Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-01-11 / 1458. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND 1947, JAN. 11 NO. 1458 SZÁM Billiókat kapnak az iparbárók HETI KRÓNIKA A BILLIÓKAT ÉRŐ HÁBORÚS GYÁRAKAT A NAGY KORPORÁCIÓKNAK ADJÁK. — AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK GAZDASÁGI ÉLETÉT 63 KORPORÁCIÓ URALJA. — TITKOS JELENTÉS A MONOPÓLIUMOKRÓL. WASHINGTON — A kongresszus alsóházának egyik vizsgáló bizottsága olyan titkos jelentés felett tárgyal, amely kétséget kizárólag mutatja, hogy a kormány billiókat érő vagyont játszott egyes nagy iparvállalatok kezére, amelyek már eddig is monopolizálták az iparokat. A háborús szükséglet következtében épitett és a legmodernebb gépekkel felszerelt gyárakat teljesen potom lió) dollárba került. Ha ezen gyárakat teljes üzembe helyezik akkor az ipari termelés 65 százalékát szolgáltatják. ÖSSZEVÁSÁROLJÁK A KISEBBEKET A jelentés szerint az ország 63 legnagyobb ipari korporációja a háborús profittal 1946-ig 10 billió dollárral emelte forgalmi tőkéjét, amivel most megvásárolhatják az összes fölös gyárakat s monopolizálhatják az összes ipari termelést. Velük szemben a 71,700 kisebb gyáros, akik az ipari korporációk 94 százalékát teszik, alig jutnak fölös háborús gyárakhoz. Sőt már az is látható, hogy a nagy korporációk a háborús profitjukkal összevásárolják a kisebb iparvállalatokat is s mindinkább láthatóvá lesz, hogy az Egyesült Államok gazdasági élete kevesebb és kevesebb kézben összpontosul. A szakemberek által készített jelentés felett éles vitát folytatott az öt tagból álló bizottság. A demokrata párthoz tartozó 3 tag nyilvánosságra akarta hozni a jelentést, a 2 republikánus képviselő azonban élesen ellenezte. Valószínű, hogy az uj kongresszus republikánus többséget tesz ebbe a bizottságba is és igy kétséges, hogy ez a jelentés napvilágot fog-e látni. KONTRA, REKONTRA . . . PITTSBURGH — The Rockwell Manufacturing Co., amelyet az AFL-hez tartozó United Auto Workers Union 6 millió dollárra porolt az elmaradt “portal- to-portal” fizetésekért, azzal válaszolt, hogy 15 millió dollár kártérítést követel az uniontól, azért mert a munkások “nem termeltek eleget” s a munkáltatók véleménye szerint lassan dolgoztak. A»J. I. Case Company öt gyárában alkalmazott 6,500 munkás, akik aCIO -hoz tartozó United Automobil Workers Unionban vannak szervezve, már két teljes éve folytatja a sztrájkot. ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Az első ténykedése az újonnan összeült szenátusnak az volt, hogy vájjon joga van-e egy olyan grafter szenátornak mint Bilbo, velük egy tálból cse- resznyézni. Ezen vitatkoztak néhány napig, dacára annak, hogy előbb a hetekig tartó vizsgálat és kihallgatások után megállapították, hogy Bübo bűnös az ellene fölhozott vádakban. Ezek a vádak olyan csekélységeket jelentettek mint egy uszodával fölszerelt üdülő hely, Cadillac automobil, valamint egy nagyobb ház teljes berendezése a legdrágább bútorokkal, amiket Bilbo szenátor ur, “ajándékba” kapott azoktól a gyárosoktól, akiknek a részére a háborús állami rendeléseket kijárta. Ezen vádakhoz aztán még voltak más függelékek, amelyek erkölcsileg különösen borús fényt vetnek Bilbo szenátorra, aki nem valami jó védelmezője volt a tiszta fehér southi erkölcsöknek, amikor egy pap feleségével együtt emlegették a tárgyalások alatt. De mindezekről már irtunk lapunk hasábjain annak idején ép ezért inkább az lehet a nagy meglepetés a részünkre, hogy a többi jó és erkölcsös szenátor urak, ilyen sokáig tárgyaltak afölött, hogy vájjon Bilbo közéjük való-e vagy sem. Az aztán még nagyobb meglepetés, hogy végül nem tudtak megegyezni és a végleges döntésüket elnapolták, megegyezvén abban, hogy arra az időre Bilbo ur kapja meg szintén a tálból neki járó cseresznyét, vagyis a nem valami megvetni való fizetését. Mondja még valaki, hogy nem a tiszta igazságot tükrözi vissza a nép nyelvén való politika értelmének a meghatározása, amikor azt egyszerűen “úri huncutság”- nak nevezték el. Egy egyszerű halandó, már rég a börtön fenekén elmélkedne annyi graft után, amennyi Bilbo lelkét terheli, ő azonban mert szenátor és politikus, nem csak szabadon van, hanem még fizetést is kap az állampénztárból, sőt még talán vissza is ültetik helyére, mintha csak egy nélkülözhetetlen kelléke lenne a szenátusban ülő díszes társaságnak. És ne hogy bárki is azt gondolja, hogy Bilbo ur kirúgásával Mississippi állam össznépes- ségét érné bármilyen sérelem. Habár a demokrácia nagyszerű országában élünk, (az elvtársak rádió bemondója szerint még ennél is több, “áldott jó ország”) valóban áldott jó ország Bilbo és társai részére. Mert, Bilbo urat Mississippi állam két és negyedmillió lakossága közül 90 ezer választópolgár küldte be a szenátusba. Szóval körülbelül minden 25-ik embert képviseli Bilbo és 24-et nem. És az a 25-ik bizonyára a Ku Klux Klan disz- társasági tag, aki már gyakorlatilag végezte az “áldott jó ország” demokráciáját négerek kátrányba mártása és meglin- cselése körül. Bilbo ur kirúgása tehát, inkább csak dicsőségére válna annak az államnak, mely eddig még mindig mint a legsötétebb déli reakció mutatkozott be a világ színe előtt. De csodálkozhatunk e azon, ha az egész világ ilyen össze-vissza- ságban vajúdik, ha a nagy politikai vezetők, azon tanácskoznak, hogy Bilbo vagy nem Bilbo. Jobb lett volna ha a szenátor urak tovább is vakáción maradnak. Mert nekünk nem hiányoztak és ahogyan nagylelkűen Bilbo ur fizetése mellett szavaztak, hát bizonyára neki sem. A huszonöt évig tartó Horthy fehér terror uralomról nem Írtak annyit az amerikai magyar sajtó végső pontig begyulladt tinta férgei, mint az elmúlt heti nagy VÖRÖS TERRORRÓL, a Magyarországon elfogott állítólagos ellenforradalmi elemek letartóztatásáról. Az Amerikai Magyar Népszava a zászlóvivő a “vörös terror” ellen, mint ahogyan a zászlóvivő volt a fehér terror mellett. Nem egy esetben irtuk azt meg, hogy az itteni magyarság többsége, mely Horthy és a papság j árszalagján megmaradt diszmundéros magyarnak, az uralkodó osztály érdekében, nem egykönnyen fog átvedleni, a szentkorona magyar királyságának berögzött gondolatvilágából, az uj köztársasági elmélet modern világába, talán nincs is a történelem lapjain elrettentőbb példa a lélek kufárság eredményéről, mint az amerikai Horthy bérenc sajtó és az azt követő amerikai magyarság. Mi jól tudtuk, hogy ezek nem maradnak tétlen, jól tudtuk, hogy minden ténykedésük oda fog irányulni, hogy aláássák azt a munkát, mely örök időkre megakarja szüntetni a magyar földesúri, grófi, királyi, papi rendszert és helyébe a moder- nabb köztársasági államformát akarja átépíteni. Mi azt is tudtuk, hogy ezzel a magyar nép a magyar proletárság nem szabadult föl, de legalább lélegzethez jutott fölszabadulási harcának áron, úgyszólván ajanaex gyanánt adták a hasonló iparokban már amúgy is kiváltságokkal biró vállalatoknak és igy az ily iparokban való versenyt teljesen lehetetlenné tették a jövőre vonatkozólag. A jelentés szerint a kormány által közpénzekből épitett óriási gyárak 72.8 százalékát régi nagy iparvállalatok kapták meg. Az ily gyárak eladásánál a kormányközegek azt az irányelvet követték, hogy az ilyen nagy gyárakat csak olyan cégek lesznek képesek továbbra is üzemben tartani, amelyeknek abban az iparban már gyakorlatuk van. Ilyen gyakorlatot természetesen csak a nagy, gigantikus korporációk tudtak bemutatni. Ezek kapták meg tehát a gyárakat minden kompetició nélkül, teljesen az általuk megszabott árakért. MONOPÓLIUMOT ALKOTNAK Az ily nagy korporációk igy nem csak óriási értéket kaptak a kormánytól, de egyben biztosították maguknak azt, hogy nem lesznek versenytársaik s igy a termelvények árait, valamint a munkabéreket is tetszésük szerint szabhatják meg. Valószínű, hogy a unionok ellen irányuló hisztérikus hadjárattal is ezt az óriási méretű zsákmányolást akarták takarni. A titkos jelentés szerint a kormány által épitett és felszerelt gyárak értéke azonos, vagy meghaladja az ugyanazon ipar magántulajdonbán levő gyárainak az értékét. így egyes korporációk ezzel a “vásárlás” név alá vett, de valójában ajándéknak tekinthető fogással megduplázták termelő képességeiket s igy profitjukat is, igazi nagyobb befektetés nélkül. Eddig 18 olyan gyárat adtak el, amelyekért a vevők több mint öt millió dollárt fizettek egyenként. Ezen ipartelepek bármelyike többe került, mint amit a kormány kapott az ösz- szesért. A kormány 250 nagyobb gyárat számit eladni, amelyek felépítése és felszerelése 38,500,000,000 (38 és fél bil-
