Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-02-08 / 1462. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. február 8. szervezkedési rackettja milyen szomorú nyomokat hagyott hátra, melyekre visszagondolva nagyin könnyen félrevezethető a szervezetlen munkás és köny- nyen elhiheti azt, hogy a zárt mühelyrendszer nem is a gyárosnak, hanem a munkásnak az ellensége. Amennyire helytelen a munkásosztály szakszervezeti szervezkedési akciója, annyira helyes és jó a zártmühely rendszer kontrol, aminek igazi lényege tulajdonképpen csakis az kellene legyen, hogy kizárólag a szervezet irodáján keresztül alkalmazhatnak munkásokat. Az ilyen job kontrol az az eszköz melyen keresztül minden időben beleszólhat a munkásszervezet a gyári viszonyokba. Ha az amerikai szervezetlen munkásnép csak egy parányit is akarna a saját fejével gondolkodni, rögtön rájönne arra, ha a zárt mühelyrendszer nem jó a mun-' kásoknak, akkor miért éppen a gyárosok óvják attól a munkásokat. Miért ez a nagy propaganda, melyre immár milliókat költenek el, hogy törvénytelenit- sék a zártmühely rendszert. Még nem láttuk seholsem azt, hogy a gyáros urak a rövidebb munkaidőért léptek volna sikra, még kevésbé azt, hogy annak érdekében rádió programokat játszottak volna le. Már pedig, ha annyira féltik a munkások érdekeit, hát csak nem akarják azt mondani, hogy a rövidebb munkaidő megártana a dolgozóknak. A zárt műhely ellen indított nagy hajsza a legnagyobb csalás, amivel a dolgozó népet be akarják csapni- és visszaállítani azt a helyzetet, amikor az egy dolláros órabéres munkás helyére, odaállíthatnak 50 centes órabérrel munkást, hamár eléggé kiéheztették a munkanélkülieket. A szervezkedés minden fajtáját le akarják törni, a régi szakszervezkedéstől a legmodernebb ipari szervezkedésig és a “free enterprise” jelszava alatt, szabad urai és szabad kizsák- mányolói akarnak lenni a dolgozó milliók fölött, akik szervezkedési erejük hatalmánál fogva, már kicsikartak bizonyos előnyöket és erejük hatalmánál beleszólnak a termelési viszonyokba. Ezt a beleszólást akarják elnémítani és ennek érdekében folyik a nagy propaganda és ennek szolgálatába állították a hangulat keltés minden eszközét. Rádiót, napilapokat és a folyóiratokat is, nem is beszélve a kongresszusi szószékről, ahonnét fülsiketítőén rikácsolnak, a nagyrészben szekszerve z e t i munkások fltul megválasztott képviselők, a zártmühely ellen. Persze a munkásoknak nem kellene egyáltalán figyelembe venni a nagy zajt, ha öntudatosan a szervezett erejükbe vetnék minden bizalmukat. Mert nincs az a politikai törvény amivel a gazdasági hatalom erejét kivenni kénesek volnának a munkásosztály kezéből, ha az egységesen, az ipari erő alapján áll a szervezett munkásság rendelkezésére. Ennek az ipari erőnek az összegyűjtésére hívjuk föl minden alkalommal a dolgozó milliók tömegeit és tesszük most is és hangsúlyozottan kérünk mindenkit, álljanak be abEgyről-Másról-ELMONDJA: J. Z. ÜZENET JÁVOR PÁLNAK Kedves Jávor Pál: Az amerikai magyarság osztatlan örömmel nézett az Ön ideérkezése elé, mely örömben — miután tudomásunk van arról, hogy Ön is egyike a nácinyilas bestiák által üldözötteknek — mi amerikai osztálytudatos munkások is osztozni kívántunk. A mi tiszteletünket részben ismert szinmüvészetével, részben pedig azáltal vivta^ ki, hogy nem volt hajlandó a náci-nyilas banditákhoz csatlakozni — mint számos szinésztársa — a munkás és zsidó üldözésben, sőt volt bátorsága velük szembeszállni, amiért azok Önt börtönnel és internálással büntették. Mi pedig éppen ezen cselekedetéért adózunk Önnek a legőszintébb elismeréssel. így érthető, hogy ideérkezése alkalmával mi is osztozni kívántunk az ünneplésben és ne tekintessünk “ünneprontóknak” ha most — miután szem és fül- tanui voltunk chicagói ünnepel- tetésének — nem helyeslésünknek adunk kifejezést. Amikor kőrútjának részleteit megismertük; amikor megtudtuk, hogy körútját kik irányítják, agályaink támadtak, hogy vájjon csatlakozhatunk-e mi, amerikai magyar osztálytudatos munkások is az Önt ünneplők és üdvözlőkhöz. Ezen agályaink pedig azért támadtak, mert köztudomású az, hogy kőrútjának irányitói a múltban mindig kész szolgái és támogatói voltak Horthy véres, nyilas uralmának; még akkor is, amikor már nyilvánvaló volt, hogy Horthyék teljesen behódoltak Hitler nácizmusának és Magyar- országot teljesen a náci bestiák kezére játszották és igy közvetve hozzájárultak ahhoz, hogy Ön és sokszázezer társa börtönbe, koncentrációs táborba, a Dunába, vagy a gázkemencékbe kerültek. Mint mondám utjának irányítóit ilyeneknek ismertük a múltból és amikor ennek dacára mégis csatlakoztunk chicagi fellépése alkalmából az ünneplőkhöz, nem útja irányitói iránti véleményünk változott meg, hanem abba reménykedtünk, hogy az Ön emberies fellépése ellensúlyozni fogja azok reakciós törekvéseit és egy élvezetes, sovi- nisztá frázisoktól mentes, művészies estélyben lesz részünk. Sajnos ezen reményünkben azonban nagyon csalatkoztunk. Először végig nézettek velünk egy “Makrancos Hölgy” cimü több mint egy órás csapnivalóba a táborba, ahol az Egy Nagy Szervezet eszméje alapján közösen megvédelmezhetjük, közös érdekeinket. A szervezkedés letörése elleni akcióra csak egy válaszunk van, még erélyesebb és még egységesebb szervezkedés. Üzenetünk pedig a gyáros urainknak, csak muzsikáljatok a rádión amennyit akartok, majd a munka szinterén mi huzzuk el a nótátokat. an rossz “Jávor filmet” amelyről szürke foltoknál egyebet nem lehetett kivenni és a hang is teljesen érthetetlen volt. De türelemmel ültük végig a majdnem mésfél órás filmet, mert gondoltuk, hogy a színpadi fellépése kárpótolni fog, mert tulajdonképpen ez lett volna a csattanója az akciónak. “Jávor filmet” láttunk már a múltban is — jót is, rosszat is — és ez alkalommal Jávor Pál személyes fellépése hozta össze a magyarságot, tehát joggal vártuk ettől az est atrakcióját. Azonban sajnos, ez volt valóban az a bizonyos “vizeslepedő” amely lelkesedésünket teljesen lehü- tötte. Mi, osztálytudatos munkások lelkesedünk a művészetért, de amit ott láttunk, az egyáltalán nem nevezhető művészetnek. Vagy Magyarországon ma már ebből áll a művészet, hogy siránkozunk a letűnt nyilas ébredők herélőkésés, bikacsökös, munkásgyilkoló rendszerért? Mi köze van az irredentizmusnak a művészethez ? És mi szüksége lehet egy színművésznek hazafias frázisok pufogtatásá- ra? El voltunk készülve egy valóban művészies program meghallgatására és ehelyett hol a szolgabirás, csendőrszuronyos Magyarország letűnéséért való siránkozásban volt részünk, hol pedig a csillagsávos lobogót rázták a szemeink előtt, amire egyáltalán semmi szükség nem volt. Senkinek sem jutott volna eszébe méltatlankodni, ha egy hazafias frázisok pufogtatásától mentes műsort adtak volna, mert a megjelent közönség erre volt elkészülve, viszont jogos a méltatlankodásunk, mert mi egy ilyen estére voltunk elkészülve és helyette egy émelygős irredenta programot kaptunk. A történtekért nem Önt okoljuk, de figyelmeztetni kívánjuk, hogy rossz társaságba keveredett. Jól tudjuk mi azt, hogy Magyarország lakossága — és különösen az a része a lakosságnak, amely a mi szivünkhöz a legközelebb áll — sokat szenvedett és még sokáig fogja siny- leni a háború következményeit, de hasonló sorsban van része minden más'háború által sújtott ország lakosságának és ezt éppen az ily irredenta tanítások és uszítások idézték elő. Önnek, aki részese volt ezen átkozott propaganda szenvedéseinek, figyelmeztetni kellene rossz tanácsadóit, — akik nem érezték a saját bőrükön annak “áldásait", mint Ön — hogy Magyarország sorsa jobbrafordulásának nem az a nyitja, hogy gyűlöletet hirdessünk más szomszéd országok ellen és titokban — vagy nyíltan is, — a Magyarországot jobb sors felé vezénylő jelenlegi magyar kormány ellen. Valamennyien ismerjük Magyarország lakosságának kétségbeejtő sorsát és azt a heroikus küzdelmet, amelyel igyekszik kimászni a káoszból és egyáltalán nem vált volna Önnek sem szégyenére, ha nagyszámú hallgatóságát arra ösztökélte volna, hogy támogassák azokat a magyar államférfiakat és harcosokat, akik egy valóban szabad és boldog Magyarország felépítésén fáradoznak és mindenkorra lehetetlenné váljon a grófi-papi-szolgabirás és csendőrszuronyos rendszer. De mint művészembertől, mi még ezt se vártuk és egy szót sem emeltünk volna ha kizárólag csak hivatásához ragaszkodott volna. Azt azonban nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a Horthy fehér terror rendszeréből már jól ismert irredenta propagandát igyekszik beadni az amerikai magyarságnak egy kis “anti-ná- ci” mázzal bevonva. Ez ellen nem csak tiltakozunk, hanem ha ez folytatódni fog, tenni is kénytelenek leszünk. Ha már amerikai-magyar ügyről van szó, maradjunk meg e tárgynál és beszélgessünk egy másik magyar nagyságról — Zilahy Lajosról — aki szintén itt időzik és pár héttel ezelőtt szintén itt járt Chicagóban. Bár ahoz, hogy Zilahy Lajost megismerjük, nem is lett volna szükséges előadására menni, mert a Habsburg és Horthyt imádó magyar reakciós sajtó és az ily irányú csoportok bankettjeiről kiszivárgó hírekből megtudtuk, hogy Züahy nem dédelgetett kedvence a reakciósoknak. Őt nem ölelték keblükre és nem rendeztek estéről-estére banketteket. Ezt nem azért mondom, mintha ellene volnék, hogy ily illusztris vendégnek bankettet rendezzenek, csupán csak abban vagyok válogatós, hogy kik rendezik az üyen bankettet? Nem tudjuk, hogy mily célból jött Zilahy Lajos Amerikába és nem is kutatjuk — hogy az itt töltött időt hasznosan töltötte el. Jól esett hallani, hogy Magyarországon nem csak nyilasok — munkás, zsidó, oláh, csehek, orosz, stb. gyűlölő vadhazafiak — vannak, hanem em- / berek is. És ez némi reményt nyújt arra, hogy ha nagy áldozatok és küzdelmek árán is, Magyarország mégis csak kivetkőzik a gyűlöletből. Zilahy szerint “ ... az életben minden csak sorrend kérdése. Melyik parancsot teljesíteni előbb. Én ezt a sorrendet úgy állítottam fel magamnak, hogy előbb vagyok ember, csak azután európai és csak azután magyar. Bevallom, hogy az elmúlt évtizedekben nem sok sikerem volt odahaza ezzel a sorrenddel. A sajtó sokszor, mint hazaárulót támadott. Én azonban a végsőkig ragaszkodtam ehhez a sorrendhez, mert úgy érzem, hogy nem lehet jó magyar az, nem lehet jól román, jó jugoszláv, nem lehet jó német, vagy bármiféle nemzetiség, aki elsősorban nem ember. Semmiféle nacionalizmus nem alkothat magának olyan erkölcsi törvényeket, amelyek szembe állnak az egész emberiség erkölcsi törvényeivel. És ha alkot, ezek a törvények nem vezethetnek máshová, csak a gázkamrákba, fajok és népek kiirtásához.” Ugyebár jól esik hallani egy józan hangot Magyarországból jött embertől, ahonnan az utóbbi 3 évtizedben csak gyűlöletet
