Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-07-12 / 1484. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. julius 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre .....................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Egyes szám ára ............ 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: öné Year ______ $2.00 Six Months __________ 1.00 Single Copy __________ 5c Bundle Orders ____ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Qfyio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nivataios felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Emelkedik az osztalék Az amerikai nagyobb lapokban a szenzációs hírek között eldugva, két jelentéktelen hirre akadtunk. Olyan két kis hirecske volt ez, amilyenekkel az üres helyeket szokás kitölteni és amelyeket az átlagos olvasó alig vesz észre, avagy gyorsan átsiklik felettük. Minket azonban ez a két hirecske gondolkodóbal ejtett s úgy látjuk, hogy megtaláltuk bennük a mai nagy világkrizis magyarázatát. De hadd beszéljenek FLEMINGTON, N. J. — A Standard Oil of New Jersey igazgatóságának elnöke, F. W. Abrams jelenti, hogy a cég ez év első hat hónapjára 5 dollár és 12 cent osztalékot fizet. A múlt évben ez a cég csak 3 dollár és 11 cent osztalékot adott részvényenként. A magasabb osztalékra, mely 64.7 százalékkal múlja felül a múlt évit, az adott okot, hogy a cég ez év első hat hónapjában 140 millió dollár profitot aratott. A múlt 1946-os egész évben csak 177,610,000 dollár profitot könyveltek el. Az igazgatóság jelentése szerint az olajtermelésben világszerte hiány mutatkozik, azonban ez komoly aggodalomra nem ád okot. A cég egyébiránt egy billió dollár újabb befektetésre készül, amely összeg azonban hamarosan megtérül. a hirecskék: PARIS — Saudi Arabia kormánya, az ideérkezett hírek szerint, 100 millió kölcsönt kér Amerikától, hogy utakat és vasutat építsen az olaj mezőkhöz. A saudi-arabiai olaj mezők kiaknázására az amerikai Standard Oil of New Jersey cégnek van koncessziója. Az Arabian-American Oil Company, amely az amerikai Standard Oil of New Jersey társaság tulajdona, Dhahran közelében, a Persiai Öböl partvidékén épített nagy olajfinomítókat. Azonban ugyancsak Dhahran mellett az amerikai kormánynak katonai repülő telepe van, amelyre Saudi Arabiától 1949-ig van engedélye. Ibn Saud király a kölcsön ellenében hajlandó meghosszabbítani a repülő házis engedélyének idejét. Ez a rej ülőtér olyan nagy és oly jól van felszerelve, hogy a legnagyobb bombázó gépek befogadására is képes. Az amerikai kongresszus mindkét házában szóvátették, hogy a világpiacon olajhiány mutatkozik. Az olajhiány már oly nagy, — mondották a honatyák, — hogy az amerikai tengerészeinek nem jut elegendő gazolin és egyéb olajtermék. Ugyancsak az olajhiánynak tulajdonítják azt is, hogy a gazolin ára felment es igy a fogyasztók, tehát maga az amerikai kormány is, kénytelenek magasabb árakat fizetni. És éppen az állítólagos olajhiányra hivatkozva a sajtó nagyon zúgolódott azért, hogy a Szovjet kormány néhány hajórakomány olajat vásárolt Amerikában. Amig az amerikai sajtó és az amerikai politikusok nagy hűhót csaptak abból, hogy bizonyos mennyiségű olajat szállítottak Oroszországba, szó nélkül hagyták, hogy dacára az olajhiánynak az olajtársaságok sokkal nagyobb profitot zsebelnek be most, mint egy évvel ezelőtt, amikor több olajat adtak el. A Standard Oil of New Jersey cég igazgatóságának jelentése nyiltan megmondja, hogy nincs ok az “aggodalomra”. Vagyis a részvényeseknek nem keÚ félni, mert a magas profit megmarad a kevesebb olajtermelés mellett is. , Mint tudjuk, a világ olajtermelése néhány nagy cég kézében van, amelyek minden idevágó törvények dacára is nagy világkar- telt alkotnak. Megszabják a termelés mennyiségét és megszabják az árakat. Sőt a legtöbb esetben megszabják a munkabéreket is és igy szinte előre meg tudják mondani, hogy a következő évben mennyi profitjuk lesz. Az olajtermelésre tehát már bevezették a tervezett gazdaság elvét. Ebbe a nagy olajkartelba betartoznak a világ összes nagy olajtársulatai, kivéve Szovjet Oroszországot, ahol az állam kezében van. Az olajtermelésben éppen úgy megtaláljuk az egymással szembenálló két csoportot, mint a világpolitikában. Vagy talán helyesebb volna, ha úgy mondanánk, hogy miután a világ termelőgazdaságában két egymással szembenálló csoport alakult ki, ennek következménye a politikai megoszlás is. Mert jelenleg a világ gazdaságban, vagyis az élethez szükséges javak termelésében két különböző elven alapidó csoport áll szemben egymással. Egyes iparokban ugyan még nem látni ezt olyan tisztán, mint az olajtermelésben, azonban ha tüzetesen vizsgáljuk, akkor mindenütt nyomára akadunk annak a versengésnek, amely a magántulajdon jogán alapuló, most már kartelok- ban érvényesülő és a köztulajdont hirdető kollektiv termelés között folyik. A kartelok természetesen korlátozzák a termelést, hogy az igy nyert mesterséges hiány következtében emeljék az árakat és magas profitot szrezzenek a részvényeseknek. íme ezt mutatja ellentmondást nem tűrő módon a Standard Oil of New Jersey cég eldugott kis jelentése. De az is tény, hogy amidőn a karteloknak vetélytársai akadnak, akkor az általuk uralt államok katonai erejét veszik igénybe az ország határain kívül eső érdekeltségeik védelmére. Ennek bizonyítását látjuk Ibn Saudi király nyilatkozatában. De tudnunk kell azt is, hogy az amerikai kormány már eddig is valami 300 millió dollár “kölcsönt’’ adott a sivatag királyának a repülő bázisért, amely biztosítja a Standard Oil tulajdonosainak az igen magas profitot. A Standard Oil of New Jersey cég részvényeseinek magas profitját tehát végeredményében az amerikai adófizetőkön hajtják be. Ma még csak pénz-adóval fizetünk az olajprofitért. Ha azonban az olajért való versengés háborúra vezet, akkor vér-adót kell adnunk azért, hogy F. W. Abrams, a Standard Oil of New Jersey igazgatóságának elnöke és a hozzá hasonló állásban lévő egyéb elnökök boldog mosollyal ajkukon jelenthessék a részvényesek félévi közgyűlésén, hogy “dacára az áruhiánynak, aggodalomra nincs semmi ok, meri az osztalék ez évben is emelkedett.” A Bérmunkás Magyarországon A Bérmunkásnak hétről-hétre szaporodó magyarországi olvasóitól igen sok olyan levelei kapunk, mint amilyenekből mutatóul már számosat közöltünk lapunkban. Ezen levelekből látjuk, hogy a rombadöntött Magyarországot újjáépítő munkásság és értelmiség érdeklődéssel és igazán nagy szeretettel fogadja lapunkat. Azonban azt is tudjuk, hogy az otthoni leromlott gazdasági viszonyok nem engedik meg, hogy a lapunk iránt érdeklődők a nagyon is szerény kereseteikből, — amely a dollár valutában még jobban összezsugorodik, — előfizethetnének a Bérmunkásra. Ezt olvasóink is felismerték s igy tőlük kapjuk a rokonaik vagy barátaik címére szóló előfizetési rendelést. Noha magyarországi olvasóink azt írják, hogy lapunk ott kézről-kézre jár és addig olvassák, amig egészen elrongyolódik, mégis úgy véljük, hogy több egyén kezébe juthat az olyan lap, amely egy szakszerveezet, vagy más munkásintézmény címére megy. így véli ezt Krám munkástársunk is, akinek Csepelről küldött levelét jelen lapszámunk “Mi tirnak olvasóink” rovatában közöljük. De Krám munkástárs azt is tudja, hogy egy munkáslapnak, — különösen ha az hirdetéseket sem közöl, — nincs vagyona és hosszabb ideig nem küldhet nagymennyiségű tiszteletpéldányt. Azért azt ajánlja, hogy az itteni munkástársak vegyenek “pártfogásba” egy-egy hazai munkásszervezetet és küldessék lapunkat ezen “patronált” szervezetnek. Ez a gondolat nagyon jó. De örömmel jelenthetjük, hogy egyes amerikai munkástársak már megelőzték a csepeli szép levél Íróját. így például a Newark, N.J. városban lakó Dobisz Pál munkástársunk már jó pár héttel ezelőtt azzal a megjegyzéssel küldött hozzánk két és fél dollárt, hogy azért küldjük a Bérmunkást egy évre Békéscsabára valamilyen munkásszervezetnek. Miután Békéscsabán nem vagyunk ismerősek, átutaltuk a rendelést budapesti képviselőnknek, aki a Békéscsabai Szociáldemokrata Pártot választotta s mindjárt küldött is oda néhány Bérmunkást. Hogy a békéscsabai munkástársak miként fogadták lapunkat, arról ez a rövid levél számol be: Tisztelt Elvtársunk:— Megkaptuk hozzánk küldött levelét és a 4 darab “Bérmunkás” cimü lapot. Hálásan köszönjük, hogy Kővári elvtárs bennünket tisztelt meg a lap küldésével. Külön örömet jelent számunkra, hogy az eddig olvasott, általában jobboldali beállítottságú amerikai magyar lapok mellett végre egy haladó szellemű, harcos munkáslapot is olvashatunk. Szívességét ismételten köszönve, vagyunk őszinte barát- sággal BELEINKA PÁL, titkár Szociáldemokrata Párt, Békéscsaba A békéscsabai levélben kifejezett köszönet tulajdonképpen tehát Dobisz munkástársnnknak szól, mert ő tette lehetővé, hogy lapunkat egy évig Békéscsabára küldhetjük. Joggal reméljük, hogy Dobisz munkástárs példáját számosán fogják követni. Mi azonban most még egy lépéssel tovább megyünk. Müyen érdekes és értékes lenne például, ha az ilyen “patrónus” meg a hazai olvasók között levelezés- fejlődne ki. Ez sokkal hasznosabb és élvezetesebb lenne a rokonokkal való levelezésnél, amikor sok esetben ellentétes világnézeteket valló egyénekkel váltunk leveleket. Jelen esetben azonban az alapjában véve hasonló elvet valló, tehát rokon gondolkodású egyénekkel való összeköttetésről van szó, ami mindenkor megéri a fáradságot. Szóval azt ajánljuk, hogy tegyük szorosabbá, közvetlenebbé az összeköttetést a Bérmunkás amerikai és magyarországi olvasói között.
