Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-02-01 / 1461. szám

1947. február 1. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------(gb) ROVATA--------------------------­DOHÁNYZÓK FIGYELMÉBE Van talán már két éve is, hogy ebben a rovatban a do­hányzásról nem valami dicsérő- leg emlékeztem meg. A dohány­zás ellen irányuló kritikám első sorban is esztétikai szempont­ból indult. Megirtam akkor s úgy tartom ma is, hogy a száj­ból lefityegő, füstölő cigaretta, szivar vagy pipa nem szépíti, hanem éppen ellenkezőleg, csú­nyábbá teszi a dohányzót.. És ha a férfiak nem is törődnek ve­le, legalább a nők gondolhatná­nak rá. A köpködő dohányosok­ról, meg a bagó rágókról már nem is akarok beszélni. Remé­lem, hogy ezeket senki sem tart­ja valami “fenséges” szép lát­ványnak. A legfontosabb kifogásom a dohányzás ellen az volt, hogy mindenki elismeri a rossz olda­lát, vagy legalább is annyit, hogy semmi esetre sem használ. Erre azt mondottam akkor, hogy a dohányzásból tudjuk a legjobban megítélni, milyen se­kély, felületes a jelen civilizáci­ónk dacára nagy technikai tu­dásunknak. Mert mit gondol­junk arról a civilizációról, mely­ben az emberiség 95 százalékát rabjává lehet tenni olyan költ­séges, esztétika ellenes és egész­ségtelen szokásnak, amelyről mindannyian elismerik, hogy semmiféle előnyös oldala sincs. De megirtam ugyanakkor azt is, hogy a dohányzás ily széles­körű elterjedésének oka az, hogy óriási nagy vállalatok áll­nak mögötte, amelyek ravasz hirdetésekkel terjesztik ezt a rossz szokást, amitől a legtöbb ember nem tud szabadulni, ha egyszer már belekóstolt. A Bér­munkás olvasói jól tudják, hogy az Egyesült Államok dohányipa­ra 3-4 nagy korporáció kezében van, amelyek évenként millió és millió dollárt költenek az újsá­gok, a folyóiratok és a rádión leadott hirdetésekre. A CSALÓ HIRDETÉSEK Azt azonban már kevésbé tudják az olvasók, hogy a Fede­ral Trade Commission már szá­mos esetben csalásnak nyilvání­totta a különböző cigaretta vagy dohány hirdetéseket. A Federal Trade Commission az a szövetségi hatósági intézmény, amelynek hatáskörébe tartozik a hirdetések ellenőrzése, hogy a hirdetésekben ne tegyenek köz­zé az igazságnak meg nem fele­lő állításokat. Ez az intézmény most adta közre az elmúlt évről szóló jelentését, amelyben meg­említi, hogy a múlt év folyamán 28,259 “kifogás alá eső” hirde­tést talált. A január 4-én kiadott jelen­tés szerint 19,860 nyomatott, vagyis újságokban vagy folyó­iratokban elhelyezett hirdetést talált kifogás alá esőnek; 8,399- et pedig a rádión adtak közre. Ezen hirdetésekben 952 külön­böző árut hirdettek. A legtöbb csaló hirdetést az úgynevezett “patent medicinák” gyártói ad­ják le. Ezek után jönnek a szé- pitőszerek s mindjárt utána kö­vetkezik a cigaretta és a do­hány. A Federal Trade Commission felszólítja a hirdetőket, hogy a kifogásolt hirdetéseket javítsák ki. Ha ezt nem teszik, akkor úgynevezett “fraud ordert” kér­nek ellenük, ami abból áll, hogy a posta nem kézbesíti a levelei­ket és csomagjaikat. És ha ez sem elég, akkor pörbe fogják a posta utján elkövetett csalás­ért. Szóval ilyen kerülő utón büntetik meg a kihágókat. De erre nagyon ritkán kerül a sor, mert a hirdetők megváltoztat­ják a hirdetést, rendesen valami újabb csalást alkalmaznak s aratnak addig, amig a szövetsé­gi bizottság újból el nem csípi őket. IGEN NAGY HIRDETŐK Nem csoda tehát, hogy a most keresztül-kasul reakcióssá lett kongresszus ellenzi' úgy a Federal Trade Commissiont, mint a hozzá hasonló Food and Drug Administrationt és a Fe­deral Security Administrationt, amelyek a közönség érdekeit vannak hivatva védeni a csaló nagy trösztök és korporációk ellen. Már tárgyalnak azon, hogy ezen intézmények költség­vetését levágják a “spóroljunk” jelszó alatt, aminek az eredmé­nye az lesz, hogy ezen bizottsá­gok csak pár embert tudnak al­kalmazni s igy képtelenek lesz­nek feladatuknak eleget tenni. Most azonban nem erről, ha­nem a dományzásról, jobban mondva a cigaretta gyárosok csaló hirdetéseiről akarok meg­emlékezni. Az amerikai újság­olvasók és a rádió hallgatók már kívülről tudják az ismer­tebb cigaretták vagy dohányok jelszavakkal telitett hirdetése­it. A “Call for Phillip Morris”, vagy “Luckies a legkitűnőbb dohányt jelenti”, stb. stb. köz­szájon forognak. Hogyisne, hi­szen napról-napra látják, vagy hallják ezen szólamokat. De sem az újságban, sem a rádión nem adták közre, hogy a Fede­ral Trade Commission csalás­nak minősítette ezen hirdetése­ket. De hogy is adták volna köz­re a lapok, amikor a múlt év há­rom hónapjában csak magától az American Tobacco Company - tól (a Luckies gyártója) 3 mil­lió dollár ára hirdetést kaptak. Az “In Fact” cimü folyóirat kérdezősködésére a cég hirdető ügynöksége beismerte, hogy 1946-ban ettől a cégtől 1,750 amerikai újság kapott hirde­tést. Ezek a hirdetések aztán annyira lefoglalták ezen lapo­kat, hogy a Federal Trade Com­mission jelentésére már nem maradt helyük. Nem Írták meg azt, hogy ezen hirdetésekben hazug állításokat tártak olvasó­ik elé. PHILLIP MORRIS A Federal Trade Commission ilyen nyilatkozatot adott ki a Phillip Morris cigaretta hirde­téséről is, amelyet a legnagyobb dohányáru cég hoz forgalomba. A hirdetésekben azt állították, hogy ez a cigaretta nem irritál­ja a torkot úgy, mint más do­hányok; sőt, akiket más do­hány irritál s felcserélik Phillip Morrisra, akkor az irritálás megszűnik; hogy ebből a ciga­rettából bármennyit is lehet szívni minden utókövetkezmény nélkül; hogy ezen cigarettát “eminens orvosok” vizsgálták meg s adtak ki róla kitűnő nyi­latkozatot; hogy a többi jól is­mert cigaretták legalább is há­romszor annyira irritálják a do­hányzók torkát s végre, hogy ebben a cigarettában a világ “legjobb” dohányát használják. Ezzel szemben a Federal Tra­de Commission szakértői alapos vizsgálat után kimutatták, hogy Phillip Morris éppen úgy irritálja a dohányzó torkát, mint a többi cigaretták; ennél­fogva akiket más cigaretták ir­ritálnak, ha rátérnek erre a ci­garettára, ez is csak úgy fogja bántani a torkukat, mint a töb­bi; hamis az az állítás is, hogy ezen cigaretta szívása után a lélegzett tiszta s szagtalan ma­rad; hogy a tanúnak említett “eminens” orvosok egyáltalán nem olyan ismert egyének, kik­nek az ilyen dolgokban elég gyakorlatuk lett volna, de azon­kívül a cigaretta gyártói fogad­ták fel őket, fizettek" a jelentés­ért, amelyből csak a nekik ked­vező részt tették közzé. És végre bebizonyították azt is, hogy ezt a cigarettát sem csinálj ák különb dohányból, mint akármelyik más, ismert nevű cigarettát. Szóval a Fede­ral Trade Commission jelentése szerint a cigarettákra legjobban ráillik az, hogy egyik 19 a má­sik meg egy hijján húsz, már amennyiben az irritálást, vagy az egészségre való hatását vesz- szük figyelembe. SZEGÉNY CIVILIZÁCIÓ A Commission közbelépésére a dohányáru cég természetesen megváltoztatta a szóllamokat. Erről azonban a jól megfizetett lapok és a rádió egy szót sem írtak. Sőt mi több, ez a Commis­sion most azt is leleplezte, hogy a cigaretták közötti nagy ver­sengés is nem más, mint orszá­gos méretű csalás. Ez a versen­gés csak a nagy hirdetésekre ád okot. Mert a hirdetéseknek a lé­nyege az, hogy minden cigaret­ta jó, hanem az “X” fajtájú még a jónál is jobb. A Federal Trade Commission jelentéséből azonban azt tudjuk meg, hogy minden cigaretta (vagy dohány) rossz, legfeljebb csak azt engedi meg, hogy az “X” jelzésű még a többinél is rosszabb, ha ugyan lehet ilyes­mi. A két évvel ezelőtt irt cik­kemben, mint mondottam, azt Írtam, hogy a dohányzás azért terjedt el ennyire most már nem csak a férfiak, hanem a nők között is, mert — amerikai nyelven mondva, — igen sok pénz van benne. A dohány cé­gek urai, — akik nagy trösztöt alkotnak, — már nem is millió­kat, hanem billiókat harácsol­nak. A nagy hirdetésekkel bele­ugratják a serdülő fiatalságot a ' CHICAGO FIGYELEM! Az I.W.W. chicagói tagjai február 1-én, szombat este 8 órai kezdettel TÁNCMULATSÁGOT rendeznek 333 W. North Ave. alatt az Industrial Workers javára. Az IWW tagjait, valamint a Bérmunkás olvasóit ezúton meghívjuk. A rendezőség dohányzásba, amit hamar meg­szoknak s akkor aztán egész életükre ezen ravasz csaló egyé­nek adófizetőivé válnak. Ne ítéljenek el tehát, amikor nem sokra értékelem azt a civi­lizációt, amelyben a népesség 95 százalékát ilyen otromba, pa­rasztfogó csalással ennyire be lehet rántani! VÁD ALÁ FOGTÁK MAY VOLT KÉPVISELŐT WASHINGTON — A szövet­ségi bíróságon vádat emeltek Andrew J. May, volt képviselő ellen. A vád szerint May, mint a kongresszus alsó háza kato­nai bizottságának az elnöke ha­di rendeléseket járt ki a Gars- son testvérek által erre a célra alakított korporációknak és a szolgálataiért 53,634 dollárt ka­pott. Andrew J. May egyike volt az amerikai kongresszus egyik leg­nagyobb szájú, ultrasoviniszta, munkásfaló képviselőinek. Mint annyi sok esetben, úgy ő is csak a saját titkos üzelmeit igyeke­zett takarni a nagy hazafiságá- val. Everett S. Hughes generális jelentése szerint a felmaradt ha­diszerekből csupán egyetlen parkoló téren 20,000 automobil és truck rozsdásodik s válik hasznavehetetlenné. AZ EURÓPAI ZSIDÓK SORSA LONDON — Az American Jewish Committee igazgatója, Dr. Max Gottschalk, úgy véli, hogy az európai zsidóknak meg kell barátkozni azzal a gondo­lattal, hogy belátható időn belül nem hagyhatják el az európai kontinenst. Dr. Gottschalk, aki beutazta Európát és tanácsko­zott a Hitler poklából megmene­kült zsidósággal, úgy találta, hogy a megmenekültek legna­gyobb része szeretne kivándorol­ni. Erre azonban csak igen ke­vésnek lesz alkalma és Gott- schalt azért adja azt a tanácsot, hogy jobban teszik a zsidók, ha hozzálátnak szétrombolt ottho­naik újjáépítéséhez. Dr. Gottschalk szerint most már csak Lengyelország az egyetlen, ahol az antiszemitiz­mus még mindig számottevő, a többi országokban már hanyat­lik, sőt vannak országok, ahol a zsidókat szívesen látják. Azon­ban ettől eltekintve, a zsidóság­nak törekedni kell a két alapve­tő szabadság teljes kivivására. Ezen szabadságok egyike az, hogy a zsidók olyan szabadon utazhassanak egyik országból a másikba, mint az első világhá­borút megelőzőleg; a másik pe­dig az, hogy éppen olyan sza­badsággal telepedjenek le, mint bármily más népek.

Next

/
Thumbnails
Contents