Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-11-01 / 1500. szám
6 oldai BÉRMUNKÁS 1947. november 1. Harc a drágaság ellen? (a.l.) Ott ahol a társadalmi rendszer üzleti alapon nyugszik, az árak szabályozását mindig a “kereslet és a kínálat törvénye szabja meg”. Az üzleti életben nincsen testvéri szeretet, mindig a haszon a legfontosabb. A kapitalista rendszerben úgyszólván nevetséges még arról is beszélni, vagy a profit éhes kapitalistákhoz apellálni, hogy ne emeljék az árakat aránytalanul, alkalmazkodjanak a fogyasztó közönség vásárló képességéhez. A második világháború ideje alatt és az azt követő évben, az Egyesült Államokban élelmiszer korlátozás volt. Azonban csak azok részére, akiknek nem volt elegendő pénzük, hogy a fekete piacon magas árak mellett vásároljanak. Látszólag mindenki zúgolódott és azzal érveltek, hogy a szabályozás megszüntetésével az árak gyorsan fognak esni, mert a kereskedelmi verseny azt rájuk fogja kényszeríteni. Az árszabályozás ugyan megszűnt, de az árak azóta is állandóan emelkednek. Még csak arról van szó, hogy nyugat Európában a kapitalizmust alá kell támasztani amerikai kölcsönökkel, ennek hallatára az árak rohamosan emelkednek. És most hiába próbál a politikai adminisztráció szélmalom harcot folytatni az árak emelkedése ellen, mert az nem fog sikerülni. Nem pedig azért, mert a kapitalizmus nefti az emberszeretetre épült. Ma például Francia és Olaszország megmentése a legfontosabb. Pénzbeli segítséget kell azonnal folyósítani, hogy az Egyesült Államoktól tudjanak vásárolni. Részletesen a dolgok fenekére nézve megállapíthatjuk, hogy sem a francia, sem pedig az olasz kiváltságos osztály nem szenved hiányt semmiben. Az itteni automobil ipar kimutatása szerint nagy hiány van uj automobüokban. Ezzel kapcsolatban amerikai automobilokat amelyeknek az itteni piaci ára csak két ezer dollár, azt Francia és Olaszországban 4-5 ezer dollárért adják el és bizony a kimutatás szerint akad is elég vevő. Szóval pénz van elég, csak nem az éhező munkásoknak. Mostan azután azért kell a gyors segítség a fent- nevezett országok részére, hogy azt a rendszert megvédjék továbbra is a “demokrácia” részére. Akárhogy is ámitgatja az itteni uralkodó osztály önmagát, mert megint csak “a kereslet és kínálat” törvénye fogja az áraikat szabályozni mindaddig, amig a profitra alapozott társadalmi rendszer létezni fog. A kapitalista társadalmi rendszer megint termelési anarchiába jutott, amit nem akarnak elismerni. Most azonban az itteni kapitalizmus és minden tekintetben hü politikusai, mentési akciót indítottak,1 ebben mindannyian meg egyeznek, mert rendszerük további léte forog kockán. Nyíltan őszintén meg is mondják, ha rögtön nem segítenek, akkor a fönt nevezett országokban a kommunisták kerülnek uralomra. Akármilyen az elgondolásuk és bármennyire is akarnak amazokon segíteni, minden esetre saját termelő munkásaikra fogják az újabb terheket rákényszeríteni. Akármilyen viszonyok is következzenek be, a kapitalista osztálynak mindig csak egy célja van, a profitot állandóan emelni. Nem akarok jóslásokba menni, de azt mégis meg kell állapítanom, hogy az európai országok segítése az itteni dolgozók rovására fog íródni. És hogy azután, hogyan fogja az itteni munkásság mindezeket elszivlelni, az még a jövőtől függ. Annyi azonban bizonyos, hogy semilyen külföldi agitáció, amint mindig szokták mondani, nem fog olyan hatással bírni az itteni munkásokra, mint az itteni tőkés osztály mérhetetlen kapzsisága. Nagyon furcsa sokaknak, de úgy van, hogy maga az uralkodó osztály a legjobb agitátora a radikálizmusnak. Hogy ma esz- , télén vizsgálatot folytatnak a kommunisták ellen, bizonyítja, hogy valami baj van a “demokrácia” körül, mert ha az a nagyon hangoztatott demokrácia nem mindenki számára hoz gondtalan megélhetést, hát bizony nem lehet azon csodálkozni, hogy sok az elégedetlenkedő. Az elégedetlenséget a viszonyok szítják a legjobban. Nem igaz ám az az állítás, hogy külső agitáció követőkre talál ott, ahol a népek jólétben és boldogságban élnek. A bizonytalan gazdasági rendszer az, amely szülője a radikálizmusnak. Azok, akik itten harcot indítottak a drágaság ellen, minden tekintetben a magántulajdon rendszerén épült kapitalista termeltetés hívei. Nem tudják és nem is akarják megérteni, hogy a kapitalizmus csak addig fogja helyeselni szándékukat, amig az nem ütközik bele az üzleti haszonba. Mi például nem hiszünk abban, hogy a kapitalizmus valamikor is a humanizmus vizére fog evezni, mert ezt csak úgy tehetné meg, ha a kizsákmányolásra alapozott profit rendszeret adja fel. És mivel a kapitalizmus ezt soha sem fogja megtenni, azért maguknak a kizsámányolt munkásoknak kell harcot indítani. A munkások harcát maga a gazdasági elnyomatás hozta létre. És akkor, amikor az uralkodó osztály, akik az élet javai fölött rendelkeznek állandóan a dolgozók életszínvonala ellen törnek az árak emelésével, az elégedetlenséget növelik. Az amerikai kapitalisták is már látják az Írást a falon, azért kezdtek mentési akcióba. A mentési akciójukkal egyidőben pedig az emberek gondolata ellen is harcot indítottak. Vájjon hol van megírva az “igazság törvényébe” az a paragrafus, hogy egyik embernek joga van mások gondolatát korlátozni. Nem hisszük, hogy az itteni adminisztráció ismét befogja vezetni az élelmiszer kolátozását, mert az csak arra lesz jó, hogy a fekete piacra dobják az árukat, mert már arra vonatkozóan nem tudnak szigorú törvényt hozni, mert azt mondják, hogy ilyen törvények a szabadság jogait sértik. Mi nem is várunk semmilyen adományokat sem a kapitalista osztálytól, sem az intézményeitől, mert tudatában vagyunk annak, hogy ha a munkásosztály maradandó eredményeket akar saját osztálya számára, azt jól megszervezett gazdasági szervezetein keresztül érheti el. Az IWW, amely kizárólag abból a célból alakult, hogy a munkásosztály ipari erejét az Egy Nagy Szervezetbe vonják össze, hogy a munkások maguk teremtsék meg a saját életszínvonalukat. A drágaság megszüntetésére is az igazi észszerű cselekedet, megszüntetni a kizsákmányolásra alapozott profit rendszert. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Fort Lauderdale, Fia. Oct 23 Kedves Lefkovits mtárs! Florida egy nagy coral képződmény, tele van sok édesvíz forrással. Bizonyára a norton levő magas helyekről jön a viz és itt sok kisebb-nagyobb tó képződik belőlük. A legnagyobb Lake Okichoby — 20 év előtt a hurrikán kisöpörte és a körülötte levő farm munkások lakását elpusztította és sok száz munkás vesztette az életét is. A tó forrása tartalmának le kell folyni a tengerbe, a folyókon keresztül — az akkori kormány, hogy megakadályozza a kiömlést — magasra körül építette és csak kis kapukon keresztül folyt le a viz, de mindég több lett benne, mint ami letudott folyni, amit a mérnökök el- számitottak. Most az utolsó hurrikán elszakította a gátat (kaput) a lék lefolyt és az egész Dél-Floridát el-, öntötte, az utakat elmosta és még most is vizalatt állunk. Sok ezer kis munkás ház, sok volt katona, kik a pénzüket befektették, elvesztek itt! Davi falu | lakatlanul áll. Ma nem is lehet 1 kimenni, a mentési munkálatok csiga lassúak, mint minden politikai munka, többet tárgyalnak, mint tesznek. Az összes grapefruit és orange fák elfognak pusztulni. Fort Lauderdale ép^ úgy mint Miami viz alatt áll még ma is. Csupán a tengerpart vidéke száraz, ahol a hotelok vannak. Éppen ezért az az osztály akik a hotelokat használják, nem igen törődnek evvel a katasztrófával. Csak a mi osztályunk, a munkásosztály a vesztes, igy mint mindég és addig, amig ő maga nem fog szervezkedni és közös munkával a saját védelmére fel nem épit a földön minden helyet, amit használni akar. Annyi bizonyos, hogy a profitrendszerben nem lesz soha jó munka, a mi osztályunk részére. . Mi itt a fákat vesztettük el, ami megint kinő a jövő nép részére. Köszönöm levelét. Munkástársi üdvözlettel Nagy SZERELEMPOR A rövid elbeszélés, vagy mint itt mondják, a “short story” írása olyan elterjedt és könnyű dolog, hogy ma már a legtöbb újságolvasó képes az ilyesmire, ha valamilyen témája akad. Nézzük csak témának ezt a dolgot: Az egyik new yorki boarding- házban a férfi lakók mind szerelmesek a burdosgazda gyönyörű lányába. Többek között a kicsit szégyenlős természetű patikus legény is, aki azonban remélte, hogy a lányt mégis ő vezeti oltárhoz s nem a mindig viccelő, de máskülönben munkakerülő ájris barátja, akit a burdosgazda is rossz szemmel nézett. Maga a leány nagyon habozott, hogy az udvarlói közül melyiket válassza. Végre is az ájris udvarlónak akad legnagyobb sikere. A leány egyik nap megígéri, hogy megszökik vele, de másnapra meggondolja a dolgot és megint csak nem-et mond. Az ájris végre is a patikushoz fordul, hogy adjon neki valami “szerelemport”, amivel legalább 24 órára magához tudná kötni a leány érzelmeit, csak amig elszöknek és megesküdnek. Mit tehet ilyenkor egy szerelmes patikus? Egyebet nem, minthogy álomport ád vetélytársá- nak szerelempor helyett s egyben értesíti a leány apját, aki puskával várja a szerelmes ájris Rómeót. Itt vannak a “short story” adatai. Nos, kiváncsiak vagyunk, hogyan fejezné be az olvasó ezt a nagyszerű történetet ? Hogy miként fejezte be az írója, O. Henry, akit a tárca-irodalom királyának tartanak és akinek rövid elbeszéléseit a Bérmunkás naptáraiból már jól ismerik az olvasók, azt meg fogják tudni a most készülő naptárunkból. Mert mint az utóbbi években, úgy most is két gyönyörű O. Henry elbeszélést hozunk a Bérmunkás 1948-as naptárában. A Bérmunkás olvasók már tudják, hogy 0. Henry tárcái a világirodalom gyöngyeit képezik. A fordításuk rendkívül nehéz és különös figyelmet kíván. Azért van az, hogy tudomásunk szerint, ennek az Írónak a munkáit másütt nem olvashatjuk magyar nyelven, mint a Bérmunkás naptáraiban. Mi tehát örömmel hozzuk olvasóink tudomására, hogy a Bérmunkás 1948-as naptára, amely már készülőben van, ismét két O. Henry tárcával fogja gyönyörködtetni az olvasót. Egyébiránt, aki megkísérli befejezni ezt az egyszerű elbeszélést, meglátja, hogy mennyire téved. Mert Ó. Henryt nem csak a stílusban, hanem a találékonyságában és fordulataiban sem lehet utánozni. Természetesen az O. Henry elbeszéléseken kívül számos kiváló tudományos cikket, ismeret- terjesztő írást, verset, stb. hozunk, mint tettük az előbbi naptárainkban is. Egyébiránt a következő lapszámokban majd bővebben is ismertetni fogjuk a
