Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-06-28 / 1482. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1947. junius 28. JEGYEZD MEG--------------------------Ajánlja: St. Visi,-------------------------TÁRCA VÖRÖSBEGY Irta: FEHÉR TIBOR Még ma is érzem az apám kérges kezét, ahogyan a kezemet fogja és vezet a nagy iskola felé. Nehéz, lakatoskéz az apám keze, vézna gyermekujja- im úgy bújnak meg benne, mint csupasz, erőtlen madárfiak a jólrakott fészekben. Az a “nagy nap” — anyám is annak mondta — annyi év ködfátyolán átragyog abból a gyümölcsöt érlelő, szeptemberi sugárzásból. Mintha ma is a bőrömön csurogna a szeptemberi verőfény édes méze. És ebben a fényben áznak a főuccai díszes házak, a boltok üvegablakai mögött az elérhetetlen drágaságok és a nagy tér verébszinü pora. — Megvan minden irat, édesapám? — kérdezem ideges aggodalommal és közben magam előtt látom az elemiiskolai kiskönyvet, amelyben ragyognak a kitűnők. A tiszta kitűnő bizonyítvány. — Itt a zsebemben! — nyugtat meg csendesen az apám, a már öregedő lakatoslegény, aki sohasem tudott a munkájánál többre vergődni, mert hiába dolgozott reggeltől estig. De én akkor nem tudtam még azt, hogy a lakatossegéd nem a legelső ember a világon. Úgy mentem az apám mellett, olyan büszkén, olyan bátran, mint soha azóta. Ö, az izgalom is végigvibrál bennem, ahogyan annyi év után, most gondolatban megint végigmegyek a Fő uccán a gimnázium felé. Már messziről látszik a tömör, hatalmas, bör- tönszerü épület. Hallom a kemény, egyszerű mondatokat, melyekkel nehézkesen magyaráz az apám: — Azt akarom, hogy tanulj, fiam. Vértes tanító ur mondta, hogy téged érdemes továbbtani- tatni. Te gyönge gyermek vagy, nehezen bírnád a kalapácsot, a reszelőt. Hát igen. Üss ki a családból! Nekem nehezebb lesz, mert sok a tandíj, meg a költség, de megpróbálom, fiam. Teérted teszem, meg talán maga- mért is. Ne légy mindig a mások lábarongya, mint éh. Aztán tudod, jó volna már, ha a mi fajtánk, a szegény ember fajtája ülne itt-ott hivatalban, gyári iróasztálnál, ahol most mások ülnek. Talán a mifajtánk tudná az emberséget. Csak ragyogott a szeptemberi, édes verőfény csak jött közelebb az a nagy, szürke iskola, mert nem álltunk meg közben, de mégis, mintha megpáráso- dott volna a szemem előtt. Nem értettem minden szó jelentőségét, de éreztem, hogy valami rettenetes dolgot mondott az apám és én hiába kapaszkodom erős kezébe, mégis egy nagyon kicsi és gyenge emberrel megyek valamilyen ismeretlen, félelmetes és nyugtalanító világ felé. És az “emberség” szót is akkor hallottam először és soha senki nem ejtette ki előttem olyan meggyőző erővel, mint azon a szeptemberi délelőttön az én nehézbeszédü édesapám. Ahogy beléptünk a gimnázi- j umba, tüstént megnyugodtam, i mert ugyanolyan iskolaszagot szimatolt az orrom, mint az elemibe, ténta, papír, karból és ismeretlen anyagok párolgásából keletkezett szagot. Maga a beiratkozás simán ment, de mégis leesett a kő a szivünkről, amikor a szemüveges és hüvösbe- szédü, tudós férfiak nagy házából kiléptünk és vásárolni mentünk irkát, könyvet, rajztáblát. Lassan megszoktam a gimnáziumot is. Ott ültem a második padban az ablak mellett, ahonnan a kopár udvarra lehetett látni, ahol a tornaórákon a labdát rugtuk, vagy szabadgyakorlatokat végeztünk. Egyéb úgysem volt szabad a gimnáziumban. És ott, a második padban kapta a lelkem az első mély sebet az egyik számtanórán, amikor megvilágosodott előttem az apám minden kimondott szava. Csúf, novemberi latyak lepte el az uccákat tüdőt nyomó, sárgás köd alatt. Álmos didergéssel lépkedtem rossz cipőmben az iskola felé. Akkor már második éve gyilkolták egymást a frontokon az emberek. •Villanyt kellett gyújtani, amikor Vöröshegy, az osztályfőnök belépett. Kicsi, kövér, szeplős, vörhenyeshaju ember volt Miso- ga Mihály, aki többnyire élénk rozsdavörösszinü ruhát viselt. Talán ezért fröccsentette rá valamelyik hajdani diák a Vörösbegy gúnynevet, amely ráragadt, mint ablaküvegre a légypiszok. Felbegyeskedett a katedrára, végignézett az osztályon: — Álljanak fel azok, akiknek nincsen meg a házifeladatuk! — recsegte. Nekem mindig megvolt, csak ezen a csúf reggelen nem. így az öt között álltam én is. — Miért nem csináltad meg fiacskám? — kérdezte Szántay Pétert, a polgármester fiát. — Tanár ur kérem, tegnap házibál volt nálunk és nagyon hangos volt a lakás. —Pótold fiacskám! — intett mosolyogva Vörösbegy és Zal- czer Pistára mutatott, akinek borkereskedő volt az apja. — Tanár ur kérem szépen, ne tessék haragudni, de elfelejtettem. — Ejnye, fiam, máskor nem fogadok el ilyesmit, ha találkozom apáddal, meg is mondom neki. — Tanár ur kérem, beteg voltam — felelte Réz Albert, egy ügyvédnek fia. — Jövő órán bemutatod, leülhetsz. Hát te, Barkóczy? — kérdezte a városi tisztviselő fiát. — Otthon felejtettem a füzetemet — hazudta Barkóczy Feri . — Ilyen nincsen! — harsogta Vörösbegy. — Este a kaszinóban megmondom apádnak, hogy tanítson rendre? És te? ! — ordított rám. — Tanár ur kérem, nem tudtam megcsinálni, mert nálunk tegnap nem lehetett dolgozni. — Talán nálatok is házibál volt? — vágott közbe gúnyosan. — Édesapámmal fát hoztunk a pályaudvarról, én segítettem tolni a kiskocsit. Mire hazér- tünk, sötét volt. A lámpaüveA szocializmus ellenségei, akik mindenért Stalint okolják, sokszor gúnyosan szokták kérdezni “mit szól Józsi bácsi?” Erre a leghelyesebb válasz az a régi jó közmondás, hogy “a kutya ugat, a karaván halad.” Szenátor Ferguson kérte az “Un-American” vizsgáló bizottságot, hogy a Wayne egyetemen vizsgálják meg, hogyan merték elhelyezni a kommunista párt hirdetését az egyetem közlönyében? Amikor a National Association of Manufacturers-nek ingyen adnak nagy terjedelmű cikkeket, az helyes, de a szocializmus, a haladás érdekében még pénzért sem szabad hirdetést elfogadni. Az árak a mostani háború után mindenben nagyon felszöktek. Az első háború után Hoover egy billió dollár értékű élelmiszerért egy tucat kis országot birt megvásárolni. Most már csak darabját billiókért kaphatják meg a magas árak miatt Charley Chaplint azzal vádolják, hogy vörös. Soha nem tudják neki megbocsájtani, hogy a kapitalisztikus rendszert, tömegtermelést, munkanélküliséget, nyomort olyan hűségesen bemutatta a “Modern Times”- ban. M. E. Schroeder egyszerű vasúti munkás Iowa államból egy reggel 2 órakor felhívta M dögünk meg elpattant és az üzletek már zárva voltak. — Micsoda hülye mese ez a lámpaüvegről, a villanykörték nem szoktak elpattanni. — Tanár ur kérem, nálunk csak petróleumlámpa ég — feleltem és a sirás fojtogatott. — Én akkor sem hiszem el ezt a mesét. Eddig azt hittem, kivétel leszel. Most látom, olyan vagy, mint a többi, aki idetolakszik. Mi is az édesapád? — Lakatossegéd. — Na látod, fiam, szép mesterség az, minek neked gimnázium? A négyest mindenesetre beírom, mert azt értem, hogy valahol házibál van, értem, ha valaki beteg, vagy, elfelejti elhozni a füzetét, de az ilyen hazugságot a lámpaüvegről . . . Könnyben úszott a szemem, szédülve álltam a bántó lámpafényben. Könnyeimen át Vörösbegy olyannak látszott, mint egy valószínűtlen, szörnyű, em- berszerü valami. És egyszerre a régi szeptemberi fényből elő- bujtak az apám szavai: “Aztán tudod, jó volna már ha a mifajtánk, a szegény ember fa. tája ülne itt-ott hivatalban, gyári Íróasztalnál.” Gondolatban akkor mondtam ki először: és a katedrán! (Népszava) Minden ui olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutái verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? tovot a Kremlinben és reggel 9 óra lévén Moszkvában meg is kapta és beszélt vele. Ezzel beigazolódott, hogy a “vasfüggöny” meséje csak hazugság. Amikor Németországban éhség lázadások törtek ki a tavaszon és itt millió bushel számra semmisítették meg a burgonyát, Spanyolországnak illetve Franco diktátornak ingyen akartak burgonyát szállítani és csak amiatt nem tettek meg, mert sürgősen a németeknek kellett a hajó szállításra és a burgonya is, mely már be volt hajózva. Egy kansasi képviselő Meyer, azt indítványozta, hogy Henry Wallacet fogják hazaárulási per alá, mert kritizálni meri a Truman Doktrínát. Londonban többszörös betörést követtek el a Szovjet nagy- követség irodájában és a főbb tisztviselők lakásaiban, okiratokat kutattak, de több értékes ékszert és más értékesebb dolgot emeltek el. Persze a hires “Scottland Yard” nem tud semmit ezen betörésekben felderíteni. Sok rádió kommentátor, ha nem is szívesen, beismerte, hogy 16 millió szervezett munkás, legalább is 60 millió hozzátartozóval van közvetlen érdekelve a munkást elnyomó törvényekben, melyet mostan hoztak. Tehát nem igaz az, hogy a többséget védik a kisebbség ellen. Éppen az ellenkezője. Azt szokták mondani, hogy ha Meteor repül, akkor háború lesz, de mi úgy tudjuk, hogy ha a tőkésrendszer repül, akkor nem lesz háború. Egy millió tonna acélcsövet küldtek Arábiába, hogy a Standard Oü társulat részére a gazdag olajat a tengerpartra vezessék. Itten meg acélhiányról jajgatnak. HOL JOGOS A PORTAL FIZETÉS LOS ANGELES — Paul J. McCormick szövetségi kerületi biró úgy döntött, hogy a California Shipbuilding Corporation szolgálatában álló őrök és tüz- felvigyázók, akiknek 15 perccel előbb kell jelentkezni, mint a többi munkásoknak, de a szolgálatuk éppen addig tart, erre a 15 percre jogosak a portal-to- portal fizetésre. A korporáció ügyvédje úgy érvelt, hogy a bírónak nincs jogában megítélni ezt a fizetést, miután a kongresszus már meghozta a portal-to-portal fizetések elleni törvényt. A biró erre azonban azt válaszolta, hogy a szóbanforgó törvény meghozásánál a kongresszus nem akarta megsemmisíteni az olyan fizetést, amivel a munkáltatónak hasznot hajtó időtöltést jutalmaznak. hanem csak az olyat, amelyből csupán csak az alkalmazottaknak van haszna.
