Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-08-02 / 1487. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1947 AUG. 2 NO. 1487 SZÁM ÖSSZEGYŰJTI (f.) 27 halottja van Illinois államban az újabb bányarobbanásnak Csak a múlt heti lapszámunkban adtunk hirt arról, hogy a márciusban történt bányarobbanás 111 áldozatáért bűnösnek talált Centralia Coal Co.-t Nashville, Ill.-ban tartott tárgyaláson EGY EZER dolárra büntették, azután, hogy a vizsgálat megállapította, hogy a bányalég a tökéletlen szellőztetés folytán mindég veszélyesebb volt az ott dolgozók életére. Ezer dollárral úszta meg ez a bánya társaság 111 bányász életének kioltását, amely összeget a bányában dolgozók néhány óra alatt profit címén megkeresik a társaságnak. Ha Illinois államban csak ezer dollárt ér 111 bányász élete, akik dolgos munkájukkal a világ leggazdagabb nemzetévé segítették tenni Amerikát, nem lehet meglepő, hogy a balesetek elkerülését a márciusi események után is mellőzik a bányatársulatok, karöltve az állami bánya felügyelőséggel. Ezt igazolja az a bányarobbanás, amely a múlt héten történt ismét Illinois államban, West Frankforton, az Öld Ben nevű bányatelepen. A robbanást itt is a bányalég szárazsága okozta és a gyorsan terjedő tüzből 27 megszenesedett bányász testét hozták csak fel a tárnából. A márciusi vizsgálat bírói döntése után úgy érezzük, hogy csalás és a bányászok ámítása a mostani ügyben a vizsgálatok indításának a követelése. A bányász szervezetnek kell megállapítani, hogy melyik bánya alkalmas a munkára és amelyik alkalmatlan, addig oda union tagot le nem engedni, amíg azt munkára alkalmas állapotba nem hozzák. Ismerve a tőke falánkságát, tudjuk, hogy nem sokáig állják a profit elmaradását. “HA NEM SZŰNIK MEG A VILÁG- ANARCHIÁJA, VÉGE LESZ A VILÁGNAK” EINSTEIN PROFESSZOR RÁDIÓ BESZÉDE A VILÁG- HELYZETRŐL NEW YORK, N. Y. — A Princeton, N. J. egyetem világhirü tudósa, a minap rádión beszélt a helyzetről, amely nem csak Európát fenyegeti a teljes megsemmisüléssel, de Amerika és más földrészek népei is az elpusztulásnak vannak kitéve. Az oroszok bizalmatlanságát a nyugati hatalmakkal szemben nem minden indok nélkülinek tartja Einstein, idézve a múltak eseményeit, amiket az uj orosz állam útjába gördítettek. A világ anarchiájának a megszüntetésére a minden nemzet által elismert világkormány megszervezését látja és ennek nyomatékosan kifelyezését adja megállapításával: “Amerika és az egész világ népének meg kell értenie, hogy az atombomba és más modern, még az atomnál is rettenetesebb gyilkoló eszközök ellen nincs hathatós védekezés. — folytatta Einstein. — Az állam ma már nem tudja megvédeni a polgárait hadsereggel, légiflottával, hajóhaddal. Ha a nemzetközi anarchia tovább folyik, következik a teljes megsemmisülés. Az egyetlen megoldás: a világkormány és a világbéke, akár tetszik ez egyes szűklátókörű politikusoknak, akár nem.” Hogy a társadalom az okos figyelmeztetés ellenére a pusztulás felé törtet, bizonyítja az is, hogy a hadseregben már külön kiképzést nyernek az atombomba kezelők, akik rövidesen a Csendes Óceán egyik szigetén gyakorlatot is fognak tartani tudományukból. Ugyancsak hir érkezik Angliából, ahol John Wilmot közellátási miniszter nyilvánosságra hozta, hogy Cumberlandban, a tenger partján atom telepet állítanak fel. Bizonyos, hogy itt sem ipari célokat fog szolgálni az atom előállítása. BEVIN NEM HISZ A HÁBORÚ KÖZELSÉGÉBEN LONDON — Bevin Angolország külügyminisztere egy bányaküldöttség előtt úgy nyilatkozott, hogy “nem hiszi, hogy a világot háború fenyegeti ebben a generációban.” Majd “kérte a bányászokat, hogy több szenet termeljenek, mert csak igy tudják Angliát kiszabadítani a bankárok kezéből.” A múlt héten nem csak a görög és az indonéziai ágyudörgé- sek adták tudtunkra, hogy még mindig nincs béke, hanem a békésnek látszó országok határain belül is azt láttuk, hogy háború van tovább. Igen háború, melyet nem éppen ágyudörgé- sek és atombombák jeleznek, hanem csak olyan gyalogsági ütközetek melyekben a pickete- lő hadosztályok vesznek részt. Ezekből pedig van bőven, különösen most, amikor a munkásnép életszínvonala ellen bombáznak Washingtonból. Ez persze sokban különbözik az úgynevezett rendes háborútól, mert nem országhatárokért folyik, sem pedig .világpiaci érdekeltségért, avagy olyan hadibázisért, mely az imperialista célok érdekét szolgálná. De mégis háború, tényleges háború, osztály- háború. És ennek az osztályháboru- nak aztán vannak véres ütközetei a picketvonalakon kívül is, az osztályérdekeket szolgáló békés termelés hadiszinterén. Sőt talán ezen a békés hadiszinté- ren van a legtöbb véres ütközet. Itt esnek áldozatul a dolgozó néptömegek a kapzsi osztályérdekeknek, ahol csak a “szent profit” jön számításba az emberélet itt egyáltalán nem számit. Ennek a szomorú igazságnak volt még szomorúbb tanúbizonysága, West Frankfort, Illinois, ahol az Old Ben Coal Co. 8-as számú bányájában mely ! mintegy 500 láb mélységben I van, robbanás történt és az eddigi jelentések szerint 27 bányász holttestét hozták felszínre. Hogy mennyivel fog emelkedni az elesettek száma azt még nem tudják, mert a mentési munkálatok még folyomat- ban vannak. 28 bányász holtteste fekszik a west frankforti Junior High School egyik termében, alig két héttel később, amikor a nagyihangú béremelés létrejött, mely ellen az egész kitartott sajtó olyan hangon irt, mintha a bányászok most már jobb sorsba jutottak volna, mint a bányarészvényesek. Ez a kitartott sajtó az, mely általában a munkásellenes hangulatot felépiti hogy aztán a tőkés uraknak szabad ütjük legyen az árak emelésére és az életszínvonal ellen irányuló osztályháboru kegyetlenebb folytatására. A mai világhelyzetben 27 bányász életéről úgy beszélni, mintha az is ! háborús stratégiának lenne az áldozata, kissé túlzásnak látszik, ha azonban tudjuk azt, hogy csakis azért van világháború, mert magántulajdon profitrendszer van, akkor látjuk azt is, hogy az elpusztult bányászok annak közvetlen áldozatai, sőt a legnagyobb hősei. Azok a bányász asszonyok, anyák, apák, testvérek és árván maradt gyermekek, akik fájdalmas szívvel és sírással veszik most körül a 27 bányász koporsóját, csak azt érzik, hogy szeretett kenyérkeresőjük elesett a harctéren ami még annál is fájdalmasabb, mert nem volt védelmi fegyver a kezükben, hogy a támadó ellenséggel szembeszállhassanak. Amikor mi ismét levett kalappal megilletődve állunk 27 bányász testvérünk koporsójánál, őket látjuk a háború legnagyobb hőseinek, az ő neveik aranybetüvel csillognak szemeink elé a hősi táblán, jelezvén azt, hogy osztályháboru van és “nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között . . . .” Ismét levett kalappal állunk az osztályháboru elesett áldozatainak a koporsója előtt, ezt csaknem minden nap le kellene írjuk. Ebben .a háborúban minden nap van áldozat, időközönként aztán tömeges áldozatokat követel a munkásélet és mtfti- kásvéren épült profitrendszer. Csak nemrégen, ez év márciusában történt a centraliai bánya- robbanás, alig 50 mértföldnyire a mostani West Frankfortól, ahol 111 bányász vesztette el az életét. Mint tudjuk akkor megállapítást nyert, mint ahogyan a mostani robbanásról is be fog bizonyosodni, hogy kizárólag a kapitalista kapzsiság miatt történt. A bányarészvényes uraknak van pénzük mindenre, csak egyre nincs, a bányászati óvintézkedésre és ahol csak lehet, igyekeznek kikerülni. Náluk csak a pénz számit, mig a bányász élete úgyszólván semmit. Hogy aztán mennyire semmit sem jelent a bányász élete, arról a csaknem egyidő- ben a west frankforti robbanás alkalmával, a centráliai ügyben kiadott bírósági döntés ad bizonyítékot. Ugyanis a bíróság megállapította, hogy tudatos hanyagság miatt pusztult el 111 bányász Centráliában és azért a társaságra a legmagasabb büntetést szabták ki, amit a törvénykönyv előír. HETI KRÓNIKA
