Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-02-08 / 1462. szám

1947. február 8. BÉRMUNKÁS 7 oldal HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL — SZEMELVÉNYEK A MAGYARORSZÁGI LAPOKBÓL — MIT TANULNAK AZ INASOK MAGYARORSZÁGON (A Budapesten megjelenő “Szabadság“ cimü lapban Gá­bor Andor birálat alá vette a közoktatásügyi minisztérium ál­tal 1945-ben engedélyezett és 1946-ban újból kinyomatott tan­könyvek egyikét, amelyet “pol­gári, tanonciskola, valamint a népiskola felsőbb tagozata” szá­mára írtak. Az idézetek szerint ez a “tankönyv“ az ostobaságok igazi tárháza. — Szerk.) RIPORT EGY ISKOLA KÖNYVBŐL Irta: Gábor Andor Valószínű, hogy a könyv: ré­gibb ilyentartalmu iskolaköny­vek átírása, innen kerültek bele a boldogtalan elemisták, polgár­isták és tanoncok számára azok a régi zöldségek, amiknek ak­kor sem volt a vüágon semmi értelmük. Például: “Azt a gazdaságot, amely a javak megszerzését tűzi ki célul üzemnek, mig a gazdaságnak azt a formáját, amelynek célja a javak tervszehü felhasználá­sa, háztartásnak nevezzük. Az üzemben termelés, a háztartás­ban fogyasztás folyik.” Ez a kiáltó képtelenség a ter­melés és a fogyasztás különbsé­gét akarja megmagyarázni. Ez is: “Az üzemnek és a háztartás­nak az elkülönítését különösen za iparban és kereskedelemben látjuk.” Az a szöveg, amit a “korsze­rű” uj könyv átirói felhasznál­tak, még annak jegyében Íród­hatott, hogy a termelési folya­mat legértékesebb, legfonto­sabb, legönfeláldozóbb résztve­vője a kapitalista. Innen szár- mazhatik a következő bölcses­ség: “A termelésben felhasznált anyagokat, munkabért, tőke-ka­matot és általában minden a termelés érdekében hozott áldo­zatot, termelési költségeknek nevezünk.” A munkaképességről ezt kell megtudnia a nebulónak: “Nagy szerepe van a munka eredményességében äz egyéb fajának és lelki alkatának stb.” De hogy mi szerepe van a munkaképesség dolgában az egyén fajának, azt a könyv nem magyarázza el. Mint már az eddigiekből lát­ható, a könyv eredeti szerzőjé­nek, sem összeállítóinak hal­vány sejtelmük sincs a gazda­ság alapfogalmairól. Tehát ne­kik: “A tőke célja a továbbterme- lés.” És: “A három termelési tényező között (? közül!) — a 3 ténye­ző: a természet, a munkaerő és a tőke — a tőke az, amelynek szaporítása leginkább lehetsé­ges. Megtakarított munkaerő­nek is nevezik (!!) melyet ké­sőbbi időpontban használhatunk fel.” LÉGY SZORGALMAS: TŐKÉS LESZEL! Persze, nem hiányozhatik egy ilyen könyből ez a ragyog- vány sem: “A tőke keletkezésének leg­jobb eszköze a szorgalom, taka­rékosság, találékonyság, tehát elsősorban törekvés szükséges arra, hogy az emberi fogyasz­tásra okvetlenül nem szükséges javakat ne fecséreljük el, ha­nem a továbbtermelésre fordít­suk.” Az inas megtudja ebből, hogy ha nem eszi meg a gépet (amely az emberi fogyasztásra nem fel­tétlen szükséges jav), akkor tő­kés lesz belőle. A parasztnak vi­szont az ekét nem szabad felfa­latoznia. S egész nyolcmilliós országunkban kétmillióhétszáz­ezer embernek szégyelnie kell magát, hogy,nem szorgalmas, nem takarékos és nem találé­kony. Mert hiszen nem lett és nem is lesz belőle tőkés. Magától értetődik, hogy az értéktöbblet, a tőkés termelés alapja,* a könyvben mégcsak megemlítve sincsen. Valószínű, hogy a könyv szerkesztőbizott­sága nem is hallott még erről a furcsa szerzetről. Ugyancsak természetes, hogy a könyvnek fogalma sincs arról, mi a pénz, mi az áru, mi az áruk értéke. De bátran kihirde­ti a következő bárgyuságot: “A javak értéke attól függ, hogy az illető egyén számára mennyiben használható a jószág milyen mértékben alkalmas a Pesti Humor —Látod, ez a malmos úgy fé- lig-meddig a sógorom. — A húgodat vette le? — Nem. A termésem javát . . Pali bácsi vacsora közben fel­dönti a vizeskancsót, úgy hogy ezer darabra törik és csupa viz lesz minden. A felesége dühösen szalad be a csörömpölésre: — Kend csinálja ezt? — ki­ált rá Pali bácsira. — Nem én. — Hát? — A kutya. — Hiszen az bent sincs a szo­bában ! — Nem baj — feleli nyugod­tan Pali bácsi. — Majd begyün. Csavaros sógor bekötött fej­jel jön haza. ­— Már megint verekedett kend, vén csavargó? — kiált rá dühösen Juli néni, a felesége. — Verekedni? Azt se tudom, hogy kell azt — védekezik Csa­varos. — Hát akkor mér van beköt­ve a feje? — Mer a fejembe szállt a bor. — Hogy ilyet hazudik, oszt nem szakad rá az ég! Azér van bekötve a feje, mer a fejibe szállt a bor? — Hát. Mer üvegestől szállt a fejembe a szomszéd aszfaltul. (Szabad Föld) cserére és a mgeszerzése milyen fáradságot igényel.” Egy rotációs gépnek tehát semmi értéke nincs, mert a leg­több ember nem él vele, elcse­rélni krumplira nem lehet s megszerzése (annak, aki be- 1 megy egy gépgyárba, hogy azt megvegye) semmi fáradsá­gába sem kerül. Elképzelni is nehéz, mit gon­doltak a könyv összeállítói, mi­kor ezt állították össze: , “A forgalomba került árukat az eladókkal kínálatnak nevez­zük, mig a keresletet a vevők képezik”. Viszont világos, hogy mit is gondoltak, mikor ezt Írták le vagy ki: “Az áruk értékét a kereske­delem tehát fokozza, ezért uj javakat állít elő, tehát termelé­keny vagy produktív foglalko­zásnak nevezzük.” Ebből kiderül, hogy a feketé­ző foglalkozása a legterméke­nyebb, mert ő fokozza legmaga­sabbra az “áruk értékét”. POLITIKAI BAKLÖVÉSEK Mint már az eddigi idézetek­ből kiderült, ez a könyv nem is­mereteket terjeszt, vagy nevel, hanem butit. Pedig eddig “csak” közgazdaságról volt szó. A könyv második része “Állampol­gári (jogi) ismeretek” tárháza. Ki ütköznék meg rajta — raj­tunk kívül, — hogy az egész könyvben a köztársaság szó egyetlenegyszer fordul elő. De nem Magyarországra vonatko­zóan. A fejezet bevezetőjében egy pár alapvető mondat meg­mutatja, hogy honnan fuj a szél. A fasizmus eszme-meneteinek barlangjából: “Természetesen minden embe­ri csoportosulásban vezetésnek kell lenni. A vezető a reá ruhá­zott hatalmával ügyel, hogy kö­telességeit rhindenki teljesítse.” N épuralom ? N épképviselet ? Parlament? Nem. Vezetés és vezető. S ezt tanulják most is a polgári és tanonciskolában, va­lamint a népiskola felső tagoza­tában ! És ezt: “A polgári tisztviselő előtt kötött házasság az egyedüli ál­lam-érvényű házasság, melyet egyházi házasságkötés követ.” A könyv tehát kötelezővé te­szi az egyházi házasságkötést, amit még a reakciós régi törvé­nyek sem tesznek a polgári há­zasság bevezetése óta. Tanítsák még a demokratikus magyar köztársaságban ebből a könyvből ezt is: “A római katolikus egyház magyarországi kormányzója az esztergomi hercegprímás, a fő­kegyúri jogokat pedig a min­denkori magyar király gyako­rolja”. Nem véletlen tehát, hogy a köztársaság ebben a könyvben olyan ritkán fordul elő. Ellen­ben előfordul — bőven, részle­tesen — “a királyi főhatalom”. Többek közt igy: “A Szent Korona az államha­talom megtestesítője. A korona viselője a király, igy a Korona feje, a nemzettel együtt, a Ko­rona testét képezi (!!) . . . Je­lenleg a királyi jogok gyakorlá­sa szünetel ...” És igy: “A Szent Korona fogalma alá egyesitett nemzetnek, mint élő személynek, legjellemzőbb álla­mi életmegnyilvánulása a tör­vényhozása.” KÉRDÉSEK 1. Elolvasta-e valaki a Ma­gyar Pedagógusok Szabad Szak- szervezetének* szerkesztőbizott­ságából ezt a könyvet? De az egészet, nem csak a belefolto- zott “modernizált” részleteket! 2. Ki vol taz a szakférfiú, aki a könyvet a kultuszminisztéri­umban engedélyezte? 3. Ki az a cinikus, aki a köny­vet, melynek 1945 szeptemberé­ben sem lett volna szabad igy megjelennie, 1946-ban változat­lanul újra nyomatta? 4. Nem érdekel-e bennünket, munkáspártiakat, hogy mit töl- cséreznek a tanoncok, tehát a legifjabb munkásnemzedék fejé­be a “közgazdasági és társadal­mi alapismeretek” ragadós fo­lyadékából ? Senkise higyje, hogy olyan naiv vagyok, hogy ezekre a kér­désekre választ várok. (Szabadság) SOROZATOS PANAMÁK AZ ÉLELMISZERBESZERZÉSE KÖRÜL A gazdasági rendőrség a fő- kapitányság bűnügyi osztályá­val együtt jelenleg öt budapesti nagyvállalat élelmiszerbeszerző csoportjának panamája ügyé­ben nyomoz. Minden esetben a munkások által összeadott és különböző, nehezen beszerezhe­tő élelmiszerek vásárlására for­dítandó összegeket sikkasztot­ták el. A nyomozás alatt levő ügyek­ről a tettesek kézrekeritése ér­dekében a rendőrség egyelőre nem ad ki közleményt, a Vilá­gosság munkatársának értesülé­se szerint azonban már befeje­ződött a nyomozás az Elektro­mos Müvek panamistái ügyében. A főkapitányság letartóztat­ta Kaderabek Ferenc állítólagos nagykereskedőt, aki a munkás­ság részére burgonya beszerzé­sét vállalta. Ezen a címen az Elektromos Müvek munkásaitól több esetben nagyobb pénzösz- szeget vett fel, értesülésünk sze­rint mintegy 15—20.000 forin­tot, mikor azonban szállításra került volna a sor, Kaderabek ur sehol sem volt található. Eb­ből az ügyből kifolyólag őrizet­be vették Kiss Pétert, az Elek­tromos Müvek raktárkezelőjét is, aki minden valószínűség sze­rint összeköttetésben állott Ka- derabekkel és tudott annak üzelmeiről. ki segítette a néme­teket LONDON — Miután Hugh Dalton angol pénzügyminiszter azzal vádolta meg a londoni bankárokat, hogy 1931-ben ők segítették ki a németeket pénz­ügyileg és tették lehetővé, hogy a fegyverkezést megkezdjék, Olaf Hambro, a Hambro’s Bank Ltd. elnöke azt válaszolta, hogy a bankokat akkor az angol kor­mány kényszeritette erre a tá­mogatásra. Hambro mindjárt meg is jegyezte, hogy az a kor­mány a Ramsay MacDonald szocialista labor-party kormány volt.

Next

/
Thumbnails
Contents