Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-05-29 / 1530. szám
1948. május 29. BÉRMUNKÁS 5 oldaJ TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A BŰVÖS SZÉK Néhai Karinthy Frigyes magyar Írónak van egy hires kis színdarabja, a fenti címmel. A színdarab lényege az, hogy egy feltaláló, akit a csaló, panamista miniszterek és politikusok elnyomnak, úgy áll bosszút, hogy a legutolsó találmányát, egy széket becsempészi az államtitkár szobájába. A szék tulajdonsága az, hogy aki beleül, anélkül hogy tudná, az igazat kénytelen megmondani. A székbe ülő államtitkár, mikor az önzetlenségről, a becsületességről kellene beszélnie, szépen elmondja, hogy mennyit lopott, viszont a felesége a székbe ülve, kiválj a, hogy hányszor és kivel csalta meg és igy tovább. Sokszor, mikor a csaló politikusok, a reakciós papok és más fékerek, a szabadságról, demokráciáról fecsegnek, szeretném beültetni őket egy ilyen bűvös székbe, hogy megmondanák mit gondolnak ők, amikor demokráciáról szavalnak. Nincs bűvös székem, de időközönként befogom ültetni a képzeletbeli székbe a politikusainkat, a papjainkat, a szerkesztőinket. Most az átlagos amerikai uj ságiró ül a bűvös székbe. BÉKEBONTÓK Már mint az oroszok, de most emberükre találtak a mi elnökünkben. Ötét nem tudják falhoz állitani, mint tették azt annak idején Rooseveltel. A mi kormányunk békeszerető, mindent elkövet, hogy a világ számára visszahozza a régi nyugodalmas kapitalista sziszté- met. Billiókat áldozunk, hogy visszatartsuk a munkásokat attól, hogy a saját kezükbe vegyék a termelést. Ahol nem elég a dollár, oda adunk fegyvert, ágyút, muníciót, mint Görögországba, vagy Kínába tettük, hogy lecsillapítsuk a vörösök által felbujtott lázadókat. Persze a tudatlan és a Szovjet által félrevezetett európai és ázsiai népek, nem akarják elfogadni a mi demokráciánkat. Makacskodnak, megingadhatatla- nul ragaszkodnak olyan téveszmékhez, hogy a föld azé, aki megműveli, a gyár, a bánya, a bank profitjából csak az részesedjen, aki dolgozik, vagyis ahogy ezek a tudatlan népek mondják: “Aki nem dolgozik az ne is egyék.” De a mi dekomratikus békeszerető elnökünk és a hozzá teljesen méltó kormányunk, nem veszti el a türelmét. Megvagyunk győződve, hogy ezek a népek végtére is felébrednek. Hogy ez bekövetkezzen, ahoz van nekünk még dollárunk, fegyverünk és atombombánk. Béke akarásunk élénk bizonyítéka már az is, hogy a békét csináló külügyminiszternek a bölcs elnökünk egy tábornokot nevezett ki, sőt Moszkvába követnek is egy tábornokot küldtünk el. Nem sajnáljuk a fáradtságot, hogy minél láthatóbban mutassuk ki a béke akarásunkat. A kongresszusunk a hadi célokra megszavazott 14 billió dollárt, elrendeljük a békebeli sorozást, gyártjuk és próbálgatjuk az atombombát, a fegyver, repülőgép, hajó és muníció gyáraink teljes erővel dolgoznak. De hogy még világosabb legyen a béke akarásunk, a tábornok külügyi államtitkár utasítására a tábornok nagykövetünk megjelent Molotov szovjet külügyminiszternél — dacára hogy előre tudták, hogy visszautasításra talál — és elmondotta, hogy müyen káros, hogy a két nagy hatalom között annyira kiélesedtek az ellentétek, ezt meg kellene szüntetni, erre vonatkozó tárgyalásokra a szovjet nyitott ajtót talál az amerikai kormánynál. Ám a szovjet megint beigazolta megbízhatatlanságát. Ahelyett, hogy kereken visszautasította volna a békeajánlatot, Molotov készséggel vállalkozott arra, hogy a tárgyaló asztalhoz üljön. Ezt még betetőzte az, hogy Sztálin is megszólalt, ő is békülni akar. Hajlandó tárgyalni a lefegyverezésről, biztosítani a szabadság jogokat és hogy a nagyhatalmak ne avatkozzanak bele más népek belügyeibe, hogy vonják ki a csapataikat a megszállva tartott országokból. De mint emlitém a mi elnökünket nem lehet megzavarni. Rögtön kijelentette, hogy a szovjetnek ez a készsége gyanús és ennélfogva nem tárgyalunk velük. Hogy is ne, hogy ne gyárthassuk az atombombákat, hogy a hadiszer gyárosok ne kapnák a 14 billiót, amit a kongresszus megszavazott hadifelszerelésre, hogy ezt a rengeteg pénzt talán kórházakra, iskolákra, emberi lakásokra, a rák, a tüdőbaj elleni kutatásra, a nyomorék katonák ellátására fordíthassák. Igaz, hogy erre mindre futná a 14 billióból, de mi lenne áz idegen földön levő befektetéseinkkel, ezer és ezer milliós befektetéseink (persze a nagyfejüek- nek) vannak az egész világon, ez mind veszélyben lenne atombomba és nagy hadsereg nélkül. A megkergült népek maguknak akarnák az üzletemberek tulajdonát, ugyan ez történne Görög, Török, Olasz, Franciaországban, Kínában, Koreában, ha a dollár- jainkal mig lehet, az atombom- nincs igy rendjén, hogy atom- nánk őket. Nem tárgyalunk! A dollárral és a kiépülő hadsereggel tartsuk sakkban a világot. íjjnnek a nagyon bölcs taktikája mellett a mi kormányunknak még az az előnye is meg van, hogy a köny- nyen ijeszthető embereket megfélemlítsük, hogy a szovjet nem tudja minden erejét a produktív munkára fordítani, ami a nép jólétét emelné, kénytelen lesz ő is hadianyagokat gyártani, milliós hadsereget tartani. Ezt na- 1 gyón jól teszi a kormányunk, mert ha a szovjet és a köréje csoportosult országok nyugodtan termelhetnek a fogyasztásra, építhetik országaikat, ott olyan jólét jöhetne létre, amely veszélyeztetné a mi demokratikus, szabad vállalkozásra épült rendszerünket is. Mert még a mi AFL-be és a CIO-ba szervezett munkásainkat is megzavarná, még ők is a maguk kezébe akarnák venni a sorsuk intézését, ahelyett, hogy a jól bevált módszer szerint azt rábíznák a politikusainkra, akik olyan áldozatkészen szavaznak meg mindent, hogy ezt a mi nagyszerű rendszerünket épségben tartsák. Aki pedig azt hiszi, hogy ez ninccs igy rendjén, hogy atombomba és nagy hadsereg helyett kórházak, iskolák és más bolondságok kellenek, hogy nézünk kötelességünk volna a tárgyaló asztalhoz ülni a bolsevikekkel és rábízni minden népre, hogy úgy rendezze be az életét, ahogy legjobbnak látja, az semmi esetre sem jó amerikai, az egy szovjet kém, hazaáruló, bolsevik, akinek majd regisztrálnia kell, hogy ezzel fekete listára kerüljön, sehol munkát ne kapjon. De a regisztrálás még nem elég, a Taft-Hartley törvény is kevés. Jönni fog a koncentrációs tábor, ahogy azt a megboldogult Hitler és Mussolini csinálta. Ők is igy kezdték mint a mi Trumanunk. Nagy kár volt, hogy annyira megvertük őket, Segítse minden olvasónk egy vagy több előfizetéssel, hogy legalább 500 Bérmunkás menjen hetenként az óhazába. de az a Roosevelt nem akarta megakadályozni, hogy a vörös hadsereg tönkreverje a náci hadigépezetet, pedig most milyen jó lenne az a vörösök ellen. Ha Roosevelt ma élne, neki is regisztrálni kellene. AZ ÁLLAMOSÍTÁS Engels Frigyes, Marx Károly- nak a nagy munkatársa Írja az egyik könyvében, hogy amikor a munkásosztály meghódítja a hatalmat, az első teendője az kell legyen a szocialista társadalom felé, hogy a termelő eszközöket államosítsa. Ha a magyarországi állapotokat nézzük ezen a vonalon, úgy bátran állíthatjuk, hogy Magyarországon ez az első lépés ténylegesen megtörtént. A föld a kis parasztság kezébe került, a bányák, közlekedési eszközök, bankok, gyárak, amelyek száznál több munkást alkalmaznak, államosítva vannak. Erre azt mondják a jobboldali szoc. dem. barátaink, hogy nagyjában ugyan ez megtörtént Angliában is. Ez az állítás csak fél igazság, ugyanis Angliában csak a Bank of Englandot államosították, a nagybankok továbbra is magánkezekben vannak. A bányákat, a közlekedést, a közüzemeket, meg egy-két ipart államosítottak Angliában is. Nagyon érdemes megvizsgálni a két államosítás lefolyását. Marx és minden szocialista az államosítást abból a szempontból tartsák fontosnak, hogy a legyőzött uralkodó osztály kezéből kivegyék azt a hatalmat, amellyel tényleg uralkodott a termelő eszközök felett. Magyarországon a földet, a bányát, a gyárakat, bankokat, kártérítés nélkül vették el a tulajdonostól, csak a legutóbb államosított kis gyárak tulajdonosai kaptak Ígéretet, hogy esetleg később bizonyos kártérítést kapnak. Angliában a tulajdonosok teljes kártérítést kaptak. A kártérítés nagyságát az utolsó évek jövedelme alapján állapították meg, tekintve hogy ezek az évek háborús évek voltak, igy a kártérítés, amelyet kötvények alakjában kaptak meg, úgyszólván nagyobb mintha magánkézben jövedelmeztek volna. Ez a tény, nem szüntette meg a kizsákmányolást, a munkanélküli profitot, csak az a külömb- ség, hogy most a tőkés nem közvetlen jut a munkanélküli jövedelemhez, hanem az állam utján, minden kockáztatás nélkül. A tőkésnek módja van, hogy ezt a jövedelmét uj profitot hozó vállalatba fektesse, hogy a kötvényeit eladja és azt belvagy külföldi vállalatokba fektesse, mint ahogy ezt az angol tőkés meg is teszi, mert az államosítás óta az angol tőke észak és dél amerikai és afrikai vállalatokba fekszik, uj, nagy jövedelemhez jutva képes arra, hogy az angliai politikai rendszert nagymértékben befolyáso 1 j a, amit Anglia imperialista külpolitikai álláspontja mutatja — teljes sikerrel. Ezért mi azt mondjuk, hogy amig az angliai államosítások csak porhintések a nép szemében, addig a magyarországi államosítások egy óriási lépést jelentenek a szocialista társadalmi rendszer felé. Amig az angliai államosítások éppen úgy nem szocialista lépések, mint ahogy nem szocializmus az, hogy Amerika állami kezelésbe tartsa a postát és az egyes erőmüveket, mert ezeknek a nép semmi hasznát nem veszi. A hatalom itt is, ott is a nagytőke kezébe van. A munkásosztály mint minden érték termelője, csak megvásárolta a régi tulajdonosoktól a termelő eszközt, biztosítva részére igy a közvetett kizsákmányolást továbbra is. Magyarországon a hatalom a nép kezében van, a kisajátítást kártérítés nélkül hajtotta végre, igy az államtulajdonba vett gyárak, üzemek nem a tőkések, hanem az egész nép életszivona- lának az emelését szolgálják a termelésükkel. Ez nem szocializmus még, de egy fontos lépés a szocialista társadalom felé. Az a tény, hogy az államosított üzemek élére politikailag megbízható elemeket állítottak, hogy mind nagyobb befolyást biztosítsanak a munkások szervezeteinek, biztosíték arra, hogy Magyarországon komoly szándék van arra, hogy az államosítás átmeneti ideje minél rövi- debb legyen és minél előbb megvalósuljon a szocialista rendszer. KULTUR HELYZET Egyik sokat hánytorgatott
