Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-06-28 / 1482. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1947 JUNE 28 NO. 1482 SZÁM Csalódott a magyar reakció AZ AMERIKAI SAJTÓ ABBAHAGYTA A MAGYAR KOR­MÁNY GYALÄZÄSÄT. — NAGY FERENCÉK TITKOS GYŰ­LÉSEKET TARTANAK. — MAGYARORSZÁGON REND VAN. WASHINGTON — A magyarországi események egyenlőre lekerültek az amerikai lapok első oldalairól. Egyes lapokban eldu­gott hirecskék jelennek meg arról, hogy a családjával együtt ide­érkezett Nagy Ferenc volt magyar miniszterelnök a magyar kö­vetség volt tagjaival és bizonyos amerikai magyarokkal “titkos gyűléseket tartanak ellenkor- •-----------------------------------------­many alakítására”. Azonban ugylátszik, hogy a State De­partment már leintette őket és egyenlőre többet nem hallatnak magukról. Az amerikai lapok közzétet­ték Svirdov orosz generálisnak az amerikai jegyzékre adott vá­laszát. Svirdov ezen válaszában “alaptalan mesének” mondotta az amerikaiak azon vádját, hogy az oroszok beleavatkoztak a magyarok belügyeibe. Rámu­tat arra, hogy az uj miniszter- elnök, Dinnyés Lajos a minisz­teri tárcák szétosztásánál meg­tartotta a pártok között ugyan­azt az arányszámot, ami előbb volt s igy a kormány alapjában véve ugyanazt a koalíciót képvi­seli, mint előbb. “FEHÉR KÖNYV” Svirdov egyébiránt kijelentet­te, hogy a magyar kormány pár napon belül kiadja a “Fe­hér Könyvet”, amelyben részle­tes adatokkal igazolja az össze­esküvők elleni vádakat. Az elő­zetes hírek szerint a Fehér Könyvben nem csak Nagy Fe­renc és Varga Béla, volt képvi­selőházi elnökről tesznek emlí­tést, hanem Dr. Chornoky Vik­torról is, aki Tildy Zoltán veje és a multkorában itt járt az el­nök feleségével. Ugyancsak is­merteti a Fehér Könyv az Ifjú HARC ELŐTT Amerika munkássága elér­kezett oda, hogy sorsának in­tézését a saját kezébe vegye. A törvényhozás mindkét há­za az elnöki vétó ellenére megszavazta azt az ajánlatot, amely megsemmisíti a mun­kásszervezetek leghatható- sabb fegyverét, a szolidáris sztrájk jogot. Az IWW évtizedek óta hir­deti, hogy a munkásoknak azok a jelentős vívmányai, amiket szervezett erővel biz­tosítottak maguknak. Ezt fogják most százezrek felis­merni és gazdasági szerveze­teiken keresztül megvédeni jogaikat. Nagy Ferenc, továbbá Kovács Béla, Szabó Tamás és mások szerepét is az összeesküvésben. Magyarországból érkező hí­rek szerint ott csend és nyuga­lom van. Azon híreket, hogy Budapesten “pincékbe menekül­tek a polgárok ezrei”, csak az amerikai újságírók találták ki. Az amerikai lapok hírei szerint Magyarországot ellepte a “kom­munista rendőrség és katona­ság és rémuralmat teremtet­tek”. A P.M. cimü new yorki li­berális újság tudósítója, aki Bécsből átment Magyarország­ra, semmi nyomát sem találja a “rémuralomnak”. Svirdov generális nyilatkoza­tot adott ki, hogy a CARE (Committee for American Rem­ittances for Europe) társaság csomagjait már kézbesítik Ma­gyarországon is. SEGÍTIK a bányászok ÖZVEGYEIT SCRANTON, Pa. — A Uni­ted Mine Workers of America (AFL) egyenként ezer-ezer dol­lárt adott 18 özvegyasszonynak, akiknek férjei részben a január 15-iki, részben pedig az április 10-iki bányaszerencsétlenség ál­dozatai lettek. Michael J. Kosik, a U.M.W. kerületi elnöke adta át az ezer dollárról szóló csek­ket az özvegy asszonyoknak. Be­szédében ismertette, hogy a bá­nyászözvegyek ily támogatását lehetővé teszi a két évvel ezelőtt kiharcolt “jóléti alap”, amelyet annyira ellenzett a sajtó, a rá­dió, sőt még a • congressmenek és a szenátorok is szerették vol­na elgáncsolni. HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) ... Az amerikai “honatyák” pa­naszkodtak, hogy a kongresszu­si vendéglőben nagyon megdrá­gult az étkezés. Ennek oka, — mondotta a bérlő, hogy meg­szüntették az árszabályozást és az élelmiszerek árai nagyon fel­szöktek. A honatyák erre “sub- sidyt”, vagyis segélyt szavaz­tak meg a vendéglőnek. — Hi­ába, minden törvényhozónak a zsebe felé hajlik a keze meg a szavazata. Mondhatom, gyönyörű szép tájak terülnek a szemlélő előtt, Texastól Califomiáig, amiket betetéz California gyönyörűsé­ge. Ha csakugyan sikerülne a földi menyországot megvalósí­tani, úgy annak kellős közepe csakis California lehetne. Mi­lyen kár, hogy levegő és napsü­tés nem elegendő az emberi élet­hez és ahhoz olyan más javak kellenek, amelyek fölött a tőke és pénz hatalma gyakorol kont­rolt. Ez aztán elcsúfítja a ter­mészet gyönyöreit igy aztán a califomiai proletárság részére a természeti szépség annyit jelent, amilyen számot mutat a hét végén a fizetési boríték. Ez pedig nagyon csekély, éppen annyi vagy még talán kevesebb mint másutt. Azért mégis sokan mondják a californiai munká­sok közül, ha már proletárnak kell lennem, akkor inkább va­gyok proletár itt, mint másutt. Mintha csak bosszút akarná­nak állni az uralkodó osztályon és kérkedve mondanák nekik, na ti üzérkedő sakálok, akik minden természeti erőből saját részetekre kisajátított árucik­ket csináltatok, amiket aztán csak jó profitért engedtek ki a karmaitok közül, nahát palac­kozzátok el tőlünk a napsuga­rat vagy a levegőt! Ugy-e mi­lyen jó volna azt is mondjuk li­terszámra árulni a piacon? Kü­lönösen akkor, ha a napsugár­nak és a levegőnek is minősé­gileg lenne megszabva az ára. A californiai napsugár és levegő olyasmi ami nélkül nem élhet az ember, hát ilyesmit nem fog tő­lünk elvenni még a tőkés rend­szer sem, mely a demokrácia alapján az élethez való jogot biztosítja minden ember számá­ra. És itt sántikál legjobban a demokrácia. Mert a napsugár és levegő mellett az emberi élet legfőbb kelléke a kenyér. A bér­rabszolgaság kenyerére aztán szomorú árnyékot vet a califor- i niai napsugár. Ebben az árnyékban húzódott meg Los Angeles városában mi­kor én ott voltam mintegy 150 ezer munkanélküli proletár, akik az állami munkaelhelyező irodákban hosszú sorokban fél­napokat ácsorogva várják a munkanélküli segélyeket. Azt mondják, hogy Los Angeles a háborús prosperitás alatt hirte­len nőtt naggyá 'és úgy látszik ugyanolyan hirtelen módon lát­ható ott a munkanélküliség be­következése is. Ha egy általá­nos pangás jeleiről akarna vala­ki saját szemével meggyőződni, úgy csak menjen el, bármelyik los angelesi munkaközvetítő irodára. Nők és férfiak ezreit fogja látni ottan dacára annak, hogy kéthetenkénti jelentkezé­si módszer van bevezetve, nem úgy mint más helyeken, ahol minden héten köteles a munka- nélküli segélyen lévő jelentkez­ni. Sok esetben látni lehet azt is, hogy mihelyt kézhez kapják a munkanélkülisegély checket, azonnal váltják be, az irodák körüli kis bódékban, ahová vá­sári kikiáltók módszerével csal­ják őket. Azt is látni lehet, hogy vannak sokan, akik azon­nal enni mennek a legközelebbi étkezdébe. Van aztán még egy másik ár­nyéka a gyönyörű napsütésnek és ez még sokkal sötétebb a munkanélküli segélynél is. Ezek közé tartoznak azok, akik már kiszedték a segélyeket, vagy olyan munkán dolgoztak, amely nem tartozik a munkanélküli segélyezés kategóriájába. Ezek­nek egyrésze Los Angeles egyik parkja előtt ácsorog, mely he­lyet “slave market”-nak ismer­nek. Itt aztán minden áron haj­landók munkába állni és úgy­szólván megrohanják azt az autót, mely azért állt meg, hogy egy-két rabszolgát munkára fölvegyen. Szóval, sem a napsü­tés fénye vagy az árnyéka, nem változtat azon a tényen, hogy a munkások kizárólag a munka­erejükre támaszkodva hozhat­nak létre változást életükben. A változás pedig csak úgy lehet­ne maradandó, ha azt a munka­erő szervezett erejével eszközöl­né ki a munkásság. A califor­niai tapasztalataim közül sok szép emlék maradt meg részem­re, különösen azok, melyekben az ott lévő IWW munkástársa­im szeretete által részesültem. De mindezek fölött még jobban megedződött bennem az a meg­győződés, hogy igazi napsütés csak akkor lesz a munkásosz­tályra a föld bármely részén, ha , a munka fölszabadulása révén, megvalósul az Ipari Demokrá­cia. Los Angelesből visszafelé egyhuzamban Chicagóba men­tem ahová három nap és három éjszakai ut után értem be. Mi­kor kiszálltam a buszból, for­gott velem az egész város, en­nek tulajdonítottam, hogy nem tudtam merre van North vagy South. Később aztán megtud­tam, mert a loop környéke na­gyon megváltozott 1926 óta, amikor egy évig chicagói lakos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents