Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-08-02 / 1487. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. augusztus 2. Nem tudnak belenyugodni MOZGALMI HÍREK (a.l.) A mai kapitalista rendszerbeli kizsákmányolást általánosságban természetesnek tartják. Azért legtöbb ország alkotmánya úgy lett lefektetve, hogy a magántulajdon és az azzal járó kizsámányolás valami felsöbbségi rendelet, azért talán sérthetetlen és ezen “felsöbbségi” rendeletet törvényekkel támasztják alá. Érdekes, de igy van, amikor az emberiség történetét vesszük alapul, akkor azt tapasztaljuk, hogy fokozatos fejlődés hozott el bennünket az úgynevezett jelenlegi “civilizációhoz”. A legutolsó 100 év a legnagyobb fejlődést mutatja az emberi társadalomban a technika terén. A gőzgép és villanyáram felfedezése teljesen uj lap az emberiség történetében a gazdasági téren. A társadalmi fejlődés kerekét mesterségesen ugyan azon fokon tartja az uralkodó osztály, mint évszázadokkal ezelőtt. Azon elavult paragrafusok szerint kormányoznak még ma is, mint a faekék és az ökrös szekerek birodalmában. Azonban a technika vivmányait azok használják ki legjobban, akik minden más társadalmi változásnak ellenségei. A gazdaságilag kiváltságos osztály annyira ragaszkodik a mai gazdasági berendezkedéshez, hogy sohasem fog belenyugodni abba, hogy ezt a rendszert bárkik, vagy bármikor megváltoztassák. A jelenlegi félelmes kapkodások és a mesterségesen kieszelt, az igazságot mellőző közlemények, mind arra hagynak következtetni, hogy valahol hiba van a jelen társadalomban. Más oldalról pedig többen és többen kezdik fölismerni a helytelen gazdasági berendezkedést. Ennek következtében, többen követelnek magasabb életszinvonalt, ami azután ellenállásra kényszeríti az uralmon levőket. Minden olyan igyekezetét, amely a tömegeket felvilágosítani akarja, az uralkodó osztály összeesküvésnek minősiti. A demokráciával kérkedők mindig a legnagyobb ellenségei az igazi demokráciának. “Mit ér a jog, ha a megélhetésre nincs lehetőség?” Akik sohasem tanulmányozták a szocializmust és nem ismerik annak végcélját, azok közül nagyon sokan elitélőleg nyilatkoznak róla. Többen pedig tudatosan ellene foglalnak állást. Bármennyire is igazoltnak látszik a szocializmus gyakorlati megva- lósitása, a mai társadalmat gazdaságilag uralok minden gazdasági változást elleneznek. A kapitalizmus, a szabadkereskedelemre épült és ha azt bárhogyan korlátozni akarják, ezzel a kapitalizmust alapjában sértik meg. Természetesen sohasem hallottuk a kapitalista intézményektől azt, hogy kizsákmányolja a munkások termelő erejét. Náluk az természetes folyamat, azt mondják, ők rendelkeznek a magántulajdonnal és akik dolgozni akarnak, azok náluk munkát vállalhatnak. A fentieket minden országban a törvények biztosítják a részükre. Most különösen a második világháború után, amikor a végletekig nyomorba hajtott népek részt követelnek az élet javaiból, akkor láthatjuk tisztán, hogy az uralkodó osztályt sohasem érdekli a népek jóléte. Az igazi szocializmus az, amely a társadalom minden egyes tagjának egyformán biztosítja az élet javait. Ezt tartják keresz- tülvihetetlennek és elítélendőnek a mai társadalom urai. Nem csak elitélik, hanem sok országban, ahol a kapitalizmus még mindig aranykorát éli, bűncselekménynek minősitik a szocializmus érdekében való agitálást. Például az itteni honatyáink megállapítsák, hogy azok, akik kommunista tanokban hisznek, Irülföldi országokat képviselnek, még akkor is, ha benszülöttek. Az amerikai tőkés osztály azt hiszi, hogy uralma örök időkre biztosítva van. Amint megállapítást nyert, hogy az igazi szocialista társadalom egy országban nem fejlődhet ki akkor, ha az kapitalista országokkal van körülvéve, éppen ez a viszony áll fönn a kapitalizmusra vonatkozólag. Azért igyekszik éppen most az amerikai kapitalizmus a világot megmenteni a kapitalizmus számára, hogy saját uralmát biztosítsa. A technika fejlődése mindig közelebb hozza a kapitalizmust a termelési anarchiához. Nem akarják megérteni, hogy ott, ahol a munkások bérért dolgoznak és a tőkés osztály nem talál elegendő világpiacot árui számára, ottan az ipari pangások rákényszerítik reformok életbeléptetésére. Vagy ha nem, a termelésből kiszorított munkásokat készteti cselekvésre. Nem kell egyetlen ország munkásainak sem más országokból eszméket importálni, mert a tűrhetetlen gazdasági viszonyok cselekvésre fogják késztetni a tömegeket. Azokban az országokban, ahol az uralkodó osztály már elvesztette hatalmát, ahol a gazdasági tényezők ki- czusztak talpai alól, még ottan sem tudnak belenyugodni veszteségükbe. A kapitalista osztály természetesen elitéli a munkások nemzetközi mozgalmát, ugyan akkor a kapitalizmust mindenhol nemzetközileg támogatják. Most úgy látszik, hogy ismét, két táborba oszlik a föld népe, hiába beszéltek mindig egy világról. Egy világ kérdése csak akkor fog létrejönni, ha az országhatárok megszűnnek. A föld és termelő eszközök fölött nem a gazdaságilag kiváltságosak, hanem az összemberiség egyformán rendelkezik. Ez amibe a kapitalisták sohasem tudnak belenyugodni. Ez az igazi demokrácia, ami a legjobban fáj,nekik, amelynek a szocializmus az igazi alapja. SZERVEZŐ MUNKA A HAJÓZÁSI IPARBAN Az utóbbi időkben az IWW- hoz tartozó Marine Transport Workers Industrial Union No. 510 élénk tevékenységet fejt ki a Mexikói öbölben járó hajók alkalmazottainak helyes megszervezésén. A hajózási ipart úgy itt, mint másütt is, az AFL és a CIO szervezetek uralják. Ez utóbbi szervezet leginkább a teheráru ki és berakásával foglalkozó (longshoreman) munkásokat szervezte meg, mig az AFL-hez a hajót gondozó munkások, vagyis a hajó személyzete tartozik. Ezzel szemben az IWW hoz tartozó Marine Transport Workers Union egy szervezetben egyesíti úgy a kirakodó munkásokat, mint a hajó ösz- szes alkalmazottait, még a szakácsokat is. És dacára annak, hogy ez a szervezkedésnek a helyes módja, azokat, akik ezt hirdették, kizárták úgy az AFL, mint a CIO szervezetekből. Ezen munkások most a Marine Transport Workers Industrial Unionban tömörültek s oly sikeresen szervezkednek, hogy pár héttel ezelőtt 100 percentes győzelmet arattak az egyik hajósvállalatnál, ahol szavazás alá került, hogy melyik union képviselje a munkásokat. A Marine Transport Worker Union 2 évvel ezelőtt megvett egy házat Houston, Tex. városban a 1316-75 utca cim alatt, amelyet hajós otthonnak alakítottak át. Houston kikötőben most már nagy népszerűségnek örvend ez az otthon, amelynek irodájában jelentkeznek a kikötőbe befutott hajók munkásai és ahol megbízatást kapnak újabb utakra. Itt az eredeti két ezer dollár valóban jó befektetésnek bizonyult. Noha ennek a szervezetnek már van egy másik “hall’ -ja New Orleansban is, a houstoni sikereken felbuzdulva, a közeljövőben uj “hall”-t fognak nyitni Galveston, Tex. városban is. Ezen uj otthon megnyitásához ezer dollárral járult hozzá a houstoni otthon, ami mutatja . ezen intézmény sikerét. A Marine Transport Workers Industrial Union vezetői a meleg idők elmúltával nagyon élénk és sikeres szervező kampányt jósolnak, (gb.) CLEVELAND, O. Az IWW városi organizációja a múlt héten, utcai gyűlések keretében indult meg. George Scarborough, ismert wobbly “soapboxer” tartott 4 gyűlést öt nap alatt a Public Squaren. Az elmúlt héten mindenki a munkás problémákról beszélt a Public Squaren és Scarborough munkástárs hallgatósága esté- ről-estére nőt úgy, hogy a legutolsó gyűlésén már 300-nál több volt a hallgatóság. De nem csak beszélt Scarborough munkástárs, hanem eladott annyi IWW irodalmat a négy nap alatt, amennyit egy év alatt sem adtunk el Clevelandban. Mindenki érezte, hogy az IWW újra él és újra erősödik. A gyűlések folytatódnak minden este, ha az idő megengedi. X317468 HAVAZÁS JÚLIUSBAN CLEVELAND, O. — Ohio állam történetében először fordult elő, hogy julius 22-én havazás volt. A hőmérő a délelőtti 71 fokról az Erie tó környékén fagypontra esett le. A jelentések szerint egyes helyeken 15 inch magas hó állott, amelynek nyoma másnapra csak a gyenge kerti veteményekben látszott. A DEMOKRÁCIA FELÉ A képviselő ház újból tárgyalásba vette a Dél egyik szégyenét, a szavazási adó törvény eltörlési javaslatot. 290-112 arányban a megszüntetés mellett szavazott. Az ajánlat ezzel még nem lett törvény, mert a szenátus még nem döntött felette, ahol hasonló kísérlet az utóbbi néhány évben többször megbukott. ELV1NYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található » dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a vitái munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. l;gy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve- *ebh kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket 'trade unions) képtelenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely 'ehetővé feszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogv a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet., melynek minden az egy iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala melvik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “T,E A RER RENDSZERRELP A munkásosztály történelmi hivatása, hogv megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. A? ipari szervezkedésre! „4 társadat*.— szerkezetét épitiük rég- társad-*on- t-or-ete-n h»!S'
