Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-06-21 / 1481. szám
1947. junius 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal Osztályintézmények (a.l.) Igazán nem kell nagy tanulmányozás ahoz, hogy a társadalom tényleges erősségét vagy ha más szóval akarjuk kifejezni az alapját, fölfedezzük. Ebből a szempontból knndulva, nagyon könnyen megállapíthatjuk, hogy a társadalom minden intézménye csak visszatükröződése a gazdasági alapnak. Manapság nagyon sokat hallunk demokráciáról. Hogy azután a demokrata szó értelmezésének hátterébe tulajdonképpen mi a valóság, csak azok tudják megérteni, akik valóban ismerik a társadalom összetételét. A kapitalista rendszer, amely teljhatalmú ura a mai rendszernek, minden cselekedetével saját rendszerét igyekszik alátámasztani. Úgy próbálják az emberekre rákényszeríteni azt az osztályfelfogásukat, hogy ami a megántulajdon joggal ellenkező, az nem lehet demokratikus, az az erőszak uralmát vonja maga után. A mai világhelyzet kézzelfógható bizonyítékot szolgál arra vonatkozólag, hogy a kapitalista osztály a magántulajdon rendszerét látja veszendőnek. És hiába halljuk azt hangoztatni, hogy a világbéke azért nem jöhet létre, mert különböző politikai nézetek nem egyezhetők össze. Tudjuk, hogy az uralkodó osztálynak hatalmát a kiváltságos gazdasági ereje adja meg. Nem is folytatna a kapitalista osztály úgyszólván brutális harcot — ha csak a politikai célokért küzdene a forradalmi munkásmozgalom, ők jól tudják, hogy a társadalmat mindig azok irányitják, akik a magántulajdon révén az élet javai felett rendelkeznek. Ma a szörnyű vüágháboru befejezése után úgy néz ki a helyzet, különösen Európában, hogy a magántulajdon rendszerének ideje meg van számlálva. Ez kényszeríti azután az amerikai tőkés osztályt cselekvésre. Kölcsönöket, ajándékokat osztogat, koránt sem abból a célból, hogy az éhező tömegeket megmentse, hanem, hogy kizárólag az üzleti vállalatokat továbbra is biztosítsa a magántulajdon rendszerén épült kapitalizmus létezéséről. A kapitalista osztály tudja, hogy mindaddig, amig a gazdasági berendezkedést ők tartják birtokukban, addig osztályintézményeiket annak védelmére irányíthassák. Mindaddig, amig a magántulajdon rendszerének a legkisebb árnyalata is létezni fog, mindig lesznek harcok a magántulajdon érdekében. A mostani kelet európai helyzettel kapcsolatban találkozunk a Standard Oil Company nevével. Ők birtokolják a magyarországi és úgyszintén a romániai olajkutakat. Ezzel szemben ma úgy nyilatkoznak, mi lesz akkor, ha a föntnevezett országokban a magántulajdon rendszere megszűnik. Bizony, bizony, a kapitalizmus nem igen törődik a politikai változásokkal mindaddig, amig a magántulajdon nincsen veszélyben. A Truman Doktrína rosszul sült el, bizonyítja a magyar, bolgár és a román változás. Ezt látja az amerikai tőkésosztály és legújabban más húrokat kezdenek pengetni. Mézes madzaggal akarják léprecsalni a kiszemelt áldozatokat. Úgy néz ki mintha ténylegesen segíteni akarnának az európai országok népein. Azt mondják egy egészséges gazdasági szövetkezetbe kell összehozni egész Európát, Oroszországot is belevonni. Erre azt mondhatjuk, hogy minden elgondolásuk máris csütörtököt mondott. Ugyanis két különböző gazdasági rendszert még akkor sem lehet összeegyeztetni, ha látszólag politikaüag megegyeznek, mert a gyakorlatba mindegyik saját gazdasági rendszerét akarja megerősíteni. Egészen nyíltan kijelenthetjük, hogy a társadalmi életben az osztályintézmények csak másodrendű szerepet töltenek be. Vagyis a gazdasági berendezkedés utasítását kell, hogy kövessük. A mai bizonytalan helyzetben a munkásosztályra nagy feladat vár, hogy azután hivatását tényleg célszerűen betölthesse, legnagyobb súlyt kell fektetniük: fölismerni azon tényeket, hogy a kapitalista osztály valódi ereje nem az osztályintézményeiben van, hanem a föld és termelőeszközök birtoklásában. A feltörekvő proletáriátusnak gazdasági erejét kell forradalmi ipari szervezeteibe összevonni a föld és a termelőeszközök átvételére. Ezen feladatát a munkásosztály gazdasági szervezetein keresztül intézheti el a legjobban. Azután osztályintézményeit sohasem a kapitalizmus mintájára rendezze be, hanem az uj gazdasági viszonyoknak kell, hogy visszatükröződése legyen. A kapitalizmus természetesen minden rendelkezésére álló eszközzel küzdeni fog, hogy megakadályozza a munkásosztályt a végcélért folytatott törekvésében. Különösen az amerikai tőkés- osztály billiókat kész áldozni mert tudja, hogy ha mostan nem sikerül megállatani az európai lavinát, akkor jövője van megbélyegezve. Éppen most arra jöttek rá, hogy a pénzadományok egyedül nem segítenek, hanem katonailag is alá kell támasztani ebbeli törekvéseiket. Úgy látszik a kapitalista osztály ha azt is állítja, hogy nem akar háborút, de mindig a múltban is csak háborúkkal volt képes gazdasági rendszerét megtartani. Akárhogy is vélekednek sokan, de mégis az az igazi megállapítás állja meg a helyét, hogy kapitalista osztályérdekek kényszerítik az osztályintézményeiket cselekvésre. Lázas munkában a magyar reakció (Folytatás az 1-ső oldalról) Természetesen a kapitalizmus osztályintézményein keresztül bonyolítja le üzleti tevékenységét. Nagyon ostoba eljárásnak látszana az, ha például nyíltan kinyilatkoztatnák azt, hogy a kapitalizmust akarják továbbra is nyeregben tartani. Ezzel szemben azt mondják a “demokráciát” akarják fentartani és a kommunizmus terjedését megakadályozni. Tudvalevő dolog, hogy a kommunizmus terjedése magával hozza a magántulajdonra épült gazdasági rendszer megszűnését. BÉRRENDSZER is, mondhatja ön. Pedig nem igy áll a dolog. Ha ön, mondjuk 10 társával együtt valami üzletet nyit és megállapodnak, hogy hetenként bizonyos összeget vesznek ki az üzletből a megélhetésre és azután megosztoznak a hasznon, akkor az a kivett összeg már nem BÉR, habár valószínű az, hogy az asszonyaik éppen úgy bérnek mondanák, mintha a gyárból hoznák. A tulajdonosok által kivett hetenkénti összeg már RÉSZESEDÉS, mely emelkedik, ha az üzlet jobban megy és esik, ha nincs bevétel. A VÉGSŐ CÉL Éppen ezért, ha a munkások átveszik a termelést, lefoglalják a termelőeszközöket és nem a profit kedvéért termelnek, hanem azért, hogy a szükségleteiket minél nagyobb mértékben kielégitség, akkor a hetenként kapott fizetés már tulajdonképpen nem bér, hanem részesedés. A képzettebb szociálisták között arról folyik a vita, hogy ezen részesedés a kollektív termelésnél, — vagyis amikor már a munkások kezeibe kerülnek a termelőeszközök (bányák, gyárak, szállító eszközök, erőforrások, bankok, stb.) az első időkben arányos lesz az egyén munkájához. Vagyis mindenki a munkájához arányosan fog részesülni a termelésből. Aki többet, vagy értékesebbet dolgozik, az többet kap. Ez azonban nem az ideális végcél. Az ideális az, ami felé törekedni kell, hogy mindenki annyit kapjon, ameny- nyire szüksége van. Természetesen ma még minden országban nagyon távol állnak ezen ideális céltól. Azonban azt már egészen biztosan felismertük, hogy a tőkés termelési rendszerben, — amelynél a profit az iránytszabó, — nem is haladunk abba az irányban. És amint a munkásság ezt felismeri, oly mértékben fog igyekezni ezen rendszer megváltoztatására. Ezért mondták ki az Industrial Workers of the World megalakitói még 1905-ben: “A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert (tőkés termelési módot, profit rendszert). Egyébiránt köszönjük, hogy munkástárs felvetette ezt a kérdést és alkalmat adott erre a felelet adásra, amely, reméljük, most már érthetővé tette az ön számára is elvinyilatkozatunk fenti mondatát. a még nem is olyan régen nyilasokkal barátkozó hercegprímás megkapta az útlevelet és már Kanadában van, ahol egész biztosan folytatja a már előbbi népellenes propagandáját. A Budapestről jövő hírek szerint Magyarországon hamarosan ki fogják írni a választásokat. Sulyok Dezső, a Szabadság párt vezére kijelentette, hogy ők csak úgy vesznek részt a választásokban, ha a külföldi nagyhatalmak, — Amerika és Anglia, — ellenőrzik úgy, mint tették Görögországban. Az amerikai sajtó most mint valami nagy hőst mutatja be Sulyok Dezsőt, mert a képviselőházban azt a kijelentést tette, hogy “Magyarországból rendőr-állam” lett, ahol a szólás és a sajtószabadságot eltörölték. Sulyok úgy beszélt, mintha Magyarország nem “rendőr-állam” lett volna a Horthy uralma alatt is. Csakhogy akkor a rendőri hatalom őket védte a magyar nép elnyomói érdekében, tehát tetszett Sulyoknak és társainak. A BANKÁROK SZEREPE Sulyok Dezső nagyobbmérvü aktivitását annak tudják be, hogy őt egyénileg nagyon erősen érinti a bankoknak államosítása. Sulyok, aki maga is bankár, a magyar bankérdekeltsé- eet védi és azért lett a legszélsőbb reakció vezére. Most nagy felháborodással pana szolja., | hogy a “Holnap” cimü lapjának osinálását, amelyben állandóan támadta az uj magyar demokráciát, a nyomdászok megtagadták. Nagy Ferenc lemondása után kitűnt, hogy Magyarország külügyi képviselete Gyöngyösi Jánossal az élén az összeesküvők oldalán volt. Budapestről jövő hírek szerint az újjászervezett kormány elmozdította állásából, a külügyi tisztviselők 75 százalékát. Számosán önként távoztak, mert tudták, hogy mi lesz a sorsuk. Ezek között vannak az amerikai, a francia, a svájci és az osztrák követek is. Gordon Ferenc, az ausztriai magyar követ még a követségi pénztárt is magánál tartotta, amiért a lopás vádját emelték ellene. Valószínű, hogy az amerikai külügyi hivatalt is az amerikai olajérdekeltségek uszítják a magyar kormány ellen, mert nagyobb mértékben igyekszik keresztülvinni az iparok államosítását. Hírek szerint a magvar kormány át akarja venni a lip- sei olajmezőket, amelyek a Standard Oil Company (New Jersey) tulajdonát képezik és évente körülbelül 5 millió hordó olajat termelnek. Ezen hir szerint a Standard Oil tulajdonosai kijelentették, hogy a magyar kormány ajánlatát visszautasították, mert még a felét sem Ígérték azon összegnek, amit a nácik akartak adni pár évvel ezelőtt. Az olajérdekeltség tehát nyomást gyakorol a külügyi hivatalra, hogy igy elejét vegye annak, hogy a magyar kormány kisajátíthassa az amerikai érdekeltségnek profitot hozó olajtelepeket.
