzőleg idéztem tudósokat, államférfiakat és politikai vezéreket a háború borzalmait illetőleg és hogy a béke milyen kívánatos minden nép számára. Most még egy amerikai tábornok és egy admirális véleményét idézem. E. M. Zacharias, al-admirális azt irta a “United Nation World”-ban, hogy ma sok ország dolgozik olyan háborús eszközökön, amelyek “a föld színéről az utolsó emberi, állati és növényi maradékot is elpusztíthatná.” H. H. Arnold, visszavonult tábornok a Herald-Tribune-ban ezt írja: “Mi megnyertük az utolsó háborút. És ez az utolsó háború, amit valaha megfogunk nyerni. Ha még egy lesz, ez a nemzet veszíteni fog. Az ellenség is veszíteni fog, mert atom háborúban nem lehet győzelem .... “Ha Oroszország ellen harcolnánk, a legjobb eshetőség csak morális győzelem volna, de az kevés vigasz volna a népünk maradványainak, akik az elpusztult országunk romjai alatt mászkálnának. “Tehát nem szabad, nem lehet háborúról beszélni Oroszország ellen. Még ha el is törülnék Oroszországot, a folyamatban mink is el lennék törülve. A háború önmaga vereség.” BÉKÉT ÜZENNEK Most térjünk vissza Truman és Molotov kijelentéseihez, amelyekből már idéztem azt bizonyítva, hogy mindkettő szerint békére szükség van és hogy az Egyesült Államok Truman szerint, Oroszország pedig Molotov szerint békét akar. Ezt aztán oly erősen hangsúlyozták, hogy egy kissé gvanut- keltő volt. Molotov ezt mondta: “A béke igazi barátai^— és ezekből áll minden ország népének a többsége — megbízhatnak abban a tényben, hogy a Szovjet Union mindvégig megfogja védeni az egyetemes béke érdekeit.” Truman a kongresszushoz intézett üzenetében ezt mondta: “Mi hisszük, hogy az Egyesült Államok csak úgy lehet hatásos erő a világbékéért, hogy ha erős. Mi reméljük azt a napot, amikor a nemzetek megkezdik a lefegyverzést. De amig egy békés világ eszményei ellen komoly ellenzék marad, addig nekünk fent kell tartani az erős fegyveres erőket.” Ha ebből a két idézetből csak egyet — bármelyiket — olvastam volna, nagyon boldoggá tett volna. Elvégre a két ország közül bármelyik elég erős arra, hogy kisebb békezavarókat leinthessen. Különösen, ha az Egyesült Nemzetek többsége erkölcsi támogatást nyújtana arra a leintésre. Másszóval nem az Egyesült Államok és Oroszország határozná meg egyedül, hogy ki a békezavaró. Mondom, akár Truman, akár Molotov kijelentése kielégített volna pnmagában véve. Azonban a kettő együttvéve, bajokat sejtetett. Ezek talán egymásnak “üzennek békét.” Tényleg, további olvasások nyomán rájöhetünk, hogy Truman és még mások Oroszországot akarják “békébe kergetni.” Viszont Molotov az egyöntetű Oroszország nevében az Egyesült Államokat- akarja békére kényszeríteni. És hogy egymást alaposan megtanítsák a békeszeretésre, mindegyik készül egy hatalmas fegyveres “békejáratra” (nem mondhatjuk, hogy “hadjáratra” mert egyik sem hisz a háborúban a saját kijelentéseik szerint.) Hogy fegyveres akcióra készül mindkettő, azt alig lehet tagadni. Mert Truman abban a beszédében, amelyből idéztem, hogy békét akar és a békét akarja megvédeni erős fegyveres erővel, valóban azt ajánlja, hogy vezessük be a kötelező katonai kiképzést. És egy későbbi hivatalos nyilatkozatban két billió dollárt akar e célra fordítani évente. A “nemzeti védelemre” (hadiköltségekre) tizenegy billió dollárt akar. Viszont az orosz hadügyminiszter, N. A. Bulgamin “állandó harcos készülődésre“ hívta fel az orosz honvédőket. Továbbá ezt mondta: “A Szovjet Unió fegyveres erői az Októberi Forradalom harmincadik évfordulóját uj politikai és hadi készültség sikereivel köszönti.” 1 Még tovább kutatva a dolgokat, azt olvashatjuk, hogy az J oroszok az Egyesült Államokat, viszont az amerikaiak Oroszor- ( szágot vádolják “agresszív im- perializmus”-sal és “háborús uszítással” és a kisebb nemzetek erőszakos elnyomásával. EGÉSZEN MÁS KÉP Hová lett az a szép kép, amelyet az előző számban festettem Trumannak, a republikánus és demokrata vezérpolitikusoknak, Stalinnak, Molotovnak olyan értelmű kijelentéseik alapján, hogy békét akarnak és hogy lehet béke a két ország között? Melyiknek van igaza a kölcsönös vádakban? Vagy egyiknek sincs igaza egyáltalán. Vagy talán mindkettőnek van valami igaza különösen a már eléggé elmérgesedett helyzetben? Nem volna-e egy nemzetközi világfórum hivatottabb megállapítani azt, hogy melyiknek miben van igaza, mint külön-külön a két ország saját maga? Nem volna-e jobb egy világfórum egyeztetését és döntését elfogadni, még ha nem is lenne az teljesen kielégítő egyik fél számára sem, mintsem egy háborúval megkísérelni a teljes kielégítést ? Vagy mindkét ország állam- férfiai vakok és nem hiszik el, amit annyian látnak, ugyanis a kölcsönös végelpusztulást egy uj háború esetén. Együtt harcoltak egy közös ' veszély ellen a hitlerizmus vagy mondjuk igy, hogy az agresszív náci Németország ellen.. Miért nem harcolhatnak vállvetve egy nagyobb közös veszély ellen — a háború ellen? Úgy látom, hogy nagyon sokan az egymástól való közös félelemben látják a háborús készülődés okát. A közös félelem és bizalmatlanság miatt nem lett semmi a lefegyverzésből. Sem a Baruch- féle amerikai terv, sem az oroszok által ajánlott telv alapján. Pedig bármelyik terv is jobb lett volna, mint a két nemzet fegyverkezési terve. A közös bizalmatlanságon alapuló félelmet kellene eloszlatni. Brooks Atkinson, a N. Y. Times volt moszkvai tudósítója irta ezeket a többek között: “Országunkat homályos félelem járja keresztül. A liberális intézményeinket őrli fel és befolyásolja úgy a bel- mint a külföldi politikánkat. Megmérgezi gondolkodási tehetségünket. Mi félünk Oroszországtól és az fél tőlünk. Ha az istenek egyáltalán figyelembe veszik e földön ide-oda csapongó félelmet, úgy jót mulatnak e bolondos látványon, ahol két hatalmas nemzet reszket a csizmáikban egymástól félve és versenyezve egymással a rosszindulat viharában.” Atkinson kritikus szemmel bírálja a cikkében úgy az amerikai, mint az orosz államférfiakat, mint a fő-hibásakat a jelenlegi háborús hisztériában. Folytatásunkban még visszatérünk e cikkre. Y. A “JÓ” (?) “PÁSZTOR” Az ilyen kis apró szerkesztőfiuk alkalmasabbak volnának a cs-ő tollára, ha foglalkozna velük időnként. De mivel ő nem teszi egy idő óta, igy magam érzem kényszerítve, hogy rámutassak a rosszhiszemű tudatlanságra. Ha megmaradna a hitéletnél a vallás tanításánál, mint amire alapítva van a lap más társadalmi nézetű embertárs észre sem venné. A hibája az, hogy olyan utakra téved, melyet nem ismer és minden logika nélkül csak mocskolódik olyan emberek és társadalmi változások és azok intézményeinek berendezései ellen, melyet nem ismer, ép ésszel nem fog fel. A suszter, ha az asztalosnak filozofálna az asztalos mesterségről, valószínű az asztalos nem tudna belőle tanulni, hogy tárgyait klasszikusabban, művésziesebb kiállításban állítsa elő. Én att nem irom le, hogy az asztalosnak mi véleménye lehetne a suszterról és mit mondana neki, ha előállna olyan magyarázattal' Azonban a tárgyait, melyet nem tud megmagyarázni és kellő indokolás mellett tudna védelmezni, adatokat felsorakoztatni, e lapnál ugylátszik nem szokásos. A mocskolódásain kívül a tárgyai, melyet védelmezne azokban az országokban melyről ir és különösen azokban az országokban melyekben a régi alapok összedőltek és egy újnak adtak helyet. Természetesen azokban az országokban az előbbi rendszer intézményeinek alkalmazkodni kell az uj gazdasági alaphoz. Erre kényszerítve vannak, de mivel azon intézmények urainak kiváltságaik és jogaik meglettek nyirbálva, melyet századokon keresztül intézményesen raboltak el a dolgozó néptől, kiket állati sorsban tartottak és a dogmán kívül a nép szellemi élete letartását végezték, a javak örökös megtartására.. Ezen kívül szigorú csendőri renddel tartották lenyűgözve a szabad gondolatot, a jobbért a szabadságért, nem szólva a nép, a dolgozó nép megkinzásáról. Erről nem beszél, hanem szeretné azokat visszaállítani. Aztán, hogy a szennycsatornából feltörő óhajának érvényt szerezzen, a január 9-iki számban egy névtelen levelet közöl Ung megyéből, egy volt oroáz hadifogolytól, melyben az elmondja a foglyok és az orosz nép szenvedéseit. A szenvedés érthető, egy leromlott, kifosztott országban. Azonban a papi inkvizíció századok előtti uralmáról és a közelmúltban a nácik által lemásolt brutalitásról még az a bizonyító levélíró sem irt. Ugyanazon lapszámban van nekik egy tanújuk is Danila György építészmérnök, személyében, ott már lenne bizonyíték, ha valaki kérné, azonban az is kétes. Lehet, hogy Danila majd a folytatásban sorakoztat fel bizonyítékokat és tanukat, melyeket az otthonléte alatt szerzett. Azonban az egyvágásu begyepesedett agyú öreg embereknek ismerjük a felfogását bizonyos változásokra vonatkozólag, különösen ha annak a gazdasági helyzete kártszenvedne a változásoktól. Lehet, hogy ilyennel állunk szemben, mert ezt írja,
