Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-08-09 / 1488. szám

rencet, ő Magyarországon politikailag teljesen megnémult, de annál többet karatyol itt Amerikában. Hát mi Franco némaságát nem igy képzeljük el és az ilyen némaság nem bírja a mi szeretetünket. Ha tehát Nagy Ferencet az uj pozíciójában nem szeretjük, annak igazán nem mi vagyunk az oka, hanem az a körülmény, hogy nem néma. Mi nem ítéljük el annyira, hogy Magyarországról megugrott, utóvégre mindenki úgy menti a bőrét, ahogyan tudja, különösen olyan helyről, ahol az élet-halál harcban a kötélnek gyakran van némasági szerepe. Amiért elitéljük Nagy urat és Francoval egyvonalra helyezzük, az a körülmény, hogy azt akarja a nagyvilággal elhitetni, hogy amig ő ott volt Magyar- országon, addig minden rendben volt, de amióta onnét megugrott még a pacsirta is oroszul fütyül.

Ha történetesen Franco ide lógna, ugyanazt a szerepet vinné mint Nagy Ferenc. Nekünk meg van a gyakorlati tapasztalatunk a politikai stréberekről, ismerjük őket a bőrük alatt és a bőrük fölött. Franconak most szép gyönyörű Spanyolország börtöneivel és kinzó kamráival és mindenfajta gyilkos uralmával együtt. Ugyan ilyen nyönyö- rü és szép volt Magyarország Horthyéknak és a nyilasoknak Somogyi és Bacsó, valamint a többi harcosok meggyilkolása idején, az internáló táboraival és később az égető kemencéhez gyűjtött áldozatokkal. De mihelyt nekik menni kellett Magyarországról, azonnal sötét Oroszországgá változott át. így van ez Nagy Ferencel is. Alig egy évvel előbb, amikor itt járt, amikor még hozzá volt tapadva a miniszterelnöki bársonyszékhez, milyen gyönyörű szólamokat eresztett itt szélnek, lehúzta a sárga földig a Katholikus Magyarok Vasárnapját, mert Magyarországról csupa hazug híreket közölt.

Most azonban a Magyarok Vasárnapja a legreakciósabb fasiszta szennylap széles Amerikában, a legigazabb újság lett Nagy Ferenc szerint. A legjobban agitált a többi ismert nyi- las lapokkal együtt, mint pl. az Amerikai Magyar Népszava, Nagy Ferenc perth amboyi be- , mutatkozó gyűlése érdekében. Mint láthattuk, Nagy Ferenc , sok mindent mondott ezen a gyűlésen, egyes újságok csak- . nem az egész beszédét lehozták. : Bennünket azonban nem az ér- , dekel, hogy mit mondott Nagy i Ferenc, hanem csakis az; amit . nem mondott el. Beszédéhez . nem ad egy csipetnyi igazságot , sem az a körülmény, hogy a pó- i diumon papokkal volt körűivé- 1 ve és még olyan tele tüdővel } mondták is ki az áment. Mi azt < is jól tudjuk, hogy Magyaror- ] szágon sok minden nincs rend- \ ben, de hogy egy kormány po- . litikus. egy egész órán át csak ] rosszat tudjon mondani a régi \ rendszerekkel szemben még egy s egészen picike kis elítélőt se ] találjon, ez adja meg beszédé- \ nek az igazi lényegét. i

A legérdekesebb volt megfi- ^ gyelni, hogy Nagy Ferenc, aki ] amikor iderepült, mindjárt egy £ uj magyar kormány felállítása- ;

BÉRMUNJKÁ

Egyről-Másról

:ELMONDJA: J. Z.

KI ALKALMAS A RABSZOLGA TÖRVÉNY

VÉGREHAJTÁSÁRA ?

AMÍG a Taft-Hartley “rabszolgatörvény” készülőben volt és még ma is — miután az elnöki vétó dacára törvényerőre emelkedett — azt állították a törvényhozók, hogy a törvény nem munkások és szervezetek ellen irányul, hanem inkább “egyenlő jogot kíván biztosítani úgy a munkáltatóknak, mint a munkásoknak”. Mert szerintük eddig a Wagner Act “csak a munkások jogait biztosította” és a munkáltatóknak semmi jogot nem adott.

Truman elnök, amikor megvétózta a törvényjavaslatot, hosz- szabb rádió beszédében kifejtette, hogy még az esetben is, ha a kongresszus a vétó ellenére törvényerőre emeli a javaslatot, annak végrehajtása sokkal több bonyodalmat fog előidézni, mint aminek eddig szemtanúi voltunk.

Mint ismeretes, az uj törvény megsemmisíti a Wegner Labor Act végrehajtására felállított National Labor Relation Board- ot és helyébe egy uj végrehajtó bizottságot kell kinevezni az elnöknek, amelynek tagjait a szenátusnak kell jóváhagyni. Ezen bizottság kinevezése és jóváhagyása körül folyik most a vita Washingtonban.

Az elnök ugyanis úgy vélekedik, hogy ha már a rabszolga törvény meg van, legalább oly emberek adminisztrálják azt, ! akik nem mint munkásellenes egyének ismeretesek és akik a munkásvezérek által is elfogadhatóknak bizonyulnak. Ezért többek között ex-szenátor Abe Murdockot is kinevezte az uj

ról beszélt és már jóformán ki is szemelte az itteni nyilas Magyar Szövetségből a kormány hivatalnokait, de most már az exile kormányt egyáltalán nem is említette. Ugylátszik, hogy belenyugodott, hogy örökre lecsúszott politikus és igyekszik aránylag elhelyezkedni, ne hogy úgy járjon, mint egyes régi kormányfők, akik amikor már kiírták és kibeszélték magukat, az edény mosogatási kormányzásban tudtak csak tovább érvényesülni. Mi nem akarunk abba a hibába esni, hogy a magyarországi események és helyzet igazságát Nagy Ferenc személye körül bíráljuk el. Azt tisztán látjuk, hogy itt a legfeketébb reakció öleli keblére és ez nekünk elég. Ami a magyarországi helyzetet illeti tudjuk, hogy a magyar nép nem fejezte be harcát csak megkezdte és a, világ többi dolgozóitól függ, hogy olyan cél felé mely minden tekintetben a dolgozók érdekét szolgálja, be e tudja fejezni. Majd amikor a dolgozó nép vadban a saját kezébe veszi ügyeinek az intézését, az ilyen kis oolitikai férgek eltűnnek a láthatárról, megtisztul a levegő és az igazi fölszabadulás felé megnyílik az ut.

NLRB egyik tagjául, a szenátorok azonban hevesen tiltakoznak Murdock kinevezése ellen. A reakciósok úgy vélekednek, hogy ily törvényt csakis oly egyének adminisztrálhatn a k, akik munkás és szervezet gyűlölők.

Watkins utahi szenátor nagy megütközésének adott kifejezést, hogy az elnök Murdock-ot jelölte a bizottság egyik tagjául, akiről nyilvánvaló Watkins szerint, hogy “buzgó munkásbarát nép képviselő” és alkalmatlannak véli oly törvény adminisztrálására, amely kimondottan a szervezetek megfékezésére irányul.

Nem ismerjük Murdockot, soha semmi jót, de rosszat sem hallottunk róla, de ez most nem is fontos. Amire rá akarunk mutatni az, hogy amig a törvényhozók azt akarják elhitetni a közvéleménnyel, hogy az uj törvény “nem munkásellenes” addig önmagukat cáfolják meg, amikor- tiltakoznak oly egyén kinevezése ellen, akik állítólag * ‘munkásbarátok”.

vetelményének, mert a törvényt magát ellenzi. Mig a többi vezérek csak azon pontokat ellenzik, amelyek az ő érdekeiket és tevékenységüket sértik és hajlandók teljesíteni, amelyekkel megegyeznek — és a kommunista ellenes kitétellel pedig különösen megegyeznek — Lewis az egész törvényt helyteleníti és annak egyetlen intézkedését sem hajlandó elismerni.

A U.S. KONGRESSZUS ÉS A BÉRJAVITÁSOK

LEWIS KÖVETKEZETES

A TAFT-HARTLEY törvény egyik kitétele megköveteli a munkásszervezetektől, hogy évente egyszer nyilatkozatban tegyenek bizonyságot, hogy a megválasztott tisztviselők között “nincsennek kommunisták”.

Bár az eddig hallottak szerint j az American Federation of Labor vezérei nagyon ellenzik az uj munkásfaló törvényt, egyes kitételeivel azonban — éppen azokkal, amelyet legvehemen- sebben kellene ellenezni — hajlandók megalkudni.

így az AFL központi vezetőségének a szervezet fő-jogtanácsosa, Joseph A. Padway azt ajánlotta, hogy Írják alá ezen nyilatkozatokat úgy, amint azt a törvény megköveteli. És valószínűnek tartjuk, hogy az AFL vezéreinek többsége — talán csak egy kivételével mind — aláírták azt a nyilatkozatot.

John L. Lewis a bányász szervezet elnöke és az AFL egyik alelnöke megbotránkozott azon, hogy őt ily nyilatkozat aláírására szólították fel. Lewis kijelentette, hogy ő nem kommunista, sőt általánosan ismert tény, hogy anti-kommunista, de ő “egyéni inzultusnak” véli, hogy tőle ily nyilatkozat aláírását kérjék.

Lewis a bányász szervezet irányításában és saját pozíciója védelmezésében semmivel sem külömbözik a többi reakciós szakszervezeti basáktól és a bányász szervezetet a legkegyetlenebb vassarok uralommal tartja a karmai között, de gerincte- lenséggel egyáltalán nem lehet vádolni, amit nem mondhatnánk a többi szakszervezeti cárokról. És minden hibája mellett ez alkalommal is el kell ismerni, hogy Lewis most is következetes, bár ő maga is egyetért a törvény ezen kitételével, de nem tesz elget a törvény egyes kö- j

AMIÓTA John L. Lewis megkötötte a bányászok uj szerződését a bányabárókkal, a kapitalista és a kapitalisták által kitartott sajtó nagy ellenszenvet igyekezett kelteni a bányászok ellen, azzal vádolva őket, hogy az ily bérjavitások feltétlen az inflációhoz vezetnek.

Ugyan a bányászok bérjavi- tása csak egy hónappal ezelőtt lépett életbe és a hivatalos statisztika szerint a dollár értéke már egy évvel ezelőtt is csak 63 cent volt és igy az infláció mesz- sze megelőzte a bányászok elért bérjavitását, a kapitalizmus érdekeit védelmező sajtó azonban minden igyekezetével a bányászokat és általában a munkásokat, illetve a szervezeteket próbálja megtenni bűnbaknak.

Mint ismeretes a bányászok 45 cent órabér javítást vívtak ki a legutóbbi szerződés megújításakor, ami általános vélemény szerint a legmagasabb bérjavitás, amit bármely iparban elértek a munkások a folyó évben. A statisztikusok azonban most ezen állítást megakarják cáfolni azzal, hogy nem Lewis csinálta a legjobb szerződést, hanem az Egyesült Államok Kongresszusának alsó háza.

A képviselők ugyanis 50 százalékos béremelést léptettek életbe saját javukra január elsejétől kezdődőleg. Mig a bányászok ha egész évben kidolgozzák a heti 40 órát, akkor is csak 936 dollárral kapnak többet mint előzőleg, a képviselők azonban 10 ezer dollárról 15 ezerre emelték a saját évi fizetésüket és az órákat nem 9-ről 8-ra vágták mint a bányászok, hanem legalább is négy hónappal rövidítették meg a munkaidőt. Mert még az előző években a kongresszus csak az őszi választások idején, körülbelül október utolján, vagy november elején oszlott fel, addig ez évben már júliusban megszavazták a kongresszus zárlatát, tehát egy teljes félévi szünetet tartanak, mert csak jövő év januárban számítanak ismét összeülni. És még csak meg sem kérdezték “kenyéradóikat”, hogy beleegyeznek-e? Pedig a képviselők szeretnek azzal kérkedni, hogy ők a “nép szolgái. És természetes, hogy a fizetést nem csak arra az időre kapják, amikor dolgoznak, hanem egész évre.

A képviselők még a “portal- to-portal” előnyeit is élvezik, amely ellen pedig nem régen törvényt hoztak, mert ők nem csak kaputól-kapuig kapják a fizetést, hanem amikor a saját lakásukat elhagyják. Ezenkívül természetesen kapják az uti(Folytatás a 6-ik oldalon)