Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-12-13 / 1506. szám
1947. december 13. ii b lUVl t i\ K A s 7 oldal JEGYEZD MEG--------------------------Ajánlja: St. Visi,-------------------------Kongresszman Eaton azt mondja, hogy az oroszok me^- akarják hódítani az egész világot. Ugyan akkor azt állítja, hogy az oroszoknak olyan sok és erős csapataik vannak Európában, hogy 24 órán belül egész Európát elfoglalhatnák. Kérdezték tőié, hogy mi tarthatná vissza az oroszokat? Azt felelte, hogy semmi, tehát agyonütötte előbbi állítását. Mert ha az oroszok megakarják hódítani egész Európát és képesek volnának ezt huszonnégy órán belül megtenni, semmi nem tudná őket visszatartani, akkor csak az tartja őket vissza, hogy nem akarják erőszakkal meghódítani Európát. Francia és Olaszország részészére kolduló vonatról New York államban leloptak egy néhány láda kannás tejet. Ugylát- szik, nekik éppen olyan nagy szükségük volt rá, mint az Európai népeknek. A Federal Reserve Bank jelentése szerint a múlt héten 114 millió dollárral kevesebb pénz volt fogalomban, mint bármelyik ezt megelőző hetekben az utóbbi évben. Ez azt jelenti, hogy a népnek annyival kevesebb pénze van költeni. Egy nagy department store igazgatója jelenti, hogy a pénz- mennyiségben 5 százalékkal több,' de anyag mennyiségben 17 százalékkal kevesebb forgalom volt a múlt hónapban, mint ezt megelőző év ugyan ezen hónapjában. A clevelandi hires Associated Industries, floridai osztálya megakarta szervezni szenátor Pepper visszahívásának a referendumát, azon az alapon, hogy hazaáruló. Persze, hogy nekik tudni kell legjobban, hiszen ők bírják a hazát és csak nekik szabad azt adni-venni. Hogy milyen lángeszüek ezek a politikusok, legújabban a texasi szenátor O’Daniel azt állította, hogy a Legfelsőbb Bíróságot a kommunisták kontrolálják. rosok megszabtak. így segítik az árakat leverni a kormányközegek. Mivel az Amerikai Magyar Szövetség barátai sem mondhatják, hogy Nagy Ferenc, E ' hardt és Pfeifferék amerikai magyarok, igy leghelyesebb azokat “Áruló Magyarok Szövetségének” nevezni. Franciaországban még zsar- nokabb munkásellenes törvényeket hoztak a napokban, mint az itteni Hartley-Taft törvények. Ezt nevezik “nyugati demokráciának”. Legtöbb európai államban a csendőrség, rendőrség a belügyminiszter kezeiben van, de legtöbb eseteben TERROR miniszternek lehet azokat nevezni. Legalább is azon államokban, ahol még a két osztály egymás ellen harcol, minden eszközzel. Nagyon sok fontos kérdést lehetne az amerikai urakhoz és. még az Egyesült Nemzetekhez is intézni. Legújabban ezt: Miért képezik, szerelik fel és vezetik az angol-amerikai urak az arabokat, akik nyilt háborút terveztek és indítottak a zsidók és az Egyesült Nemzetek ellen? A chicagói egyetem elnöke, Robert M. Hutchins, azt a kijelentést tette, hogy az atombomba gyártása nem titok és bolondság azt hinni, hogy az oroszok nem gyártják azt még. Az amerikai lapok úgy tüntetik fel, hogy Franciaországban egy maroknyi orosz, számszerűit 19 szervezte és vitte ki sztrájkba a két millió francia munkást. Most ezeket az oroszokat deportálták, igy majd csak jó lesz minden. Emlékszünk, hogy itten is minden sztrájkot az oroszokra fogtak, mintha a magas áraknak semmi köze sepi volna hozzá. Hogy az amerikai közönség nehogy azt lássa, hogy az oroszok is emberek, igy egyik detroiti napilapban a következő headline volt: “Molotov hangosan ugat”. Ez a londoni konferenciára vonatkozott. Most azon vitatkoznak a nagyfej üek, hogy Németországot ketté szakitsák-e vagy nem. Azt sem látják, hogy még Franciaország is ketté van szakítva és minden ország, ahol a munkáltató osztály olyan erős, hogy a' munkásság ellen elnyomó törvényeket tud hozni, azáltal állandóan harcban tartja őket, amíg meg nem vívják a döntő, egyesitő harcot, a többségből álló munkásosztály, nem ragadja meg a hatalmat, a termelési és szétosztási eszközöket és ki nem zárja a parazita, különálló munkáltató osztályt. Baltimore városban Isiah M. Kidwelt-et megbüntették 150 dollárra, mert két centtel olcsóbban merte eladni a pálinkát, mint amit a Walker szeszgyáHogy mennyire megsegíti az amerikai dollár az olaszokat, most hivatalosan jelentik, hogy a kormány 350-ről 590 lírára emeli egy dollár árát. Ez minden nyelven nagyobb infláció, nagyobb árak és még nagyobb szükséglet munkabérek emelésére, melyet viszont csak nagyobb sztrájkok utján érhetnek el. Az elnök szabadon bocsájtot- ta Jim Curley bostoni polgár- mestert, akit csalásért elitéltek. Ugyan ezt tették Reading detroiti polgármesterrel is, de egy ideig titokban tartották. Nagy tolvajoknak kis büntetés, kis tolvajoknak nagy büntetés. Ez az amerikai szokás és demokrácia. • A legújabb amerikai export A modern nemzetgazdászok valamely ország gazdasági viszonyainak megállapításánál mindig azt vizsgálják, hogy azon országnak mennyi a kivitele és mennyi a behozatala. Szerintük az export és az import egymáshoz való viszonya szabja meg az ország gazdasági jólétét. Ez alkalommal nem akarunk vitába szállni ezen már régen idejét-*___________________________ múlta gazdasági elmélettel, hanem csak rá akarunk mutatni arra a példára, amelynél ez az elmélet látható módon kátyúba jutott. Ezen sorok Írása idején Amerika nyugati partvidékéről nagy tehervonatok indulnak útra keletre, az Atlanti óceán kikötői felé. Amint keresztülhaladnak az amerikai kontinensen, mindenféle újabb és újabb megrakott kocsikat csatolnak hozzájuk. Ezen tehervonatok, — melyeket “Friendship trains” név alatt említenek, élelmiszereket, ruházatot és orvosságot szednek össze és szállítanak egyes európai országok kiéhezett népei számára. Az exportnak ez a neme kétségkívül kívánatos lenne, ha az adományokat az összes éhező népek számára szállítanák és a kivánalmaknak megfelelőleg arányosan osztanák szét. Kívánatos volna még akkor is, ha az ilyen export miatt kevesebb élelmiszer és ruházat jut magának az amerikai népnek. És kívánatos volna dacára annak, hogy ellenértékben másfé'e használati cikkek helyett csak a szükséget látó népek barátságát kapjuk. Éppen azért nem értünk egyet azon hisztérikusan kiabáló izo- 'ácionistákkal, akik azért tiltakoznak az ilyen segítő exportok ellen, mert akkor itt kevesebb int a piacra és igy mi is nélkü- íözést. látunk. Azt tartjuk, hogy a háború sújtotta s most éhínség előtt álló népek barátságáért érdemes elszenvednünk azt a kisebbmérvü nélkülözést, amit valóban ezen exportok rovására lehetne Írni. Mert a nagyszabású áruhiánynak és az azzal kancsolatos nagy drágaságnak nem az Ínségbe került népek élelem és ruházattal való támogatása az oka, hanem a termelés urainak a profitéhsége, amit soha ki nem lehet elégíteni. Ennek fei- tegetése azonban most kiesik tárgvkörünkből. Itt csupán azt akarjuk megjegvezni, hogv noha nagvon is helyénvalónak látjuk azt, hogy az éhező népek éhségét csillapítsuk, fázó testedé teljes mértékben elitéliiik az ikre valamennyi ruhát adjunk, ilv segítés azon módját, hogy csak azokat a népeket támogatjuk, amelyek olyan kormáevo- kat tartanak uralmon, amilve- neket az amerikai profitéhes iparbárók és bankárok kívánnak. A seo-üség ilv szétosztása nem barátokat, hanem ellenségeket szerez az amerikai nén- nek. vagvis éppen ellenkező célt érnek el vele. mint amit az alap- gondolat kijelöl. Az ilven élelmiszer. az ilven ruházat és más használati eszköz éppen olvan fegyverré lesz, mint az. amit ed- di<? Amerika Görögországnak. Törökországnak. Kmának . és má<? orözámVknak küldött. Mert az Ecrvesiüt Államok ie|pn1ocr rmm pa^k éleip^’s^pr^Vpe, ruházatot, és orvosszereket exportál külföldre, hanem nagy- mennyiségű fegyvereket is.. És ezeket is teljesen ingyen, csak a barátság felépítése céljából ajándékozza. A jó amerikai hazafi igy gondolkozik: “Szeretett európai és ázsiai testvéreink, látjuk, hogy éheztek, hogy fáztok és szenvedtek a sok járványos betegségektől. Küldünk tehát némi élelmiszert éhségtek csillapítására, ruházatot testetek letakarására és gyógyszereket a betegségek ellen. Ha aztán már valamennyire jól érzi- tek magatokat, akkor ime itt van egy csomó igazán kitűnő amerikai fegyver, gyilkoljátok halomra egymást!” Az amerikai hivatalos köröknek ez a felfogása teljesen érthetetlen mindaddig, amig rá nem jövünk, hogy innen még egy másfajta “árut” is exportálnak manapság. Most már nyü- vánvaló, hogy a Truman adminisztráció az amerikai szabadságjogokat is külföldre exportálja. Népszabadságot követel Görögországban, Jugoszláviában, Magyarországon, Romániában, Kínában és sok más országokban, amig ugyanazon idő alatt lábbal tiporja Amerikában a Bill of Right jogokat. Ugylát- szik, hogy a szabadságjogok véges mennyiségüek és amilyen mértékben exportálják, annyival kevesebb marad itt, az Egyesült Államokban. A legnagyobb mértékben elítéljük a szabadságjogok exportálását, mert úgy látjuk, abból magunknak sincs elég. Abból egy cseppet sem szabad veszíteni, sőt inkább növelni kell. És lehetne is növelni a szervezkedési jogok kiterjesztésével, a minimális munkabérek felemelésével és hasonló népjóléti intézkedések foganatosításával még addig is, amig a termelési rendszer gyökeres megváltoztatásához jutunk. De azonkívül a szabadságjogok nem alkalmasak az exportra. Ez nem ruha, vagy élelem, amit kis átalakítással vagy fűszerezéssel alkalmassá lehet tenni más népek fogyasztására is. Számos olyan intézkedés, ami Amerikában megfelelő, talán nagy teher gyanánt számit más országokban. A szabadság oly “termék”, amit minden népnek magának kell kitermelni a maga módja szerint. És a történelem is azt bizonyítja, hogy csak az olyan szabadság járul hozzá a nép jólétéhez és boldogságához, amit az a nép önmaga kovácsol, gyakran nagy véráldozatok árán is. Sőt mi több, a legtöbb szabadságszerető nép halálos nagy harcokkal is védi azt a jogát, hogy a szabadságát önmaga szabja meg és irányítsa. Ezért mondjuk azt, hogy tartsuk csak mi itt a szabadságjogainkat és hagyjuk, hogy görögök, a törökök, a kínaiak, a magyarok, jugoszlávok meg a többi népek maguk szabják meg hogy milyen szabadságjogokat » ért érdemes elszenvednünk azt | magunknak sincs elég. Ab a kisebbmervü nélkülözést, amit hói egy cseppet sem szabad ve-