Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-01-24 / 1512. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1948. január 24. tán igazolni látszik az eredeti kölcsönös gyanakvást. így aztán lehet háború, bár mind a két fél békét prédikál, talán tényleg békét akar. Ebben a helyzetben szükség van egy harmadik és mindegyik­nél nagyobb erőre, amely a há­borút megakadályozhatja, EZ A JELENLEGI UNITED NATION SZERVEZETÉT IS TÚLHALADÓ VILÁKORMÁNY LEHET CSAK. Nagyjában egyetértek Walla­ce eme kijelentésével a zászló­bontó beszédében: “Egy dologban feltétlen vi­lágosággal akarok nyilatkoz­ni úgy Oroszország, mint az Egyesült Államok felé: a bé­ke a népek közti valódi egyet­értést követeli meg. A béké­nek Oroszország éppen annyi hasznát látja, mint az Egye­sült Államok, és amint ideát mi a gyűlölet és hazugságter­jesztők ellen harcolunk, ugyan olyan mértékben kell, hogy az orosz vezetők is hozzájá­ruljanak a szélsőséges elemek megfékezéséhez, akik a mi két nagy országunk közt tátongó szakadékot még szélesebbre igyekeznek fesziteni. “Hangsúlyozom, hogy az Egyesült Államok mindaddig nem érezheti magát teljes biz­tonságban, amig nincs valódi béke országunk és Oroszor­szág közt s amig nincs oly nemzetközi rendvédő hadsere­günk, amely erősebb, mint bármely ország katonai beren­dezése, beleértve Oroszorszá­got és az Egyesült Államokat. A legnagyobb mértékben elle­ne vagyok az imperializmus vagy hatalmi terjeszkedés minden néven nevezendő faj­tájának, akár Anglia, akár Oroszország, akár az Egye­sült Államok támogatják. Fel­szólítom Oroszországot, vala­mint az Egyesült Államokat, tárgyilagosan vizsgálják meg nézeteltéréseinket, szabadít­sák meg magukat attól az elő­ítélettől, melyet a háborús uszítok tenyésztettek ki mind­két oldalon. Mire van a világ­nak szüksége? Az Egyesült Nemzetek leszerelési konfe­renciájára, hogy az emberisé­get most és mindörökre meg­szabadítsák nemcsak az atom­bombák, hanem a tömegmé­szárlás minden más módsze­rének veszedelmétől.” (Magyar Jövőből) Vájjon utópisztikus-e ez a cél? Lehetetlen-e ilyen világkormány “egy nemzetközi rendvédő had­sereg“ ? Jövő számban mások vélemé­nyét is ismertetjük. Pesti Humor Az újdonsült férj dicsekszik: — Bizony nem volt könnyű dolog, hogy a feleségem szivé­ben én foglaljam el a kutyája helyét, annyira szerette a ku­tyát. — Nos, hogyan történt a cso­da? — Hát úgy, hogy amikor a házasságunk után főzni kezdett a kutya nem ette meg a főztjét, de én megettem. Ipari szolidaritásra van szükség (a.l.) Talán mondanunk sem kell, hogy az amerikai munká­sok nagy tömege, beleértve a szervezetekhez tartozókat is, na­gyon távol állnak attól, hogy felismerjék osztályhelyzetüket. Az amerikai kapitalizmus jól ismeri úgy a szakszervezeti vezé­rek, mint a tagságnak osztálytudatát. Azért azután lehetséges az, hogy nagyon sok esetben az itteni munkások minden harc nélkül feladják a már elért vívmányokat. A nyolc órás munkanapért, a munkások több mint ötven éven keresztül harcoltak. Természetesen a kapitalizmus minden erejét latbavetette, hogy ebben a munkásokat megakadályozza. Voltak az Egyesült Államokban nagy ipari pangások. Ezeket az alkalmakat próbálta mindig az itteni kapitalizmus kihasználni, hogy a munkások szervezetét letörje. Ilyenkor mindig tapasztaltuk, hogy ott, ahol még kevés mun­ka volt a szokottnál is több időt dolgoztattak azokkal, akik még munkán voltak. Természetesen az ilyen helyeken azután úgyszól­ván éhbérért dolgoztak, mert a kiéhezett munkanélküliek állandó­an veszélyeztették a bentlevők munkáját. Az itteni kapitalizmus állandóan nagy kémrendszert tartott főn és minden szervezett munkást a fekete listán tartottak szá­mon. Az 1929-ben kezdődött ipari pangás annyira súlyossá vált, hogy a kapitalizmus teljes csődjét kezdte megérlelni. Bankok, iparvállalatok tömegestől tűntek el az üzleti életből. Azután ezen kátyúba jutott kapitalista rendszert kellett valahogyan megmen­teni. Az 1932-ben beválasztott Roosevelt adminisztrációra várt a feladat, hogy az ország gazdasági életét valahogyan megóvja a teljes gazdasági összeomlástól. Roosevelt tanácsadói tudták, hogy a kapitalizmus csak úgy funkcionálhat tovább, ha a milliókat számláló munkástömegeket valahogyan vásárlóképessé teszik. így léptették azután életbe a sok állami munkálatokat. A szakértők azt is tudták, hogy valami reform intézkedéseket is kell életbe léptetni, hogy a kapitalizmust valahogyan rettenetes túlka­pásaiban korlátozzák. A kapitalizmus túlkapásainak ellenőrzésére a munkások szer- vezkedését tartották a legalkalmasabbnak. Azért aztán olyan tör­vényeket hoztak, amelyek biztosították a munkások szervezke­dési jogát. A Wagner féle munkásvédelmi törvény e célból hoza­tott. Az amerikai kapitalizmus kénytelen volt engedékeny lenni, mert nem volt más kibúvója. Ezen munkásvédelmi törvények nem csak a szervezkedési jogát biztosították a munkásoknak, — hanem a minimum bért is és heti 40 órás munkahetet. Mostan azután, amikor a kapitaliz­mus a második világháborúban és az azt követő 2 év alatt hatal­mas vagyonra tett szert, valahogyan nem tudnak belenyugodni abba, hogy a munkásoknak is legyenek emberi jogai. A második világháború befejezése után mindjárt feltett szán­dékuk volt, hogy a munkások szervezeteit tönkretegyék. Ezt a célt szolgálták a két évvel ezelőtt lezajlott sztrájkok, amelyeket tény­legesen rákényszeritették a munkásokra, hogy erőpróbát tegye­nek. Mivel a munkások ipari szolidaritása akkor elég erősnek bi­zonyult, azért volt azután szükség a Taft-Hartley törvényre, hogy törvényesen törhessék meg a munkások ellentállását. Tudjuk, hogy az itteni megalkuvó szakszervezeti vezérek, mi­lyen hamar hűséget esküdtek, kivéve egy néhány CIO-t. A legú­jabb törekvése a szervezett tőkés érdekeltségnek a NAM-en ke­resztül, hogy a Wagner féle munkásvédelmi törvényt teljesen ha­tályon kívül helyezzék. Azért mostan agitációt kezdtek a 40 órás munkahét megszüntetésére. Ugyan a törvény nem tiltja, hogy 40 órán felül dolgoztassanak, de azon felüli munkáért 50 százalékos túlóra fizetendő. Az amerikai munkások nagy része nem is t udja elképzelni, hogy milyen merényletet terveznek ellene a 40 órás munkahét törvénytelenitésével. A mindennapi harcokból, amit a szervezet munkások ered­ménynek könyvelhetnek el, az csak a rövidebb munkaidő. A mai drágasággal kapcsolatban a kapitalisták a legsúlyo­sabb érvnek azt hozzák fel, hogy a rövid munkahét az oka. Ebben az irányban kezdték meg az agitációt. A napokban már hárman a főkolompösok közül az egész országot behálózó rádión keresztül a legfontosabb érvnek azt hozták föl, ha a munkások hosszabb időt fognak dolgozni, minden külön díjazás nélkül és azonfelül meggyorsítják a termelést, akkor az árak esni fognak. Természetesen ők kontrolálják úgy a sajtót, mint a rádiót és a hiszékeny közönséggel elhitetik, hogy tényleg a munkások az okai a drágaságnak. A napilapok nagyon hűségesen szolgálják minden tekintetben a kapitalista hirdetőket, mert hiszen a kimutatás szerint 1947-ben több mint egy billió dollárt vágtak zsebre hirdetésekért. Az amerikai munkásokra hárul a nagy feladat, hogy már az elért eredményeket meg is tudják tartam. A Roosevelt kormány alatt senkisem gondolta volna, hogy a munkások korlátlan szervezkedési jogait védő Wagner törvényt egy Taft-Hartley munkás rabszolga törvénnyel helyettesítik. Ez is annak tudható be, hogy amit a munkások mint adományt kap­tak, azt vissza is vehetik tőlük. Azért a munkásoknak minden el­ért eredményért saját maguknak kell harcolni, mert csak az lehet maradandó! Társas utazás a 48-as jubileumi bizottság rendezésében Az Országos Magyar-Ameri­kai 48-as Jubileumi Bizottság, engedve az általános kívánság­nak, elhatározta, hogy ez év fo­lyamán több társasutazást ren­dez Magyarországba. A társas- utazások sikere érdekében el­járt az amerikai hajó és repülő társaságoknál és a magyaror­szági hivatalos közegeknél és gondoskodik arról, hogy az azo­kon résztvevők minden lehetsé­ges kedvezményt és előnyt meg­kapjanak. Budapestről arra a kérdésre, hogy lehetséges-e az amerikai magyarok csoportos látogatása 1948-ban Magyarországon, a kö­vetkező kábel-válasz érkezett a jubileumi ünnepségeket rendező Történelmi Emlékbizottságtól, amelynek diszelnöke Tildy Zol­tán köztársasági elnök, főtitká­ra pedig Mihályfi Ernő tájékoz­tatásügyi miniszter. “A Történelmi Emlékbizott­ság nagy örömmel üdvözli az amerikai negyvennyolcas bi­zottságot megalakulása alkal­mával. Mint Tildy Zoltán köz- társasági elnök is hangsú­lyozta szilveszteri rádiószóza­tában, a magyar nép szeretet­tel várja a centennáriumi esz­tendőben az óhazába érkező magyarokat. A Történelmi Emlékbizottság minden esz­közzel segíteni fogja az ame­rikai negyvennyolcas bizott­ságot. Mihályfi Ernő, főtitkár.” A Magyar-Amerikai 48-as Ju­bileumi Bizottság biztosítottnak látja a Társasutazásokon részt­vevők számára a magyar vízu­mok megadását és rövidesen be fog számolni azokról az előnyök­ről, amikben jubileumi évben az amerikai látogatók úgy az uta­zás alatt, mint Magyarországon élvezni fognak. A Jubileumi Bizottság egyben tudomására adja az amerikai magyarságnak, hogy több hajó és repülőtársasággal tárgyalá­sokat folytat a csoportok átszál­lításáról. A United States Lines a 24.- 000 tonnás, “Washington” nevű hajójára január 30-ig egyenlőre máris 600 jegyet tart fen a Ju­bileumi Társasutazók számára. A fentartott 600 utas közül 300 február 25-én, 200 március 17- én és 100 április 7-én kell, hogy New Yorkból útnak induljon. Felkérjük ezért mindazokat, akik február 25-én, március 17- én vagy április 7-én induló tár­sasutazások egyikén részt kí­vánnak venni, hogy HALADÉK­TALANUL közöljék ezen szán­dékukat az Országos Amerika-Magyar 48-as Jubileumi Bizottsággal, Room 1302, 11 West 42nd St., New York 18, N. Y. A posta-hatóság megkívánja, hogy ott, ahol a város zónákra van osztva, a lakósság a ZÓNA SZÁMÁT TÜNTESSE FEL A LEVELEIN hogy az ilyen he­lyekre MENŐ levelekre is nem­csak a hozzánk küldött levele­iken. de MINDEN LEVELÜ­KÖN jelezzék a város mellett a zóna számot. Ezzel gyorsítják a posta forgalmát. *

Next

/
Thumbnails
Contents