Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-01-24 / 1512. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Fost Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 TLEVELANDnMTjAN^r1^^^^^"1"""" VOL. XXXV. ÉVFOLYAM NO. 1512 SZÁM HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI (f.) A nagy világesemények for­gatagában, majdnem elfelejtet­tem, hogy vannak más jelensé­gek is, melyek nem okvetlen az események élén tündökölnek, hanem a háttérben lapulnak meg és mégis a társadalmi ese­ményekre olyan hatást gyako­rolnak, mintha dróton ráncigál- va irányítanák az eseményeket. Igen, a vallás, az egyház és a papokra gondolva a tudatlanság vámszedőinek szoktuk úgy sum- másan elintézni őket. Egyéb­ként azonban nagyon kényes ügy a vallási kérdésekkel foglal­kozni, egy embert nem sérthe­tünk meg jobban, aki hisz a val­lásban, mintha a vallását bánt­juk. Ezért szoktuk mindig hang­súlyozottan kijelenteni, hogy a vallás addig mig valaki hisz ben­ne, a saját magánügye, ellenben az egyház és a papság az köz­ügy. Amikor tehát mi a vallási és papi kérdésekkel foglalko­zunk, mint az isten földi hely­tartóival, sohasem egyes hívők­re avagy egyes vallásokra gon­dolunk. A jelenben pl. minden pap a béke érdekében prédikál. De lát­tunk e egyetlen papot is, aki sztrájkba lépett volna és nem ál­dotta volna meg istenhez fo­hászkodó imával, a gyilkos fegy­vert forgató hadsereget, az el­lenség legyőzését kérve. Ha ta­lán volna ilyen fehér holló, azt vagy a “vörös” pap elnevezéssel illették, vagy egyszerűen kikö­zösítették, az egyháznál elfog­laló papi állásából. A szurony­hegyre állított világhelyzet igen nagy részben annak köszönhető, amit mint jelentést az egyházi statisztikák tárnak elénk és bi­zonyítanak, mely szerint milliók és milliók tértek vissza istenhez a második vüágháboru befejez­tével. Oh igen! Úgy 30 millió emberi lény oktalan legyilkolása után, megjavultak az emberek milliói és visszatértek istenhez. Most újra hirdetik az isteni igét, “ne ölj” de meddig? Csak addig amig az atombombákat újból a papi áldással ellátva nem dobál­ják alá, irtani az emberi lénye­ket eddig még soha nem ismert méretekben és módon. A papok kedvenc témája arról prédikál­ni, hogy mi lenne a világgal, ha nem tanítanák az emberiséget istenfélő vallásra. Ne menjünk vissza hatezer évre, csak az utóbbi kétezer év vallási tanítására tekintsünk vissza, nem-e állandó háborúk­nak és gyilkolásoknak a láncola­ta volt? Nem-e sokkal jobb vol­na, ha a papi tanítás és egyházi uralkodás nem javította meg az emberiséget, egy másik taktiká- > hoz folyamodni. Mondjuk úgy száz esztendőre, tiltakozás kép- pen be kellene zárni minden templomot, megtagadni minden imát, egyszóval sztrájkba lépni, az eddig folytatott hittérités rémséges eredményeinek láttá­ra. Hogy mi történjék a papok­kal? Egyáltalán nem gondolok Petőfire. Ha rajtam függne, én minden papnak méltó állást biz­tosítanék és a mai rendszer alatt, hivatásukhoz legmegfele­lőbb volna, ha a papok lennének az adóhivatali kollektorok. Lé­tezhet e még egy olyan egyén, aki a nép zsebében olyan kép­zettséggel tud kotorászni, mint a pap. Ebben a munkába aztán nagyon könnyen beleélnék ma­gukat, mert azt hinnék, hogy nincs is változás, csak a régi hit­térítő munkát folytatják. Az adóhivatali kollektor nem véletlenül jutott eszembe. Keze­imhez juttattak valamilyen hit­térítő papi újságot, melynek cí­me a “The Present Truth”. Eb­ben az újságban az általam a papoknak szánt hivatást már gyakorolják. Az egyik cikkben melynek cime “Az Isten Pénze”, arról Írnak, hogy tulajdonkép­pen minden pénz az istené, de az isten azonban olyan megértő és jó, hogy mindenkitől a pénzének csak tiz százalékára tart igényt. Ezt a tiz százalékot aztán min­denkinek a papi szószéken ke­resztül kell beszolgáltatni. Cik­keket közölnek, gyárosoktól és üzletemberektől, akik sikereiket annak tulajdonítják, hogy ők a tiz százalékot pontosan beszol­gáltatták, a papjaikon keresztül az úristennek. Pontosan kiszá­mították ezek a papi kollekto­rok, hogy az Egyesült Államok ipari termelésének négy-ötöde vallási hívők kezein megy ke­resztül. 40 billiót számítva, igy az egyházak részére évente 4 billió dollárt kéne beszolgáltat­ni. Mennyivel szebb világ lenne, ha az egyházak ezt a pénzt min­den évben megkapnák, sóhajto­zik a papi cikkíró és kollektor. De az emberek rosszak és ön­zők, a jó isten minden tiz dollár­ból kilencet nekik szánt és csak a tizediket saját magának. De az önzők átnyúlnak még a tize-1 dikért is és igy megrabolják az istent. Egyszóval rabló világot élünk és egyszerűen csak azért, mert isten szolgáinak nem ad­juk át a tiz százalékot. Ki is emel néhányat a rabló világból, akik nem sorolhatók a rabló tár­saságba. Ezek közé tartozik töb­bek között Henry Ford az autó­mágnás, Colgate a szappangyá­Megakarfák szüntetni a munka- nélküli biztosítást A MUNKÁLTATÓK SZÖVETSÉGE ÉS A KERESKEDELMi KAMARA ÚJABB TÁMADÁSRA KÉSZÜLNEK. — MEGTET­TÉK AZ ELSŐ LÉPÉST A MUNKANÉLKÜLISÉG ESETÉRE SZÓLÓ BIZTOSÍTÁSI RENDSZER ELTÖRLÉSÉRE. WASHINGTON — Az amerikai nagy munkás uniók, ■— a CIO, az AFL, valamint a független International Association of Machinists szervezet is felhívást intéztek tagjaikhoz, amelyben arra figyelmeztetik a tagságot, hogy a National Association of Manufacturers (NAM) nevű munkáltatók szervezete meg akarja semmisíteni az amerikai munkanélküli segélyre jogosító biztositá­si rpnHszprt ros, Cooke a hírhedt bankár és többen ezekhez hasonlók, akik tisztára lettek mosva isten előtt, mert átadták a papoknak a do­hányt. Egyszóval az a sok ezer és ezer munkásember, akik ezeknek az uraknak robotoltak, de nem adtak tiz százalékot a papi kollektornak, azok mind rablók, de az urak, akik a mun­kásnéptől elrabolt milliárdok egyrészét átadták a papoknak, azok egyszuszra becsületes em­berek lettek. Csodálkozhatunk e azon, ha most nem tetszik a magyaror­szági változás az egyháznak és papoknak, mert a magyar állam már nem lesz többé adókollekto­ra az egyháznak és soha többé nem árvereznek Magyarorszá- (Folytatás a 7-ik oldalon) TÖBB MUNKANÉLKÜLIT AKARNAK Egyébiránt a NAM ügyésze már hónapokkal ezelőtt kijelen­tette, hogy az ország “jóléte megköveteli a nagyobb mennyi­ségű munkanélkülit, hogy a munkapiacon a munkáltatóknak alkalmuk legyen a megfelelő munkások kiválasztására.” En­nek az elméletnek akarnak ér­vényt szerezni azzal, hogy a munkanélküli biztosítási rend­szer megsemmisítését vették tervbe. A munkanélküli biztosítás megsemmisítéséhez az első lépés az lenne, hogy kivegyék teljesen a szövetségi kormány kezéből. Ezt célozza Albert L. Reeves, republikánus parti (Mo.) kong- resszman törvényjavaslata, me­lyet a NAM és az országos ke­reskedelmi kamara kérésére nyújtott be. Az említett nagy munkásszer­vezetek vezetői olyan nagy tá­madást látnak a Reeves javas­latban az amerikai munkásság jóléte ellen, hogy külön körleve­lekben hívták fel tagjaik figyel­mét erre a durva támadásra. Mert egészen bizonyos, hogy ez csak az első lépés a munkanél­küli segélyek beszüntetésere. Az egyes államokban már köny- nyü szerrel tudják megváltoz­tatni az állami törvényeket a tetszésük szerint. A CIO központi irodájának állítása szerint a munkáltatók “Unemployment Benefit Advi­sers, Inc.” név alatt alakítottak inkorporált egyesületet, amely­nek célja a munkanélküli segé­lyezés beszüntetése. Ha a szö­vetségi kormány kezéből kive­szik a felügyeleti jogot, akkor az államok elvesztik a központi kormány pénzügyi segítségét is, ami az iparilag elmaradottabb államokban igen jelentékeny. Az ily szövetségi támogatás visszadobása kétségkívül azt je­lenti, hogy a munkanélküli biz­tosítást teljesen meg akarják szüntetni.-n. mumtaneiKunseg esetere szóló biztosítás jelenleg része a “social security” néven ismert népjóléti intézkedésnek. A je­lenlegi törvények szerint a biz­tosítási rendszer az egyes álla­mok kezében van, azonban a szövetségi kormány fedezi a törvény adminisztrációjának az összes költségeit. A biztosítás­ért a járulékot a munkáltató kö­teles fizetni, — ez 1 és 3 száza­lék között változik. Az igy befi­zetett összegnek egy igen kis ré­szét a szövetségi kormány tart­ja meg, de ennek fejében fizeti az adminisztrációt és bizonyos méretű felügyeletet gyakorol az egész biztosítási rendszer felett. Az amerikai munkáltatók fel­bátorodva a Taft-Hartley mun­kásellenes törvényekkel elért sikereik felett, most ezt a mun­kanélküli biztosítást akarják megsemmisíteni. Ennek első jele az volt, hogy az általuk kontro­lált sajtóban és a rádión hirdet­ni kezdték, hogy a munkások nem akarnak dolgozni, ameny- nyiben úgyis megkapják a mun­kanélküli segélyeket. A “nem akarnak dolgozni” alatt termé­szetesen azt kell érteni, hogy a munkások nem hajlandók a le­tört, alacsony bérekért dolgozni most, amikor a drágaság egyre emelkedik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents