Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-12-20 / 1507. szám

1947. december 20. t u M li N K Á S 7 oldal A polgárháborúk terjedésének lehetőségei (Vi.) Most egyenlőre csak Kí­nában és Görögországban dü­höng a polgárháború, azonban kis mértékben megkezdődött Francia és Olaszországokban is. És éppen a. munkásság veszít­het legtöbbet minden háború­ban, igy a polgárháborúban is, melyben testvér-testvér ellen, fiú apja ellen harcol, mégis van­nak helyzetek, amikor kikerül­hetetlen a polgárháború. Mert ha a munkásság mindenáron ki­akarja azt kerülni, akkor a fe­hér terror annak az ára, amint Chiang és Zarvasék megmutat­ták, még azokat is, akik megad­ják magukat a falnak állítják, vagy lefejeztetik. Mindkét helyen, ahol már fo­lyik a polgárháború, csak is az amerikai tőkés osztály nagy­mérvű támogatásával képesek azt megtenni. Ugyanez van kilá­tásban Olasz és Franciaorszá­gok részére is. Először is, hogy megnyerjék az amerikai tőké­sek barátságát, segítségét, mindkét országban kidobták a vörösöket, Olaszországban még a szocialistákat is kitessékelték a kormányból és a kormány el­nyomó eszközeit úgy igyekez­tek átszervezni, hogy azokkal képesek legyenek a munkás lá­zadásoknak leverésére. Ugyan­akkor mindkét országban, mint Kínában és Görögországban a külföldi pénzfolyó dacára is, ha­talmas infláció van. Rémmaga­sak az árak és a munkabérekért nap-nap után harcolni kell a munkásoknak, akik soha nem érik utói a magasságba szökő árakat. így a Wall Street befolyása alatt, álló politikusok, szembe találják magukat a saját népe­ikkel. Két urat nem lehet szol­gálni. Ugyan akkor csak azokat nyerik meg az ilyen hazaáruló munkák végzésére, akik meg­tudnak gazdagodni, vagy gaz­dagságaikat szaporítani, rész­ben a fekete piac, részben más korrupciók folytán. Mentői na­gyobb a veszedelem, vagy nyílt polgárháborúvá alakult a hely­zet, annál nagyobb hasznot kí­vánnak azok, akik a népeik el­len külföldi szolgálatban állnak, amint a görög és kínai példák mutatják. Kínában csak egy egyén, T. V. Soong 40 millió amerikai dollárt vágott zsebre egy pár év alatt. Minden akció megszüli a re­akciót, igy minden kormány még nagyobb elnyomatásra, terrorra készül, ha veszélyben látja magát. Ugyancsak a mun­kásság is kell, hogy készüljön a döntő hárcra, ha nem akarja, hogy újabb fehér, vagy fekete terror áldozata legyen. így ala­kul ki a helyzet, amikor a sza­kadás olyan nagymérvűvé vá­lik, hogy nyílt polgárháborúvá alakul. Mindkét fél igyekszik szövetségeseket keresni, saját oldalát erősíteni és amely gyen­gébbnek bizonyul, annak pusz­tulnia kell. Persze mindez nem azért van, mert Moszkva, vagy a Comin- form igy akarja, hanem minden folyamatnak meg vannak a ter­mészetes tövényei és amint két osztály állandóan harcol egy­mással szemben, úgy az ilyen polgárháborúk annak a termé­szetes folyamatai. Először csak propaganda, de amikor már a veszély nagy az uralkodó osz­tály részére, akkor terror, vagy polgárháború és még a polgár­háború vagy forradalom után is a tisztogatás, takarítás jön, me­lyet mostan magyar, lengyel és más országokban szemlélhe­tünk. Minden esetben a kormányon, a hatalmon levő egyének szab­ják meg, hogy mikor látják idő­szerűnek kierőszakolni a döntő ütközetet. Úgy látszik francia, olasz országokban is most lát­ják legcélszerűbbnek, amikor még a veszély fitogtatásával is, három-négyszáz millió dollárt dobnak oda nekik, mindamellett, még a nép nem ment keresztül egy éhséges télen. Mert ha nem mostan, hanem márciusba a vá­lasztásokig várnak, akkor még nagyobb elkeseredés és elszánt­ság lesz a nép részéről elkerget­ni őket. Mindkét országban a fasiszták nyílt szervezkedése, a kormányok által való hallgató­lagos segítése, azok vérszemet kapva, a kommunisták elleni tá­madásai adták meg a gyújtó kanócot. Egyenlőre, csak azok helyiségei lapjaik és csoportja­ik ellen, no meg a magas árak elleni tüntetésekkel, sztrájkok­kal kezdték, de mivel a zavar­gások nagy mértéke még job­ban megingatja a kormányban vetett bizalmat, igy az árak is szöknek felfelé, a kormánynak hitele, pénze mindég értéktele­nebbé válik, mely viszont maga­sabb munkabérekért való har­cok láncolatát indítja meg. Amint látjuk, a harcok kiin­duló pontja majdnem minden esetben, a magasabb munkabé­rekért folyó sztrájkok. Melyeket viszont az árak gyors emelke­dése tesz szükségessé és semmi­síti meg az elért eredményeket egy pár nap, vagy hét alatt, igy újból és újból kell kezdeni a harcot és emiatt még inkább el­mérgesedik és elkeseredettebbé válik. Hogy a polgárháború mi­kor lép át a sztrájkokban meg­nyilvánuló határon, az osz­tályharcba, nehéz lesz megálla­pítani, de oda vezet és kikerül- hetetlennek látom, legalább is ezen két említett országban, ahol már is megvannak a nagy­mértékű összecsapások. Ezt leginkább az is kierősza­kolja, mivel egyik ország kor­mánya sem bírja a népesség többségének a pártolását. Min­den amerikai lárma, dicséret és propaganda dacára is, a tény az, hogy úgy De Gasperi, mint Ra- madier csak a kisebbséget kép­viseli és csak is az amerikai jó­váhagyás által maradhattak a kormányon. Ramadier pártja a sárga szocialisták Franciaor­szágban csak 19 százalékát kép­viselik a szavazatoknak, mégis azokat ismeri el Amerika az iga­zi francia nép képviselőinek. Majdnem ez áll a De Gasperira is. Amig megengedték nekik, hogy három-négy legnagyobb pártokkal közösen kormányoz­zanak, addig volt kilátás béké­re, együttműködésre. De ami­kor a többséget kizárják a kor­mányból amerikai utasításra, akkor annak a kormánynak nin­csen létjogosultsága, de ereje sincs magát megvédeni, ha csak terror eszközökhöz nem nyúl. A tél folyamán még nagyon sok lázadást, belső harcokat fognak jelenteni ezen két or­szágból, nem azért mert akár a kommunisták, akár a szakszer­vezetek úgy akarják, hanem leg­inkább azért, hogy a kormá­nyok most látják időszerűnek leverni a forradalmi munkás­j ságot, vezéreiket összefogdosni, amint már Franciaországban meg is kezdték börtönbe dobni őket, hogy majd tavasszal men­tői gyengébbeké tegyék a mun­kások lázadó tömegeit, könnyeb­ben eltudjanak velük bánni. De hogy mennyire^ sikerül majd? A következő hónapokban sors­döntő határozatokat, eseménye­ket fognak közölni a világ né­pével, melyeknek központja Francia és Olaszország munkás­sága lesz. Patent Medicinák Irta: ALBERT DEUTSCH Az amerikai közönség még mindig könnyen horogra akad és úgy kap a patent medicina után, mint ahogyan az éhes hal veti magát a gilisztára. Csak asztronómiai nagy számokkal lehetne kifejezni azt az összeget, amit az amerikai közönség még most is elkölt patent orvossá­gokra s ha abból következtet­nénk a közegészségi állapotokra, akkor azt kellene hinnünk, hogy a lakosság egyik fele állandóan fejfájás elleni port szed, mig a többiek hashajtókért ostromol­ják a sarki gyógyszertárakat. A drugstorok hivatalos lapja a “Drug Topics” állítása szerint az amerikai közönség 1946-ban 541.601.000 dollárt költött “há­zi gyógyszerekre”, mint ahogy a patent medicinákat nevezik. De ide kell számítani a vitamin ^készítmények nagyrészét is, amelyekre 187,719,000 dollárt költöttek. Ezzel szemben az or­vosok által receptre rendelt gyógyszerek árai csak 420,987,- 000 dollárt tettek ki. Megtudjuk továbbá abból a cikkből, hogy az amerikai nép a múlt évben 98,000,000 dollár ára hashajtót fogyasztott el a köhögés elleni szerek, beleértve a “cough-drops” cukorkákat is, 91 millió dollárba kerültek, hat­vanöt millió dollárt fizettek a különböző “tonics” néven árult erősítő szerekért; a fejfájás enyhítése patent medicinák ré­vén 96 millió dollárt vitt el és a gyomorsavak ellensúlyozásá­ra 38 millió értékű patent medi­cinára volt szükség. Az 541,601,- 000 teljes összeg többi részét fájdalomcsillapító linimentekre, flastromokra, kenőcsökre és ha­sonló egyéb szerekre költötték. TÚLZÓ HIRDETÉSEK A “Drug Topics” állítása sze­rint az amerikai nép a múlt év­ben mindenféle orvosságra 2,­500.413.000 dollárt költött el. Az “American Public Health Association” elnöke, Dr. Edna M. Koch azt álhtja, hogy az amerikai közönséget a nagymér­vű hirdetések veszik rá a patent medicinák használatára. Ez az egyesület nemrégen vizsgálatot folytatott Pennsylvania állam­ban, ahol kitűnt, hogy az ame­rikai közönség 60 százaléka, mi­helyt egészségében valami rend­ellenességet vesz észre, patent medicinát vásárol mielőtt orvos­hoz menne. A vizsgálatot három főiskola végezte 1215 családnál kérdezősködtek s jutottak arra az eredményre, hogy az ameri­kaiak még mindig ily nagy számmal fordulnak a patent or­vosságok felé, mielőtt orvossal vizsgáltatnák meg magukat. Ennek természetesen az oka elsősorban is az, hogy a patent medicina látszólag olcsóbb, mint az orvos. Látszólag olcsóbb, mert ha nem használ, akkor vég­re mégis csak orvoshoz mennek és a patent medicinákkal eltöl­tött idő alatt a betegség jóval tovább fejlődött. Sok ily eset­ben tehát a gyógyítás már sok­kal költségesebb lesz, mint lett volna a betegségi tünetek je­lentkezésének idején. Itt termé- jszetesen még számításba kell ' vennünk a betegség okozta fáj­dalmakat, kellemetlenségeket és egyéb veszteségeket is. így nyilvánvaló, hogy a pa­tent medicinák végeredmény­ben sokkal költségesebbek, mint­ha azonnal orvoshoz fordul­nánk. Az átlagos ember azon­ban mindig igy gondolkozik: “Megpróbálom ezt a nagyon is­mert és ajánlott X, Y, vagy Z nevű medicinát és ha nem hasz­nál, akkor majd elmegyek az orvoshoz.” A legtöbb ember ar­ra nem gondol, hogy az X, Y, vagy Z orvosságok használatá­val nem csak bizonyos összeget vészit, hanem a betegségnek azt a kezdő időszakát is, amelyben a gyógyítás a legkönnyebb. CSODÁKAT ÍGÉRNEK De azonkívül a legtöbb ember nem gondol arra sem, hogy a patent medicinák azért annyira ismertek, mert az újságok és a folyóiratok tele .vannak a hir­detéseikkel. De azonkívül a rá­dió is állandóan kiabálja felénk. És ha megkérdezzük, hogy ki az aki annyira ajánlja ezen koty- valékokat, akkor megint csak azt tudjuk meg, hogy maguk a hirdetések, amelyekben az állí­tólagos használók csodás sike­reket jelentenek. A pennsylvaniai vizsgálat ada­tai szerint a legtöbben a hirde­tésekben adott ígéretek után mennek. Arra a kérdésre, hogy használt-e nekik a patent medi­cina, 40 százalék határozott nem-mel válaszolt, 2 százalék nem tudott választ adni, 58 szá­zalék pedig ÚGY GONDOLTA, hogy volt valamilyen jó hatása az orvosságnak. Azonban ebből is csupán 10 közül egy^ vagyis az összes vásárlók közül keve­sebb mint 1 százalék merte állí­tani határozottan, hogy a pa­tent orvosság használt és meg­gyógyította. A pennsylvaniai vizsgálat fontosabb adatai a következők: A patent medicinák nagymér­vű használatát első sorban is a

Next

/
Thumbnails
Contents