Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-04-10 / 1523. szám
1948. április 10. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi mérleg Irta: GERÉB JÓZSEF A háborúra uszitó angolnyel- vü sajtó hangjától felbátorítva az utóbbi időkben az amerikai magyar szennylapok is hihetetlen gonoszsággal támadják a koalíciós magyar kormányt. Sőt még az eddig liberális vizeken evező “Az Ember” is olyan pe- szimista, lesújtó hangot használ az újjászületett Magyarország jövőjére vonatkozólag, amiből joggal következtethetjük, hogy ez a lap is hamarosan a magyar kormányt támadó cikkek tárházává lesz. Helyénvalónak tartom tehát, hogy összeállítsuk az uj Magyarország teljesítményének első három évére szóló mérlegét, mert csak az ily tárgyilagos mérleg igazságos vizsgálata után mondhatunk ítéletet az uj éra irányitói felett. Jogosnak tartom magamat ilyen mérleg felállítására elsősorban azért, mert a mi csoportunk teljesen független a Magyarország ügyeit irányitó politikai pártoktól, — sőt minden más politikai párttól is, amelyek működését mindig éles kritikai szemmel kisérjük. De azonkívül azt is kihangsúlyozom, hogy mi . nem vagyunk oroszimádók, de oroszgyülölők sem és igy a mai eseményeket tárgyilagos szemmel bíráljuk. Információnkat, mint a többi lapok, mi is ezen forrásokból nyerjük: (1) Magyarországi újságok és szaklapok, (2) hivatalos jelentések, (3) Magyarországból érkezett levelek, (4) amerikai és más külföldi újságírók táviratai, (5) mostanában érkezett, vagy látogatásból hazatért magyarok jelentése. “Titkos”, “bizalmas” információink nincsenek, sőt az ily ellenőrizhetetlen mendemondákat nem is vesszük figyelembe. Midőn a fenti információs források alapján össze akarjuk állítani azt a mérleget, amely mutatja, hogy mi történt Magyar- országon a felszabadítás óta az emberi életműködés négy legfontosabb területén, — a gazdasági, politikai, kulturális és társadalmi mezőkön, — induljunk ki abból a közismert s mindany- nyiunk által elfogadható tényből, hogy a felszabadulás Magyarországot gazdaságilag teljesen tönkrement állapotban találta. Hosszú hasábokra nyúlna Magyarország háborús kárainak felsorolása, amin mitsem enyhítene az a vita, hogy kiket terhel a felelőség a nagy nincstelensé- gért. Itt csak azt kell kihangsúlyoznunk, hogy a mai rezsim irányitói egy végletekig kirabolt kiéheztetett, lerombolt, elpusztított országot vettek át. Tehát a szó szoros érelmében a semmiből kellett újjáépíteni az országot. Márpedig a semmivel való kezdés nehézségei állnak az or- szágépitésre éppen úgy, mint bármely magánvállalkozásra. A FÖLDREFORM FONTOSSÁGA De figyelembe kell vennünk, hogy a közbiztonság is teljesen lezüllött. Márpedig az épitéshez elsősorban is bizonyos méretű rendezett viszonyokra, közbiztonságra van szükség. És számításba kell vennünk, hogy a negyedszázados Horthy uralom elmérgezte a lakosság nagy részének a lelkivilágát. Az uj rezsimnek tehát ezen a tekintélyes részben megromlott, fasiszta erkölcsű (jobban mondva erkölcstelenségül emberanyaggal kellett megindítani az újjáépítést a semmiből, méghozza a legelemibb életbiztonsági feltételek közepette. A mérleg felállításánál ezen három nagyon de nagyon fontos dolgot figyelembe kell vennünk, mert ez ád választ arra a kérdésre, hogy mit lehetett és mit nem lehetett csinálni. 1) Gazdasági téren legfontosabb intézkedésnek a földreformot tartjuk, amely a múlt év vége felé kiadott jelentés szerint 642,342 nincstelen cselédnek, szegődményesnek, törpebirtokosnak vagy kisiparosnak adott földet. Úgy véljük, hogy a földreform még nem nyert teljes befejezést, de már igy is érvényt szerzett annak a jeligének, hogy a föld legyen azoké, akik megművelik. A földreform most végre eltörülte azt a feudális rendszert, amely ha nem törvényesen, de a gyakorlatban egész mostanáig fenmaradt Magyarországon. Márpedig akié a föld azé az ország és igy most Magyarország a néhány tucat nagybirtokos tulajdonából a milliók tulajdonába került. De nagy. gazdasági előnyöket hozott ez az uj rendszer az ipari munkásságnak is, mert a szak- szervezetek nem csak számbelileg növekedtek és lettek erősebbekké a kollektiv szerződések kötésénél, hanem üzemi bizottságaik révén beleszólást nyertek úgy a bérek, mint a munka- viszonyok megállapitásába, valamint a termelt árucikkek árainak megszabásába is. Olyan gazdasági előnyök ezek, amikről itt, Amerikában is csak a legelőrelátóbb szakszervezeti vezérek mernek gondolni. AZ ÉRTELMISÉG HELYZETE De az értelmiség is kapott gazdasági előnyöket. Egyrészről ők is ftiegalakitották a szabad szakszervezeteiket s ezzel munkakörüket biztosabbá tették. Másrészről a munkásság vásárlóképességének emelkedésével arányosan emelkedik ezen osztály életszínvonala is. De azonkívül részesei mindazon gazdasági előnyöknek, amelyek minden hasznos munkát végző egyénre kiterjednek a következő gazdasági intézkedések következtében: a) Társadalmi biztosítás, amely jóval liberálisabb, mint az amerikai és még a földművelő munkásokra is kiterjed; b) a mindjobban erősbödő szövetkezeti mozgalom, amely olcsóbbá teszi a megélhetést; c) a bányák, a gyárak, a bankok, stb. államosítása, amely az ily üzemek profitjait közcélra foglalja le. d) És végre fel kell említenünk a Hároméves Tervei, amely már eddig is jelentékeny eredményt mutat fel. Ezen intézkedések tették lehetővé az ország gyors gazdasági talpraállitását. Természetesen vannak sokan olyanok, akiknek az itt felsorolt intézkedések nagy kárt okoztak. A volt földesurak, a gyárosok, a bankárok és azok, akik ezeknek asztalmorzsáiból éltek, méltán panaszkodnak. De a demokratikus gazdasági fellendülésnek épen az a lényege, hogy véget- vet a kizsákmányoló kisebbség kiváltságainak. 2) Az is természetes, hogy a gazdasági előnyeiktől elütött egyének szeretnék visszaállítani a régi rendszert. Ezek tehát jóidéig veszélyeztetik az uj rezsimet. Éppen azért, amikor a politikai tevékenységet vizsgáljuk, néznünk kell, hogy történtek-e megfelelő intézkedések az uj rendszer megvédésére? Magyar- országon ezt a célt szolgálták a választások, amelyeknél, mint kiderült, elkövették azt a nagy hibát, hogy túlzó liberálisan még a régi rendszer fanatikus híveinek, — tehát az uj rendszer ugyancsak fanatikus ellenségeinek is megadták a szavazati jogot, ami aztán később ugyancsak sok bajt okozott. Azonban még ezen ballépés dacára is képesek voltak végetvetni az évszázados elnyomó monarchikus államformának és megteremtették a köztársaságot. És képesek voltak megszervezni azt a haderőt és rendőrséget, amely megvédte a köztársaságot a belső támadások ellen. KÜLPOLITIKA Külső támadások ellen ma már egyetlen kis ország sem tud védekezni egyedül. A világ, — elég botorul, — két nagy táborban sorakozik fel. A kis nemzetek kénytelenek az egyik vagy a másikhoz csatlakozni. Csak az oktalan ember meri mondani, hogy harmadik ut is van. Magyarországot jelenlegi irányitói az orosz érdekszövetség felé terelik. Ennek megfelelőleg az oroszbarátok mámoros örömmel, amig az oroszgyülölők engesztelhetetlen gyűlölettel említik ezt a politikát. Ebben a kérdésben az igazságos ítéletet majd csak a történelem fogja kimondani a végső jogán, addig a mi mérlegünkben a dicséret és az ostorozás, — a kredit és a debit, — ellensúlyozzák egymást. Másszóval: mindkét oldalról súlyos érveket hoznak fel s igy nem esünk abba a hibába, hogy a komoly érvek előtt sze- methunyjunk. A politikai intézkedések során azonban határozottan a kredit oldalra kell írnunk a nép- birósági ítéleteket, amelyekkel a világtörténelem legbőszültebb bestiáit megbüntették. Az egyedüli kifogásunk itt az, hogy nagyon sokakat, köztük a főhóhért. Horthy Miklóst is futni engedték. Ezt a leghatározottabban az uj rezsim terhére írjuk. 3) Kulturális téren első sorban az iskola reformokat kell említenünk. Az errevonatkozó jelentésekből látjuk, hogy ez nem a külsőségekben, hanem lényegében változtatja meg a magyarországi tanítási rendszert. Most már nem a hivatalok számára, hanem a gyakorlati élet részére nevelik az if júságot. És azonkívül olyan szellemben nevelik az értelmiséget, hogy ne tartsa magát különbnek a parasztnál vagy az ipari munkásnál. Igen nagy erőfeszítést fejtenek ki az uj, a néppel együtt érző és gondolkodó értelmiség kinevelésére. Ezt a célt szolgálják a népi kollégiumok, amelyekben lehetővé teszik a szegény parasztfiuknak és iparosok gyermekeinek, hogy a közép- és a főiskolát elvégezzék. A “KULTURtOLLÓ” De ugyanígy javították a népiskolákat, sőt még a tanonciskolákat is. Átírták a tankönyveket, uj szellem hatja át a tanító és tanári kart. És nem szabad megfeledkeznünk azon rendkívül nagy erőfeszítésről sem, amelyet kifejtenek azért, hogy a tudást kiterjesszék a legszélesebb néprétegekre, a férfiakra éppen úgy, mint a nőkre. A rövi- debb-hosszabb tanfolyamok százait indították meg és fejlesztik tovább lankadatlan energiával. 4) Az itt elsorolt gazdasági, politikai és kulturális intézkedések uj, az előbbinél sokkal magasabb színvonalú társadalmi élethez vezetnek. Különösen a parasztság és az ipari munkások kulturális és életszínvonala emelkedik egyre fokozottabb tempóban. Ez rövidesen meg fogja szüntetni azt a nagy kü- lömbséget ami ezen két “alsóbb” és a “felsőbb” osztályok között Magyarországon olyan nagyon szembeszökő volt. A kulturális színvonal emelésére a parasztság és az ipari munkásság részére hozzáférhetővé teszik a színházakat, hangversenyeket, az irodalmat és egyéb művészeti termékeket ném csak a fővárosban, hanem a vidéken is. Ez meg fogja szüntetni Magyarországon a “kul- tur-ollót”, amely a nagy tömegeket elvágta a kulturtermékek élvezetétől és az általános művelődéstől. Ezt a célt szolgálják a népkönyvtárak, a vándor mozik, műkedvelő előadások, vándor múzeumok, stb. stb. Ezen intézkedések Magyar- országot ma az életerőtől duzzadó méhkashoz teszik hasonlóvá. A nép nagy többsége dolgozik, férfiak, nők, öregek, ifjak egy- iránt lázasan terveznek, építenek, tanulnak és buzgólkodnak a szebb és jobb jövő kiépítésén. Nem csoda, ha keményen rácsapnak azokra, akik széthúzást szőnek közöttük, akik igy akadályozzák álmaik megvalósulását. Az ezen sorok elején jelzett információs források alapján ime én csak ezt a mérleget állíthatom össze, amely ha nem is “jeles”, de legalább is “jó” bizonyítványt ád Magyarország jelenlegi irányítóiról. Tudom, lesznek elegen, akik ezt a mérleget egyoldalúnak, elfogultnak mondják majd. De éppen azért szeretném látni azokat a tényeket, adatokat és nem frázisokat, vagy ellenőrizhetetlen mendemondát, amelyek ennek a mérlegnek a “debit” (tartozás) oldaláról elmaradtak. Nem tartozom a szentimentális emberek közé és különösen idegenkedem a soviniszta hazai fiságra való hivatkozástól, igy most sem a hazafiságra hivatkozom, hanem inkább arra, hogy tartozunk lapjaink olvasó(Folytatás a 6-ik 'oldalon)
