Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-03-22 / 1468. szám
1947. március 15. BÉRMUNKÁS 7 oldal Szocialista társadalom * (a.l.) A reakció vad üvöltésének ellensúlyozására, a legjobb felelet az lehet, hogy megmagyarázzuk a szocializmust a maga valóságában. Az egészen bizonyos, hogy a mai társadalmat uraló kapitalista osztály, minden rendelkezésére álló eszközt igénybe vesz a szocializmus lekicsinylésére. Vészkiáltása ma sokkal han- gosább, mint bármikor a múltban volt, ez csak annak tudható be, hogy uralmát látja hanyatlani. Ilyenkor azután mint egy vad oroszlán, mikor veszélyt lát magakörül, üvölteni kezd, hogy a nagy hangadással megrémítse ellenfelét. Ez történik ma az emberi társadalomban. Maga a szocialista társadalom nem az, amit ellenségei, a mai társadalmat uraló kapitalizmus lekicsinylőig állit róla. A szocializmus ténylegesen egy igazságos gazdasági alapon működő társadalom, amely társadalomban nem adatik meg senkinek az a jog, hogy mások termelő munkaerejét saját báljaira elrabolja. A tényleges szocializmus nem abban nyivánul meg, hogy képviselőket választunk a parlamentbe, hogy azok majd törvényesen fölszabadítják a munkásosztályt a kapitalista kizsákmányolás alól. A szocializmus a termelésnél és szétosztásnál kell, hogy kibontakozzon. Ezért tehát a termelő munkásoknak kell megérteni, hogy rájuk vár a legfontosabb teendő. Maga a szocializmus nem azt jelenti amit az ellenségei tudatosan mondanak, hogy egy olyan erőszakra alapozott társadalom, amelyben senki sem akar többé dolgozni. A szocialista társadalom éppen a fent idézetteknek az ellenkezője. Azt akarjuk, hogy a társadalomnak minden egyes tagja egyformán járuljon munkaerejével a társadalom fentartá.- sához. Hiszen maga a biblia is azt Írja elő, hogy “csak annak van joga az evéshez, aki dolgozik is”. Nagyon fontos a társadalmi átalakulásnál, hogy a termelő munkások tudatába legyenek annak, hogy maga a szocialista társadalom csak úgy fejlődhet ki azzá amint azt elméletben elképzeljük, ha a munkásosztály ténylegesen osztálytudatosan tölti be hivatását. Hogy a munkások ezt megtehessék, elsősorban egységes ipari szervezetbe kell, hogy tömörüljenek. Le kell dönteni minden válaszfalat, akár fizikai vagy szellemi munkások között. Egy ilyen egységes iparilag megszervezett munkások között azután tényleges tanítást lehet végezni, hogy a munkások megtanulják, tulajdonképpen milyen szerepük van egy szocialista társadalomban. Tényleges szocializmus, csak egy fajta lehet, ez pedig a közös termelésen alapszik, minden kizsákmányolástól mentesen, úgy, hogy amit közösen termelünk, a szétosztásnál is mindannyian egyformán részesüljünk. Ettől a társadalomtól irtózik ma a kapitalista osztály. Ráfogják, hogy nem demokratikus, hogy erőszakos. Hogy diktatúra, mely csak ideig-óráig tudja fentartani magát. Azt állítják róla a mai társadalom urai, hogy egy ilyen társadalomban nincsen miért az embereknek dolgozni, mert hiába igyekszik, soha sem gyűjthet magán vagy ont. A szocializmus nem az erőszakon vagy a diktatúrán alapszik. Ha a mai kapitalista társadalmat tényleg részleteire bontjuk, akkor egészen bizonyos, hogy azt állapítsuk meg, hogy a kapitalizmus az egész földkerekségén diktatúrán alapszik. Egy kis csoportja az emberiségnek, akik nagy magántulajdonnal rendelkeznek, uralják ma az emberi társadalmat, azon okoknál fogva, mert az élet javai felett ők rendelkeznek és milliók létkérdése csak tőviselője a gyár igazgatóságának vagy a tulajdonosnak. Ez a döntés azonban csak a Packard esetre vonatkozik, ahol a foremanok a független szervezethez tartoznak. Azonban a bíróság előtt fekszik egy másik, csaknem hasonló ügy is, a United Mine Workers, District 50 ügye, ahol a foremanok a munkásokkal azonos szervezethez csatlakoztak. Az öt főbíró egyébiránt azt tartja, hogy a Wagner törvények értelmében másképpen nem is határozhattak és csak a kongresszus szabhatja meg megfelelő törvények utján, hogy egyes osztályokat vagy csoportokat kivesz ezen törvények hatásköréből. Ennek megfelelőleg a munkáltatók a Wagner törvények oly módosítását követelik, amely kizárná a foremanokat a szervezkedésből. KÉTFÉLE VISZONYLAT A munkásokra nézve érdekes és nagyfontosságu meghatározásokat találunk ebben a supre- me-courti döntésben. “A foreman, aki a tulajdonos és a munkások között áll”, — mondja a döntés, — “kétféle viszonylatban szerepel. A munkásokkal szemben munkáltató, a tulajdonossal szemben pedig alkalmazott és mint ilyennek saját érdekei is éppen úgy összeütközésre kerülhetnek a tulajdonos érdekeivel, mint a többi alkalmazottaknak. Ilyen esetek állhatnak be a munkabéreik, a munkaidő, szenioritás és általában a munkaviszonyok megszab á s a körül.” “Mármost”, — mondta továbbá Jackson főbíró, — “nem lehet megfosztani senkit a saját érdekeinek védelmétől azért, mert a mestere érdekeit is hűségesen kell szolgálnia. A Packard Company megtagadta a foremanok szervezetének elismerését, illetőleg azt, hogy azzal kollektiv tárgyalásokat kezdjen, mert az állításaik szerint az ily szervezkedés megszüntetné a foremanok a cég iránti köteles hűségét. A Wagner törvényekben azonban semmit sem találunk arra, hogy a foremanokat külön olyan osztálynak nevezné meg, amely osztályra nem vonatkoznak ezen törvények.” lök függ. Lehet, hogy vannak helyek, ahol bizonyos pártok csak úgy tudnak uralmon maradni, ha szigorú diktatúrát léptetnek életbe. Ez még azt sem jelenti, hogy a kisebbség erőszakkal uralkodik a többség felett. A tény az, hogy a hatalmát vesztő uralkodó osztály, minden eszközt megragad, hogy uralmát visszaszerezze. Mi azt álütjuk, hogy a szocializmus megvalósításához nem szükséges a diktatúra, ha a munkásosztályt az ipari szolidaritás jegyében szervezzük meg, egy egységes forradalmi ipari szervezetbe, ahogy azt az IWW törekszik megvalósítani. Ha a munkások szervezeteikben tényleges forradalmi nevelést nyernek arra vonatkozóan, hogy hogyan ellenőrizzék a reakció túlkapásait, akkor egyáltalában sohasem volna szükség semilyen pártdiktaturá- ra. Ha a kapitalizmus tudatába volna annak, hogy az egész ország munkássága az ipari szolidaritás fegyverét alkalmzzák a reakció minden megmozdulásával szemben, soha még gondolni sem merne arra, hogy a munkások békés társadalmát bármiképpen megzavarja. A kapitalista osztály és a vele egyhuron pendülő reakció csak ott mer alkalmatlankodni, ahol a munkásmozgalom nem egységes és a már megszervezett munkások mindegyike nem egy tényleges önálló támasza a szocialista vagy még csak kialakulóban levő uj szocialista társadalomnak. Ahol a munkásoknak külön biztatás kell, talán egy politikai pártvezértől, hogy mi a hivatása, ott a tényleges szocializmus nincsen sohasem biztos alapon. Bármennyire is ragaszkodik a kapitalizmus uralmához, de azért még is napjai megvannak számlálva. A szocialista: társadalmi rendszer kialakulóban van. Az igaz, hogy a munkásoknak, akik annak megvalósításáért harcolnak elsősorban arra kell törekedniük, hogy olyan harcieszközt használjanak, ami a munkásosztály részéről a legkevesebb áldozatokkal jár. Ez az eljárás pedig csak úgy valósulhat meg, ha a munkásokat az ipari szolidaritás jegyében szervezzük meg, hogy egy szilárd egységet képezzen a szocialista társadalom megvalósítása érdekében. Hogy ezt a munkásosztály megtehesse, egy igazi forradalmi ipari szervezetre van első sorban szüksége. Legújabb amerikai kedvenc (Vi.) A múltban Darlan, Bádogba, az olasz király, görög király, szerb király, Neomoeller, most legújabban Schuschnigg, az osztrák fasiszta vezér lett felkarolva az amerikai külügyi osztály által. Idehozatták Amerikába, hogy barátokat, összeköttetést és más fontos kapcsolatot létesítsen amellett, hogy a napi sajtó és hivatalos körök segítenek felépíteni őt, mint a legjobb eszközt arra, hogy Amerika megtarthassa Ausztriát. Mint rendesen, a sok dicsőítő bemutatások, ismertetések között nem fogják hiresztelni azt, hogy Schuschnigg, igazságügyi minisztere volt Dollfussnak, aki 1934 február 12 és 15-ike között romokká lövette a Marx apartment házcsoportot, mely co-ope- rative alapon a szocialista munkások tulajdona és otthona volt. A romok alá temette nem csak a co-operative házakat, reményeket, hanem az ott lakó nőket, gyermekeket is, akiket éjnek idején, mikor az ágyúzást megkezdték ott megleptek. Ez a von Schuschnigg, nagyon közeli barátságban volt Mussolinival, Horthyval és legkedvesebb embere Gömbös, magyar fasiszta vezér volt. Nem volt ellensége a fasiszta eszméknek, csak nem akart Hitlernek alárendeltje lenni, hanem csak egyenjogú társa a tömeggyilkosságokban, mint Horthy és Mussolini is. És éppen úgy kiakart irtani minden szocialista és kommunista eszme hirdetőt, mint eszme elvtársai, a többi fasiszták és a nácik. Csakis azért karolták fel az amerikai State Departmentban, mert a múltban bebizonyította, hogy gyorsan és kegyetlenül tud és akar végezni a szocialistákkal. Tudják, hogy Schuschnigg ilyen igazságot osztogat, ha ismét hatalomra kerülhetne. Nem csak a co-operative otthonokat, hanem minden munkásszervezetet szétlövetne, most még nagyobb bosszúvággyal, mint a múltban. Az ilyen kedvencek kapnának nagy amerikai kölcsönöket, segítséget, elegendő fegyvereket, szükség esetén még egy pár atombombát is, hogy romokba döntsék a munkás szervezeteket, otthonaikat, szövetkezeti mozgalmaikat. Most ezt a tömegyilkos Schu- schniggot ünnepük, támogatják, segítik. Amint a katholikus egyház, minden tömeggyilkosnak megbocsájt, ha az egyház érdekében gyilkoltak, úgy az amerikai tőkés osztály is szívesen megbocsájt Schuschniggnak és minden ilyen tömeggyilkosnak, hiszen az ő érdekükben gyilkoltak, lőtték halomra a munkás otthonokat. Ilyen emberek kellenek a pápának, a Wall Street- nek, Hoovernak, ezekkel tudnak üzletet csinálni. MIT AKAR DEWEY KORMÁNYZÓ ALBANY — Dewey kormányzó, aki mint a repubüká- nus párt elnökjelöltje a szervezett munkások barátjának mondotta magát, most azt követeli New York állam törvényhozóitól hogy szigorú büntetés terhe alatt tiltsák el a közalkalmazottakat a sztrájktól. Ez a tilalom szólna a tanítókra is, akik az utóbbi hetekben több városban sztrájkba mentek. A Department of Agriculture adatai szerint az átlagos amerikai farmer napi 10.2 órát dolgozik egész éven át, 6 munkanapot számítva egy hétre; a farmmunkás (alkalmazott) átlagos munkaideje 9.1 óra.
