Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-03-15 / 1467. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. március 15. A gumi munkások bérharcra készülnek A gumigyári műnk ások sztrájkra készülnek. Az utóbbi időben, de különösen amióta a sztrájk szavazatok megtörténtek a négy nagy (Big four) gumigyár telepein és a munkások átlag 9-1 arányban a munka beszüntetés mellett szavaztak. Itt Akronban mindenki azt tárgyalja, lesz-e sztrájk vagy sem. Nem csak maguk a munkások, hanem a lakosság minden rétege érdekelve érzi magát ezen kérdésben, mert ez esetben ez egészen eltérő az eddigi itt lefolyt sztrájkoknál, mert amig azok csak egy-egy gyárvállalat telepeit érintették (kivéve az 1913-as évet, amely minden gyárra kiterjed a IWW irányítása alatt) ezen esetben egy csaknem az egész iparra kiterjedő országos méretű akcióról van szó, ugyanis a négy nagy társulatnak (Goodyear, Goodrich, Firestone és U. S. Rubber) 42 lokálja szavazott most és mivel ezek közül háromnak a főtelepei Akron városban vannak, igy természetesen ezen város lenne legjobban érintve és egy hosszabb ideig tartó sztrájk esetén természetesen paralizáló hatással lenne az egész város üzleti életére. Ezt sejtik és rettegik mindazon elemek, akik a gumi munkások fizetési borítékjára leskelődnek, arra alapítják üzleteiket és a szerzett profiton keresztül az átlagos munkásénál magasabb színvonalú megélhetésüket. Ezek legtöbbje a sztrájk ellen agitál — tisztelet a kivételnek, ha van — természetesen úgy állítva be a dolgot, mintha a munkások sorsáért aggódnának, hogy mi lesz velük, hogy fogják fentartani családjaikat, ha nem lesz keresetük. Igaz ugyan, hogy minden esetben a munkások részéről sok áldozatba kerül, nélkülözésekkel jár, amikor arra kerül a sor, hogy a tőkések profitéhségével szemben kénytelenek az egyedüli fegyverüket, a sztrájk fegyverét igénybe venni. De erre kényszerítve vannak, ha tisztességes megélhetést, emberséges viszonyokat akarnak maguknak biztosítani, a tőkések túlkapásait visszaverni, hogy ne sülyeszthessék őket a tényleges rabszolgaságba — mint azt most tervezik — kötelességük mindaddig is amig tudatára jönnek, hogy a bérrabszolgaságot véglegesen el kell törülni. Az osztályharc nem állhat meg a munkásosztály feltörekvése és végleges érvényesülése azok a vörösök. így a vörösökre kell csak szájkosarat rakni és védve van a haszon rendszer . . Nem hisszük, hogy még mindig sikerülni fog. A sok kacsa hírek között, melyeket ijesztésre szerkesztenek, most a legújabb az, hogy az oroszok egy fél milliós koreai hadsereget szerveznek az általuk megszállt zónákban. Ezt az oroszok tagadják. Mint mesét valaki megálmodta és az amerikai lapok örömmel közölték. pedig áldozatot követel, mert a tőkések görcsösen ragaszkodnak hatalmukhoz, különösen amikor látják, hogy a munkások saját érdekeik megvédésére szélesebbkörü akcióval lépnek fel ellenük. Minden rendelkezésükre álló eszközzel védik azt. . A gumi munkások sztrájk akciójának okai és előzményei a következők: Mivel az évi szerződés lejárási ideje közeledett, — március 3. — a uniók akik már kidolgoztak egy bér javítási tervezetet, megállapodva 26 cent óránkénti követelésben, értesítették a gyárosokat, hogy ideje volna leülni és tárgyalni még idejében. De a “big four’’ csak húzta halasztotta az időt mig végre is beleegyeztek a tárgyalásba, ellenben hozzáfűzték, hogy mivel hajlandók ezt megtenni, az még koránt sem jelenti azt, mintha ők idejét látnák annak, hogy most bér javítást adjanak. De végre is megkezdték a tárgyalásokat Cincinnati városban, ellenben ott is csak hi- meztek-hamoztak és amikor ahoz a ponthoz értek, hogy a munkabéreket tárgyalják, akkor azt mondották, hogy nem látják időszerűnek ennek tárgyalását. A unió megbízottai hiába érveltek, bizonyítva, hogy igenis megengednék a bérjavi- tást a gyárosok üzleti viszonyai, mert a big four 1946 évi tiszta profitja $102,000.000 dollár volt, tehát a legmagasabb a gumi ipar történetében és saját bevallásuk szerint az 1947-es év még jobbnak mutatkozik, de az 1946 évi alapon is ha adnának 26 cent órabér javítást, még mindég maradna $81,000.000 profitjuk. Azután ^ kimutatták az árak emelkedését, a munkabérekkel szemben, de azok azt mondták, hogy 90 napi haladékot kérnek és azután majd esetleg fognak tárgyalni ezen kérdésben. Valószínű biztosra veszik, hogy azon időre Washingtonban Taft és hozzá hasonló munkásgyülö- lő kollégái megcsinálják az ő munkásellenes törvényeiket és akkor már biztosítva lesznek a sztrájkok ellen. A uniók természetesen ebbe nem voltak hajlandók belemenni és igy a tárgyalások felbomlottak. A unió képviselői rendkívüli gyűléseket hívtak össze, ahol a helyzetet megmagyarázták és kérték a felhatalmazást a tagság által egy sztrájk szavazat megejtésére, ami meg is történt. E sorok írásakor a helyzet igy áll: A unionok az ajtót nyitva hagyták a tárgyalás folytatására. Március 1-et szabták ki déli 12 óra határidővel. A gyárosok ügyvéde kér halasztást március 3-ig, amikor a gyárosok összejönnek Clevelandban és elhatározzák, hogy mitévők lesznek és értesítik a uniont szándékaikról, hogy elintézést vagy harcot akarnak-e? Ha harcot határoznak, úgy reméljük a munkások ki fognak tartani. A további fejleményekről írni fogunk. Akroni Proli Sokan homokban tartják fejüket (a.l.) A strucc madár esete jut eszembe. Ugyanis amikor a sivatagba szélvihar van, a strucc madár a homokba rejti el fejét, így vannak nagyon sokan az emberek is. Pedig nincsen olyan világesemény, amely ki ne terjedne az egész társadalomra. Azt szokták mondani, hogy legkönnyebb mások hibáit meglátni. Vegyük példának az angolországi esetet, ami az utóbbi időben állandóan vita tárgyát képezi, de legnagyobb hangon azok beszélnek róla ,akik csörgő aranyakért mindig hajlandók a magán- tulajdonra épült kapitalista rendszert magasztalni, amint azt teszi az amerikai tőkés osztály és annak szószólói. Az ellen ugyan nincsen az amerikai tőkének kifogása, hogy az angol külügyi képviselet durva és erőszakos magatartást tanúsít a Szovjet Union- nal szemben. Az egyedüli amit az itteni tőkés társadalmi rendszer kifogásol, az úgynevezett “munkás” kormány működésében az, hogy az alapvető iparokat társadalmositani igyekszik. Ez már azután igen nagy baj a kapitalista osztály szerint. Ezzel kapcsolatban azután olyan lármát csapnak, azt akarják bebizonyítani, hogy semilyen más államforma, mint csak a magán kapitalista rendszer képes a társadalmat minden baj nélkül irányítani. Jelenleg nagy havazás van Európában, különösen Angolországban ahol minden közlekedés fennakadt a nagy hófúvások miatt, de az itteni lapok, meg a rádión rikácsolok a munkás kormányt okozzák azért, hogy nincsen szén. Habár a bányászok kibányászták, de mivel a vasúti forgalom teljesen megakadt, azt mondják most ,hogy “azért nincsen szén az angol városokban, mert az állami kezelésbe leve! bányák nem képesek elég mennyiségű szenet bányászni.” A legtöbben, akik saját hibájukról el akarják terelni a figyelmet, azok mások hibáit nagy hangon igyekszenek kiabálni. De természetesen a legkönnyebb azokat kritizálni, akik nem okozhatnak károkat. Mert olyan nagy a távolság, hogy semmi baj abból nem történhet. Ilyen például maga az egész európai ügy. A magyar részről itten Amerikában mindent mondhatunk Horthyról. Ugyan úgy elítélhetjük magát a magyar munkásmozgalmat, vagy kitörhetünk a magyar kommunisták ellen, hogy diktatúrát akarnak. Ilyen eset például Mr. Göndör Ferenc esete. Fél a munkásoktól az egyik nap, másnap pedig Horthyt, meg a reakciót vágja az “Ember” haságjain. Azt azonban nem veszi észre, hogy az amerikai reakció hogyan tornyosul össze az ő feje fölött is. Azt nem veszi észre Mr. Göndör az “Ember” szerkesztője, hogy a reakció szárnyai kiterjednek az egész világra és az amerikai tőkés osztály nagy vagyonra tett szert az elmúlt világháborúban és most az egész világ reakcióját pénzel, élelemmel, sőt fegyverekkel is hajlandó támogatni. Ha talán még Mr. Göndör nem tudná, hát nézze meg az itteni lapok headlinejait. “Fegyvert és pénz” a fasiszta görög kormánynak.” “Vizsgálatot követelnek Washingtonban a magyar fasiszták elfogatásáért,” Ezek az események mind itt történnek, csak akiknek a fejük homokban van, azok nem látják a folyamatot. Nagyon könnyv ezres mérföld távolságban mérges nyilakat lövöldözni. Mert nem jár semmilyen felelősséggel. Egy igazi szocialista mindenhol felemeli tiltakozó szavát a munkásosztály érdekében. Most amikor nem kell messze világrészekbe elkalandozni, mert már érezzük a reakció súlyos csizmáját ebben az országban is és tudjuk, hogy az itteni reakció nagyon szívesen segíti a magyarországi reakciósokat a feltörekvő munkások ellen. Magyar- országi olvasói az “Ember’ -nek azt fogják gondolni, hogy ebben az országban a kerítések mézzel vannak bekenve, a munkásoknak kifogástalan dolguk van, mert arról nem írnak az úgynevezett szocialista lapok, hogy az Egyesült Államok törvényhozó testületében 212 törvényjavaslat van beadva, a munkások gúzsbakötésére. Természetesen azok, akik a trucc madár példáját követik, sohasem látják a körülöttük történő eseményeket. Akik ténylegesen a reakció ellen akarnak harcolni, azoknak mindenhol, ahol felüti a fejét harcba kell szállni. Tudatában kell lenni annak, hogy a reakció hátterébe mindig maga a kapitalizmus van. A reakció hatalma mindig ott a legerősebb, ahol a legtöbb pénz van. Azért hívja most a fasiszta görög kormány Amerikát segítségül, mert tudja, hogy itt vannak a csörgő aranyak fölhalmozva. És az itteni reakció nem azért siet a görög kormány támogatására, mert talán olyan nagyon szivén viseli a görög nép sorsát. Más, fontosabb gazdasági körülmények játszanak közre, amiért az itteni uralkodó osztály hajlandó milliókat föláldozni. Tudja az itteni kormány, hogy ha Anglia és az Egyesült Államok cserbe hagyják a jelenlegi görög kormányt, akkor az ottani kapitalizmus napjai meg lesznek számlálva és amint az itteni tőkésosztály előre látja, hogy Görögország elvesztése egyet jelent a közép keleti olajforrások elvesztésével. Még sokat fogunk hallani arról, hogy az Egyesült Államok mindent elfognak követni, hogy a Horthy fasiszta maradványait továbbra kegyeiben tartsa és ha csak innen fogunk nagy stílussal ordítozni az otthoni reakció ellen és nem hirdetjük a világ ösz- szes haladó elemeinek, hogy a reakció igazi szálai itten futnak össze, amely ellen közös erővel kell a harcot felvenni, akkor nem tettünk egyebet üres lármánál.
