Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-11-15 / 1502. szám
» olda E K M U ,\ K Á S 1947. november 15. MÉG EGYSZER A CARAGOL CSŐMAGSZÁLLÍTÁSI AFFÉR Közel másfél esztendeje, hogy a Bérmunkás hasábjain is szó- vátettem, hogy a new yorki Ca- ragol csomagszállitási cég nem teljesiti azokat az ígéreteket, amelyeket a lapokban közzétett hirdetésekben igér a rábízott csomagok Magyarországba szállításával kapcsolatban. Sajnos nem csak az általam feladott csomagok nem érkeztek meg rendeltetési helyükre, ami által otthon is úgy tűnhettem fel, mint aki csak ígéretekkel akarom jólakatni és meleg ruhába öltöztetni őket, de sok százan, akik az otthoniakat ezen szállító cégen keresztül akarták segíteni, jártak úgy, hogy csomagjaik részben ma is New Yorkban fekszenek, részben pedig európai városok raktáraiban. Mivel a Caragol cég vagy nem válaszolt akkori panaszaimra, vagy szemmel láthatólag hazug magyarázatokat adott, az ügyet a hirdetéseket közölt, napilapokban akartam a nyilvánosság tudomására hozni, de szándékom visszautasításra talált. Hogy panaszaim tényeken alapultak igazolja, hogy a cég rövidesen, hogy elkerülje az amerikai hatóságok beavatkozását, csődött jelentett maga ellen, egy centet sem hagyva a rája bízott csomagok kézbesítésére. A magyar külképviselet amerikai megbízottjait kerestem fel leveleimmel, majd a magyar kormány figyelmét hívtam fel a csomagokat várók nevében, mire intézkedés történt az ügyben. A Caragol cég a felszedett szállítási összegekből nem utalt át budapesti megbízottjának, a csomagok kézbesítésére, ezért, valamint a New Yorkban és más európai városokban levő csomagok szállítására 36 forint és 50 fillért kérnek újabban, e hó 30ig beküldeni. Akik ezt nem küldik, azoknak a csomagjai visz- sza lesznek hozva és itt a kiváltásnál kell az összegeket megfizetni. Nem tartozik a nagy nyüvá- nosság elé, hogy annak idején a Caragol cég panaszaim megszüntetésére a szállítási összeg visszafizetését tervezte, de határozott véleményem, ha a hirdetéseket közölt lapok a pana- j szoknak helyet adnak, sok szűkölködő család, éhes gyermek az óhazában hozzájut a csomagokhoz, mert az idejébefl elrendelő vizsgálattal a csomagok a rendeltetési helyükre érkeznek. Talán külképviseletünknek Washingtonban is gondja lesz rá, hogy az amerikai magyarsággal, nem különben az óhazai magyarsággal üzletet vagy ösz- szeköttetést keresőket kivizsgálja és ha azokat nem tartja megfelelőknek, arra 'a magyarokat figyelmezteti. Siket Gyula A tűzveszély mint amerikai tragédia Elővigyázatlanság, gondtalanság a legtöbb tüzeset okozója, amely aztán életeket, otthonokat és ekzisztenciákat pusztít el — az utóbbiakat akkor, amikor egész községeket, vagy városokat foglalkoztató iparvállatok égnek le. Az a tény, hogy a tűzkárok óriási mértékben és rohamosan megszaporodtak, egész Amerika apraját és nagyját érdeklő országos problémává vált. A tüzesetek okozta élet- és vagyon pusztítás 1939-ben kezdett emelkedni. Nem sokkal ezután kitört a háború. Ekkor azzal magyarázták a tűzkárok növekedését, hogy az ipari és kereskedelmi tevékenység élénkebbé vált, hogy a tűzoltó szervezetek legénységi létszáma csökkent, hogy a tűzoltó felszerelések elavultak és hogy mindenkinek a figyelme a háború győzelmes és gyors befejezésére összpontosult, nem pedig a tűzveszély elleni védelemre. A háború befejezése óta azonban a tüzesetek száma továbbra is csak emelkedik Amerikában, az ezzel járó anyagi é? vagyon pusztulással együtt, ugyanakkor, amikor ezrekre égető szükség volna, a háborúból a békére való átmenet érdekében. A tűz okozta emberi áldozatok száma is megdöbbentően nagy. 1946 év második felében három szállodában kitört tűz következtében például 200 ember vesztette életét. A katasztrófák leírására még minden újságolvasó emlékezik. A tüzesetekben való legnagyobb emelkedés 1946-ban következett be. Frank A. Christensen, a Tüzbiztositók Országos Egyesülete elnökének jelentése szerint. Tavaly áprilisban például 37 százalékkal több volt a tűzkár, mint 1945 áprilisában. Az egész 1946 évi tűzkár $561,487,000-re rúgott, ami eddig soha el nem ért magas összeg. De a tűz nemcsak férfiak, nők és gyermekek életét oltja ki, nemcsak iparvállalatokat és lakásokat semmisít meg; az elmúlt év 200 hatalmas erdőtüze millió holdakon termelt faanyagot is tönkretett. Pedig nekünk, amerikaiaknak igen nagy szükségünk volna faanyagra jelenleg. (Mellesleg megjegyezve, nemcsak a tűz pusztítja faállományunkat. Az amerikai országos erdőhivatal éppen most fi-, gyelmeztet arra, hogy minden évben kétszerannyi faanyagot termelünk ki, mint amennyit ültetünk. Hogy a megmaradt erdőkincset könnyebben megóvhassuk, a hivatal 136 millió hold olyan erdőnek a tűzvédelmét sürgeti, ahol szervezett tűzvédelem eddig még nem volt.) Mr. Christensen azt mondja, hogy a tűzbiztosítás kártalanítja ugyan a tulajdonost a veszteségért, de az elpusztított vagy megsérült vagyontárgyak utánpótlását, sőt/ gyors kijavítását sem eredményezi; fust és hamuból nem állíthatja vissza a természeti erőforrásokat, nem támaszthatja fel a halottakat, akiknek száma tízezerre rúg évente. Elővigyázatlan dohányzás és a gyufa gondatlan használata a tüzesetek 30 százalékát idézi elő, ideértve az erdőtüzeket is. Hibás villamos huzalok és készülékek, vagy a villamos erő gondatlan alkalmazása, a tüzesetek 11 százalékát okozza. Fütő és főző-kályhák használata körüli gondatlanság majdnem 24 százalékban felelős ezért az elemi kárért. Petróleumlámpák, gyertyák, a gazolinnak — gyakran tisztításra vagy más célra való használata — a tüzesetek 11 százalékáért ^ felelős. A hátralevő 24 százalékot külömboző más okok idézik elő, mint villámcsapás, gépekből kipattant szikra, tűzijátékok, stb. Ebből a jegyzékből egyszersmind azt is láthatjuk, hogy a tüz-rendŐri szabályzatok és előírások, a üzrendészeti hatóságok legnagyobb erőfeszítései sem szüntethetik meg a tűzkárokat, amíg gondatlan emberek akadnak. Mr. Christensen szerint ne a gyufát, a cigarettát, a kályhát, vagy a petróleumlámpát okoljuk. A gondatlan ember, aki elővigyázatlanul használja ezeket az eszközöket, felelős mindenért. Common Council A posta-hatóság megkívánja, hogy ott, ahol a város zónákra van osztva, a lakosság a ZÓNA SZÁMÁT TÜNTESSE FEL A LEVELEIN hogy az ilyen helyekre MENŐ levelekre is nemcsak a hozzánk küldött leveleiken, de MINDEN LEVELÜKÖN jelezzék a város mellett a zóna számot. Ezzel gyorsítják a posta forgalmát. az erő alakítja ki az élőlények államformáját. Ezt vizsgálja az a tapasztalatom, hogy a kezdeti gyenge alapokon álló közösségből egy erős központi hatalomra alapuó államforma fejlődik ki. Ennek megfelelője a totális államforma, szemben a lazakötelékü demokratikus államformával. Az állatok államformáját a legjobban úgy tudjuk osztályozni, ha kialakulásuk történetét vizsgáljuk. Az első osztályba tartoznak és ezek a legszámosabbak, akik a szaporodás folyamán fejlődtek ki. Egy királyi párból vagy egy anyából épült fel lassan az egész állam. Ez a családi közösség államformája, mely az egyén elnyomásával a totális állam felé törekszik. A másik csoportba tartoznak azok az állatfajok, melyek nem rokonság alapján alkotnak közösséget. Ez a társasközösség formája (pl. Bizoncsorda stb). Ha a társas közösség formáit vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy a közösségi kötelék sokkal lazább a családi közösségeknél. Sokkal nagyobb az esrvén szabadsága és sokkal fej- lődésképesebb maga a közösség is. Könnyebben alakul át és egyesül más közösséggel, viszont könnyebben is bomlik fel. Ennek következménye az, hogy a társas közösségek között a szervezett háborúskodás nem igen fordul elő. Mindezekből láthatjuk,’hogy a társas közösségi formája életképesebb, mint a totális családi közösség, éppen az egyén nagyobb szabadsága és cselekvőképessége folytán és mindezek mellett sokkal emberségesebb is. Fentiek alapján e két államforma egyesülését lehetetlennek kellene tartanunk, pedig az állatok életében gyakran előfordul. Ezek a vegyes közösségek egyrészt a két közösség egyesüléséből, másrészt pedig egy uj közösség keletkezésével alakulnak ki. Az ilyen kezdődő közösségek kialakulásánál a külső forma a* családi közösségre emlékeztet. A belső életben pedig megtartják az egyes egyedek egyéniségüket. Nagyjából ilyen vegyes közösségünket, különösen a családi életet. A családi közösség egyike a legfennmaradandób- baknak. Ezt különösen láthatjuk abból, hogy az emberiség hosszú évezredeken át megtartotta zárt egységként a családi köteléket, melybe úgyszólván kizárólag születés folytán lehet bekerülni. A családnak adoptálás utján való szaporítása nagyon ritka és csak komoly nyomós okok alapján történik. Az ember és a rovar közösségi éle- I tének ezek a hasonlóságai azonban még nem adnak okot arra, hogy egy közöttük fennálló direkt analógiára következtessünk. A társas közösség legmagasabb fokán az ember áll és ezt egy állat vagy rovarfajta sem érte el. Az emberi társas közösség a folytonos fejlődés utján halad és voltaképpen a vegyes közösség képét mutatja. A primitiv népeknél, sőt az újkor egyes abszolút monarchiáinál a társas közösségnek is patriarchális alapja volt. A mai társas közösségeknél pedig szintén meg van a családi közösség sok vonása. Megtaláljuk rögtön magánál a családnál, mely államot alkot az államon belül. De magában az államformában is meg- mutakozik ez. Az egyén szabadsága mellett megtaláljuk a nagyobb rendet és a céltudatos berendezkedést. Igen erős a közösségi érzés, a nacionalizmus, mely képessé teszi őket a mai borzalmas tömegháboruk értelmében folytatott hadviselésre. Az ember mai életformájában még egyik közösségi forma sem jutott túlsúlyba. Nehéz ezt a túlsúlyt elérni és ez minden nemzetnél más és más lesz. Valószínű, hogy egyik közösségi forma sem jut túlsúlyba, mert az egyén irtózik a totális államformától, a feltétlen tiszta társas közösség viszont nem tartható fenn. így tehát a két ellentétes forma között fenn kell tartani a szociális egyensúlyt. A szociális egyensúly inr gadozása nagy veszélyt jelent az emberiségre, egyúttal azonban fejlődésre ösztönzi. A szociális egyensúly megtartása bármilyen fontos is, jelenleg nem legéletbevágóbb feladatunk. Az elmúlt háború kiküszöbölte a totális állam ideológiáját. A kérdés most tehát az, hogy van-e az emberben oly nagy kohéziós erő, hogy társas közösségét a fejlődés legmagasabb fokára állítsa és életrehiv- ja a vüágszeretetet. Ez, amióta a világ fennáll, a legnagyobb lépés a fejlődés utján, amit az emberiségnek meg kell kísérelnie. (Atlantic Monthly) (A Bécsi Napló fordítása)
