Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-07-05 / 1483. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. julius 5. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ........................$2.00 öné Year ......... $2.00 Félévre ______________ 1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ____ 5c Single Copy __________ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE The Land of Liberty Az Egyesült Államok népe ez évben éppen úgy, mint 1776 óta minden előző évben ünnepet ül julius 4-én. “Fourth of July” az amerikai nép szabadságünnepe, évfordulója a függetlenségi nyilatkozat aláírásának. Ezen a napon Amerika népe újból meg újból fogadalmat tesz, hogy a szabadság szelleme, — amit képle­tes módon “the spirit of ‘76’ kifejezéssel említenek, — itt soha el nem hal, hanem diadalmasan tör előre és éppen azért mülió torok­ból tör fel az ének: “Édes szabadság földje, téged dicsérlek!” Most azonban olyan eseményeket élünk át, amelyek mutat­ják, hogy 1947 Fourth of July ünnepe nem a “spirit of ’76” dia­daláról tanúskodik, hanem éppen ellenkezőleg, arról, hogy ezt a szabadság szellemet teljesen meg akarják fojtani az Egyesült Ál­lamokban. Ki hitte volna pár évvel ezelőtt, hogy a törvényhozó testület olyan törvényt erőszakoljon az ország népére, mint a Taft-Hartley “rabszolga törvény?” És ki hitte volna, hogy két év­vel azután a háború után, amelyben milliók pusztultak el a fasiz­mus pestise elleni küzdelemben, ennek az országnak a fővárosá­ban börtönbüntetést szabjanak ki egyes polgárokra azért, mert antifasiszta tevékenységet fejtenek ki? Pár évvel ezelőtt Amerika egyik legnevesebb Írója, Sinclair Lewis irt egy könyvet, amiben azt akarja bizonyítani, hogy fasiz­mus itt nem kaphat lábra. Éppen azért ennek a munkájának az “It can’t happen here” (Itt nem történhetik meg) címet adta. A pár évvel ezelőtt még teljesen hihetetlennek látszó dolog mégis megtörtént. It happened here, Mr. Lewis! Annyira itt történt, hogy sokszor megdörzsöljük a szemeinket, megcsipkedjük a keze­inket, nem-e csak alszunk és álmodjuk mindezen dolgokat? Any- nyira hihetetlennek látszik, hogy a sötét reakció ily rohamlépés­ben törtessen előre itt, a “Szabadság Földjén.” Nem, nem álmodunk! Amerika népe útban van ahoz, hogy elveszítse azon szabadságjogokat, amiket a függetlenségi nyilat­kozatban és az azt követő “Bill of Right”-ban kivívott magának. Ennek a Bill of Rightnak például egyik legsarkalatosabb pontja az, amely a sajtó és a szólásszabadságot védi. Az amerikai nép eddig méltán büszkélkedhetett az alkotmány ezen pontjával: “Congress shall make no law respecting an establishment of re­ligion or prohibiting the free exercise thereof; or abridging the freedom of speech or of the press.” (A kongress nem hozhat oly törvényt, amely megtiltaná a vallás alapítását, vagy annak sza­bad gyakorlását; sem olyat, amely korlátozná a szólás és a sajtó­szabadságát). És dacára az alkotmány ezen alapvető pontjának a Taft- Hartley törvény guzsbaköti a munkássajtót. A kitartott újságok elhallgatják, hogy ez a rabszolgatörvény meg akarja fojtani az amúgy is gyenge amerikai munkás sajtót. A Taft-Hartley tör­vény pénz és börtönbüntetés terhe alatt megtiltja mindazon la­poknak és folyóiratoknak, amelyek fentartásához union tagsági dijakkal járulnak hozzá, hogy politikával foglalkozzanak, hogy választások alkalmával akármelyik jelölt mellett, vagy ellene Ír­janak. Miután az igazi munkáslapokat csakis a szerv ezett munká­sok tarthatják fenn, igy a unionok fedezik a kiadás költségeit sokszor egészen, sokszor pedig csak részben. Ez a törvény azon­ban minden esetben eltiltja az ilyen lapokat a választási kampány­ban való részvételtől, vagy politikai hozzászólástól, ha a union tagdíjakból csak bármi keveset kap is. VUágos, hogy ezen pa­ragrafus alapján csaknem az összes munkáslapokat be lehet szün­tetni. A rabszolgatörvény meghozói azzal érvelnek, hogy ugyanez áll a nagy korporációkra is. Azonban ez félrevezető igy, mert a nagy korporációk esetében a korporációk nem egyenes támoga­tást, hanem hirdetés alakjában adják le támogatásaikat, ahol azt jónak látják. A korporációk a sajtó megvesztegetését a jól szer­vezett néhány nagy hirdető iroda utján intézik el, amelyek a több száz millió dollárt kitevő hirdetések révén uralják a lapok elvi irányát is. Azonban nem akarunk túlzó pesszimisták lenni. Igen is, lát­juk ma is a ’76-os szellem fellángolását. Látjuk abban a nagy megmozdulásban, amivel a bányászok meg a többi szervezett munkások is felelnek a Taft-Hartley rabszolga törvényre. Látjuk például abban a nyilatkozatban, amit a vasúti szakszervezetek lapjának, a “Labor” hetilapnak szerkeesztője, Edward Keating tett, aki bejelentette, hogy figyelmen kívül hagyja a Taft-Hart­ley törvénynek a sajtóra vonatkozó paragrafusát, tovább is Írni fogja politikai cikkeit, továbbra is ki fogja pellengérezni a mun­kásságnak azon ellenségeit, akik az amerikai kongresszus mind­két házában helyetfoglaltak és kész a börtönbe menni ezen jogá­nak a védelméért. Noha a Bérmunkás nem esik a Taft-Hartley törvény szó- banforgó paragrafusa alá, amennyiben tisztán csak az olvasói tartják el, mindazonáltal száz százalékig szolidaritást vállalunk a “Labor” szerkesztőjével és a többi munkáslapok szerkesztőivel a sajtószabadság védelmében. A yaltai 10-ik pont Magyarországról nyert információnk szerint ott az alábbi, eddig még hivatalos helyről megerősítést nem nyert hir került forgalomba: Az 1945 február 8-án kezdődő YALTAI TANÁCSKOZÁSON, amelyben Roosevelt, Stalin és Churchill vettek részt, elhatároz­ták, hogy büntetésül a fasiszták melletti makacs magatartásért Magyarországot teljesen meg fogják semmisíteni és feldarabolják az utódállamok* között. A Magyarországra vonatkozó ezen hatá­rozat a yaltai tanácskozás határozatainak 10-ik pontját képezi. Amikor a Vörös Hadsereg Kolozsvárra bevonult az ottani magyar munkásvezetők, munkásirók és szellemi nagyságok, ki­egészítve a debreceni hasonló küldöttekkel, — összesen tizen vol­tak, — küldöttségileg felkeresték Malinovsky orosz marsait és kérték, hogy változtassa meg a yaltai határozatot és tegye lehe­tővé Magyarország további fenmaradását. Malinovsky utasítot­ta a küldöttséget, hogy Írásban nyújtsák be a kérelmet, amit az­tán jóakaratulag továbbított Moszkvába. Pár nap múlva megér­kezett a válasz, hogy a Szovjet Unió hozzájárul a yaltai határo­zat ezen pontjának a megváltoztatásához és ennek köszönhető, hogy Magyarország megmaradt. ÉLELMISZERT KÜLDTEK A GÖRÖGÖK NEW YORK — Az amerikai vámhivatalban nagy meglepe­tést okozott az a több száz élel­miszer csomag, amit Görögor­szágból küldtek ide. Görögor­szágban állitólag elterjedt az a hir, hogy az amerikai szegé­nyebb népek éheznek és ez a hir indította meg a csomagkül­dés áradatát. A meglepő az, hogy a görög hatóságok nagy zavarba jöttek, mert eddig min­dig azt hiresztelték, hogy a gö­rög nép az éhhalállal küzd és ime, most kiderült, hogy még Amerikába is tudnak élelmiszer csomagokat küldeni. Athénben Constantin Tsalda- ris külügyminiszter nyilatkoza­tot adott ki, amelynek lényege az, hogy nem tudja elképzelni, honnan vették a küldők a feles­leges élelmiszereket. DÜHÖNG A GÖRÖG DEMOK­RÁCIA WASHINGTON — Rene Cas- sin, a francia állami tanács al- elnöke és a demokratikus ügy­védek nemzetközi szövetségé- nak az elnöke, aki most Wash­ingtonban járt. leveleket hozott magával, amiket titkos utón ka­pott Görögországból. Ezen leve­lek szerint a görög hatóságok, amelyeket Amerika támogat, az utóbbi hetekben 571 demok­rata és liberális egyént tartóz­tattak le és vetették őket börtö­nökbe, vagy koncentrációs tábo- borokba. A letartóztatottak kö­zött vannak szakszervezeti tisztviselők, ügyvédek, orvosok, mérnökök és egyéb professzio­nális egyének. A letartóztatot­takkal többé sem a hozzátarto­zóik, sem a védőügyvédek nem érintkezhetnek. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közössé); nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Egy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket 'trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oivan állapotot ápolnak, ameiy lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba heoltan ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkep felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :"Tisztességes napibért. tisztességes naui munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel %■> nt «ársnda'nw uerk*zet«t éuUjnk •-* rítri taruwlnlon*

Next

/
Thumbnails
Contents