Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-09-27 / 1495. szám
6 oiaai BÉRMUNKÁS 1947. szeptember 27. Hol van a munkások ereje? (a.l.) A munkásosztály gigászi harcát csak azok tudják igazán megérteni, akik ténylegesen részesei a bérrendszerből eredő rabszolgaságnak. Ha egy igazi társadalmi képletet állítunk az olvasók elé, hogy abból ismerjék fel a társadalom hibáit, nem kell mást tennünk, mint az IWW elvinyüatkozatát átnyújtani. Az elvinyilatkozat tisztán és világosan, minden kertelés nélkül kimondja, hogy “E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.” Mélyenszántó igazság az IWW elvinyilatkozatának minden mondata, minden kertelés nélkül, megalkuvás nélküli osztályharcot hirdet. Hogy azután a dolgozók nagy tömege még mindig más utakon halad, annak tudható be, hogy még mindig hangzatos frázisokkal igen könnyen befolyásolható. Másik oldalról pedig még mindig nem ismerté'föl azt a való tényt, hogy a társadalom alapját nem a politikai gépezet, hanem a gazdaság tényező képezi. Az osztályharcot a gazdasági különbözetek hozzák létre. Maga a létkérdés az, ami az emberiséget harcra ösztökéli. Mindazok, akiknek gazdasági helyzetüket születésüktől kezdve halálukig a jó mód övezte, azok sohasem tudják megérteni a nincstelenek nyomorát. Más oldalról pedig föltétien fognak ragaszkodni mindenkori gazdasági kiváltságukhoz. Ezek azok a gazdasági különbözetek, amelyek azután harcra kényszerítik a gazdaságilag elnyomott és kizsákmányolt munkásosztályt. Hh most már a gazdasági különbözetek hozták létre az osztályharcot, akkor a gazdaságilag kizsákmányolt munkásosztálynak minden harcát oda kell, hogy irányítsa, hogy az okozatokat szüntesse meg. A tényleges társadalmi forradalom abban nyilvánul meg, hogy a jelenlegi magántulajdonra épült gazdasági rendszer helyét egy gazdaságilag igazságos rendszerrel cseréljük fel. Egy üyen gazdaságilag igazságos társadalmi rendszer alatt értjük, mikor a munkásosztály, akik ma is végzik a termelést, már többé nem a magántulajdonon alapuló kiváltságos osztálynak termelnek, hanem kizárólag fogyasztásra az összesség részére. Mindaddig, amíg a termelő hadsereg föl nem szabadul a kizsákmányolással járó bérrendszer alól, addig fel nem adhatja az osztályharcot. Lehetnek átmeneti állapotok. Például Angolországban, ahol ma a főbb iparokat államosítják. Korán sem jelenti a munkások felszabadulását, mert az angol bányászok most is kényszerülve vannak sztrájkolni jobb viszonyokért. Ugyan ezen helyzet áll főn Franciaországban, ahol szocialista kormány van és a munkásoknak sztrájkok igénybevételével kell a kormányt figyelmeztetni, hogy tegyenek valamit az élelmiszer árak leszállítására vonatkozóan. A munkásosztály gazdasági szervezete lehet csak mérvadó céljainak elérésére. Azért nagyon fontos a munkásosztály szempontjából, ha ténylegesen a munkásosztály egyetlen reményét, az ipari demokráciát akarja megvalósítani, hogy a cél elérésére úgy válassza meg szervezeti formáját, hogy a legrövidebb utón célravezető legyen. Az IWW (Industrial Workers of the World) megalakulásakor már számolt a fönti tényezővel. Az elvinyilatkozatának minden sora azt bizonyítja, hogy a munkásoknak, mint egy osztály kell, hogy szervezkedjenek, az iparok átvételére, a termelés további folytatására. így véli véglegesen felszabadítani a gazdasági elnyomatással járó bérrendszer alól. Ha egy ténylegesen kizsákmányolt bérmunkás áttanulmányozza az IWW elvinyilatkozatát, föltéve, hogy azt meg is érti, akkor egy kis átgondolás után megállapítja, hiszen jó magam sem akarok mást. Egy társadalmi átalakulás föltétien harcot igényel. És az a munkáscsoport, amely azt hiszi, hogy a kapitalizmust egyszerűen kilehet szavazni gazdasági hatalmából, nagyon felületesén bírálja a kapitalizmus gazdasági erejét. Az egész osztályharc nem más, mint küzdelem a társadalom gazdasági alapjának birtoklásáért. A kapitalista osztály föltétien ragaszkodik a magántulajdon megtartásához. Ezzel szemben a forradalmi munkások küzdenek a végcélért, ami tulajdonképpen nem az államosítás, vagy politikai pártok által irányított termelési rendszer, hanem az iparok átvétele a munkások ipari szervezete által és folytatni a termelést a gazdasági Szervezetek irányításával, ugyan úgy a szétosztást is. Az IWW minden kertelés nélkül megállapítsa, hogy a munkásosztály végleges felszabadulása a bérréndszer alól, csak egy jól megszervezett forradalmi ipari szervezeten keresztül jöhet létre. Mindazok, akik a munkásosztály gazdasági szervezeteit másodrendűnek tartják, sőt még azt is állítsák, hogy képtelen a munkásosztály fölszabadítására, figyeljék meg az elkövetkező gyakorlatban végbemenő eseményt, amit állításaim észszerű bizonyítására hozok fpl. Akik figyelik a napi eseményeket, azok bizonyára még nem felejtették el, hogy Olaszországban a kormányból kizárták úgy a kommunistákat, mint a szocialistákat. Hiába adták le milliók szavazataikat, hogy a politikai gépezetben a kommunistáknak vagy szocialistáknak döntő szavuk legyen. Egyszerűen a kapitalista osztály úgy látta helyénvalónak, hogy kirekesszék a kormányzásból.. Mostan azonban a gazdasági erőt veszik igénybe az olasz munkások céljaik elérésére. Azok a milliós sztrájkok azért hivatJEGYEZD MEG------------------------Ajánlja: St. Visi.----------------------------A kínai vörösök több helyen sikeres támadásba mentek át és a kormánybarátok jelentései szerint is, veszélyeztetik a kormány csapatokat, leginkább közép Kínában. Vagy talán megint kellene egy pár billiós muníció szállítmány az amerikaiaktól és ezt legkönnyebben kicsikarhatják, ha a vörösökkel ijesztgetik őket. Edward Pauley, az olajmágnás és William Draper a Dillon Read nemzetközi bankároknak a főigazgatója, most elfoglalják a hadügyminiszteri állásokat. Nem kell nagyon törni a fejét senkinek, meglátni, hogy kinek az érdekében fogják azt irányítani. Az amerikaiak és az angolok azt követelik, hogy a világ fegyveres embereit számoltassák meg. Ezzel szemben az oroszok azt követelik, hogy nem csak a fegyveres embereket, hanem a fegyvereket is számolják össze, hogy azt is tudják, mert az is olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a fegyveres katonaság létszáma. Ez nem újság, de azért érdemes megemlíteni. Henry Wallace — aki már csak tudja, — azt mondja, hogy a Wall Street uralja az amerikai kormányt. Tisztul a légkör közép Európában. A fegyveres fasiszta csapatok, melyek két évig is terrorizálták a kárpátok lakosságát, úgy Szlovákiában mint Lengyelországban, most már csapatostól szöknek át az amerikai katonaság védelme alá, nagyon forró lett a talaj a Kárpátok alján a részükre. Ezek azok az ukrán, lengyel, magyar fasiszta csoportok, akiket többszörös gyilkosság és rablás miatt halálra keresnek a kormányok és az amerikai demokrácia ad nekik védelmet. Az amerikaiak és az angolok megegyeztek, hogy legalább még öt évig nem szocializálják a Ruhr vidéki bányákat, acélgyárakat. De ezt megtudva, az ottani munkások erősen követelik a társadalmositást, mert magánérdekeltségeknek már nem akarnak tovább és még erősebben dolgozni. Angliában most is 250.000 német hadifogoly van. Ezt nagyon ritkán emlegetik, de azt, hogy még az oroszok csak egy részét engedték haza a német és osztrák foglyoknak, azt bünül rójják fel ellenük. A lengyelekhez küldött amerikai nagykövet, Mr. Arthur Bliss Lane, egy könyvet irt és ebben üti-vágja-marja a mostani lengyel kormányt. Ezt a I könyvet majdnem teljes egészében felolvassák Lengyelországban a hazaárulók tárgyalásain, mint legjobb bizonyítékot arra, hogy azok éppen úgy, mint Mr. Lane, hazájuk ellen hazugsággal, rágalommal és sok esetben fegyveresen harcoltak. Mert minden hamis hirt, rágalmat, melyet a kormány ellenesek terjesztettek, Mr. Lane megírta és mint igazságot akarta az amerikai néppel elfogadtatni. Mr. Melvin Johnson, gépfegyver gyáros ur, nagyon boldogan jelentette, hogy az üzlet nagyszerű a gépfegyverekben. Azt jelenti, hogy ők adnak sok gépfegyvert még az európai országoknak is, melyeket a vörösök ellen fognak használni. Mr. Johnson még nagyobb üzletre, gépfegyver keresletre számit és boldogan dörzsöli a kezeit. Taft ur, a munkásellenes törvények szerkesztője azt tanácsolja a munkásoknak, hogy egyenek kevesebbet és olcsóbb dolgokat. Mind ezt az atyai tanácsot egy nagyszerű bankét után tette. De hát ilyenek az amerikai urak, ho meg minden országbeli urak, azt akarják, hogy a munkásság még kevesebbet és olcsóbbat, valószínűleg szalmát egyenek. Marshall arra kéri az Egyesült Nemzeteket, hogy állítsák meg a vörös veszedelmet. Hát mi lett a Truman doktrínával? Vagy azt akarja Marshall, hogy az Egyesült Nemzetek is csatlakozzon a Truman doktrínához? ÉPITŐGÁRD A 1946-47-ik évre J. Bercsa, Los'. Ang..........12.00 Birtalan L., Cleveland ..... 5.00 Buzay J., Cleveland ____12.00 L. Decsi, Akron________12.00 Farkas J., Akron ___ 12.00 Feczkó J., New York....... 7.00 Fodor J., Cuy. Falls..........12.00 L. Gáncs, Carolina ............12.00 Gáncs Lajosné, Carolina 12.00 Geréb J., Cleveland........... 6.00 Hering P., Buffalo ............12.00 Kollár J., Cleveland ..........12.00 Kucher A., Pittsburgh___12.00 Lelkó A., Pittsburgh ____12.00 Lefkovits L., Cleveland ....12.00 Mácsay J., Detroit ...........12.00 Mogor J., Cleveland ......... 6.00 Mary Mayer, Pittsburgh 3.00 Molnár A., Cleveland ....... 8.00 Munczi J., Cleveland ....... 2.00 J. Pataky, Brooklyn ........ 5.00 Pika P., Chicago _____ 12.00 Páll L., Ambridge ..... 12.00 J. Policsányi, Elm Grove ..12.00 J. Reppman, Detroit ..........12.00 Z. Revesz, Hollywood........12.00 Szigeti E. New York ....... 3.00 A. Székely, Cleveland ........12.00 St. Visi, Detroit ...............12.00 Vizi J., Akron ....................12,00 Zára J., Chicago ____ 12.00 tak életre, hogy a munkások ipari szolidaritása kényszerítse az olasz uralkodó osztályt, hogy a kommunista és szocialista vezetőket ültesse miniszteri hivatalokba. Hol van tényleg a munkások igazi ereje ? A gazdasági szervezetekben.
