Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-03-01 / 1465. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXV. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1947 MARCH 1

NO. 1465 SZÁM

Gyanús körülmények

HETI KRÓNIKA

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .

Az államhatalom politikai fe- lülépitménye napról-napra oly méretekben orientálódik a gazdasági ügyek felé, hogy nem sokára rájuk mondhatjuk, “gazdasági ügyeket intéző politikusok” találkozó helye. Eltekintve attól a néhányszáz uj törvény- javaslattól, melyekkel a termelésbe számítanak beavatkozni, az utóbbi időben minden cselekvésük a munkástömegek zsebe felé irányul s minden igyekezetük az, hogy a munkásnépet akár a munkán, akár a munkán kívül, amennyire csak lehetséges anyagilag megzsarolják. Az uj politikusaink már nem a régi vágású emberek, akik megvoltak elégedve az ősapáik emlékén tétlenül üldögélni a kényelmes bársonyszékben. Ezek nagyon is szorgalmas tevékeny emberek és úgyszólván mint kedvenc sportüzésnek veszik a munkásnép életstandardja ellen irányuló minden tevékenységet.

Jó néhány hét óta rágódtak azon, hogy adóleszállitásban valami látszólagos engedményt tegyenek a néptömegeknek, mielőtt a házbéruzsora szabad folytatásának utat nyitnak. Egyesek közülök már nyíltan hangoztatták, hogy nincs mit várni a “rent control” megszüntetésével, ha az adóleszállitásban egyességre tudnak jutni és a nép átlaga kevesebb adót fog fizetni, úgy nincs mit rélni a 10- 15 százalékos lakbér emeléstől. Hogy mit értettek a “nép átlaga” alatt azt már tudjuk az azóta látott kimutatásokból, hogy az átlagos munkás évente Tiz Dollár körüli összeget takarítana meg, mig az a gyáros, akinek évi jövedelme a százezer dollár körül van, TIZENHÉTEZER DOLLÁR körüli összeggel fizetne kevesebbet. A washingtoni politikus uraink igy védelmezik a demokráciát és egyáltalán nem röstelkednek továbbra is a nagy demokrata pózban díszelegni. Mert utóvégra ők mindkét oldalon vágni akarnak, csupán csak a mennyiség kérdésénél van egy csekély kis különbség.

Erre az elhatározásra aztán lehetséges, hogy olyan nyomorban élő tőkés urak késztették őket mint az egyik, aki nemré- i gén egy nagy cikket irt a Wall |

Street Journalban és a nevét csak Mr. X. aláírással jelezte. Ez a Mr. X. szivettépő szomorúsággal számolt be arról, hogy milyen kínszenvedés a nagy adó és az inflációs árak miatt évi 45 ezer dollár évi tiszta jövedelemből megélni Mr. X. megrá- zóan ecseteli, hogy a háztartásra és a bankettokra, valamint a 14 szobás nyaralónak föntar- tására, négy házi cseléd fizetésére és a költséges Clubbok tagsági dijainak fizetésére, alig marad elég pénze, azok után, hogy 20 ezer dollár adót kell neki leszurkolni évente.

Mert mindennek megy föl az ára, igy pl. a szakács, a nevelőnő, a szobalány és kertész havi fizetése ezerkétszáz ötven dollárig megy föl havonta. A házi partiekra és bankettokra vagy négyezer dollár megy el évente. A golf clubnak a havi tagsági dija most már hatvan dollár ezenkívül a többi clubokba körülbelül évi ezerhatszáz dollár tagsági dijat kell neki fizetni. Mindezeken kívül, a család ru- házása borzalmasan fölszökött az inflációs árak folytán. így pl. őneki évente 4-5 ruhára van szüksége, melyekért ezelőtt 125 dollárt fizetett darabonként, most azonban a szabó kétszáz dollárt követel azokért. Éhez még aztán hozzájárul a feleségének a szőrme szükséglete, amire már úgyszólván nem is jut neki, igy tehát 45 ezer dolláros évi jövedelemből ma megélni teljes lehetetlenség és legszükségesebb dolgokat nélkü- lözniök kell, Írja Mr. X.

És nehogy bárki is azt gondolja, hogy a washingtoni képviselő urak nem veszik komolyan az ilyen Mr. X.-nek siránkozását. Nagyon is komolyan veszik és ezeknek a védelmére avatkoznak aztán bele a gazdasági ügyekbe, amit aztán mint nemzet egységének és demokráciájának a védelmekép akarnak beadni a népnek. így aztán amidőn annyira bornirtan elszólják magukat, hogy úgyszólván hülyéknek néznek ki, ezzel csak azt árulják el, hogy uraiknak hűséges szolgái. így nézett ki egyik közülök, aki a lakbéremelés mellett, azzal érvelt, hogy

(Folytatás a 8-ik oldalon)

Az ideérkező magyarországi lapok még mindig teljes oldalakon át foglalkoznak a magyar köztársaság és a demokrácia megdöntését célzó összeesküvéssel, amely oly nagy méretű volt, hogy behatolt a magyarság politikai és gazdasági életének csaknem minden ágába.

Megtudjuk ezen újságokból, hogy az összeesküvők beférkőztek a hadseregbe, a minisztériumokba, a rendőrségbe s mindenféle más közintézményekbe. A letartóztatottak között találunk minisztert, tábornok és fnás magasrangu katonatiszteket, képviselőket és a választót meg kinevezett magasrangu közhivatalnokok egész sorát.

Különös érdekkel olvastuk ezen híradások azon részeit, amelyek arról számolnak be, hogy az összeesküvés szálai miként nyúltak túl az ország határain, amennyiben résztvettek abban számosán a külügyminisztérium szolgálatában álló külföldi követségi és konzulátusi tisztviselők is.

Noha a hírek eddig csak európai követségi vagy konzulátusi csoportokat említenek és noha mi nem akarunk vádat emelni, sem gyanúsítani, mégis kénytelenek vagyunk felhívni az amerikai magyarság figyelmét bizonyos GYANÚS KÖRÜLMÉNYEKRE.

Avagy nem-e túlságosan gyanúsan néz ki minden pártatlan szemlélő előtt az a túlságos nagy, szinte TÜNTETŐ BARÁTSÁG, AMIT A WASHINGTONI KÖVETSÉG MUTAT AZOKKAL SZEMBEN, AKIK NYÍLTAN AZ ÖSSZEESKÜVŐKKEL VALÓ ROKONSZENVÜKET HIRDETIK?

Már a múlt számunkban megírtuk, hogy a volt Horthy ügynökökből alakult Amerikai Magyar Szövetség vezetői a magyar kormányt gyalázó memorandumot nyújtottak be a washingtoni külügyi hivatalnál s arra kérték az amerikai kormányt, — a New York Timesban közzétett hirdetésük szerint, — hogy avatkozzon be Magyarország belügyeibe az összeesküvésben letartóztatottak érdekében. Ez csak elég világosan mutatja, hogy a memorandum mögött álló emberek ha nem cinkostársai is az összeesküvőknek, de minden esetre azokkal egyetértenek és rokonszenveznek.

És mindezek dacára a washingtoni magyar követség tisztviselői tüntető jóbarátságot mutatnak ugyanazon emberek felé, akik a jelenlegi magyar kormány megbuktatására törekszenek! A Bérmunkás, valamint a többi amerikai magyar munkás, liberális és antifasiszta újságok már száz és százszor megírták, hogy az Amerikai Magyar Szövetséget a náci világpropaganda hívta életre, hogy annak a mai vezetői mind Horthy szimpatizálók, vagy Horthy ügynökök voltak, akik még ma is abban reménykednek, hogy Magyarországra visszaerőszakolják a régi uribitang uralmat. Ily körülmények között valóban nem értjük ezt a nagy barátságot.

Ilyen gyanús jelenség az is, hogy a Magyarországból ideérkező hivatalos vagy félhivatalos “előkelőségeket” azonnal a volt Horthy ügynökökkel hozzák össze. Itt van például a Dr. Hevesi főrabbi esete, akit Dr. Chomoki Viktor követségi főtanácsos az antiszemita hírben álló s általában az amerikai magyar reakció leghirhedtebb képviselőjével, Borshy-Kerekessel ültetett egy asztalhoz.

Korántsem akarunk tiltakozni a papoknak ily egy asztalhoz való ültetése ellen, bármilyen vallás papjai legyenek is, azonban tudomásul kell vennünk Dr. Hevesinek a Magyar Jövőben közzétett nyilatkozatát, amelyben azt mondja, hogy Dr. Chomoki meghívta őt lunchra s csak mikor már ott volt, akkor tudta meg, hogy a követségi főtanácsos Borshy-Kerekest is meghívta, ami ellen természetesen semmit sem tehetett.

Azután ugyanilyen ize volt a párisi magyar követnek, Dr. Auer Pálnak a szereplése a Time Magazine által Clevelandon rendezett cécóban, hiszen mindenki tudta, hogy az a beharangozott ‘'Világriport” nevű gyűlés tulajdonképpen jól megszervezett oroszellenes propaganda volt. Ki is használták alaposan, hogy abban a magyar kormány egy “hivatalos képviselője” is résztvett.

Emeli a gyanús körülményeket az is, hogy a magyar követség tisztviselői már megint szinte tüntetőleg kerülik az amerikai magyar munkásintézményeket és munkáslapokat. Oh, korántsem akarjuk azt mondani, hogy nem fogadnak el hazaküldésre pénzt vagy hódolatot, de bárhová mennek is oly tüntető módon veszik körül magukat a volt Horthy ügynökökkel, vagy az azokkal szimpatizálókkal, hogy az igazi demokratikus elemek megundorodnak a látványtól, mert jól tudják, hogy az ily barátsággal segítik azt

a reakciót, amely ellen élet-halál harcot viv Magyarország fiatal demokráciája.

Ismételjük, ezek nem konkrét vádak, sőt gyanúsítani sem akarunk. Lehet, hogy az itt felsorolt incidensek csak a véletlen merő összejátszásai. Azonban nem habozunk kijelenteni, hogy a véletleneknek ily láncolata egyszer csak gyanússá válik.