Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-09-20 / 1494. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. szeptember 20. Egyről-Másról-ELMONDJA: J. Z. SAJTÓSZABADSÁG KÜLÖNBÖZŐ ÉRTELEMBEN > AZ AMERIKAI hírszolgálta­tó vállalatok, rádió hálózatok és film hírszolgálatok nagyon méltatlankodnak, amiért egyes európai országok kormányai nem engedik szabadjára ezen “hir kopókat”, hogy behálózzák ezen országokat és a híreket minden cenzúra nélkül továbbít­hassák. Misem volna kívánatosabb, minthogy a hírszolgálat mennél tökéletesebb legyen, de az ne csak a nagy lapok szerkesztősé­géig jusson el, hanem azok az olvasók elé is eljussanak cenzu- rátlanul. Ez azonban, mint ta­pasztalataim vannak, nem igy történik. Amig a hírszolgáltató vállalatok és nagy lapok a saj­tószabadság megsértésével vá­dolják meg egyes országokat, addig számtalan esetben bebi­zonyult, hogy ugyan ezek a hír- szolgáltató vállalatok és nagy lapok a legrutabbul megsértik a sajtószabadságot azáltal, hogy a híreket nem az igazságnak megfelelően tárják az olvasók elé, pedig megvannak a helyes információik. Különösen áll ez oly esetek­ben, amikor nagy társadalmi események játszódnak le a világ valamely részében, de mert azok nem az amerikai hivatalos felfo­gás szerint történnek, megha­misítják azokat, mielőtt a kö­zönség elé kerülnek. Megteszik annak dacára, hogy a helyszíni tudósítók a valóságnak megfele­lő hírekkel szolgálnak, azok azonban csak a szerkesztőségig jutnak el, ahol azokat átdolgoz­zák és a közönség egészen más képet nyer az eseményekről, mint ahogy azok megtörténtek és ahogy a helyszíni tudósítók azt jelentették. Megtörténik ugyan, hogy már a helyszíni tu­dósítók hamisítják meg az ese­mények történetét, de legtöbb esetben a főszerkesztők, akik­nek 99.9 százaléka híven szol­gálja a kapitalista osztályt és mindent kapitalista szemüvegen át látnak és a közönséget is igy akarják informálni. közeljövőben ismét nagyobb sztrájkoknak leszünk a szemta­núi és ugyanezek a szenzációs kapitalista újság firkászok “orosz összeesküvésről” fognak csevegni, még jobban tudni fog­juk, hogy honnan fuj a szél. Úgyszintén nem ülhetünk föl annak a hamis propagandának bizonyos munkásmozgalmi ele­mektől sem, hogy nem érdemes sztrájkolni, mert az csak az ár­emelkedést idézi elő. Amennyi­re tudjuk, hogy az uj társada­lom építésére a mai sztrájk nin­csen nagy kihatással, annyira nagy fontossággal bir a mai éle­tünkre, melynél a pillanatnyi vívmányok mint nagy eredmé­nyek könyvelhetők el. A mai ár­emelkedés ellen az egyetlen or­vosság a mai sztrájk és csakis i SZEMLÉLTETŐ példákkal I szolgál ennek igazolására Geor- | ge Seldes “IN FACT” cimü heti közlönyében, aki hetenként szá­mol be azon hamisításokról, fer­dítésekről, vagy elhallgatások­ról, mely éket a hírszolgáltató vállalatok és nagy lapok főszer­kesztői elkövetnek. Ez alkalommal a New York Times lapról rántja le a leplet Seldes, amely lap a leghűsége­sebb védelmezője a kapitalista érdekeltségeknek s mivel a leg­elterjedtebb lap, el van róla is­merve, hogy a legmegbízhatóbb is. Edwin L. James — a New York Times főszerkesztője — a közelmúltban egy nyílt levelet intézett a PRAVDA szerkesztő­jéhez, melyben azt állítja, hogy a moszkvai újságok azt Írják, “amit felentesseik akarnak lát­ni nyomtatásban” mig “én sza­badon mehetek és irhatok ami nekem tetszik” — Írja James. Mr. James valóban azt Írhat­ja ami neki tetszik. Walter Du- ranty — a N. Y. Times egyik volt munkatársa — szintén azt irta ami neki tetszett, de mert az Mr. Jamesnek nem tetszett, kivágta őt a Timestól, amiért az igazságot megírta és nem en­gedte azt meghamisítani. Herbert Matthews a Times spanyolországi egyik tudósító­ja megírta az igazságot a spa­nyol hélyzetről, amit James nem akart elismerni és csaknem Matthews életébe került az Ar­anda hídon a kísérlet annak bi­zonyítására, hogy a James ál­tal kinyomtatott hírek a Fran­co oldalról hazugok voltak. Egy másik Times tudósitó, Mr. James jóvoltából elveszítet­te állását amiért megírta az igazságot a spanyolországi fa­sizmusról, de egy másik tudósí­tó, aki Franco érdekében hazu­dott, még mindig élvezi Mr. Ja­mes jóakaratát. Amikor Joe Shaplen egy déli állami szövő sztrájk tudósításá­ra nyert megbízatást, onnan visszatérve távirattal bizonyí­totta, hogy Jamestől milyen uta­sítást kapott, hogy mit Írjon az union ellen. Augusztus 21-én, három nap­pal azelőtt, ahogy nyomtatás­ez az egyetlen eszköz, a mun­kásosztály életstandardjának a védelmére és emelésére. Az ily sztrájkokat minden fentartás nélkül nevezhetnénk az osztály­harc láncolatának, ha olyan osz­tályharcos szervezet által volna irányítva, mint az IWW, mely az Egy Nagy Szervezet által, az eljövendő uj társadalmi rend­szer fölépítését tervezi. Az ural­kodó osztálynak a propagandá­ja még mindig virágzik és amint látjuk a saját érdekükben úgy gyümölcsöztetik ahogy akar­ják, de elfog jönni az idő, ami­kor a munkásosztály tisztánlá­tása véget vet ennek a helyzet­nek és a munkásosztály a he­lyes és az igazi cél felé egységes szervezett erővel fog töreked­ni. ban deklarálta Mr. James, hogy , ő milyen igazságos szerkesztő, egy nagyjelentőségű közérdekű hirt elsikkasztott, melyet ver­senytársa a New York Herald- Tribune nyilvánosságra hozott, mely szerint “Marshall felkö- szöntötte Peronnét a Rio-i kon­ferencián.” Peronnét — az argentínai fa- sizta diktátor feleségét —-Euró­pában minden fasiszta ország­ban úgy üdvözölték, mint a la­tin amerikai fasizmus reprezen­tánsát. Több fasiszta medállal is feldíszítették. A demokratikus országokban azonban nem fo­gadták, vagy ha megjelent le­hurrogták. A Rio-i eset illuszt­rálja azt a tényt, hogy a U. S. State Department hajlandó a la­tin amerikai fasizmussal labdáz­ni és a N. Y. Times elnyomta ezt a hirt, mert nem egyezik a szerkesztő irányvonalával a fa­sizmus fehérre mosásában. Seldes szerint a New York Times egyike a leg munkásgyü- lölőbb újságoknak az országban. A Wagner munkás jóléti törvé­nyek ellen tiz éven át havonta legalább egy editorial-el vezette a támadást, de a Taft-Hartley rabszolga törvényjavaslat tár­gyalása idején Mr. James — aki úgy ir, ahogy neki tetszik — több mint két hónapig eltussol­ta a támadást a National Asso­ciation of Manufacturers (a munkáltatók szövetsége), mint a törvényjavaslat igazi szerzője ellen, amit 18 képviselő és 5 sze­nátor a ház ülésén leszögezett. Ez a legmesszebbmenő korrup­ció és igazságtalanság. Ezen esetek mindegyike nagyfontos- ságu volt, minden őszinte és igazságos újságnak. NEHÉZ megállapítani, hogy a magyarországi választásokkal kapcsolatban, hol történt a sik­kasztás; a helyszíni tudósítók, vagy pedig a főszerkesztői asz­taloknál, de annyi bizonyos, hogy a legalávalóbb módon ke­zelték a választási híreket. A választás napján, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a legtöbb szavazatot a kommunis­ta párt kapta, azt ordították vi­lággá, hogy a magyarországi választás a legszemérmetlenebb csalás (fraud) a történelemben. Azt ugyan hírül hozták, hogy a kommunista párt több mint egy millió szavazatot kapott, de a szavazatokról pontos kimuta­tást másfél héttel a választások után én még nem láttam az ame­rikai lapokban. Az alávaló támadásnak a ma­gyarországi választási rendszer ellen a magyarázata csak az le­het, hogy a kommunista párt kapta a legtöbb szavazatot. Bár tény az, hogy vagy 300 ezer sza­vazó szavazati jogát felfüggesz­tették felülvizsgálás céljából, de a legtöbb ezekből még a vá­lasztások előtt visszakapta jo­gát és résztvehettek a választás­ban. De az a tény, hogy a kommu­nista párt kapta a legtöbb sza­vazatot, a kapitalista lapok sze­mében nem lehet más, mint “csalás”. Pedig amint a késői hírekből értesülünk, a magyar- országi választásokban 10 párt vett részt és 5.407,893 volt a szavazó jogosultak száma, mely­ből közel öt millió szavazott is, AKRONBAN Szezónzáró családi kirán­dulást rendeznek a szerveze­tünk tagjai és a Bérmunkás olvasói, szeptember 21-én, vasárnap a Farkas munkástársék kert­helyiségében. ízletes ételekről és hűsítőkről gondoskodunk. Kérjük lapunk olvasóit és ba­rátait, hogy ne maradjanak el a szenzón utolsó kirándu­lásáról, mert mindenki jól fogja magát érezni. Útirány: A South Arling­ton utón, a Krumroy roadig, itt balra térni és fél milera van a hely a bal oldalon, ahol jelzőtábla lesz. Lapunk olvasóit és baráta­it szívesen várja a Rendezőség. ami bármely országban rekord szavazatnak mondható, a lakos­ság számához arányitva. Azt is “kommunista trükk­nek” bélyegzik az amerikai hír­szolgáltató vállalatok, hogy mig az 1945 évi választásokban csak hat párt vett részt, a jelen vá­lasztásokban négy uj párt ka­pott engedélyt, melynek szerin­tük az volt a célja, hogy ezáltal megyengitsék a kisgazdapártot, amely a két év előtti választá­sokban a legtöbb szavazatot kapta. De viszont, ha a négy uj párt kérelmét visszautasítot­ta volna a kormány, akkor az­ért támadták volna. SEMMI kétség aziránt, hogy ha a magyarországi választások a legdemokratikusabb formában folytak is le, az amerikai hír­szolgálatok akkor is megbélye­gezték volna azt, mert Magyar- országon a viszonyok nem az amerikai kapitalizmus szájaize szerint alakulnak. Itt pedig az eseményeket aszerint bírálják meg, hogy azok mennyire van­nak összhangba az amerikai ér­dekekkel és oly formában bo- csájtják a közvélemény elé. Nem a közvéleményre bízzák, hogy az igazságnak megfelelő hírekből alkosson véleményt, hanem úgy formálják a közvé­leményt, amint a kapitalista ér­dekeltségeknek megfelel. És ezt “sajtószabadságnak” nevezik, mert a főszerkesztők “azt írhatnak, ami neki tetszik” tekintet nélkül, hogy az megfe­lel-e a tényeknek. OLASZ BALOLDALIAK AMERIKA ELLEN ROMA — Palmire Togliatti, a kommunista párt vezére száz­ezer főnyi tömeg előtt tartott beszédében állította, hogy Ame­rika világdiktaturára és uj vi­lágháborúra törekszik. Togliat­ti beszéde része annak a harc­nak,, amit a kommunista párt folytat az olasz kormány meg­buktatására. RÓMA — A drágaság elleni tiltakozás céljából közel egymil­lió nehézipari munkás sztrájkol, mégbénitva az autó és az acél termelést is. A közalkalmazot­tak Firezben, a vasúti munká­sok Velencében csatlakoztak a tiltakozó munkabeszüntetéshez.

Next

/
Thumbnails
Contents