Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-08-23 / 1490. szám

1947. augusztus 23. BÉRMUNKÁS 7 oldal HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL — KŐVÁRI MIHÁLY TUDÓSÍTÁSA — A MAGYAR DEMOKRÁCIA KULTURMUNKÁJA Ortutay Gyula kultuszminisz­ter ismertette a kultuszminisz­térium munkáját. Beszámolt ar­ról, hogy 2000 parasztgyerme­ket válogattak ki, akiket az ál­lam taníttat. Augusztus 15-én forgalomba kerülnek az uj há­romforintos tankönyvek, ame­lyek igy a legszegényebb réte­gek számára is beszerezhetők. Ötvenhárom tankönyv kerül ki­adásra kétmillió példányban. Rendezik a tandíj kérdést is, megvizsgálják a tanulmányi elő­menetelt és a vagyoni viszonyo­kat. Háromszáz forint jövedele­mig jeles és jó tanuló nem fizet tandijat. A Dolgozók Iskolája az eddigi 240 osztály helyett 600 osztállyal folytatja működését. Megemlítette még a kultuszmi­niszter, hogy ősszel magyar-bol­gár kulturhetet rendeznek Bu­dapesten. A MAGYAR MUNKANÉLKÜ­LISÉG A Központi Statisztikai Hiva­tal kimutatása szerint 1947. márciusában a munkanélküliek száma Budapesten 33.862, vidé­ken 37.164 volt. ÚJABB FIZETÉSEMELÉS A Gazdasági Főtanács aug. 1-tŐl ideiglenes fizetésemelést engedélyezett. A köztisztviselők fizetését 20 százalékkal, a fizi­kai munkásság fizetését 15 szá­zalékkal emelték. Az uj bérek az uj kollektiv szerződések meg­kötéséig maradnak érvényben. Ezideig egyedül a pedagógusok kötöttek uj végleges kollektiv szerződést, melyben a tanítók és tanárok 40 és 50 százalékos és a segédszemélyzet 30 száza­lékos fizetésemelést kaptak. LELEPLEZTÉK FÜRST SÁN­DOR EMLÉKTÁBLÁJÁT A Ruggyantagyárban ünne­pélyes keretek között leplezték le Fürst Sándornak, a magyar munkásmozgalom mártírjának emléktábláját halálának 15 éves fordulója alkalmából. Fürst Sándor ebben a gyárban hosz- szabb ideig dolgozott, amely az utolsó munkahelye volt. MEGINDULT A MAGYAR GYÜMÖLCS KIVITELE Lengyelország 120.000 dollár értékű magyar gyümölcsöt vesz át s annak ellenében szenet és kokszot szállít Magyarország­nak. Nagyobb szilva szállítmányok indultak Csehországba, Auszt­riába és nagyobb megrendelés érkezett Svájcból is. ÚJABB LÉGIJÁRAT Rövidesen megindul a Buda­pest-Stockholm között a légifor­galom. Erre vonatkozó tárgya­lások az ABA és a MASZOVIET között már napok óta folynak. NÉPBIRÓSÁGI ÍTÉLETEK Sisák György a bori halálszá- I zad keretlegénye felelt a Népbi­róság előtt példátlan kegyetlen­kedéseiért. A Boriban hozzá be­osztott 60.000 munkaszolgála­tos közül 30.000 pusztult el, Si­sák és a mellette dolgozó keret­legények embertelen bánásmód­ja és gyilkosságai következté­ben. Sisák Györgyöt a népbiró- ság háborús és népellenes bűn­tettéért kötéláltali halálra Ítél­te. Az elitéit kegyelmet kért, de a bíróság rövid tanácskozás után kihirdette, hogy kegye­lemre méltatlan. Ezért a kegyel­mi kérését elutasították. Az íté­letet azonnal végrehajtották. A Vay Ádám utca 8 számú házat 1944. október 16-án egy nyilas különítmény megostro­molta, majd a ház lakói közül 12-őt megöltek és sokat megse­besítettek. A vérfürdőben részt- vett nyilasok közül nemrég el­fogták Kardos József autószere­lőt, akit a Népbiróság 15 évi kényszermunkára Ítélt. A Népbiróság 3 évi börtönre és politikai jogainak 5 évi fel­függesztésére ítélte Kórody Bé­la magántisztviselőt, aki hadi­üzemi parancsnok volt s mint ilyen.szociálista munkásokat le­fogatott és átadott a rendőrség­nek. HADIFOGLYOK ÉRKEZÉSE Néhány napos átmeneti szü­net után ismét érkezett hadifo­golyszerelvény a debreceni átve­vő állomásra. A szerelvénnyel 4 tiszt, 45 tiszthelyettes, 240 le­génységi állományú, 137 polgá­ri személy, 5 munkaszolgálatos és 19 nő érkezett. A hadifoglyok az ukrajnai 20. körzeti táborból érkeztek. LOS ANGELES ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! Az IWW los angelesi cso­portja szeptember 7-én, va­sárnap 10 órai kezdettel PIKNIKET tart az ELYSIAN PARK, Grounds No. 3, .részén, ahol kitűnő ételeket és hideg italo­kat szolgálnak fel. A Bérmunkás olvasiót és azok barátait ezúton is meg­hívja a Rendezőség. ÉPITŐGÁRD A 1946-47-ik évre J. Bercsa, Los. Ang; ___12.00 Birtalan L., Cleveland ..... 5.00 Buzay J., Cleveland ____12.00 L. Decsi, Akron ............... 7.00 Farkas J., Akron .............12.00 Feczkó J., New York ___ 4.00 Fodor J., Cuy. Falls..........12.00 L. Gáncs, Carolina ...........12.00 Gáncs Lajosné, Carolina 12.00 Geréb J., Cleveland........... 6.00 Hering P., Buffalo ........... 8.00 Kollár J., Cleveland ..........10.00 Kucher A., Pittsburgh .....10.00 Lelkó A., Pittsburgh .......10.00 Lefkovits L., Cleveland ....12.00 Mácsay J., Detroit ..... 6.00 Mogor J., Cleveland ......... 3.00 Mary Mayer, Pittsburgh 3.00 Molnár A., Cleveland ___ 8.00 Munczi J., Cleveland ....... 2.00 J. Pataky, Brooklyn ....... 5.00 Pika P., Chicago ............... 5.00 Páll L., Ambridge ........... 6.00 J. Policsányi, Elm Grove .. 9.00 J. Reppman, Detroit.........12.00 Z. Revesz, Hollywood .......12.00 Szigeti E. New York ___ 3.00 A. Székely, Cleveland....... 8.75 St. Visi, Detroit ...............12.00 Vizi J., Akron ..... 12:00 Zára J., Chicago ............... 6.00 TÁRCA SZILVIO UR Irta: BOHÄTI RÓBERT “Ön olyan türelmetlen! Ne tessék türelmetlenkedni, vizs­gálóbíró ur, nem tudom én azt olyan gyorsan elmondani. Öreg ember vagyok, nekem ehhez idő kell. Aztán itt van ez az átko­zott köhögés, az is rámjön foly­ton. És nem csoda talán az sem, hogy ideges vagyok, kérem szé­pen! Hiszen nem tagadom én, hogy a Szilvió ur nyakába szúr­tam a villával, de ha megenged­né, hogy mindent lassan és sor­jában elmondjak és — bocsána­tot kérek — ha nem tetszene mindig félbeszakítani, vizsgáló­bíró ur, akkor megláthatná, minden egészen másként van! Szóval, már idestova egy éve éltünk együtt a szegényotthon­ban a Szilvió úrral. Igen hohó, a finom, előkelő Szilvió ur is el­jött végül a öreg házba, miután annak rendje és módja szerint elverte a szép családi vagyont. Mindenféle piszkos ügy volt, persze kártya, fehérnép, végül sikkasztás. Azám, a levitézlett követségi tanácsos ur most ve­lem, a házmesterivadékkal ült együtt a dohos szobában, egy­másmelleit állottak az ágyaink és egyazon tálból kellett velem ennie. A koszt egyhangú, de bő­séges és jó, mindig megint ke­rül egy pohár bor, egy kis do­hány; csurran-cseppen ez is, az is, újság, meleg harisnya, mie- gyébb. Egyszer még egy kötött mellényt is kaptam. A nagy kályhában szép tűz sustorog, körülüljük az esti szürkületben, odakint sípol a hideg szél, a szi- nész televeszi a száját, vastaps­ról meg főhercegi meghívásról lötyög, pedig biztosan ő is csak olyan senkiházi volt valamikor, mint Szőrpapucshotel legtöbb lakója. így hívtuk magunk kö­zött a szegényápoldát. No a szí­nész nagyokat mondott, rózsa­szín szerelmeslevelekről és kifo­gott lovakról, ráhagytuk, hadd hazudjék, kinek árt vele? Hisz mi többiek is szépítve, henceg­ve, lódítva adtuk elő viselt dol­gainkat, cicomáztuké rágtuk és nyalogattuk az emlékcsontokat, nem volt már egyebünk. Néha elszundikált valamelyik, vagy felcihelődött és kicsoszogott a folyosó végibe. Köhögtünk, füs­töltünk, ásitoztunk, főként pe­dig várakoztunk az egyik étke­zéstől a másikig. Csak a finom Szilvió ur ült mereven, elkülönítve a karos­székében, amit a gondokság kü­lön engedélyével használt. Hi­szen tulajdonképpen ezzel a roz­zant karosszékkel, ezzel a bántó és pimasz különüléssel kezdő­dött az egész átkozott história. Kérem, amikor a Szilvió urat annakidején bevezették a szo­bánkba és miután az első zava­rodottságon túl voltunk, meg­próbáltuk őt is kedélyesen bele­vonni az öreg komák érintkezé­si hangnemébe. Eleinte még én sem gondoltam rá, hogy tulaj­donképpen lenne egy kis régi ügyem ezzel a nagyurral. Ö azonban az első perctől kezdve szótlan és megközelíthetetlen volt. És tetszik tudni, vizsgálóbíró ur, mi volt a legszebb? Az, hogy engem eleinte nem is akart meg­ismerni! Engem, akit annakide­jén annyiszor ide-odaszalasztott, lehordott és megalázott. “Igen? Maga lett volna az?” És az az ember, a kutyateremtésit, tet­szik tudni, ki vplt ez az ember? Az életem félelme, görcse volt, akkoriban, sok évvel ezelőtt. Az apám ugyanis házmester volt a Szilvió ur szüleinek nagyúri há­zában. És ami igaz, az igaz, az volt ám a ház! Nem volt annál szebb az egész városban! A sú­lyos tölgyfakapu két oldalán kőóriások tartották a balkont, a kapuja sárga, tompafényü kis téglákkal volt kirakva és az egyik falmélyedésben ott állott I. Ferenc József hófehér mell­szobra! A kertre vezető, széles ajtón piros meg kék üvegezés volt és ha azon átvilágított a napfény, hát akkor olyan volt az egész kapualja, mint a szín­pad! Hogy ez nem tartozik a tárgy­hoz?! De mennyire, igen tisztelt uram! Hiszen ez volt a Szilvió ur királysága és mi, egy tucat hozzám hasonló suhanc, akik nagyobbrészt a falakon átmász­va kerültek a parkba, mi vol­tunk a jobbágyok, a népség és katonasák ebben a birodalom­ban. Igen, ő volt az ur! Szőke fürtök, csipkegallér a sötétkék bársony blúzon fényes lakköv, fehér rövidharisnya, fekete, fé­nyes félcipő. A szeme kék, a hangja parancsoló volt. Vezény­szavára katonásan sorbaálltunk és gyakorlatoztunk, körbefutot­tunk, énekeltünk, birkóztunk, vagy rablópandurt játszottunk és ököllel, körömmel estünk egymásnak. Ha azután letörött egy vastag gyümölcsfaág, ha fel volt dúlva a tulipánágy, ha a rózsák között elpattant egy szí­nes üveggömb, vagy ha lemál- lott a gipsztörpe feje, akkor csak miránk zuhogott a pofon­eső, minket rúgtak ki a kertből, a zsarnokunkért ellenben lejött a finnyás francia kisasszony és kézenfogva a házba vezette. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents