Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-03-22 / 1468. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. március 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .........................$2.00 One Year ......... $2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ______ 1.00 Egyes szám ára ____ 5c Single Copy ___________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ____ a taktikát akarják alkalmazni a jövő évi elnökválasztásnál is. A demokrata nagytanács tehát elhatározta, hogy ők sem maradnak le erről a kocsiról, ha a vörösfalás annyira kifizetődik. Tinman elnök multheti beszéde tulajdonképpen a jövő évi elnökválasztási kampánynak előre vetett árnyéka. És akiknek szólt, meg is látták ezt az árnyékot. A nagy lapok, amelyek Tru- mant, mint elnököt már teljesen eltemették, most egyszerre kijöttek, hogy ezen beszéde után van némi eshetősége az újbóli megválasztásra. Az egyik szenátor, Truman politikai ellenfele, kijelentette, sajnálja, hogy az elnököt eddig lekicsinyelte. Szóval úgy néz ki a dolog, hogy Truman kardcsörtető beszéde az első lépés arra, hogy a nagy Fehér Ház szürke kis lakóját NAGY EMBERRÉ építsék, akit esetleg újból meg lehet választani és akivel a tisztségeket betöltő demokraták megtarthatják pozíciójukat. A tanitók sztrájkja Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Kardcsörtető beszéd A két borzalmas világháború anyagi és vérveszteségeitől még mindig csak a lábadozó állapotban lévő világ elképedve hallgatta az Egyesült Államok elnökének, Harry Trumannak a kongresszus egyesitett két házának tagjai előtt tartott ama beszédét, amelyben anyagi és katonai támogatást kért Görög és Törökországok részére, mert, miként mondotta, ily segítség nélkül ezen országok a kommunizmus karjaiba esnek és ez nem csak a világbékét, de veszélyezteti az amerikai nép szabadságát is. Az elnök ugyan nem nevezte meg Oroszországot, de a beszéde elég nyílt és világos vqlt arra, hogy félreérthetetlenül a Szovjet Union felé irányuló fenyegetésnek vegyük. Éppen azért az első kérdés, amit ez a beszéd felvetett az, hogy miért kellett azt éppen akkor elmondani, amikor Moszkvában megkezdték a négy nagyhatalom külügyminisztereinek tanácskozását, amely hivatva van számos eddig még fennálló ellentét eloszlatására? Nem mi, hanem az elnök saját pártjához tartozó szenátorok mondják, hogy ez a kardcsörtetés valójában nem egyéb, mint a külügyminiszteri tanácskozás megtorpedózása. De ugyanakkor alapos belövést kapott a United Nations szervezet is. Mert mire- való ez a nemzetközi szervezet, ha a nagyhatalmak egyike vagy másika a kardjára csap, ha a külpoütika nem az ő kívánságai szerint alakulnak az események. Hiszen ugyanezt tették a katonai hatalmak azelőtt is, azért vérzett az emberiség olyan sok háborúban. A meglepetésből felocsúdó világ tisztán látja, hogy Truman elnök ezzel a beszédével olyan sebet ejtett az Egyesült Nemzetek szervezetén, amelybe könnyen belepusztulhat. Mert nem sokat számit az elnöknek a beszédébe szúrt az a megjegyzés, hogy ebben a dologban a United Nations nem intézkedhetik, mert a kérdés sürgős. A lényeg az, hogy az elnök éppen úgy, mint valaha a német császár, fegyverrel akarja megoldani a külföldi ellentéteket, így elmondhatjuk, hogy az a Truman elnök, aki hatalomra jutásának idején fogadalmat tett, hogy elődjének, Franklin D. Roose- veltnek politikai irányát folytatni fogja, talán halálos döfést adott elődje ideáljának, amelyre a világbékét építették. Truman szerint szükség van az azonnali intézkedésre, mert az angolok március 31-én vissza fogják vonni a Görögországot megszállva tartó hadseregüket. Csak most tudtuk meg az elnöktől, hogy az angol hadsereg Amerika szabadságát védte Görögországban; csak most tudtuk meg, hogy Amerika szabadsága attól függ, hogy a görög nép felett egy volt fasiszta király uralkodjon; csak most tudtuk meg, hogy az amerikai nép szabadságának védelmében gyilkolják halomra azon görög munkásokat, akik már megelégelték az elnyomatásukat és a kegyetlen kizsákmányolást. Igaz, hogy az elnöknek ezt a nézetét sok amerikai polgár nem osztja. A demokrata párthoz tartozó Johnson szenátor (Colorado) szerint az elnök nem tesz különbséget az élelem és a fegyver között, amellyel a görögöket akarja segíteni. McGregor republikánus képviselő pedig azt kérdezte, hogy vájjon valóban támogatni akarja-e az elnök az amerikai védjegyű kormány formát?! Senki sem veszi komolyan, hogy a görög polgárháború bármilyen módon is veszélyeztethetné Amerika függetlenségét. A nemzeti szabadságra való hivatkozás itt nem egyéb olcsó frázisnál. Egészen más oka lehet annak, hogy az elnök a vakációját hirtelen megszakítva hazajött, hogy a kongresszus előtt elmondja ezt a háborús beszédét, hogy aztán újból vakációra menjen, de most már csak Floridába. Aki a jelenlegi politikai viszonyokat tárgyilagosan analizálja, észreveszi, hogy most éppen úgy, mint az első világháború után is, nagymérvű reakciós hullám vonul át az országon. Most talán még szélesebb keretű mint akkor, mert a National Association of Manufacturers (Gyárosok Országos Szövetsége) évek óta milliókat költött a talaj előkészítésére. Kezükben van a sajtó, a rádió, a mozi, a szószék és minden más eszköz, amivel a közvéleményt irányíthatják. A nagymérvű reakciós propaganda lényege a vörös mumussal való ijesztgetés. Ez segítette többségre a republikánusokat a kongresszusban a multévi választásoknál és nyílt titok, hogy ezt Az utóbbi hetekben több amerikai városban sztrájkba mentek a tanitók. Ezek a sztrájkok nem jöttek váratlanul, mert a tanitók és tanárok már évek óta panaszkodnak, hogy a fizetéseikből, amelyeket még a már letűnt, olcsóbb megélhetési viszonyokhoz szabtak meg, nem tudnak megélni. Amig a drágaság következtében a munkások és másféle magánalkalmazottak csaknem minden rétege kapott valamüyen bérjavitást, a tanitók nem kaptak semmiféle fizetés emelést. A tanitók, akik leginkább városi vagy állami alkalmazottak, hiába panaszkodtak, hiába kü kieseitek a bizottságoknál és a nagy állású tisztviselőknél, mindig csak azt mondták nekik, hogy várjanak még egy ideig. Mindig volt valami más, előbbre való dolog, ami felemésztette a közjövedelmeket és igy a tanítóknak misem jutott. Végre is a tanitók megunták a hiábavaló várakozást és az eredménytelen kilincselést. Miután a legtöbb helyen szervezethez is tartoztak, annak rendje és módja szerint, kitűztek egy bizonyos határidőt, hogy ha akkorra nem kapnak fizetésjavitást, akkor sztrájkba mennek éppen úgy, mint másféle munkások. És miután az illetékes hatóságok nem vették komolyan a fenyegetést, a tanitók sztrájkba mentek Buffalo, N. Y. városban, amit több kisebb helyen is követtek. A hivatalos egyének, akik eddig csak elodázták a tanitók valóban nagyon jogos panaszait, most felzudultak és hazaárulóknak, vagy legalább is kommunistáknak bélyegezték a sztrájkolókat. A lényeg azonban, — amire rá akarunk mutatni az, hogy a tanitók ezzel a direkt akciójukkal elérték a célt. Most már nemcsak, hogy észrevették őket, hanem határozott Ígéretet is kaptak a fizetésjavitásra. Sőt a buff dói direkt akció nagy hatással volt még azon városokra is, ahol nem fenyegettek sztrájkkal a tanitók és éppen azért nem is vették őket figyelembe. Most országszerte tárgyalják a tanitók fizetésének a kérdését és igy látható, hogy egy kis direkt akció több szolgálatot tett nekik az éveken át tartó könyörgésnél. MAR FRANCIAORSZÁGBAN IS? PARIS — A párisi újságok sztrájkja következtében több lap csak röpiratokat adott ki. A kommunista párt ily röpirata azon szenzációs hirt hozta, hogy a De Gaule hivei fegyvereket gyűjtenek és szervezkednek a fegyveres felkelésre. A röplap szerint a rendőrség már fel is fedezett egy ilyen rejtett fegyver raktárt Alfortville- ben, Páris egyik külvárosában. A rendőrség több mint 40 gépfegyvert, sok kisebb automata revolvert és több száz német kézigránátot foglalt le. A belügyminisztériumnál nem adtak semmi felvilágosítást arról, hogy vájjon igaz-e a hir. Megtagadták úgy a cáfolást, mint a bizonyítást. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a_ munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer _ már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az s«j társadalom szerkezeté* éoUiük v végi társadalom keretein belül
