Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-04-10 / 1523. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 APRIL 10 NO. 1523 SZÁM T HETI KRÓNIKA Munkaszünet a széniparban ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . (a.l.) Már sokan törték a fejüket azon, hogy tulajdonképpen minek is lehet nevezni a puhaszén bányászok munkaszünetét. Már harmadik hete, hogy a puhaszén bányászok nem jelentkeztek munkára. Ugyanis John L. Lewis a bányászok szerveze- tenék elnöke levélileg tudatta a a szervezet csoportjaival, hogy a bányatulajdonosok abból a 10 cent tonnánkénti levonásból, amelyet elfogadtak mint egészségügyi alapot, nem hajlandók azoknak a bányászoknak 100 dollár havi nyugdijat kifizetni, akik elérték a 60 évet és legalább 20 évig dolgoztak a bányában. Az átiratban arra kérte a bányászokat Lewis, hogy tárgyalják meg az ügyet a gyűléseiken. A bányászok pedig nem nagyon sokat tárgy algattak, hanem néhány nap elteltével az egész vonalon abba hagyták a munkát. A múlt évben amikor aláírták Az első világháború után nagy fejlődésnek indult, de ma csatatérré változott Palesztinából eddig igen kevés információt kaptunk az ottani munkásmozgalomra vonatkozóleg. Ezért örömmel vesszük az egyik amerikai újságírónak Tel Aviv városból küldött tudósítását, melyben a palesztinai szakszervezeti mozgalom egyik vezérének, Joseph Sprinzaknak az amerikai munkásokhoz küldött üzenetét közvetíti. A palesztinai munkásmozgalom, — mondja Sprinzak, — csak 1920 körül kezdődött. Egy maroknyi öntudatos munkásnak akkor nyílt alkalma, hogy a még mindig tényleges feudális környezetben a munkások részére jogokat követelhettek. Ma a palesztinai szervezett munkások száma meghaladja a 180,- 000-t. Amerikai szemmel nézve ez nem nagy szám, de hogy ez itt mit jelent, arra rávilágít az, hogy ez magában foglalja az összes zsidó ipari munkások 75 százalékát. Ha csak a farmmunkásokat nézzük, akkor látjuk, hogy a felvételre jogosultak már 85 százaléka csatlakozott a szervezethez. Általában nincsen olyan ipar, amelynél a zsidó / munkásoknak legalább a fele ne tartozna szakszervezetbe. A palesztinai szervezett munkások az iparok szerint igv oszlanak meg: Építőipar 15,300; szállító ipar 8820; irodai muna szerződést egy fontos pontot foglaltak bele, ami mostan igen sok vitára ad okot. “A bányászok dolgozzanak amikor akarnak, vagy ha arra képesek.” (When they are willing and able) Mostan arról van szó, hogy a bányászok megszegték-e a Taft-Hartley törvényt? Természetesen a törvényeket úgy alkalmazzák, ahogy azt az osztály bíróság jónak látja. Lewis és a bányászok azt állítják, hogy nincsen sztrájk. Arra még az amerikai kapitalizmus sem vetemedett, hogy oly törvényt hozzanak békeidőben, amelynek értelmében valakit Aiunkára kényszerítsenek. Akár van sztrájk a puhaszén bányákban akár nincsen, de annyi bizonyos, hogy a széntermelés szünetel. A bányászok ipari szolidaritása ebben a tekintetben jó példát szolgál a világ összes dolgozóinak. kások 18,540; nevelés, gyógyászat és egyéb professzionális munkák 7,920; szolgálati ipar 11,700; gyári és kézműipar 46,- 800: védelmi szolgálat 18,900; földművelés 48,240, egyéb iparok 3,600. Ezen szervezett munkások a családjaikkal együtt Palesztina zsidó lakosságának 45 százalékát képezik. Ez a szám és az a tény, hogy a szervezett munkások itt minden társadalmi megnyilvánulásnak valóságosan a gerincét képezik, Palesztina fejlődésében olyan szerepet nyújt a szervezett munkásságnak, aminőhöz hasonlót más országban nem találhatunk. ZSIDÓ ÉS ARAB MUNKÁSOK A palesztinai kormányzat azelőtt mitsem törődött a munkások jövőjével. Azért itt a munkások saját maguk, önkényesen, a munkáltatók és az állam hozzájárulása nélkül fejlesztették ki a társadalmi biztosítást, amihez aztán az utóbbi időkben számos munkáltató is hozzájárult egészen önkéntesen. Ha a zsidó állam megvalósul, akkor az természetesen törvényes és általános lesz. A palesztinai szervezett munkások már a kezdetben felismerték azt a nagy problémát, amit a környék igen nagy számú, (Fplytatás az 5-ik oldalon) Higyjék el kedves olvasók, hogy mindenáron kiakartam kerülni azt, hogy a román királyfi befutásával foglalkozzak. Nemcsak azért mert már régóta az a meggyőződésem, hogy a király szó leírása nem éri meg a nyomdafestéket, de az utóbbi időben annyi sok királyi szaladgálás volt itten, hogy azokról Írni amúgy is csak állandó ismétlés lett volna. Most azonban, hogy a mi demokratikus hazánk vezető feje, egy kis teázásra mint nemzeti vendéget a Fehér Házba beinvitálta Mihályt, hát valahogy jobban érzem magam ha sietek kijelenteni, hogy a román királyi csemete az én vendégem nem volt és nem is lesz soha és csatlakozok azokhoz, akik ezt a kis, úgyszólván semmit jelentő eseményt az amerikai nép nagymérvű megcsúfolásának tartják. S valahogy amikor a királykérdés nyomul előtérbe mindig egyetlen esemény jut eszembe, amit egy Amerikába menekülő magyar munkás mondott el nekem úgy harminchárom esztendővel ezelőtt. Ez a munkásember abban az időben otthagyta Magyarországon feleségét és három gyermekét, mert királysértésért 6 hónapi börtönre Ítélték. A dolog úgy történt, hogy néhányan együtt voltak mulatni és én Ferenc Jóskát nem szerettem soha, mert inkább németnek tartottam mint magyarnak, mondotta ez a magyar vasmunkás, egyikünk közülünk valami Ferenc Jóska dalt kezdett el dalolni, ami nekem nem tetszett. Fölálltam egy székre és elkezdtem kiabálni, hogy annak a vén gazembernek a nótáját ne énekeljék. Persze jó pár pohárral bennem is volt mint a többiekben. Közben beállítottak a csendőrök és engem elvittek. Rövidesen a Királyi Törvényszék elé kerültem, ahol fölolvasták azt a törvény paragrafust, mely kimondja, hogy a “király személye szent és sérthetetlen”. A biró aztán kimondta az Ítéletet és családi állapotom figyelembe vételével a legenyhébb 6 hónapi büntetést szabta ki rám. Összeköttetéseim révén sikerült meglógnom és most megyek Amerikába, ahol a királyoknak már rég lefújtak. Van ott egy sógorom, akinek segítségével rövidesen kihozatom feleségem és gyermekeim és igyekezni fogok ezt a keserű emléket elfelejteni. Nem tudom, hogy ez a magyar munkás merre van itt Amerikában, vájjon él e még, vagy ha meghalt akkor bizonyára megfordul a sírjában. íme a társadalmi igazságtalanság egy égbe kiálltó példaképe. A munkást, akit a királyok üldöztek ki, az acélöntők és a bányák mélyei fogadták, a királyokat akiket a nép zavar el, mert nem tűri az ezerév előtti idejétmúlt uralkodási módszerüket, azokat itt a nép képviselői, sőt a nép feje mint nagytiszteletü vendéget fogad. Ez annál megszégye- nitőbb, mert ez az ország véres ütközeteket vívott meg a királysági intézmény ellen és nemzeti szabadságnak nevezte el, a királyság alól való fölszabadulást. Az aztán más kérdés, hogy a román királyfi nagyhangon kijelenti, hogy ő csak kényszerből mondott le a királyi uralkodásról és továbbra is igényt tart rá. A történelem folyamán alig volt olyan esemény, hogy a királyok lemondtak volna és ami volt az olyan mint a fehér holló. Istentől való származástani jog volt mindenkor a mérvadó a királyi uralkodásra. Ha aztán a királyok hülyék voltak, hát akkor egyszerűen hülyén uralkodtak. A királysághoz tehát sohasem a tudás volt szükséges és mérvadó, hanem a származás. Ezért aztán amikor a királyokat már megfutamították azután lehet igazán meglátni, hogy mennyire tehetségtelen senkiházi fráterok mind egytől egyig'. Nem tudnak semmiféle hasznos munkát elvégezni, sőt még a privát életben a politikai léhütő munkára is képtelenek. Igyekeznek is egész életükre való aranyat kiszállítani országukból, hogy egész életükön át legyen mit a tejbe aprítani. Az ilyen aranykiszállitás a királyok részére “törvényes” az egyszerű haladók részére az ilyesmit sikkasztásnak szokták nevezni. Mihály édesapja szállított is ki ide elég aranyat, amit most Mihály szeretne kézhez kaparintani. Hogy aztán a teázásnál ilyesmiről beszélgettek volna, azt nem állítjuk, mert nem tudjuk. Tény az, hogy Mihálynak nagy szüksége van most az aranyra, mert nősülési előkészületben van, amihez azonban a római pápa még nem adta meg beleegyezését. Tudniillik a hajadon, akit Mihály boldogítani akar más vallásu. Ezért kell a külön pápai engedély, amit eddig még nem kapott meg, mivel még az arany sincs Mihály kezeinél. Ismerve azonban azt a közPalesztinái munkásmozgalom i
