Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-03-15 / 1467. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. március 15. A gumi munkások bérharcra készülnek A gumigyári műnk ások sztrájkra készülnek. Az utóbbi időben, de különösen amióta a sztrájk szavazatok megtörtén­tek a négy nagy (Big four) gu­migyár telepein és a munkások átlag 9-1 arányban a munka be­szüntetés mellett szavaztak. Itt Akronban mindenki azt tárgyal­ja, lesz-e sztrájk vagy sem. Nem csak maguk a munkások, hanem a lakosság minden réte­ge érdekelve érzi magát ezen kérdésben, mert ez esetben ez egészen eltérő az eddigi itt le­folyt sztrájkoknál, mert amig azok csak egy-egy gyárvállalat telepeit érintették (kivéve az 1913-as évet, amely minden gyárra kiterjed a IWW irá­nyítása alatt) ezen esetben egy csaknem az egész iparra kiter­jedő országos méretű akcióról van szó, ugyanis a négy nagy társulatnak (Goodyear, Good­rich, Firestone és U. S. Rubber) 42 lokálja szavazott most és mi­vel ezek közül háromnak a fő­telepei Akron városban vannak, igy természetesen ezen város lenne legjobban érintve és egy hosszabb ideig tartó sztrájk esetén természetesen paralizáló hatással lenne az egész város üzleti életére. Ezt sejtik és ret­tegik mindazon elemek, akik a gumi munkások fizetési boríték­jára leskelődnek, arra alapítják üzleteiket és a szerzett profiton keresztül az átlagos munkásé­nál magasabb színvonalú megél­hetésüket. Ezek legtöbbje a sztrájk ellen agitál — tisztelet a kivételnek, ha van — természetesen úgy ál­lítva be a dolgot, mintha a mun­kások sorsáért aggódnának, hogy mi lesz velük, hogy fogják fentartani családjaikat, ha nem lesz keresetük. Igaz ugyan, hogy minden esetben a munkások részéről sok áldozatba kerül, nélkülözé­sekkel jár, amikor arra kerül a sor, hogy a tőkések profitéhsé­gével szemben kénytelenek az egyedüli fegyverüket, a sztrájk fegyverét igénybe venni. De er­re kényszerítve vannak, ha tisz­tességes megélhetést, embersé­ges viszonyokat akarnak ma­guknak biztosítani, a tőkések túlkapásait visszaverni, hogy ne sülyeszthessék őket a tényleges rabszolgaságba — mint azt most tervezik — kötelességük mind­addig is amig tudatára jönnek, hogy a bérrabszolgaságot vég­legesen el kell törülni. Az osztályharc nem állhat meg a munkásosztály feltörek­vése és végleges érvényesülése azok a vörösök. így a vörösökre kell csak szájkosarat rakni és védve van a haszon rendszer . . Nem hisszük, hogy még mindig sikerülni fog. A sok kacsa hírek között, me­lyeket ijesztésre szerkesztenek, most a legújabb az, hogy az oro­szok egy fél milliós koreai had­sereget szerveznek az általuk megszállt zónákban. Ezt az oro­szok tagadják. Mint mesét va­laki megálmodta és az amerikai lapok örömmel közölték. pedig áldozatot követel, mert a tőkések görcsösen ragaszkod­nak hatalmukhoz, különösen amikor látják, hogy a munká­sok saját érdekeik megvédésére szélesebbkörü akcióval lépnek fel ellenük. Minden rendelkezé­sükre álló eszközzel védik azt. . A gumi munkások sztrájk ak­ciójának okai és előzményei a következők: Mivel az évi szer­ződés lejárási ideje közeledett, — március 3. — a uniók akik már kidolgoztak egy bér javítá­si tervezetet, megállapodva 26 cent óránkénti követelésben, ér­tesítették a gyárosokat, hogy ideje volna leülni és tárgyalni még idejében. De a “big four’’ csak húzta halasztotta az időt mig végre is beleegyeztek a tár­gyalásba, ellenben hozzáfűzték, hogy mivel hajlandók ezt meg­tenni, az még koránt sem jelenti azt, mintha ők idejét látnák an­nak, hogy most bér javítást ad­janak. De végre is megkezdték a tárgyalásokat Cincinnati vá­rosban, ellenben ott is csak hi- meztek-hamoztak és amikor ahoz a ponthoz értek, hogy a munkabéreket tárgyalják, ak­kor azt mondották, hogy nem látják időszerűnek ennek tár­gyalását. A unió megbízottai hi­ába érveltek, bizonyítva, hogy igenis megengednék a bérjavi- tást a gyárosok üzleti viszonyai, mert a big four 1946 évi tiszta profitja $102,000.000 dollár volt, tehát a legmagasabb a gumi ipar történetében és saját be­vallásuk szerint az 1947-es év még jobbnak mutatkozik, de az 1946 évi alapon is ha adnának 26 cent órabér javítást, még mindég maradna $81,000.000 profitjuk. Azután ^ kimutatták az árak emelkedését, a munkabérekkel szemben, de azok azt mondták, hogy 90 napi haladékot kérnek és azután majd esetleg fognak tárgyalni ezen kérdésben. Való­színű biztosra veszik, hogy azon időre Washingtonban Taft és hozzá hasonló munkásgyülö- lő kollégái megcsinálják az ő munkásellenes törvényeiket és akkor már biztosítva lesznek a sztrájkok ellen. A uniók természetesen ebbe nem voltak hajlandók belemen­ni és igy a tárgyalások felbom­lottak. A unió képviselői rendkí­vüli gyűléseket hívtak össze, ahol a helyzetet megmagyaráz­ták és kérték a felhatalmazást a tagság által egy sztrájk sza­vazat megejtésére, ami meg is történt. E sorok írásakor a helyzet igy áll: A unionok az ajtót nyit­va hagyták a tárgyalás folyta­tására. Március 1-et szabták ki déli 12 óra határidővel. A gyá­rosok ügyvéde kér halasztást március 3-ig, amikor a gyáro­sok összejönnek Clevelandban és elhatározzák, hogy mitévők lesznek és értesítik a uniont szándékaikról, hogy elintézést vagy harcot akarnak-e? Ha har­cot határoznak, úgy reméljük a munkások ki fognak tartani. A további fejleményekről írni fo­gunk. Akroni Proli Sokan homokban tartják fejüket (a.l.) A strucc madár esete jut eszembe. Ugyanis amikor a sivatagba szélvihar van, a strucc madár a homokba rejti el fejét, így vannak nagyon sokan az emberek is. Pedig nincsen olyan vi­lágesemény, amely ki ne terjedne az egész társadalomra. Azt szokták mondani, hogy legkönnyebb mások hibáit meglátni. Vegyük példának az angolországi esetet, ami az utóbbi idő­ben állandóan vita tárgyát képezi, de legnagyobb hangon azok be­szélnek róla ,akik csörgő aranyakért mindig hajlandók a magán- tulajdonra épült kapitalista rendszert magasztalni, amint azt te­szi az amerikai tőkés osztály és annak szószólói. Az ellen ugyan nincsen az amerikai tőkének kifogása, hogy az angol külügyi kép­viselet durva és erőszakos magatartást tanúsít a Szovjet Union- nal szemben. Az egyedüli amit az itteni tőkés társadalmi rendszer kifogásol, az úgynevezett “munkás” kormány működésében az, hogy az alapvető iparokat társadalmositani igyekszik. Ez már az­után igen nagy baj a kapitalista osztály szerint. Ezzel kapcsolat­ban azután olyan lármát csapnak, azt akarják bebizonyítani, hogy semilyen más államforma, mint csak a magán kapitalista rend­szer képes a társadalmat minden baj nélkül irányítani. Jelenleg nagy havazás van Európában, különösen Angolor­szágban ahol minden közlekedés fennakadt a nagy hófúvások mi­att, de az itteni lapok, meg a rádión rikácsolok a munkás kor­mányt okozzák azért, hogy nincsen szén. Habár a bányászok ki­bányászták, de mivel a vasúti forgalom teljesen megakadt, azt mondják most ,hogy “azért nincsen szén az angol városokban, mert az állami kezelésbe leve! bányák nem képesek elég mennyisé­gű szenet bányászni.” A legtöbben, akik saját hibájukról el akar­ják terelni a figyelmet, azok mások hibáit nagy hangon igyeksze­nek kiabálni. De természetesen a legkönnyebb azokat kritizálni, akik nem okozhatnak károkat. Mert olyan nagy a távolság, hogy semmi baj abból nem történhet. Ilyen például maga az egész euró­pai ügy. A magyar részről itten Amerikában mindent mondhatunk Horthyról. Ugyan úgy elítélhetjük magát a magyar munkásmoz­galmat, vagy kitörhetünk a magyar kommunisták ellen, hogy dik­tatúrát akarnak. Ilyen eset például Mr. Göndör Ferenc esete. Fél a munkások­tól az egyik nap, másnap pedig Horthyt, meg a reakciót vágja az “Ember” haságjain. Azt azonban nem veszi észre, hogy az ame­rikai reakció hogyan tornyosul össze az ő feje fölött is. Azt nem veszi észre Mr. Göndör az “Ember” szerkesztője, hogy a reakció szárnyai kiterjednek az egész világra és az amerikai tőkés osztály nagy vagyonra tett szert az elmúlt világháborúban és most az egész világ reakcióját pénzel, élelemmel, sőt fegyverekkel is haj­landó támogatni. Ha talán még Mr. Göndör nem tudná, hát nézze meg az itteni lapok headlinejait. “Fegyvert és pénz” a fasiszta görög kormány­nak.” “Vizsgálatot követelnek Washingtonban a magyar fasisz­ták elfogatásáért,” Ezek az események mind itt történnek, csak akiknek a fejük homokban van, azok nem látják a folyamatot. Nagyon könnyv ezres mérföld távolságban mérges nyilakat lövöl­dözni. Mert nem jár semmilyen felelősséggel. Egy igazi szocialis­ta mindenhol felemeli tiltakozó szavát a munkásosztály érdeké­ben. Most amikor nem kell messze világrészekbe elkalandozni, mert már érezzük a reakció súlyos csizmáját ebben az országban is és tudjuk, hogy az itteni reakció nagyon szívesen segíti a ma­gyarországi reakciósokat a feltörekvő munkások ellen. Magyar- országi olvasói az “Ember’ -nek azt fogják gondolni, hogy ebben az országban a kerítések mézzel vannak bekenve, a munkások­nak kifogástalan dolguk van, mert arról nem írnak az úgynevezett szocialista lapok, hogy az Egyesült Államok törvényhozó testüle­tében 212 törvényjavaslat van beadva, a munkások gúzsbakötésé­re. Természetesen azok, akik a trucc madár példáját követik, so­hasem látják a körülöttük történő eseményeket. Akik ténylege­sen a reakció ellen akarnak harcolni, azoknak mindenhol, ahol fel­üti a fejét harcba kell szállni. Tudatában kell lenni annak, hogy a reakció hátterébe mindig maga a kapitalizmus van. A reakció ha­talma mindig ott a legerősebb, ahol a legtöbb pénz van. Azért hív­ja most a fasiszta görög kormány Amerikát segítségül, mert tud­ja, hogy itt vannak a csörgő aranyak fölhalmozva. És az itteni re­akció nem azért siet a görög kormány támogatására, mert talán olyan nagyon szivén viseli a görög nép sorsát. Más, fontosabb gazdasági körülmények játszanak közre, amiért az itteni uralkodó osztály hajlandó milliókat föláldozni. Tudja az itteni kormány, hogy ha Anglia és az Egyesült Államok cserbe hagyják a jelenle­gi görög kormányt, akkor az ottani kapitalizmus napjai meg lesz­nek számlálva és amint az itteni tőkésosztály előre látja, hogy Görögország elvesztése egyet jelent a közép keleti olajforrások elvesztésével. Még sokat fogunk hallani arról, hogy az Egyesült Államok mindent elfognak követni, hogy a Horthy fasiszta maradványait továbbra kegyeiben tartsa és ha csak innen fogunk nagy stílus­sal ordítozni az otthoni reakció ellen és nem hirdetjük a világ ösz- szes haladó elemeinek, hogy a reakció igazi szálai itten futnak össze, amely ellen közös erővel kell a harcot felvenni, akkor nem tettünk egyebet üres lármánál.

Next

/
Thumbnails
Contents