Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-06-28 / 1482. szám
1947. junius 28. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------(gb) ROVATA--------------------------ÚRI HUNCUTSÁG A magyar paraszt definicója szerint a politika nem egyéb uri- huncutságnál. Hogy mennyire igaza van ennek a közmondásnak, — mert már annak lehet nevezni, — azt igazán nagyon tisztán mutatja a politikai manőverezés, ami a kongresszus által elfogadott, de Truman elnök által megvétózott uj adótörvény körül lejátszódott. Az adóleszállitás Ígérete, — hogy úgy mondjuk, — már az őskortól ismert és használt politikai fogás. Minden politikus tudja, hogy a közterhek viselése alól mindenki ki akarja magát vonni annyira, amennyire csak lehet. Másszóval: az adó mindig nagy és mindig követelik a leszállítását. Az úgynevezett “demokrata” országokban, ahol a kormányzó közegeket választják, a kormányzásra pályázó ellenzék a választások eló'tt mindig beígéri az adóle- szállitást. Ha aztán ezen ígéretek hatása alatt csakugyan kormányra kerül ez az ellenzék, akkor rendesen elfelejti a beígért adóleszállitást, mert most már ennek a pártnak kell elkészíteni a költségvetést és akkor rájön, hogy nem kisebb, hanem még nagyobb adókra van szüksége, hogy az ország ügyeit vezesse és a beígért egyéb uj reformokat megvalósíthassa. Amerikában azonban a speciális viszonyok következtében az a fura eset állt be, hogy az adókat megszavazó kongresz- szus többsége az ellenzékből kelését még inkább a szegényebb néprétegekre tolja. Mert amig az adózás fokozatos, vagyis a jövedelmek arányában az adószázalék is emelkedik, addig a leszállításnál egyforma százalékot vágtak volna le mindenütt, így például az a gazdag ember, aki most százezer dollár adót fizet, az uj törvény értelmében visszakapott volna húszezer dollárt. Ezzel szemben a 250 dollár adót fizető munkás csak 62 és fél dollárt karatitott volna meg. A szervezett munkásság természetesen ellenezte az ilyen adóleszállitást. Azt követeli, hogy a gazdagok arányosan többet fizessenek, hiszen őket nem érinti olyan keservesen a nagy drágaság, mint a szegényeket. Sőt most az is napfényre került, hogy ezt az uj adótörvényt is nem maguk a honatyák készítették, hanem a nagy adókat fizető gazdag emberek, vagy azoknak az ügyvédei. Szóval itt is egészen olyan csalás történt, mint a munkásellenes törvények szerkesztésénél, amit szintén nem a törvényhozók, hanem a National Association of Manufacturers ügynökei készítettek. AZ ADÓTÖRVÉNY készítői Az adótörvényre vonatkozó ilyen csalásról Drew Pearson kolumnista rántotta le a leplet. Pearson megírta, hogy három évvel ezelőtt a kincstár akkori ügyészét, Randolph Pault felkereste egy öttagú bizottság, amely azzal kérkedett, hogy “kontrolálja az Egyesült Államok adó politikáját”, Paul fel is sorolta a bizottság tagjainak neveit. John W. Hanes, Wall Street bankár volt az egyik egyben a Martin Aviation Co. legnagyobb részvényese, társtulajdonos több nagy dohánycégnél és számos más ipari érdekeltsége is van. Ott volt J. Cheever Cowdin, a National Association of Manufacturers adóbizottságának az elnöke: de elnöke a Universal Pictures és a Trans World Airline cégeknek is. Igazgatója azonkívül számos más nagy iparvállalatnak. A bizottság harmadik tagja a U. S. Chamber of Commerce adóügyi lobbyistája, vagyis politikai kijárója. Elsworth Alvord volt. A negyedik Lewis Brown, a Johns- Manvilié Co. egyik igazgatója és az ötödik Rosevil Magill, Wall Street ügyvéd volt, aki leginkább csak adóügyekkel foglalkozik. Ez a bizottság ugyan nem ért célt Randolph Paulnál. Azonban most, hogy a kongresszusban a republikánusok jutottak többségre, Harold Knutson, a pénzügyi bizottság elnöke, az előbb felsorolt öt egyén közül hármat, — Cheever Cowdint, John Hanest és Rosevil Magollt kinevezte a kongresszus adóbi- sottsága tanácsadóinak. így történt aztán, hogy Knudson által benyújtott adótörvényt, amely csak a gazdagoknak kedvez, ez rült ki, de miután elnökválasztás még csak a jövő évben lesz, igy a kormány megmaradt a helyén. Mármost a régi kormány készítette el a költségvetést, de az adókat az uj, vagyis az ellenzéki többséggel rendelkező kongresszusnak kell megszavazni. Miután ez a kongresszus republikánus párti többségű, természetesen arra törekszik, hogy a demokrata párti kormányt minél jobban zaklassa, minél tehetetlenebbé tegye, hogy a jövő évi választásoknál aztán rámutathasson, hogy mennyire rossz kormányt nyújt ez a párt. Ezért a republikánus többségű kongresszus, — a szokástól el- térőleg, — eleget tett a beígért adóleszállitásnak és meghozta az uj adótörvényt. OCSMÄNY DOLOG A politikai huncutság egyik neme az is, hogy a republikánus honatyák éppen a szavuk beváltásával követték el egyik leg- ocsmányabb cselekedet ü két. Mert amikor az adóleszállitásra vonatkozó törvényt elkészítették és a kongresszus mindkét házában keresztül erőszakolták, kitűnt, hogy az csak a gazdag embereknek szállítja le az adóját. Jobban mondva, amig a gazdagoknak dollárokat, addig a szegényeknek csak centeket enged el. Az uj adótörvény tulajdonképpen piszkos trükk lett volna arra, hogy a közterhek visea három ember készítette. Igen, az adóleszállitást két multimilliomos és egy a milliomosokat 1 szolgáló ügyvéd határozta meg. A VÉTÓ IGAZI OKA Nehogy azonban az olvasó azt gondolja, hogy Truman elnök azért vétózta meg ezt a törvényt, mert csak a gazdagoknak kedvez, avagy azért, mert azt az említett három egyén készítette, tehát valójában még a készítésében is csaláson alapult. Dehogyis azért! Truman elnök nem olyan szigorú erkölcsű az ilyen dolgokban. Az elnöki vétónak egészen más az oka. Mint fentebb említettem, a kormánynak el kell készíteni a költségvetést. Az egyis állami departmentek beadják, hogy a sikeres működéshez hány tisztviselőre és általában milyen ösz- szegre van szükségük. Az ellenzéki republikánusok úgy akarják megzavarni a kormányzást, hogy igen nagy összegeket levágtak egyes departmentek költségeiből olyannyira, hogy azon osztályok teljesen képtelenek volnának az ügyeik intézésére. És ha az ügyek elintézetlenül, vagy rpsszul intézve maradnak, akkor a republikánusok rámutathatnak, hogy ime milyen rossz kormányt nyújt a demokrata párt. így például a Labor Department költségeit annyira levágták, hogy ezen de- partbent tisztviselőinek többségét el kellene bocsájtani, mert nem jut nekik fizetés. Fel kellene adni a sztrájk egyeztető osztályt, a statisztikai osztályt és számos más, igen fontos hivatalt. Más departmentekben is hasonló vágásokat alkalmaztak. Ez az oka annak, hogy Truman elnök megvétózta ezt a ravasz, sőt mondhatnánk, gonosz adótörvényt. Megvétózta, mert az éle elsősorban is ő ellene irányult. A republikánusok nagyon verték a mellüket, hogy elegendő szavazatuk van a vétó megtörésére. A javaslat vétóját azonban már az elsóház fentar- totta, ahol 268-an szavaztak a vétó ellen és 137 mellette, vagyis a vétó megmaradt, mert az ellenzéke nem kapta meg a kétharmad többséget. NÉPAMITAS Azonban csak most jön a java, vagy talán a “mosléka” ennek a dolognak. Az ily törvényt hozó republikánusok most felor- ditottak: Ugy-e látjátok, hogy Truman meg a kormánya nem akarják leszállítani az adót! Ezek tehát a nép ellenségei, ne szavazzatok rájuk! Válasszatok minket jövőre a kormányba, mi majd leszállítjuk az adót, mint ahogyan most megkíséreltük! Azt természetesen nem mondják, hogy az ily adóleszállitás a szegény emberre inkább adóemelés. Mert ha a gazdagok nagyon sok adót óapnak vissza, akkor a közterhekből is irányo- san több esik a szegényekre és ha közvetlen adókból nem futja, akkor fogyasztási és egyéb hasonló adókkal hajtják be, amit a nagy tömegek, tehát a szegényebb néprétegek fizetnek. Truman elnök viszont nem mondja azt. hogy ezt a ravasz adótörvényt azért vétózta meg, LOS ANGELES ÉS VIDÉKE PICNIC julius 6-án, vasárnap az Elysian Park, Ground No. 3 helyen. Az I.W.W. 42 éves fen- állásának a megünneplésére. Ugyanazon helyen, mint az előző nyári mulatságok. Kezdete délelőtt 10 órakor. Beléptidij nincs. Az IWW tagjait és barátait szívesen látja a rendezőség. Útirány: A Hill streeten a vörös villamost kell venni a Sunset and Echo Park Avenue- ig, onnan Echo Park Car a Morton Avenueig, onnan egy kis séta a Morton Avenuen a Ground No. 3-ig. TÁRSAS KIRÁNDULÁS NEW YORKBAN A Bérmunkás olvasók és fenntartó IWW-isták ez évben is számításba vették szokásos nyári kirándulások rendezését, melyet ezideig a rossz időjárás akadályozott. Elhatározták, hogy Junius 29-én, Vasárnap egész nap fogják megtartani az évi első kirándulást az Edenwald erdőben. Ezúttal enni és innivalóról is gondoskodva van, mig szalonnasütés egész nap a programon van, kinek mikor tetszik. Jövedelem a Bérmunkás javára megy. Útirány: A Lexington Ave. East 180th St. feliratú subway a végállomásig, vagy a “White Plains Road” feliratú a 180-ik utcáig és cserélni a Dyre Ave. elevátorrá. Arról a Dyre Ave.-n kell leszállni és onnan néhány perc séta be az erdőbe. mert a Truman adminisztrációt akarja védeni, hanem most követeli a valóban neki ki nem járó érdemet a szegény adófizetők részéről. Viszont, a szegény s egyben tudatlan adófizetők csak azt látják, hogy közvetlen adójuk pár centtel kisebb lett volna, ha az uj törvény keresztülmegy és azért szidják az elnököt, hogy megvétózta a javaslatot. Nos, meri még mondani valaki. hogy nincs igaza annak a paraszt közmondásnak? FISHBFÁN MUNKÁSTÁRS ÁLTAL MEGTARTOTT GYŰLÉSEK ALKALMÁVAL A LAP JAVÁRA ADAKOZTAK: Chicagóban ___________15.45 Akronban __ .13.75 Cleveland east sideon .......31.00 Pittsburghban ................... 4.00 Cleveland west sideon __12.50 Philadelphiaban ........ .14.25 Összesen .................90.95 Terem és hirdetési költségek levonva Előfizetésekből ...........38.00 összes bevétel______128.95 Chicago—New York költségek ________...68.65 A Bérmunkásnak átadva 60.30 Amikor Ivor Fenton, (R. Pa.) i képviselőnek azt mondották, hogy a Taft-Hartley munkásellenes törvényjavaslat a fasizmushoz vezet, ez a kiváló honatya ártatlanul kérdezte: “Nos, 'és van abban valami rossz?!”
