Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-11-08 / 1501. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. november 8. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 One Year _____________$2.00 Félévre ...i......................... 1-00 Six Months _______ 1.00 Egyes szám ára ......... 6c Single Copy __________ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre .............. $2.50 “Bérmunkás” P„ O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. _______________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Filmszínházak propagandája Az amerikai liberális lapokban meg a munkás újságokban állandóan találkoztunk azzal a panasszal, hogy a modem találmányok egyik legkiválóbbját, a mozgóképeket, amely nagyon alkalmas lenne a tanításra, nem a nép nevelésére, hanem éppen ellenkezőleg, az elbóditására és félrevezetésére használják fel. Akik dég nyílt szemmel és elfogulatlanul bírálják meg az amerikai közönség elé tárt mozgóképeket, nagyon jól tudják, hogy ez a panasz teljesen indokolt. És dacára ennek, mégis most egyszerre csak azt halljuk, hogy az amerikai mozgókép ipar tele van kommunistákkal és a mozgóképdarabok vörös propagandát terjesztenek. Aliiig a munkássajtó részéről jövő nagyon is igaz váddal senki sem törődött, addig a teljesen légbőlkapott, igazán nevetséges kommunista vádat, vagy rágalmat olyan mértékben terjesztették, hogy annak vizsgálatára kiment Hollywoodra a kongresszus alsóházának “Amerikaiatlan cselekedeteket vizsgáló bizottsága” is. Ezt a hírhedt reakciós bizottságot már röviden csak “Un-American Committee” név alatt említik, jelezve, hogy nem az az amerikaiatlan, amit ez a bizottság vizsgálat alá vesz, hanem maga a bizottság amerikaiatlan, mert olyan módszereket használ, amelyek homlokegyenest ellenkeznek az amerikai szabadságjogokkal és tradíciókkal. Az “Un-American Committee” állítása szerint a hollywoodi képéig propagandát, — méghozzá kommunista propagandát terjesztenek. Ezzel szemben a tény az, hogy ezek a képek ellenkezőleg, a túl soviniszta, sokszor pedig a legreakciósabb, demokrata ellenes propagandának terjesztői. Ezt nagyon jól tudja minden olyan mozgóképszínház látogató, aki elég értelmes a propaganda felismerésére és analizálására. A mozgóképeknek éppen úgy, mint a színháznak, hármas célja lehet: (a) szórakoztatás, (b) nevelés, (c) propaganda. Ezt a három különböző célt természetesen ügyesen összekeverik úgy, hogy minden képben megtaláljuk mind a hármat. A kérdés tehát csak az, hogy melyikből mennyit és milyen minőséget kapunk? Ha az analizálással még egy lépéssel tovább megyünk, akkor azt látjuk, hogy nem is lehet ezt a három célt egymástól teljesen elválasztani, vagyis mind a három dolgot megtaláljuk minden képben. A kérdés azonban mindig az, hogy MILYEN SZÓRAKOZÁST? MILYEN NEVELÉST ÉS MILYEN PROPAGANDÁT KAPUNK? A szórakoztatás élvezete, az egyéni ízléstől és intelligenciától függ. Lélektani búvárok állítása szerint az amerikai mozikat járó közönség intelligenciája átlagosan a 12 éves gyerek értelmiségével azonos. Ezt Hollywood urai nagyon jól tudják es azért a szórakoztatási elem is ennek megfelelőleg nagyon alacsony. Ez magyarázza meg azt, hogy az úgynevezett cowboy képeknek meg a bamba melodrámáknak állandó közönsége van évtizedek óta. És éppen az a tény, hogy az ilyen gyekeres, együgyü képeknek a közönsége soha sem apad, mutatja, hogy a mozgóképek nem végeztek valami értékes nevelő munkát. Mert ha a közönség értelme és azzal az ízlése is fejlődött volna, akkor az ilyen képeknek már nem lenne közönsége. Másrészről viszont azt is mondhatjuk, hogy ha nem nevelték a közönséget, akkor olyan szórakozást nyújtották, amelyek a régi állapotok szeretetét vitte át a nezoko- zönségbe. Vagyis propagandát folytattak a meglévő, avagy a közelmúlt társadalmi viszonyok dicséretére. Minden irodalmi munka, — színdarab, vagy mozgókép — tartalmaz propagandát. Ez a propaganda azonban LEGTÖBBSZÖR CSAK A MEGLEVŐ ÁLLAPOTOK TOVÁBBI FENTARTaSA MELLETT SZÓL. Ilyenkor a jelenlegi társadalmi rendszer haszonélvezői és fizetett őrei nem szólnak semmit, sőt dicsérik, azon- ban mihelyt olyan propagandát találnak, amely a mai termelési rendszert, vagy a vagyon egyenlőtlen elosztását említi meg, azonnal mint a héjjá csapnak le rá és ordítják: Kommunista! Kommunista! Fogjátok meg! Feszítsétek meg! Nagyon tisztán mutatta ezt a dolgot az “amerikaiatlan” bizottság előtt tanulvallomást tevő Mrs. Lela Rogers, aki az egyik filmtársulatnak a szerkesztője, tehát az a személy, aki a filmdráma szövegét összeállítja. Mrs. Rogers hangoztatta, hogy hollywoodi irók mind kommunisták, az általuk irt szövegek tele vannak kommunista propagandával. Példának felhozta, hogy nagy rémületére az egyik filmdrámában egy ifjú ezt mondja az anyjának: “Nem fogok dolgoznia abban az ócskaruha kereskedésben, nem akarom a centeket kicsalni azoktól, akik még nálam is szegényebbek.” Bz a mondat annyira megrémítette szegény Mrs. Rogerst, hogy az egész darabra ráfogta, hogy kommunista propaganda, mert, mint mondotta: “Ez nyílt támadás az amerikai szabadvállalkozás ellen”. Mrs. Rogers vallomásából igy nem az derült ki, hogy mennyi propagandát tartalmaznak a hollywoodi képek, hanem inkább az, hogy milyen alacsony mentalitású egyéneket alkalmaznak ott filmdráma szerkesztőknek és ez magyarázza meg azt is, hogy miért maradt olyan alacsony nívón az amerikai filmszínház. De egyben megmagyarázza, hogy az ily mentalitású egyének által cenzúráit filmek csakis a butitó, bódiíó, reakciós propaganda szolgálatában állhatnak. Az igy “elnevelt”, elhódított tömeg megtölti még a legsilányabb képeket mutató színházakat is. Végre is, Hollywood urai előtt csak az számit, hogy mit hoz a “box- office”, a jegypénztár. A mozgókép ipar a magántulajdonban követi a magántulajdonban működő iparok törvényeit. Jó profitot, profitot, még több profitot akar. És mert ezt legkönnyebben az alacsony színvonalú, butitó propagandát terjesztő képekkel érik el, tehát olyat hoznak. És az “Un-American” bizottság vizsgálatai?! Nos, az semmi más, mint integrális része a mai nagy vörösellenes hisztériának, háborús uszításnak. Az “idegek háborúja”, amely mögött a mai termelési rendszer haszonélvezői állnak, akik éppen úgy, mint a fogdmeget legjobban kiabáló zsivány, szintén ordítanak, hogy a filmek kommunista propagandát terjesztenek, noha annak éppen az ellenkezője az igaz. Amerikaiatlan Bizottság Ha már a kongresszui bizottság vizsgálatainál tartunk, megmagyarázzuk, hogy miért is nevezik a “House Committe of Un- American Activities” bizottságot amerikaiatlannak. Mint ismeretes, ezt a bizottságot évekkel ezelőtt a nagyon reakciós, de már kibukott Dies nevű képviselő indítványára fogadták el és ma is gyakran mint a “Dies Committee” említik, noha jelenleg már a csaknem hasonló reakciós Parnell Thomas, New Jersey államba való rapublikánus párti képviselő vezetése alatt áll. Amerikaiatlan a bizottság működése már alapjában véve azért is, mert a szabadgondolkodást üldözi. Ez a bizottság és mindazok, akik támogatják meg akarják tiltani az amerikai polgároknak, hogy bizonyos társadalmi filozófiát kövessenek, vagy hirdessenek. Ezért rémhíreket igyekeznek terjeszteni az ily eszmékről azon szándékkal, hogy azok eltiltására majd törvényeket hoznak. Ma még nincsennek ilyen törvények. Sőt éppen ellenkezőleg, az amerikai alkotmánynak a “Bill of Right” része biztosítja részünkre a szabadgondolkodást. Az amerikaiatlan csoport a “Bili of Right” megsemmisítésére törekszik, tehát méltán kiérdemelte az “Un-American” elnevezést. De a végcélon kívül “un-american” az a módszer is, amit a bizottság követett Dies vezetése alatt és folytat ma Thomas elnöklésével is. Először is rémhíreket terjesztenek a kommunizmusról. Noha nem adnak határozott tényeket, de valami ködös, misztikus módon beleviszik a közönség tudatába, hogy a vörösek, az oroszokkal szimpatizálók, vagy a háború ellenesek mind bombákkal járó veszedelmes egyének, akiket, ha idegen származásúak, deportálni, ha pedig benszülöttek, akkor koncentrációs táborokba vagy börtönökbe kell zárni. Amikor a kezükben tartott lapok, a rádió, a mozi, a szószék és az iskola segélyével ezt a szégyenletes hiedelmet eléggé elterjesztették, akkor rámutatnak egyesekre, hogy ime, ez is, az is kommunista, akiket tehát ki kell zárni a társadalmi életből. Pontosan ugyanaz a módszer, amit Hitlerék követtek és igy igazán láthatjuk, hogy az mennyire amerikaiatlan. A nyilvános tárgyalásokra elsősorban is a professzionális vörösfalókat idézik meg, vagyis olyan egyéneket, akik abból élnek, hogy a vörösek elleni rémhíreket terjesztik. Ezekhez csak Thomas képviselő meg a bizottság tagjai és ügyvéde intézhet kérdéseket. Másoknak nem szabad semmit sem szólni. A Thomas és társai által feltett kérdések mind azt célozzák, hogy az általuk előre megállapított feleleteket kapják meg. Az ily tárgyalások további részén a “gyanúsított” egyéneket is kihallgatják', ami abból áll, hogy egyoldalú kérdéseket adnak fel nekik, amikre a rövid igen, vagy nemmel keli felelniök. Magyarázatra nem adnak nekik alkalmat, védőügyvédeknek nem szabad keresztkérdéseket tenni. A tárgyalásokról a céljaiknak megfelelő jegyzéket adnak ki.__ Szóval valóban amerikaiatlan tárgyalások ezek. Tekintettel arra, hogy ez a bizottság jószolgálatot tesz urainak, a nagy iparmágnásoknak és bankároknak, nagy publicitást kapnak, ami felbátorítja őket és noha csak “vizsgálatok” céljából küldték ki, valójában magához akar ragadni minden hatalmat és már is intézkedik, tehát bíráskodik, mielőtt még az idevágó törvényeket meghozták volna. Amerika története nem mutat fel még egy ilyen hivatalos testületet, mely oly gáládul tiporná le az amerikai szabadságjogokat és tradíciókat, mint ez a bizottság, amely tehát méltán kiérdemelte az “UN-AMERICAN COMMITTEE” nevet.
