Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-05-29 / 1530. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1948. május 29. Egyről-Másról __________________ELMONDJA: J. Z. A HALADÁS JELEI A MAGYARORSZÁGI könyv- nyomdászok és betűöntők szak- szervezetének hivatalos lapja a “Typographia” egyik késői számában a szakszervezeti vezetők (a felszabadulás utáni) első országos értekezletéről adott beszámolójában foglalkozik a szakszervezetek uj feladataival és ezekből Ítélve, örvendetes fejlődés jelei mutatkoznak a magyarországi szakszervezeti mozgalomban. Különösen örvendetes ezt a fejlődést látni nekünk, a forradalmi ipari szervezkedés úttörőinek, akik négy és fél évtizedes fáradtságos múltra tekintünk vissza e téren. Ezen törekvéseinkben nem annyira a kapitalista osztály ellenszenves magatartása, nem is a szervezetlen munkástömegek apáthiája volt a legfőbb akadály, hanem a reakciós szakszervezetek és azok vezetői, amelyek az ipari munkásság jelentékeny százalékát tartják karmaik között ahhoz, hogy az ipari szervezkedés eszméjének fejlődését jelentékenyen akadályozzák. Látva az amerikai szakszervezetek görcsös ragaszkodását az elavult szakszervezeti formákhoz és a szakszervezeti tagság osztálytudatlanságát, örvendetes fejlődésnek véljük azt, amikor a magyarországi szak- szervezeti vezetők komolyan foglalkoznak az ipari szervezkedés eszméjével, valamint azzal a gondolattal, hogy nem elégséges és nem a legfontosabb feladat a nagy tömegek beszervezése, hanem sokkal fontosabb a tagság forradalmi nevelése. szere fölépült és ezt a sziklát védelmezik bármilyen furcsán hangzik is New York nyomortanyáival éppúgy, mint a háborúra szánt milliókkal, a Marshall Plannel avagy a Truman doktrínával egyaránt. Különbség csak annyi van a magántulajdon rendszerét védelmező aktusok között, hogy az egyikre milliókat és milliárdokat áldoznak, mig a másikra csak éppen annyit, hogy a látszatnak elég legyen, sőt ahogyan a new yorki eset mutatja még annyit sem. Mivel azonban a magántulajdon rendszerének sziklája alatt is föld van és bizonyos helyeken a földrengés már szétrepesztette a profitrendszer szikláját, ennek folytán az uralkodó osztály már sem a jótékonykodás látszólagos gyakorlásával, sem pedig a háborúra való készülődés fizikai fegyvereivel sem érzi biztonságban magát. Szóval jótékonykodás ide vagy oda, a kapitalista rendszer gazdasági alapja csődbe jutott. És ez a gazdasági alap nagyban eltérő a politikai alaptól. Addig mig politikai téren jöhet a csőd és csinálnak különféle változásokat, melyek a gazdasági termelésre nincsennek kihatással, addig gazdasági téren a legcsekélyebb változás is nagy kihatással van az egész társadalomA magyarországi munkásság is kezdi belátni, hogy az ipari fejlődés már túllépte azt a kört, amikor a szakmai szervezkedés érvényesülhetett és amelyen túl már nem szolgálhatja a munkásság érdekeit. A munkásszervezetek hivatása ma már nem csak az, hogy tagjainak a mindennapi előnyeiért harcoljanak, hanem hogy felkészüljenek a javak termelésének irányítására, amit csakis egységes ipari szervezet utján lehet véghezvinni. A TYPOGRAPHIA szerint az értekezleten: “Úgy a referátumokban, mint a hozzászólásokban, vörös fonálként húzódtak végig azok az uj feladatok, melyek a szakszervezetek elé kerül azzal a hatalmas változással, ami országunkban végbement. A felszabadulás óta eltelt három esztendő küzdelme után a magyar dolgozók a politikai harcok sorozatán át az ország vezetésében a hatalmat szilárdan a kezükbe vették. Most az ország gyorsiramu megerősítése a feladat, megteremteni a szabadság mellé a jólétet is. És ebben a harcban vár döntő feladat a szakszervezetekre ...” “Azzal kapcsolatban, hogy ma már a munkásság nem a minél jobb helyzetért küzd a társadalomban, hanem magának a társadalomnak a meghódításáért küzd, merül fel a szakszervezetek ipari szervezetekké való átalakításának kérdése. A rohamosan fejlődő ipar mind hatalmasabb egységeket hoz létre és az ezt felparcellázó szakszervezetek nem előnyére, hanem hátrányára vannak úgy a termera és igy a politikai kormányzatra is. Itt aztán nem lehet mé- telyező propagandával kibeszélni a hatást, itt aztán nem lehet jótékonykodási propagandával sem kapitalista humanizmusról beszélni. Itt van az a tényleges ütköző pont, ahol a munkásnép közvetlen harcba kerül a kizsákmányoló osztállyal, ahol ha még csak morzsákat is követel és harcol érte, szembe találja magát az uralkodó osztály diktatórikus terrorjával. Ennek a harcnak a szinterén már nincs az álszenteskedő jótékonyság, hanem ahelyett ott van a rendőrbot és a puskagolyó. Amikor aztán látjuk az uralkodó osztály terrorja mögött meghúzódó new yorki gyönyörképet, a kettő között alig lehet különbséget tenni, és csak egy tanulság marad meg a részükre, hogy a mai profit rendszer kellően megérett a pusztulásra. Az igazi emberi humanizmus részére azok a hűséges cselekvők, akik megakarják váltani az egész világ emberiségét hasonló “jótékonysági” jelenségektől. És most amikor annyit csevegnek hűségnyilatkozatról, a munkásosztály harcosainak nem lehet más teendőjük mint kijelenteni, hogy a kapitalista profitrendszer ellen továbbra is hűségesen fognak harcolni. lésnek, mint a dolgozók között folyó politikai munkának. Nem letompitják, hanem kiélezik az ellentéteket, a szakmai sovinizmust. Ez is olyan kérdés, ami a mi számunkra furcsán hat, de meg kell szokni. Hamis az a hit, mintha nekünk valami előnyünk származna különállásunkból. Ellenkezőleg, csak hátrányunk származhat^ Különállásunkkal, félreállásunkkal és igy azzal, hogy nem vennénk részt az egész magyar munkásság nagy harcában, csak szégyent hoznánk magunkra és joggal tekintene ránk megvetéssel az egész magyar munkásosztály. Ma csak úgy lehet megmérni egy munkást, de egy egész szakmát is, hogy hogyan viszonylik ahhoz a harchoz, amit a magyar munkásosztály a szocializmus felépítésére viv.” A TOVÁBBIAKBAN a “Typographia” foglalkozik azzal a káros felfogással, mely a szak- szervezeti tagság nagyrészében A magyar dolgozók most készülnek szervezeteiket átformálni. Ebben segítségükre szolgál a Bérmunkás. él és éles válaszfalat emel munkás és munkás között. Ez nagyrészben az osztálytudatlan,hágnak tudahtó be; a szakmai sovinizmusnak, amelyet a tagság nevelésének hiánya okozott. A szakszervezeti tagság túlnyomó része csak fizető tag és a szervezet egyéb dolgaival nem törődik, legkevésbé azzal, hogy osztálytudatra ébredjen és a munkásosztály hivatását megértse. “Sok van közülünk olyan, aki az évtizedek alatt automatikusan hozzászokott a szakszervezeti tagdij lefizetéséhez és azt hiszi, hogy ezzel megváltotta a belépőjegyet ahhoz, hogy őt élvonalbeli szocialistának tekintsék, hiszen ő már évtizedek óta szervezett munkás. És ami ennél még veszedelmesebb, úgy mond véleményt a munkásmozgalom mai problémáiról, mint akinek a politikai tudása, a befizetett heteinek az arányában nőtt.” Ezen káros felfogásnak a feh- tartói légióként a maradi szociáldemokraták voltak a Typographia szerint és azok eltávolítására feltétlen szükség volt, hogy a szakszervezetek a fejlődés útjára térhettek. “A fentiekben az értekeleten elhangzottaknak azt a részét emeltem ki, amelyek az érdeklődésünkre feltétlen számot t arthatnak. Ezek a problémák, amik az értekezleten most már határozott formában kerültek megvitatásra, valójában már régebben felmerült kérdések. Hogy most élesebben kerülnek napirendre és szinte a fejünkre zuhannak, az onnan van, hogy eddig a jobboldali szociáldemokraták által felidézett harc a két munkáspárt között, nem tette lehetővé ezeknek, mint megoldandó feladatoknak napirendre tűzését. Ezzel is bebizonyosodik, hogy a jobboldali szociáldemokraták mennyire gátlói voltak a fejlődésnek és igy, mindegy, hogy milyen okból, de lényegében a reakciónak voltak a segítői. Tud-e úgy a munkásosztály szocializmust építeni, ha nem érti meg a változó idővel a változó feladatait? Nem tud! És a jobboldali szociáldemokraták egyik legfőbb bázisa a régi szervezett munkások között — és mi is ezek közé tartozunk — éppen az volt, hogy erősítette azt az ősi emberi gyengeséget, ami nem akar szakítani a múlt hagyományaival, nem akarja észrevenni az uj idők uj követelményeit. Minden reakciós törekvés a múltra épit, visszafelé mutat, nem előre, ők is ezt tették. Ha nem ők szenvednek vereséget, akkor a magyar munkásmozgalom szenved vereséget. Hiúság, becsvágy, félreállitottsági érzés is közrejátszottak abban, hogy tudatos árulói lettek a munkás- osztálynak. Nagyon fontos az, hogy megértsük, hogy az ő eltávolításukkal nem egyes személyek elleni győzelmi torról, vagy bosszúról, hanem a munkásosztály hatalmas megerősödéséről van szó. Arról, hogy a magyar munkásosztály kivetette önnön testéből a fekélyeket és most ideológiailag és szervezetileg egységesen, megerősödve haladhat előre rohamlépésben a szocializmus felé.” A BÉRMUNKÁS olvasói előtt ezek a megállapítások és vallomások nem újak, hiszen 35 éve ostorozza a szakszervezetekben uralkodó reakciót. És amint a fenti idézetekből látjuk ez nemcsak itt Amerikában, hanem Magyarországon és bátran állíthatjuk, hogy az egész világon egyformán kölöncként tartja vissza a munkásosztály előhala- dását. Alig lehet kétség aziránt, hogy az a néhány száz Bérmunkás példány, amely az utóbbi években Magyarországba megy nagyon hozzájárult ahhoz, hogy ezek a fontos szükségleti kérdések napirendre kerültek ott és a clevelandi Kerületi Értekezlet azon határozata, hogy a Magyarországba küldendő lapok számát legalább ötszázzal emeljük a következő hetekben, nagyon is időszerű volt. Amint az onnan érkező levelek bizonyítják az odaérkező lapok annyi olvasó kezén mennek át, hogy a szó szoros értelmében elkopnak az olvasók kezei között, amiből bátran állíthatjuk, hogy az ötszáz uj előfizetés újabb ezreknek teszi lehetővé a lap olvasását. Azonban, hogy ez lehetővé válljon, ahhoz elengedethetetlen szükség van a Bérmunkás itteni olvasóinak áldozatkészségére. Mint ismeretes, a Bérmunkás nem haszonra alapozott üzleti vállalat és nincs duzzadó pénztára, hanem a Bérmunkás pénztára az olvasók zsebében van és ily vállalkozást csak úgy hajthat végre, ha az olvasók azt lehetővé teszik. Az újabb 500 példány szállítása Magyarországba tehát oly mértékben valósulhat meg, amilyen mértékben beérkeznek az ezt szolgáló előfizetések. Ahány 2 dollár ötven cent beérkezik, annyi újabb példány indul útra Magyarország felé minden héten. Ne halasszuk tehát ezen előfizetések folyósítását, mert minden perc drága.
