Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-12-27 / 1508. szám
1947. december 27. BÉRMUNKÁS 5 oldal kezében van maga a szövetségi kormány is, nem is említve az egyes államok kormányait. A miniszteri bársonyszékekben maguk a bankárok, vagy a megbízottaik foglalnak helyet. Ezek irányítják, vagy befolyásolják ma Amerika kül- és belpolitikáját. Ezért nem lehet könnyedén elsiklani a NAM hirdetései felett, hanem fel kell azokra hívnunk minden munkásember figyelmét. Rá kell mutatnunk, hogy milyen eredményt hoztak eddig a NAM tanácsai és most figyelhetik, hogy mit fognak eredményezni a jövőben. Amerika munkássága most felismerheti, hogy igazi ellenségeit a National Association of Manufacturers szervezetben kell keresnie. KÉRDÉSEK SZEMÉLYEK SZEREPE ÉS FONTOSSÁGA Egész életemben nem írtam annyit magmról, mint az utolsó négy-öt cikkben. Elfogadom azt a tételt, hogy az emberek gondolkodási menetét főképen a gazdasági körülmények szabják meg. Természetesen nem vettem dogmatikusan e tételt és megértettem Engels törekvését, hogy a túlzásba esett “történelmi materialisták ”-at kioktassa, hogy a gazdasági és materiális körülmények mellett, még sok másnak is van szerepe abban, hogy valaki hogyan gondolkodik és mint hisz. Például vegyük a tradíciókat avagy a gyerekkorban kapott nevelést és a későbbi propagandát, amit naponta olvasunk és hallunk. És tagadhatatlan, hogy mindenkinek van veleszületett hajlama, tehetsége és temperamentuma. Mozart a zenében még egészen fiatal korában nagy tehetségnek bizonyult. Reshevsky 13 éves korában nagyon jól képzett idős sakkozókat levert. Leonardo De Vinci mint művész és mint tudós feltétlenül a veleszületett tehetsége miatt volt nagy zseni. Ezek a példák persze nem döntik meg azt a tételt, hogy a személyek szerepét vagy szerepük fontosságát a társadalmi keretek, amelyekben a személyek élnek, erősen korlátolják. Sok nagy ember nem lesz “nágy”-á mert a történelmi események nem tették naggyá. Például ki hallotta volna Lenin, Trotsky, Stalin nevét ha nem lett volna az orosz forradalom. Szerintem De Leon volt olyan jó marxista mint Lenin, de De Leont nem dobta a történelmi esemény egy ország élére, tehát nem lett belőle “nagy” ember. Viszont egy nagyon közepes tehetségű Mussolini és egy teljesen tudatlan és amellett még egy kissé megzavarodott agyú Hitler, nagy szerepet kapott a történelemben. Milliók számára “nagy” ember volt mind a kettő. Bizonyos tulajdonság és tehetség volt Hitlerben is, ami nélkül nem lett volna egy nagy nemzet ura. Első sorban a vakmerőségig bátor volt. (Mussolin még az sem volt.) Kitartó volt, Az első meddő kísérlete nem vette el a harcikedvét. Másodsorban, elég ravasz volt, hogy a tőkésekkel eltudta hitetni, hogy ő képes lesz megvédeni őket a “bolsevizmustól”; a munkásoknak meg betudta adni, hogy a “nemzeti szocializmus” megmenti a német népet a nyomortól, a szégyentől, a bolsevizmustól és a kapitalizmustól. És végül úgy az egyesek, mint a tömegek lélektanában jártas volt. De nem volt nagy ember. Ellenkezőleg. Most még egy másik dolog: A személyek befolyása a történelemre. Az egyik szélsőség szerint minden a nagy vezérek bölcsességétől függ. Az isten küld egy Mózest, egy Jézust avagy — mint ostort — egy Attilád Ennek az elméletnek az ellentéte az, hogy a személyeknek nincs semmi befolyásuk a történelemre. Egyik szélsőséget sem fogadom el. Az elsőt nem is kell tárgyalnom ennek a lapnak az olvasóival. De a másodikkal talán jó lesz egy kicsit foglalkozni. Csak egy-két példát hozok fel. Nincs-e abban valami igazság, hogy az egész orosz forradalom története más volna — jobb volna — ha Lenin még legalább tiz vagy tizenöt évig élt volna ? Minden esetre, másképpen állna — jobban állna — a helyzet úgy nemzetközileg, mint az országban, ha Roosevelt még élne. Nem kézzelfogható-e az a tény, hogy a külföldi helyzet másképpen alakult mióta Truman az elnök ? Elképzelhető-e, hogy ugyan az volna az amerikai-orosz viszony, ha például nem Truman, hanem Wallace lett volna megválasztva al-elnöknek annak idején. És ha Willkie és nem Taft volna a Republikánus Pártnak a vezére ? Azt én is elismerem és tudom, hogy a nagy válságok megteremtik a maguk nagy embereit. (De ez sem történik minden alkalommal) Például, a nagy amerikai összeomlásban, ha nem Roosevelt, akkor valaki más töltötte volna be Roosevelt szerepét. Az orosz forradalomban Lenin helyett száz más foglalhatta volna el az ő helyét. Az amerikai forradalomban Washingtont számos más helyettesíthette volna. De az sem biztos, hogy akárki is ép olyan jól végezte volna el ezek munkáját. Végül még egy dolog. Meggyőződésem, hogy az emberek túlnyomó többsége nem veszíti el a hibáit, ha “nagy emberek” lesznek. Jobban mondva, ha nagy állásokat foglalnak el. De minél nagyobb a hatalma egy embernek, annál nagyobb baj az, hogy vannak hibáig Valaki egészen helyesen mondta, hogy a hibák valójában bűnök lesznek a nagy emberek esetében. Egyik példája ennek Hitler antiszemitizmusa. Amig egy átlagos festőlegény volt, a faji elmélete csak badarság volt. Jő- izüt lehetett rajta nevetni. De bizony nem volt mulattató a “badarság” a civilizált világ (Vi.) Minden héten lehetne a kapitalista rendszer korruptsá- gáról hasábokat Írni. Ámbár mi- előttünk ez természetes, hiszen az a rendszernek egyik sarkalatos része, hogy állásokkal, más eszközökkel, ajándékokkal megvesztegetik, lekenyerezik a kormány és a hadsereg, valamint a rendőrség vezetőit. Mostan a legutóbbi háborúval de inkább a háború megszűntével a hadi megrendelések rendezésével kapcsolatosan, sok és nagyméretű csalás történt, melyeknek egy részét megvizsgálták, azonban legnagyobb részét elhallgatják. Azonban Drew Pearson, akinek nagyon sok ilyen esete van és némelyeket meg is említ, azt írja, hogy legtöbb ilyen tiszt, aki a gyárosok részére nagy összegeket megszabott, nem a szállított ámbár megrendelt dolgokért, most legtöbb esetben azon gyárosok részére dolgoznak nagy fizetések mellett. Neveket említ, tehát bizonyított dolgokat nevez meg. számára, amikor ő nagy hatalmi állásra tett szert. Amint elébb mondtam az emberek nem veszítik el hibáikat csak azért, mert nagy állásokat töltenek be. Személyesen és jól ismertem a párt és union mozgalmakban százakat. Különösen a pártmozgalomban a nagytöbbsége nagyon derék és becsületes ember volt. De valamennyiünknek voltak hibái. Egyiknek kevesebb, másiknak több. Ellentétben a unionokban levő számtalan korrupt emberekkel, nálunk alig volt egy vagy kettő. De volt hiú, féltékeny, hatalmaskodó, bosszúálló, intoleráns, fanatikus, gyáva, kalandor, ingadozó, önző. Bármelyiknek számtalan jó tulajdonságai voltak, de az nem zárta ki, hogy egy vagy más hibáik ne lett volna, kisebb vagy nagyobb mértékben. Ez az egy vagy több fogyatékosság annál nagyobb baj volt, minél fontosabb állást töltött be az ülető. Részben ennek a személyes tapasztalatnak, részben történelmi munkák tanulmányozásának az alapján állítom azt, hogy a világtörténelem nagy emberei szintén sok hibát, vagy amint előbb neveztem, bűnt követtek el személyes fogyatékosságaik miatt. A testvérharcban is elég nagy szerepe van az egyéni hibáknak. A TESTVÉRHARC ÉS A FASIZMUS Olaszországban és Németországban a fasizmus győzelmét a más egyébb tényezők mellett az előre haladott munkások test- | vérharca tette lehetővé. Én úgy látom, hogy ha ezt a testvérharcot egy szolidáris egységfront váltotta volna fel, úgy mindkét országban a szocializmus hívei győztek volna. Amennyiben a németországi helyzetet fontosabbnak tartom, csak arról fogok beszélni legközelebb. Talán lesz az olvasók között valaki, aki rátudna mutatni arra, hogy lehetett-e volna elkerülni a testvérharcot a német kommunisták és a német szociáldemokraták között? (y) “George W. Parker ezredes ur, aki a Howard Aircraft Cor- porációval egyezett meg az ilyen szerződések elintézésében, mely a cégnek nagyon kedvezően történt, 12 napra amiután kikerült a hadseregből, ezen cégnek lett a vezérigazgatója.” “Kerwin Hagerty ezredes: A Northwestern Aviation corporá- cióval egyezett meg az ily nem szállított anyagokért adott ösz- szegben. Miután elintézte az ily egyezményeket, ennek a társulatnak lett alelnöke.” Forrest Smith, aki egy kicsi ügyvédecske volt a háború kitörésekor, szintén ilyen szerződéseket elintéző tiszt lett. És szépen elintézte a Schwitzer-Cum- mings Co. hadiszállításait és nem szállított dolgokért kifizetett összegeket, melynek jutalmául ezen társulattól kapott egy évi 15.000 dolláros állást. G. I. Calvert kapitány ur, meg a houstoni Sheffield Steel Co.-val intézte el az ilyen hábo- I rus megrendeléseket. Miután kiELVINYILATKOZAT A munka sasztál, é. . munkáltató osztály kötött ssmml közösig nin- sen Nem lehet béke mindaddig, amíg ehseg es nélkülözés található a olgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. ík akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig míg a vita* mnkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér- lelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es keye- ebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kepelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre nevek™ hatalmával elveevék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot apóinak, amely »hetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban olgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc setén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató esz- álynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatoknál ko- ös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni es a munkásosztály erdekeit negóvni csakis olvkép felépitett szervezettel lehet, melynek minden az gv iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozo tagjai be- öntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala- nelyik osztályában, így az egyen esett sereimet az összesség sereimének ekí,E' maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi nunkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: LE A BÉR. tENDSZERRBT/'' _ . ~ , . . . \ munkásosztálv történelmi hivatasa. hogy megszüntesse a berrend- zert A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra rell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedesael az ni tarsadalo» énUinV i- keretem hetnl A katonatisztek és gazdáik
