Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-05-22 / 1529. szám

1948. május 22. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI SZTRÁJK A UNION ELLEN Csak az amerikai szégyenle­tes szakszervezeti módszer mel­lett történhet meg az, amin most Cleveland város lakói okul­nak. Egy apartment hotel személy­zete ment bérharcba, hogy a ténylegesen nyomorúságos ke­resetüket egy pár dollárral emeljék. A sztrájkoló munká­sok a szállodát piketelik, hord­ják a táblákat, amelyen jelzik, hogy a munkaadó unfair a mun­kásaival szemben, mert éhbér­ért dolgoztassa őket és megta­gadja a unió elismerését. A kapu alatt lovasrendőrök vigyáznak arra, hogy az előkelő lakókat és a sztrájktörőket ne zavarják a piketelők. Ez idáig a rendes sztrájk kép, amilyet nap-nap után láthatunk, de az eltérés és a szégyen azért van, mert a munkaadó nem va­lami elhizott kapitalista, nem részvénytársaság, hanem egy másik unió. A szálloda és más szállodák tulajdonosa a vasutasok “Bro­therhood of Locomotive Engi­neers” nevű szervezet, amely nem csak tulajdonosa, hanem megbízottja utján kezelője is e szállodáknak. Ez a union, illet­ve annak teljhatalmú vezetője Olvaney Johnston, kereken meg­tagadta a béremelést és a union elismerését. A szállodák managere dicse­kedve jelentette ki az újságí­róknak, hogy elegendő sztrájk­törője van arra, hogy az üzem zavartalanul működjön. Történik ez a gyalázatos eljá­rás Johnston által akkor, ami­kor a saját szervezete is bérkö­veteléssel lépett fel és annak ki­harcolásáért sztrájkba is men­tek volna, ha az állam nem veszi át a vasutakat. Ez a példátlan eset mutassa nagyon világosan, hogy hova vezet az amerikai elavult szak- szervezeti rendszer, amely mun­kás arisztokráciát nevel, amely a legelemibb szolidaritást sem ismeri, csak a saját önző szem­pontjait nézi, egyszerű üzleti vállalatnak tekinti a uniót, mely pénz gyűjt, bérházakat, szállo­dákat, iparvállalatokat, banko­kat alakit, amelyben éppen úgy kizsákmányolják az alkalmazot­takat, mint bármely más kapi­talista vállalatnál, elmenve odá­ig, hogy a pár centért harcoló munkásait sztrájktörőkkel és rendőrökkel akarja letörni. Ez a szervezeti forma már rég elvesztette a létjogosultsá­gát és megérett a pusztulásra, hogy a helyét az Egy Nagy Szervezet foglalja el, amely nem munkás arisztokráciát nevel, nem kapitalista vállalatokat ala­kit, hanem minden bérmunkás jobbsorsáért a profitrendszer teljes megdöntéséért harcol. Ezt a szervezeti formát hirdeti az IWW. SZÁRBA SZÖKKEN A MAG MAGYARORSZÁGON A mag, amelyet elvetettünk szárba szökken és megérik már az aratásra. A vas és fémunká- sok, a faipari munkások szövet­ségei tartották országos érte­kezletüket. A delegátusok miu­tán megszüntették az akadályo­kat azzal, hogy elkergették a re­akciós szakszervezeti vezetőket, elhatározták, nagy lelkesedés­sel, hogy hozzá látnak a szak­mai szervezetek helyett, hatal­mas, harcos, a termelés irányí­tására alkalmas Ipari Szerveze­tek kiépítéséhez. A faipari mun­kások, ácsok, asztalosok az épí­tőipari csoportba kerülnek, mig a vasasok a szakmai illetve a munkakörüknek megfelelő Ipa­ri Uniókba helyezkednek be. Na­gyon érdekes jelenség az, hogy mind a két szervezet kihangsú­lyozta azt, hogy senkit sem kényszerit be a uniókba, csakis öntudatos munkásokat óhajta­nak tagokul, kik szükségét érzik annak, hogy tagjai legyenek egy forradalmi szervezetnek. Nem a mennyiség, hanem a mi­nőség a fontos. De ugyan akkor hatalmas nevelő munkát is vé­geznek, röpiratok, könyvek, fü­zetek százait adják ki a szak- szervezetek, amelyek a gazdasá­gi szervezet és az országépitési kérdésekkel foglalkoznak, a tu­dományos előadások napiren­den vannak, minden szervezet­ben. Ennek a nagy nevelő munká­nak a célja, hogy a dolgozó osz­tályokból kerüljenek ki, a ter­melés, az elosztás és az állam minden funkciójának a vezető emberei, hogy minél előbb véget vethessenek a régi rendszer hí­vei szabotálásának. Ebben a munkában nagy se­gítséget jelentenek a Népi Kol­légiumok, amelyek a magasabb képzettséget nyújtsák a mun­kás és paraszt ifjúságnak. Ezé az ifjúságé a jövő, ezek építik és irányítják a jövő szo­cialista Magyarországát. A nemzetközi szolidaritás na­gyon szép példáját nyújtsák a magyar dolgozók akkor, amikor a görög szabadságharcosok gyermekeinek a százait veszik magukhoz és gondoskodnak a nevelésükről addig, amig a szü­lők ki nem harcolják a szabad Görögországot. Általában úgyszólván teljes egység van odahaza. Nagy meg­értést mutatnak egymás iránt a falu és a város, a paraszt és a munkás, megértették, hogy en­nek a két döntő faktornak, a parasztnak és a munkásnak az összefogása, harcos szolidaritá­sa védheti meg jogait, a földjét, a gyárat. Csak együttesen tud­ják megakadályozni azt, hogy a régi bitang uralom vissza ne jöj­jön. Csak a katholikus egyház, il­letve Mindszenty bíboros és a főpapok a hecckáplánok azok, akik még mindég nem tudnak belenyugodni abba, hogy a leg­főbb támaszuk az arisztokrácia, a gentry, a nagytőke hatalma megtört a gazdasági alap a föld­osztással, az államosítással ki­csúszott alóluk. Ők izgatnak, lázitanak az uj rend ellen, nem ismerik el a földosztást, a köz­társaságot. De tényeket meghamisítani nem lehet, az eredmények fel­nyissák az emberek szemeit, most már nem csak a protes­táns egyházak, de a katholikus alsó papság és szervezeti veze­tők, lázadoznak a bíboros és a püspökök kutmérgezése ellen. Hiába ordít, fenyeget a hivata­los egyház, a tömegek tartsák magukat a régi közmondáshoz, hogy a kutya ugat, a karaván halad. AZ OLAJ Az amiért ma megint nagyon sok vér fog folyni, Az imperia­lizmus a leggyalázatosabb játé­kot folytassa már több mint há­rom évtizede a szerencsétlen zsi­dósággal. Az első világháború idején, amikor szüksége volt az angol imperialistáknak a zsidók támogatására, akkor Írásban ígérte meg, hogy a győzelem után elősegíti, hogy Palesztiná­ba megalakulhasson az önnálló zsidó ország. Ezen a címen jut­hatott hozzá, hogy a békekon­ferencián nekik adtak mandátu­mot Palesztina felett, amely után elfeledkezve az Ígéretről, önálló zsidóország helyett gyar­matot akart magának terem­teni Anglia, a régi jól bevált rendszert alkalmazva egymás el­len uszítva a zsidó és arab népe­ket. Az arab kényurak készség­gel vállalkoztak arra, hogy a modern ipari országot építő zsi­dókat, akik .végetvetettek a kor­látlan kizsákmányolásnak , ki­irtsák. A második világháború után, Újra napirendre került a kérdés és a Nemzetek Szövetsége Ame­rikai ajánlatára, de Anglia el­lenzésére, kimondta, hogy Pa­lesztinát ketté osztja arab és önálló zsidóországra. A határozat után a hitszegő Anglia “munkás” kormánya úgy állt bosszút, hogy felfegy­verezte az arab kényurak had­seregeit, akik fegyveresen ké­szültek megakadályozni a hatá­rozat végrehajtását. Amig Ang­lia bőségesen ellátta a szolgála­tába álló arab uralkodókat fegy­verrel, addig a legszigorúbb blo­káddal akadályozta meg, hogy a zsidók fegyverhez jussanak és Amerika is segítségükre sietett az arab kényuraknak először az­zal, hogy fegyverkiviteli tilal­mat léptetett életbe Palesztina ellen. Mikor azután az arab uralkodók azt mondták, hogy ha Amerika nem változtassa meg a kettéosztásra vonatkozó határozatot, úgy felmondják az amerikai olaj kompániák bérle­teit az arábiai olaj kiaknázásá­ra. Itt következett be a második árulás, amikor Amerika indítvá­nyozta, hogy vonják vissza a kettéosztást s helyezzék Palesz­tinát a Nemzetek Szövetsége igazgatása alá. A mi elnökünk és a kormá­nyunk jól tudta, hogy a zsidók nem nyugszanak bele, hogy is­mét gyarmati sorsba kerülje­nek, hogy a hitleri banditák he­lyett arab hordák gyilkolják őket halomra csak azért, hogy a nagy olajtársaságok profitja kárt ne szenvedjen. Véres polgárháborút állandó­sított volna, ha Amerikai ke­resztül tudja vinni azt, hogy a saját javaslatát megváltoztas­sák, de erre még az amúgy na­gyon szolgálatkész UN tanács sem volt hajlandó és főleg nem volt kapható a zsidó nép, amely elhatározta, hogy amikor az an­gol mandátum lejár, május 14- én, minden további nélkül kiki­áltják a függeten zsidóországot. Az angolok kivonulása után ez meg is történt és itt megint jelentkezett a mi elnökünk fe- tett hivatalosan elismerni azt tettt hivatalosan elismerni azt a független zsidóországot, mely­nek a megalakulás^ először ja­vasolta, azután ellenezte. Ezzel a kutyakomédiával hosszú he­tek teltek el, a Nemzetek Szövet­sége tehetetlenül rágódott az amerikai indítvány felett, ahe­lyett, hogy felkészült volna ar­ra, hogy a békét megóvja. A megalakulás és az amerikai elismerés után rögtön megin­dult az invázió az uj ország el­len, az Anglia által felszerelt arab légiók és Anglia által aján­dékozott repülőgépek bombáz­ták Tel Aviv várost. Jellemző, hogy a lapok azzal indokolják Truman pálfordulá- sát, hogy azért sietett az elisme­réssel, hogy megelőzze a Szov­jet elismerését, amely végig ra­gaszkodott a kettéosztáshoz és nemzetközi rendőrség felállítá­sához, a béke fentartására. Ez a komédia mutassa azt, hogy két nagy imperialista ha­talom milyen pokoli játékot folytat a kis nemzetek bőrére. Ezrek és ezrek életét áldozza fel azért, hogy az arábiai olajat an­gol vagy amerikai tőkések zsák­mányolják-e ki. Sajnos, hogy az arab nép nem elég öntudatos arra, hogy ösz- szefogna a zsidó néppel és po­kolba kergetné a hubér urait, az imperialista hatalmakkal együtt és a két nép jóvoltára használ­nák fel a földből feltörő energi­át, az olajat. REPÜLŐGÉP 650 MÉRFÖLD SEBESSÉGGEL NEW YORK — Újfajta tur­binahajtotta motorokat gyár­tanak, amelyek tízezer lóerő ki­fejtésére képesek. Ezek a moto­rok 650 mérföldes sebességgel képesek a repülőgépeket vinni. TÁMADÁS A MUNKÁSSZER­VEZETEK ELLEN ATLANTIC CITY — A ruha­ipari munkások, akik a CIO szervezetéhez tartoznak Atlan­tic Cityben most tartják kon­venciójukat, amelyen minden alkalommal képviselték magu­kat a szomszédos Kanadából is a ruhaipari szervezet. A konven­ció delegátusai felháborodással vették tudomásul, hogy a kana­dai delegátusok nem kapták meg a beutazási engedélyüket a konvención való részvételre. Reméljük, hogy a több száz delegátus feüsmeri, hogy hol vannak és kik a munkásszerve­zetek ellenségei. A konvenció egyhangú hatá­rozata, hogy a novemberi vá­lasztásoknál Henry Wallace mellé sorakozik fel. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe?

Next

/
Thumbnails
Contents