Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-02-22 / 1464. szám
1947. február 22. BÉRMUNKÁS 7 oldal Miért a féielem (a.l.) A nagy napilapok, kizárólag a milliomos tulajdonosaik és a nagy üzleti hirdetők érdekeit szolgálják. Azért ha munkás kérdéssel is kénytelenek foglalkozni, teszik azt azért, hogy tudatosan félrevezessék az olvasó közönséget. Az utóbbi időben a megszokott munkás gyűlöletnél sokkal hangosabban kiabálnak. Ugylátszik, hogy a fasizmus nem is olyan gyűlölt előttük, mint maga a munkásmozgalom. Mert nem hisszük el, hogy a fasizmus túlszárnyalná akár a Klu Klux Klánt a Christian Frontot vagy a Columbian néven ismert itteni szervezeteket. Es ami a legfontosabb a dologban, hogy az úgynevezett Amerika ellenes szervezeteket leleplező bizottság, de még a napi sajtó sem indit ellenük hadjáratot. Nekik legfontosabb a munkásszervezetek elleni hajsza. Mindazok, akik ténylegesen harcolnak a munkásosztály életszínvonalának emeléséért, azokra rögtön ráfogják, hogy kommunisták. Vájjon azokban az országokban, ahol olyan lelkesedéssel viselkedtek az amerikai “demokráciáért” mit is gondolnak akkor, amikor a mostan végbemenő itteni eseményekről értesülnek? Most, amikor Európa országainak a legtöbbje már a haladás útjára tért, ha nem is egészen, de részben lerázta magáról a fasizmus aljas gyalázatát és legalább is eljutottak odáig, hogy a munkásoknak meg van a szabad szervezkedési joguk, a szocialista vagy kommunista elméletet nyiltan hirdethetik. Addig itten az Egyesült Államokban a kapitalista osztály az összes rendelkezésére álló hatalmával még a munkások szervezkedési jogát is oly keretek közé akarja szorítani, mint azt tették ott, a múltban, ahol a munkások minden szervezkedési jogát a fasizmus vassarkai alá gyűrtek. Most el lehet képzelni, hogy ha a munkások szervezkedési jogát igy próbálják rendszabályozni, akkor müyen erőszakos eljárást próbálnak alkalmazni azokkal szemben, akikről megállapítsák, hogy kommunista vagy azokkal szimpatizál. A napokban történt egy eset, amikor egy Gerhart Eisler nevű, német származású kommunistát fogtak el. Erről a kommunistáról legalább is az itteni sajtó úgy emlékezett meg, mint a legve* szedelmesebb összeesküvő, aki az Egyesült Államok kormányának megdöntését tűzte ki célul. A lapokban nagy betűkkel hozták a nagy leleplezést, mintha most már Eisler elfogatása után, nem veszélyezteti többé “demokráciájukat” a kommunizmus. A napilapok úgy hozták a hirt, hogy Eisler megtagadta a vallomást az “Un-American Bizottság” előtt. Pedig négy pontban foglalta össze nézetét: “Én a legjobb tudásom szerint próbálok mindent elmondani” — mondta Eisler. Először, csak véletlen, hogy én ebbe az országba jöttem, ennek az oka csak a háború volt. És az itteni hatóságok voltak azok, akik nem engedték meg, hogy elhagyjam ezt az országot. Másodszor: Minden lehetőt elkövettem, hogy ne kelljen itt maradnom, Mexicoba volt szándékom menni. És a háború befejezése után Németországba, de mind ezideig az amerikai hatóságok ebben megakadályoztak. Harmadszor: Én nem vagyok senkinek ügynöke, sem kémje. Senkitől nem kapok rendletet, hogy mit tegyek és senkinek nem adok rendeleteket. Negyedszer: Nincsen semmi beleszólásom az itteni kommunisták taktikájába. Mint német kommunista, csak testvéri viszonylagosság van köztünk. Az itteni kommunista vezetők nem kérnek tőlem tanácsot és én nem is adok nekik. Most pedig uraim, ha önök közül valamelyik nem szereti amit most elmondtam — nem tehetek róla. Azok akik a vörösek ellen harcolnak, bizony sokszór maguk is vörös arcot kapnak. Ez a fenti eset csak egy a sok közül. Mindenki, aki elégedetlen és elégedetlenségét ki is meri nyilvánítani, az már nem lehet jó amerikai. A félelem mindig azoknál nyüvánul meg a legjobban, akik folyton “demokráciát” ordítoznak. így például a napokban egy igen érdekes eset játszódott le a szenátusi vizsgáló bizottság előtt. David Lilienthalt ajánlotta Truman elnök az atomerőt kezelő bizottság elnökének. Ebből azután nagy vita származott. A kérdések során kiderült, hogy Lilienthal apja Csehszlovákiából vándorolt ki Amerikába félszázaddal ezelőtt és mivel ma ott nagy kommunista többség van, hát ebből azt lehet következtetni, hogy maga Lilienthal is kommunista. Ilyen megállapításokat tesznek a mi honatyáink. Ezen azután tényleg lehet kacagni. A dologban a lényeg az, hogy Lilienthal egy liberális gondolkozásu szakember, aki a Tennessee állam villanyfejlesztő munkálatait végezte, amely szövetségi pénzeken • épült. A földműveseknek olcsón villanyerőt szolgáltatott. Ami bizony soha sem volt Ínyére a nagy magánvállalatoknak. így van az, hogy azután azok a jó honatyák, akik a magán- vállalatok pénze folytán kerültek be a törvényhozó testületekbe, mindenkit elleneznek, akik nem tolják hűségesen a magánvállalatok szekerét. Érdekes, hogy ebben a nagy, száz százalékos demokrata országban, még egy liberális ember sem tölthet be fontosabb hivatalt. Nem-e gondolják az olvasók, hogy itten még is csak valami baj van a nagyon földicsért “demokráciával”? > Hogy miért a nagy félelem, hát csak azért, mert nem úgy van minden amint azt olyan fönhangon hirdetik. A demokráciát nem kell félteni ott, ahol az a népek összességének minden jót biztosit. Semmilyen radikális eszme nem verhet mélyebb gyökeret egyetlen egy országban sem, ahol a népeit Összességének jóléte biztosítva van. A félelem csak azokat kisérti, akiknek veszteni valójuk van. VILÁG-ÁLLAMOT AKARNAK LONDON — Hetvenegy angol képviselő, — 69 a Labor Party tagja, — azt indítványozta, hogy Anglia hívja fel a többi országokat egy “World Federation” (Világ Szövetség) megalakítására, melynek ügyeit egy központi parlament intézné. Ez az ajánlat az egyes államok között sokkal szorosabb kapcsolatot tervez, mint a jelenlegi United Nation szervezet. KÉT MILLIÓ IPARI BALESET WASHINGTON — A Bureau of Labor Statistics jelentése szerint 1946-ban körülbelül két millió egyén sebesült meg munkaközben. Ez az előző 1945-ös évhez viszonyítva 2 százalékos emelkedést mutat. A statisztikai hivatal számítása szerint ezen ipari balesetek következtében 47 millió munkanap veszett el, ami 156,000 munkás egy évi munkaidejét jelenti. A balesetek következtében azonban nem csak a sebesült, hanem más munkások is veszítenek időt. Ha ezt is számításba vesszük, akkor 1946-ban az ipari balesetek közvetve és közvetlenül 237 millió munkanapba kerültek, —• mondja a statisztikai hivatal. Az Egyesült Államokban 1946-ban 38,640,057,860 dollár jövedelmi adót szedtek be, ami a legmagasabb minden előző békeévben. Az 1945-ös háborús évben ez a jövedelmi adó 43,- 352,715,621 dollárt tett ki. AKIK TÖRVÉNYEN KÍVÜL ÁLLNAK WASHINGTON — A National Relation Board úgy döntött, hogy a Wagner törvények védik az olyan munkásokat, akik a union által adott “no strike” fogadalmat megszegve sztrájkba mennek. A Board ezt a határozatot a clevelandi Joseph Dyson and Sons 14 munkására hozta, akik a union “no strike” fogadalma ellenére is sztrájkba mentek és akiket ezért elbocsájtottak a munkából. Ebben a gyárban “Victory Club” név alatt kompánia union adta a “no strike” ígéretet. BECSÜLETSÉRTÉS, HA KOM- MUNSTÄNAK NEVEZNEK CHICAGO — A kerületi fel- lebbviteli bíróság megváltoztatta az alsóbbfoku bíróság végzését és úgy döntött, hogy becsületsértés az, ha valakit kommunistának neveznek, ha az illető nem kommunista. A hírhedt munkásfaló és reakciós kolumnista, Westbrook Pegler 1945 március 15-iki rovatában éles támadást intézett bizonyos A. N. Spanel nevű egyén ellen, aki a Latec Corporation elnöke. Ebben a cikkben Spanelt kommunistának, vagy a kommunistákkal szimpatizálónak nevezte. Spanel ezért 2 mülió dollár kártérítési pert indított Pegler és a cikkeit kezelő szindikátus ellen. Az alsó bíróság elutasította Spanel keresetét azon indokkal, hogy ha valakit kommunistának neveznek, az még nem becsületsértés. A fellebviteli bíróság azonban helyt adott Spanel keresetének és elrendelte, hogy az ügyet esküdtszék elé vigyék. A fellebbviteli bíróság a végzés megindokolásában azt mondotta, hogy jelenleg a kommunistákat a nagy közönség előtt mint nem tiszteletreméltó egyéneket tüntetik fel és Pegler is ebben az értelemben, tehát mint sértést használta ezt a jelzőt. Ez a bíróság nem mond véleményt a kommunistákról, hanem csupán azt állapítja meg, hogy a kommunista jelzőt jelenleg ilyen sértő formában használják. IGAZI VÁLTOZÁST KÉR MOSZKVA — Az Izvestia nevű újság feltűnő cikkben analizálja az angol Labor Party kormány által folyamositott államosításokat. és arra az eredményre jut, hogy az angol munkásság szempontjából nem sokat érnek, mert nem változtatták meg az angol nemzeti vagyon elosztását. Az Izvestia cikke szerint Angliában a nagy vagyonok továbbra is csak a tőkések kezében maradtak és továbbra is húzzák a nagy jövedelmeket. Szóval az angol tőke kiváltságos jogai megmaradtak az államosítások dacára is, igy az államosítások nem okoztak igazi változást az angol nép életében. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? ÉPITŐGÁRD A 1946-47-ik évre J. Bercsa, Los Ang.......___ 2.00 Birtalan L., Cleveland .... 3.00 Buzay J. Cleveland........... 4.00 L. Decsi, Akron ................ 5.00 Farkas J., Akron .............. 1.00 Feczkó J., New York ....... 2.00 Fodor J., Cuy. Falls ...... 7.00 L. Gáncs, Carolina ..........12.00 Gáncs Lajosné, Carolina 12.00 Geréb J., Cleveland........... 6.00 Hering P., Buffalo ............'4.00 Kollár J., Cleveland........... 2.00 Kucher A., Pittsburgh .... 5.00 Kovách E., Cleveland ........ 2.00 Lelkó A., Pittsburgh ........ 5.00 Lefkovits Lajos, Cleveland 4.00 Mácsay J., Detroit ........._. 4.00 Mogor J., Cleveland ____ 3.00 Mary Mayer, Pittsburgh 3.00 Molnár A., Cleveland ......... 3.00 Munczi J., Cleveland ........ 2.00 Pika P., Chicago ................ 3.00 Páll L., Ambridge ....... 6 00 Szigeti E., New York....... 2.00 A. Székely, Cleveland ........ 6.25 St. Visi, Detroit ........... 2.00 Vizi J., Akron .................... 2.00 Zára J., Chicago ................ 4.00
