Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-05-22 / 1529. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1948. május 22.

Egyről-Másról

ELMONDJA: J. Z.

A TUDATLANSÁG ÁTKA

A MUNKÁSOSZTÁLY felszabadulási harcának önzetlen elő- harcosai régen felismerték a tudatlanság hátrányait az osztályharcban és a legnagyobb súlyt a munkásosztály nevelésére helyezték. Mivel a munkás- osztály gyengeségének oka kétségkívül a tudatlanság, melynek természetes következménye a széthúzás, az egymás elleni áskálódás és gyakran az egymás elleni harc, nyilvánvaló, hogy ennek leküzdésére elsőrendű fontosságú a nevelés, a munkásság öntudatra ébresztése. Mert ha a tudatlanság erőtlenséget, gyengeséget jelent, ennek ellenkezőjét kell eredményezze a tudás, mert: “a tudás hatalom.”

MIELŐTT az osztályharc a tudományos alapokra helyezkedett az elnyomás elleni harcban a leghatásosabb fegyver a nyers erőszak volt és lévén az elnyomottak nagyobb számban, nagyon gyakran értek is el pillanatnyi előnyöket.

A kapitalizmus azonban felismerte, hogy az elnyomottakat tudatlanságuknál fogva egymás ellen lehet felhasználni és mind gyakrabban használták fel az egyik csoportot a másik ellen.

Az elmúlt század derekán, az amerikai kapitalizmus egyik hírhedt képviselője, Jay Gould, egy alkalommal cinikusan jelentette ki, hogy: “I can hire one half of the working class to kill the other half” (a munkásosztály felét felbérelhetem a másik fél legyilkolására) és ez a felfogás évtizedeken át érvényesült a munkásság harcában. Azt a véres terrort, amelyet az amerikai munkásmozgalom történelme feljegyez, nem a kapitalista osztály tagjai hajtották végre — azok csak kezdeményezték és irányították — hanem felbérelték a “munkásosztály egyik felét a másik legyilkolására”.

AZ OSZTÁLYHARC előhar- cosai felismerték ezen- terrornak a hátrányosságát a munkásosztályra és minden igyekezetükkel arra törekedtek, hogy meggyőzzék a munkásságot annak hátrányosságáról. A munkás- osztálynak nincs szüksége az erőszak alkalmazására, amelyel csak saját soraikat gyengítik, mert a nyers erőszaknál sokkal hatalmasabb fegyver a tudás, különösen, ha azt a munkásság szervezett ereje támasztja alá.

Ezen felismerést követve a munkásmozgalom forrada 1 m i ága, mindig nagyobb és nagyobb súlyt helyezett a munkásság nevelésére és osztálytudatra ébresztésére, amelyet a kapitalista osztály nem tudott kisajátítani és az osztálytudatra ébredt munkásságot nem tudta felhasználni testvéreik legyilkolására.

AZONBAN sajnos, a kapitalista osztály előbb felismerte, hogy a tudás mily hatalmat jelent a munkásosztálynak, mint

maguk a munkások nagyobb része és keresték és megtalálták a módját a munkásság felvilágosodásának megakadályozására.

Az osztályharc szellemében való neveléssel szembeállították a kapitalista társadalom nevelését és mivel a társadalom ily célt szolgáló eszközei felett ők rendelkeznek — iskola, szószék, sajtó, rádió — melyekkel az emberiséget a “bölcsőtől a sirig” karmaik között tartják, bizony a forradalmi tanitásnak nagy akadályokkal kell megküzdeni.

Ezen nevelési intézmények, már a bölcsőnél kezdik el az agyakat formálni a kapitalista társadalom iránti tiszteletre, a hazafiságra, a vallásra és az osztályharc gyűlöletére s ezt az élet minden fázisában végig kisérik.

Az iskolák az óvodától kezdve fel az egyetemekig a haza és zászló és a kapitalista rendszer üdvösségével tömik az agyakat és gyűlölettel minden iránt, ami ezekkel ellenkezik.

A sajtó, a milliós példányokban megjelenő napilapok, magazinok és egyéb kiadványok az iskolán túl ápolják ezt a szellemet, melyhez hozzájárulnak a rádió hálózatok a nap 24 órájában és amit esetleg ez említettek elmulasztanak, azt befejezi a szószék.

EZEK a képek vonultak el “lelki szemeim” előtt, amikor olvastam a Bérmunkásban a Kerületi Értekezlet jegyzőkönyvéből a lap terjesztésére hozott határozatokat. (Bár a jegyző munkástársam ugylátszik természetesnek vette, hogy mindenki tudja, hogy azt az Értekezletet az IWW magyar tagjai és a Bérmunkás olvasói tartották Clevelandban, 1948 április

25-én, mert nem jelezte a jegyzőkönyvben, ez azonban semmit sem von le a határozatok fontosságából.)

Különösen fontolóra kell venni ezen határozatokat minden osztálytudatos munkásnak, ha látjuk, hogy mily horribilis erő áll velünk szembe, törekvésünk akadályozására. Ennek ismerete azonban, ne legyen akadály a jövőt illetőleg, mert volt idő, amikor kilátásaink sokkal reménytelenebbek voltak, sőt ellenkezőleg, sokkal nagyobb erővel kell dolgoznunk a cél érdekében.

Ismerve az ellenfél erejét, tisztábban láthatjuk, hogy mily nagy horderejű munka vár a tiszta jellemű, önzetlen célú munkássajtóra és az Értekezleten hozott határozatok alkalmat nyújtanak a Bérmunkás minden olvasójának és támogatójának, hogy értelmisége és tehetsége szerint járuljon hozzá ezen munka végzéséhez.

OSZTÁLYTUDATOS munkások előtt alig lehet kétséges az, hogy ma a munkásosztály fel- szabadulásának két fő akadálya van. Az egyik: a munkásság tudatlansága, a másik: forradalmi Ipari Szervezet hiánya. A

tudatlanság következtében a munkásság képtelen megérteni az idők hivó szavát és a kapitalista osztály feltudja használni a tudatlanokat saját érdekeik, saját testvéreik és osztályuk ellen.

A forradalmi Ipari Szervezkedés hiánya folytán a már megszervezett munkásság is képtelen felvenni a harcot a trösztök és kartelokba — a munkáltatók Egy Nagy Szervezeteibe — tömörült kizsákmányoló osztaly- lyal, mert az idejét múlta szakmai szervezetek szétforgácsolják a munkásság erejét, amikor pedig oly nagy szükség volna a szolidaritásra.

A Bérmunkás ezt a két sarkalatos hibát igyekszik korrigálni és ebben a munkában, azt mondhatjuk az egyedüli magyar lap az egész világon. (Ha tévednénk és erre bárki bizonyítékot szolgáltat, készséggel korrigáljuk tévedésünket.)

Mert a Bérmunkás minden megalkuvás nélkül törekszik osztálytudatra nevelni a munkásságot — amit ugyan más munkáslapok is megtesznek — de a Bérmunkás ugyanakkor tántoríthatatlan szószólój a a forradalmi Ipari Unionizmus- nak, amit sajnos egyetlen más lap sem követ.

Ezt a munkát minden körül- ménlek között végezzük ameny- nyire erőnktől telik, de az a törekvésünk sokkal sikeresebb lehetne, ha kétszer, tízszer vagy százszor annyian végeznénk. A Kerületi Értekezlet arra szólítja fel a Bérmunkás olvasóit és mindazokat, akik hívei a kizsákmányolás megszünteté sének, hogy nyújtsanak segítséget ezen munka végzésében.

Az egyik határozat, amelynek végrehajtása most van folyamatban, hogy 500 uj előfizetőt Magyarországra, hogy a Bérmunkás által hirdetett eszme mennél szélesebb körben terjedjen el Magyarországon. Ezt az 500 előfizetési dijat itt Amerikában kell előteremteni — egy évi előfizetési dij $2.50 — és akik óhajtják rokonaik, vagy ismerőseiknek küldeni a lapot az előfizetési díjjal küldjék az illetők címét is, akik azonban nem tudnak ily címeket küldeni, küldjék csak az előfizetési diákat és a Lapbizottság beszerzi a címeket a magyarországi szak- szervezetek és egyéb forrásokból. Munkára tehát Bérmunkás olvasók! 500 uj előfizetőt Magyarországra.

NÉHÁNY SZÓ AZ “AZ

EMBER” KITILTÁSÁHOZ

NEM volt szándékom e kérdéssel foglalkozni, bár egyáltalán nem helyeslem a magyar kormány intézkedését Göndör Ferenc New Yorkban megjelenő “Az Ember” cimü lapjának Magyarországból való kitiltását illetőleg, mert úgy gondoltam — és amint a jelekből Ítélem, a Bérmunkás többi irógár- distái is, — hogy nem Ítélhetjük el a magyar kormány intézkedését anélkül, hogy ugyanakkor “Az Ember” viselkedését is el ne Ítélnénk.

Hogy most mégis szóváte- szem azt, annak az oka, hogy körünkből egy oldalba rúgást kaptunk. A rúgás Wiener Andor

munkástársamtól eredt “Az Ember” hasábjain. Bár nevet nem említ, de a rúgás a “szókimondó” munkáslapoknak szólt a “hallgatásért” s ezzel kikény- szeritette belőlünk a felszólalást.

A TÉNY az, hogy a magyar kormány április hónapban megvonta az “Az Ember”-től a postai szállítás jogát, ami egyenlő az országból való kitiltással. Ugyanez a sors érte az “Amerikai Magyar Népszavát” a “Ver- hovayak Lapját”, a “Mi Lapunkat”, “Jópásztort”, “Magyarok Vasárnapját” és még néhány hasonló sajtószemetet és az “Az Ember” méltatlankodik, hogy ő is a nyíltan fasiszta lapok sorsára jutott.

Göndör Ferenc az “Az Ember” hasábjain hivatkozik arra, hogy ő mily kérlelhetetlen harcot vívott a náci-fasizmus ellen éveken keresztül. Ez tagadhatatlan és én mérget mernék venni, hogy nem is azért vonták meg lapjától a postai szállítás jogát. A múlt azonban nem lehet mentség a JELENRE. Mert ha elfogulatlanul bírálunk, akkor lehetetlen meg nem látni, hogy “Az Ember” az utóbbi hónapokban a fasisztákkal egyvo- nalba támadja a magyar kormányt és a rendszert amelynek bevezetésén fáradoznak. Az ellenség pedig ellenség, akármilyen néven nevezzük azt, még ha “szociáldemokrata” lepel takarja is.

HA “Az Ember” egyedül csinálná azt, amit csinál, a magyar kormány észre sem venné rug- kapálódzását, azonban látva azt a hisztérikus háborús uszítást, ami itt végbe megy — és amely ellen az “Az Ember”-nek egy tiltakozó szava sincs — Oroszország és a vele szövetségben levő országok ellen — tehát Magyarország ellén is — csodálkozhatunk azon, hogy a magyar kormány ily intézkedést tett az “Az Ember” ellen?

Amikor a kapitalista osztály lakájai — a politikusok, törvényhozók és sajtóharamiák — nyütan ordítják, követelik, hogy agyon kell atombombázni azokat az országokat, amelyek a magán kapitalizmust megszüntetik — tehát “kommunizmust” csinálnak. Amikor az ország elnöke és annak kormánya a fasiszta elemek teljes befolyása alatt van; amikor a képviselőház és a kormány a billiókat számolatlanul adják a fasiszta országoknak és úgy itt, mint azokban az országokban építik a millitarizmust nyíltan beválva, hogy Kelet Európa ellen és az “Az Ember” nem hogy tiltakozna az ellen, hanem kérkedik azzal, hogy “mindenben támogatja ezt az áldott demokráciát” és ugyan akkor a legvadabb támadást intézi hétről-hétre a magyar kormány és rendszer ellen, vájjon mit vár onnan, vál- veregetést? Dicséretet?

LEHETSÉGES, hogy az “Az Ember” más célból teszi amit tesz, mint a fasiszták és nácik, de az eredmény egy. A fasiszták is a csillagsávors lobogót lobogtatva ordítanak a “kommunizmus” ellen és az “Az ember” is. Legyünk csak őszinték. Ha en-