Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-06-05 / 1531. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1948. junius 5. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. VÁJJON TANULNAK-E A SAJÁT KÁRUKON? HOSSZÚ és a terror minden fajtájában bővelkedő harcot yivtak a vágóhídi munkások az utóbbi két hónapban az élelmiszer ipart kontroláló huströszt ellen. A sztrájk március 16-án tört ki, melyet hosszú hónapokig tartó kollektív tárgyalások előztek meg, a munkáltatók azonban ismerve a vágóhidakon foglalkoztatott munkások között fennálló válaszfalakat, meg sem közelítették ajánlatukban a munkások követelését és szinte kényszeritették a munkásokat a sztrájk fegyveréhez nyúlni. A munkásokat a CIO-hoz tartozó United Packinghouse Workers szervezet képviselte és az eredeti követelés 29 cent órabér javítás volt, melynek megnyerése esetén a vágóhídi munkások bére megközelítette volna a két év előtti hetibér összegét, habár a vásárló képesség még ez esetben is messze mögötte lett volna a két év előttinek. A tárgyalások folyamán a szervezet a követelést leredukálta 23, majd 19 centre, a munkáltatók azonban csak kilenc centet ajánlottak és miután a szervezet minden utat és módot kihasznált eredménytelenül, az egész országban beszüntették a munkát a “négy nagy” húsvágó cégek telepein. A későbbi hetekben több kisebb független vágóhídon is beszüntették a munkát és a sztrájkolok száma megközelítette a százezret. ISMERVE a vágóhidakon uralkodó gyalázatos munkaviszonyokat és béreket, és azt az elszántságot, amit a sztrájkoló munkások és családjaik tanúsítottak e harcban, méltán számítottak a vágóhídi munkások arra, hogy a munkásság osztatlan szolidaritásában részesíti őket az egész országban. Ezen hitükben azonban sajnos nagyon csalatkoztak. Bár a telepeken kívül álló szervezetek és magánosok is elismerésre méltó erkölcsi és anyagi támogatásban részesítették a sztrájkolókat és ha hasonló módon viselkedtek volna a telepeken dolgozó, de más szervezethez tartozó munkások, győzelmük soha sem lett volna kétséges és nem tarthatott volna 68 napig. Az osztálytudatlanság és a szakmai munkás mellett nagyszámú szakképzetlen munkást is bevontak a termelésbe. A helyzet a vágóhidakon is ilyen és a sztrájkoló munkásokat képviselő UPW szervezet mellett fél tucat más szakmai szervezet is képviseli az ott foglalkoztatott munkásokat, melyeknek külön szerződésük van a munkáltatókkal. Ezen szakmai szervezetek között a legnagyobb az AFL-hez tartozó Amalgamated Meat Cutters and Butchers Workmens szervezet, amely az elmúlt januárban irta alá az uj szerződést a 9 cent órabér javítás alapján. Ez a szervezet azonban nem egészen egyharmadát képviseli az ott foglalkoztatott munkásoknak és az UPW-hoz tartozó munkások úgy vélekedtek, hogy a 30 százaléka a foglalkoztatott munkásoknak nem szabhatja meg a bérskálát a 70 százaléknak. A munkáltatók azonban ragaszkodtak a 9 centhez a végletekig és ennek érvényesítésében számítottak a szakszervezetekre sztrájk esetén. És sajnos, de számításuk bevált, mert a szak- szervezetek tagsága kitartott a munkáltatók mellett testvéreik harcának leverésében. És ami még ezen testvérárulásnál is elitélendőbb, hogy a nevezett szervezet közelmúltban Chicagóban megtartott konvencióján az AFL központi elnöke William Green, megdicsérte a sztrájktörő szervezetet viselkedésükért a sztrájk ideje alatt. BÁR az osztályharcban a “bukás” szó ismeretlen, mert minden bérharc hoz valamelyes eredményt nagy általánosságban, de ily esetekben mérlegelni kell, hogy az eredmény mily áldozatokat követelt és ezen áldozatok árán mennyivel eredményesebb lehetett volna a vívmány. A vágóhídi munkások bérharca csak egy szem az osztályharc végtelen láncolatában és bár a 10 hetes harc közvetlen anyagi eredménye nincs arányban az áldozattal, úgy a vágóhídi, mint más iparok munkásainak felmérhetetlen tanulságot nyújt a jövő harcait illetőleg. A harc úgy Amerikában, mint a világ minden részén nagyobb lendülettel folyik a társadalom két osztálya között és amig a kizsákmányoló osztály egységes, a munkásosztály sokfelé széttagolva áll szembe az egységes munkáltató osztállyal. Nem csak az országhatárok emelnek válaszfalakat a munkásság között, hanem az országhatárokon belül is a szervezett és szervezetlenek egymással szembe állnak és ami a munkásság harcát a legnagyobb mértékben nehezíti, még az úgynevezett “szervezett” tömegek harci ereje is szét van forgácsolva különféle szervezetekbe. Ezt a sarkalatos hibát haladéktalanul orvosolni kell a munkásságnak és ebben csakis saját erejére támaszkodhat. A gyakorlati példák bizonyítják, hogy a szakszervezeti vezérek nem csak nem tesznek kísérletet a hibák korrigálására, hanem határozottan ellenzik az ily törekvéseket és minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy ezen állapotokat az idők végtelenségéig fentartsák. A munkásságnak azonban életkérdés, hogy elsősorban a már megszervezett munkások soraiban megszüntesség a válaszfalakat és ezt csakis az ipari szervezkedéssel érhetjük el. Minden az egy iparban foglalkoztatott munkás EGY IPARI SZERVEZETBE és az összes Ipari Szervezetek az Egy Nagy Szervezetbe tömörüljenek. AZ IPARI szervezkedés úttörője — az Industrial Workrs of the World (IWW) — közel 4 és fél évtizede törekszik ezt az eszmét megértetni a munkássággal és ennek megértése minden elmúló nappal égetőbb szükségességé válik. A termelő eszközök irányítása mind kevesebb kezekben összpontosul és ma már néhány tucat család nem csak egyes iparokat, hanem az ország összes alapvető iparai felett gyakorol kontrolt. Ezzel szemben a munkásság még ma is a fél évszázad előtti módszerekkel harcol és ennek az eredménye a bérharcok sikertelensége. Semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy a vágóhídi munkások bérharca 10 heti küzdelem után ezen hiba következtében ért véget igy, ahogy véget ért. A chicagói szedők és betűöntők sztrájkja, amely már az elmúlt év november óta van folyamatban a helyi napilapok nyomdáiban és eddig egyetlen nap sem maradt ki a sztrájk következtében, szintén ezen rákfenének az eredménye. Amíg a szedők sztrájkolnak, a többi szakszervezetek tagjai a szolidaritás legkisebb érzése nélkül készítik a lapokat és verik le saját munkástársaik harcát. Az autóiparban a Chrysler telepeken 75 ezer munkás már három hete áll bérharcban és amig az iparban más vállalatok tulajdonosai a legmesszebbmenő szolidaritásukról biztosították a Chrysler Corporationt, hasonló szolidaritás nyilvánítását nem hallottuk a munkásságtól ezen telepekről. East Pioriaban a Catterpillqr Tractor telepen 17 ezer munkás bérharca a közelmúlt hetekben a szervezetek egymásközötti és egymás ellen harca következtében bukott el. Ott pedig a főkérdés nem a munkabérek emelése volt, hanem a szervezet megtartása. A Catterpillar Corp. megtagadta a CIO-hoz tartozó United Farm Equipment and Metal Workers szervezet elismerését, amiért annak vezetősége nem irta alá a Taft-Hartley törvény által megkövetelt nyilatkozatot, mely szerint a szervezet vezetősége “nem kommunista”. És ahelyett, hogy ebben a harcban más szervezetek a legmesszebbmenő szolidaritásban részesítették volna a Catterpillar munkásokat, egymással versenyezve hasoncsusztak a munkáltató kegyének megnyeréséért — többek között ugyancsak a CIO- hoz tartozó United Auto Workers szervezet is, amely a National Labor Relation Board áltál levezetett szavazásnál a többséget kapta és testvér szervezetét buktatta ki. IGY SOROLHATNÁNK fel hasábokon át a szakszervezetek aljas cselekedeteit, amelyek amellett, hogy oly szervezkedési módszert ápolnak, amelyek elkerülhetetlenné teszik, hogy az ugyanazon iparban foglalkoztatott munkások egyik csoportja a másik harcát veri le, osztálytudatlanságuknál fogva egymást is támadják, hogy a tagA Magyarországba küldött lapok költségeire Cleveland és környéke Bérmunkás olvasók és azok barátai JUNIUS 13-án, vasárnap CSALÁDI KIRÁNDULÁST tartanak a szépfek- vésü Scherhaufer farmon, ahol esős idő esetére is megfelelő helyiségek vannak. Lesz lacipecsenye és hűsítők. Beléptidij nincs. Indulás d. e. 10 órakor Buckeye Rd. és 112 utcáról. Kérjük az autókkal rendelkezőket, hogy segítsenek a résztvevők kiszállításában. Útirány: a 87-es road a 306-ig, ott balra az első kavicsos ut a Pekin Rd., amelyen jobbra a 4-ik épület. sági dijak kollektálásának jogát testvér árulás árán is elnyerhessék. A szakszervezkedés ezen káros hátrányait felismerve az IWW oly szervezet felépítését ajánlja a munkásságnak, amely 1) az osztályharc alapján áll és nem csak a mindennapi előnyökért küzd, hanem végcélja a bérrendszer megszüntetése. 2) amely nem a használt szerszámok szerint, — szakmailag — hanem amint a termelés színterén foglalkoztatva vannak IPARILAG szervezi a munkásokat. 3) A különböző Ipari Szervezetek ne laza szövetséget alkossanak, hanem szoros részei legyenek az EGY NAGY SZERVEZETNEK és sztrájk vagy kizárás esetén az egyen esett sérelem az összesség sérelmének legyen tekintve. Ilyképpen felépített szervezettel a munkásság nem csak sikerrel veheti fel a harcot a munkáltatók egyre növekvő hatalmával szemben, hanem egyben építi a jövő társadalom szerkezetét a jelen társadalom keretein belül, amely átveszi a termelés és szétosztás irányítását, amikor a bérrendszer elpusztul. Ennek felismerése ma életkérdés a múnkásságnak és mennél előbb ismeri fel, annál előbb szűnik meg az az állapot, amely lehetővé teszi, hogy a munkáltatók a munkások egyik csoportját a másik ellen használja fel. DRÁGASÁGI PÓTLÉKKAL JÁRULTAK A BÉRMUNKÁS FENTARTÄSÄHOZ május 29-ig: M. Simon, Cleveland____ 1.00 M. Bakos, Cleveland ___ 3.00 F. Kekezekovits, Phila __ 1.00 Trisa Bikó, Cleveland ___ .75 A. Friedrich, Cleveland __ .75 Lapolvasók, Elsinore ........20.00 A. Fekete, Akron ______ 2.00 I. Tóth, Euclid _________ 1.75 J. Kovách, Detroit _____ 1.25 Lapolvasók, Phila és kör. „35.00 M. Rappaport, Cleveland .. .75 J. Varga, Pittsburgh ........ 1.00 S. Lovász, So. Norwalk .... 2.00 J. Kozsany, Saratoga Sp. .. 5.00 James Asztalos, Phila __ 2.25 St. Szabady, Chicago ........ 2.75 Társ. Délután, Cleveland ..50.60 G. Rauch. Pasadena ____ 3.00 A. Lachkó, E. Saugatuck .. 3.00