Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-10-04 / 1496. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF-.THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1947 OKT. 4 NO. 1496 SZÁM Mi történik Jugoszláviában? HETI KRÓNIKA Az amerikai és általában a külföldi hírszolgálat úgy állítja, hogy Jugoszlávia a közép kelet puskaporos hordója, hogy ott békesség lenne, ha a jugoszlá- vok nem erőszakoskodnának. Amerika legalább egy jegyzéket küld hetenként oda, tiltakozásul a történtek felett. Tito, jugoszlávia marshallja, most hat ismert amerikainak küldött meghívást, hogy jöjjenek Jugoszláviába és nézzenek körül a Balkánon, személyesen győződjenek meg az ottani helyzetről. A jugoszláv kormány a legmesszebbmenő ko-operációt igér a hat amerikainak, hogy bejárják a környéket. A budapesti “Népszava” egy most érkezett számában a magyar kormány Stokholm-i nagykövete, Böhm Vilmos, aki a szociáldemokrata párt régi tagja, válaszol egy new yorki elvtársa levelére, aki a külföldi híradások nyomán kérdezi, hogy miként lehet az, hogy Magyarországon a régi szocialista pártot annyi sérelem éri. Böhm Vilmos a cikkben megírja, hogy Magyarországon járva, személyesen vizsgálta meg a külföldi újságírók híradásait és azt Írhatja elvtársának, hogy a Magyar- országról külföldön terjesztett rémhíreknek semmi más alapja nincs, mint az országot rossz hírben mutatni be. Legtöbb esetben a rémhíreknek az ellenkezője a valóság. Nincs kizárva, hogy a hat amerikai, ha elfogadják Tito marshall meghívását, Böhmhöz hasonló jelentéssel fognak élni, ami egy cseppet sem kívánatos a mai reakció hullámainak. Gazdasági illúziók (Vi.) Most a magas árak mellett természetes ,hogy a nemzeti bevétel is megkétszereződött, vagyis egyszáz billió helyett, kétszáz billióra becsülik a nemzeti bevételt. így hozzáfogtak nagy gazdasági prosperitásról énekelni, dicsőítik ezt a rendszert, mely igy megkétszerezte a nemzeti bevételt. Mindezt a “Free Enterprise” javára Írják fel. És hogy ezt a dicsőséget meg ne rongálják statisztikával, igy nem igen közlik, vagy csak eldugva, hogy nem csak a nemzeti adósság, hanem az egyéni is rohamosan szökik felfelé. Az utóbbi néhány hónap alatt az egyéni adósság elérte a 45 billió dollárt, holott 1929-ben, a nagy összeomlás előtt, melynek a fő oka volt az ilyen egyéni adósság, csak 40 billió dollár volt. Az egyéni adósság alatt értjük a grocery számlákat, lefizetésre vett dolgokat, házakat, farmokat, melyekre jelzálog kölcsönök vannak. Az összes tartozás, melyben benne foglaltatik, állami, városi és országos kölcsönök és az egyéni adósság, 368 billió dollár, amig 1929-ben, amikor szintén magas árak voltak, a nemzeti összvagyon csak 325 billió dollárra volt becsülve. Most azt állítják, hogy ez az egyéni adósság havonta egy billió dollárral szaporodik és attól félnek, hogy a jövő tavaszra jóval felül fogja haladni az 52 billió dollárt, mely viszont tizenkét billióval több volna, mint az 1929-ben volt, amikor összeomlott a Free Enterprise rendszer. Mert mint a teve derekát, úgy a tőkés rendszert is, ez a néhány utolsó szalmaszál. billió adósság töri össze. Az ilyesmiről nem igen szívesen beszélnek a tőkés lapok, csak az erre vezető és meg nem állítható inflációt, a magas árakat szeretnék megállítani. Arról csevegnek, mert ők tudják, ha nem is vallják be, hogy nem sokáig mehet ez igy és mentői tovább halmozzák fel az egy billió dollár adósságot havonta, mellyel a megélhetést kell a kereset mellett pótolni, annál nagyobb lesz az összeomlás, a zavar, a munkanélküliség és a nyomor. A munkásoknak nem igen kell magyarázni, hiszen legtöbben a gyakorlatból tudjuk, hogyan dolgozik az ilyen egyéni adósság, jelzálog kölcsön. Ha az illető nem fizet egy két hónapot a bútorra, autóra vagy más valamire, akkor viszik a bíróság elé és ha van mit visszavinni, visz- szaviszik még ha a kétharmada ki is van fizetve, há pedig nincsen mit visszavinni, akkor lefoglalják a fizetéseket. Amikor ez a folyamat megkezdődik, akkor már a biztos jelei itt vannak a munkanélküliségnek és habár kicsibe is, de ez már kezd megtörténni és azokat a 12-14 ezer dollárokért eladott házakat, me(Folytatás az 5-ik oldalon) ÖSSZEGYŰJTI £ . . (f.) . . . A nagy drágaság kérdése, melyről a felsőbb körökben csak félvállal vettek tudomást, kezd fő tényezővé vállni és ma már nem csak a helyi újságok kiadói foglalkoznak sokat a nagy drágaság kellemetlen hatásával, hanem az egész kormányhivatal, sőt már konferenciát hívtak egybe a nagy drágaság okainak kikutatására és ha lehetséges csökkentésére. Ugyanis gyors ütemben közeledik az uj választási idő és ilyenkor még a rendes viszonyok között is, minden politikai állásra kacsingató személynek a népért hasadozik a szive. Ez a jelenség a mostani helyzetben oly nagy aparátus- sal mutatkozik, hogy már. úgy néz ki, hogy a mi politikus urainknak már nem csak a szivük, de az agyvelejük is hasadozik. Azután, hogy az egyik nagyvezér megtette ajánlatát a drágaság csökkentésére azzal a nagystüu fölkutatásával, hogy “együnk kevesebbet” a legjobb megoldás a nagy drágaságra, elvártuk, hogy az elnökünk fog tenni legalább olyan ajánlatot, mely a hasadozott agy velő tüneteit minden körülmények között kizárja. Különösen azért lehetett remélni ilyesmit, mert Truman elnök mihelyt visszaérkezett délamerikai körútjáról, rögtön akcióba lépet a -drágaság kérdésében. Az ő ajánlata azonban csaknem ugyanaz volt mint amit Taft, mint politikai ellen- fele^ajánlott. Szerinte “takarékoskodnunk” kell az élelmiszerrel és a drágaság kérdése egy- szusszal megoldódott. Ránézve azonban Truman és családjának a fényképére, nem úgy néznek ki, mintha a kéjutazás alkalmával egyetlen reggelizést is elmulasztottak volna. Ha a nagyvezérek csak ennyi képességgel rendelkeznek a nép életszínvonala ellen irányuló veszéllyel szemben, mit várhatunk a kisebb vezérektől, akik minden ellentállás nélkül, úsznak a föntről jövő árral. így nem is csoda, ha nagyon sokan elhitték, hogy a tojás azért drága, mert mindet Angliába szállítják, mig itt New Yorkban azért oly rémdrága a hús, mert sok fekete jött be a városba, akik eleszik a fehérek elől a húst. Az ilyen emberek persze aztán nem hiszik el, hogy Angliában legfeljebb csak egy tojást lát egy személy egy egész hónapban és itt New Yorkban hogyan vehetnék meg a drága húst azok a feketék, akik aránylag olyan iparokban dolgoznak, ahol a legalacsonyabb béreket fizetik. A kapitalista métely propagandának nincs határa és olyan ügyesen alkalmazzák a tömegek félrevezetésére, mely meghozza a tőkések részére a kívánt eredményt. A drágaságot vizsgáló bizottság egyes tagjai már első nap megállapították, hogy egyáltalán nem történt uzsoráskodás az áraknál, igy mindjárt más területre tették át vizsgálatukat. Közben aztán bizonyos árucikknél egy-két centet leengednek és nyomban headlinera teszik, “csökkennek az élelmiszer árak”. Mire aztán a bizottság befejezi a vizsgálatot, újra fölmennek az árak és aztán jön az uj vizsgáló bizottság s megismétlődik a játék. így aztán a munkásnép életszínvonala csökken, mig a kapitalista pénzes zsák gyarapodik és a nagy lármában a, nép többsége egyáltalán nem veszi észre az igazi bajt, mely a profit termelésben rejlik. Ha pedig valaki nem tudja a baj igazi okát, annál kevésbbé tudhatja annak orvoslását. A mi nehéz munkánk és kötelességünk a drágaság fájdalmaira az ipari szervezkedés és harc gyógyszerét a nagy tömegekkel megismertetni. Általában fontos, hogy minden eseménynél igazságos bírálatot alkalmazzunk, mert csak. igy szolgáljuk a tiszta munkásharcot és az emberiség szebb jövőjét. Sajnos vannak a munkás- mozgalom soraiban sokan, akik nem szeretnek látni igazságos bírálatot a Szovjet Unió ügyeiben. Még pedig kétféle értelemben vannak ilyen munkástársak. Az egyik részük nem akar hallani semmiféle elismerő véleményt a Szovjet Unióról, mig a másik ellenségnek tart mindenkit, aki a legcsekélyebb kritikát alkalmazza. Hogy mennyire helytelenül gondolkozik mindkét tábor, arról éppen az elmúlt hét két kis eseménye ad kellő bizonyítékot. Az első hir arról számolt be, hogy a Szovjet Unió uj szabályt hozott az orosz bányászok részére. Ezen uj törvénykezés szerint, mindazok a bányászok, akik már 20 évet a bányában dolgoztak és 50-ik életévüket elérték, nyugdíjba mehetnek és fizetésüknek felét kapják, mint nyugdijat egész életükön át. Azok akik 25 évet dolgoztak a bányában, az 50 évük után, a félfizetésük mellé kapnak egy
