Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-06-07 / 1479. szám

2 oidai BÉRMUNKÁS 1947. junius 7. t Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. AZ IPAROK IGAZGATÁSÁ­NAK ÖSSZPONTOSÍTÁSA Az “Industrial Workers of the World” (IWW) megalakitói már a szervezetmegalakulása­kor — 42 évvel ezelőtt — tisz­tában voltak azon ténnyel, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb kézbeni összpontosulá- sa a fejlődés természetes fo­lyamata és a munkásosztálynak úgy kell felépíteni szervezeteit, hogy ezen fejlődési folyamat­nak megfeleljen. Az IWW elvinyilatkozata ez­ért kimondja, hogy: “Úgy talál­juk, hogy az iparok igazgatásá­nak mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade uni­ons) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egy­re növekvő hatalmával felve­gyék a küzdelmet. A szakszer­vezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó má­sik csoport ellen uszítsák és ez­által elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szak- szervezetek segítenek a munkál­tató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. “E szomorú állapotokat meg­változtatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk, vagy kizárás van an­nak valamely osztályában, igy az egyen esett sérelmet az ösz- szesség sérelmének tekinti.” A MINAP egyik chicagói na­pilapnak washingtoni tudósító­ja a kongresszus “anti-monopó- íium” albizottságának működé­sével kapcsolatban a következő­ket mondja: “Ez a csoport, melynek elnöke jelenleg Gwyn- ne (Rep. Iowa) képviselő, évek óta tanulmányozta a monopóli­um növekedését és mindnagyobb aggodalommal látják a folyton növekvő folyamatát a gazdasá­gi hatalmak mind kevesebb és kevesebb kézbeni centralizálá- sát “Ez a folyamat ugyan nem uj. A kongresszu először 1896- ban kísérelte meg annak gátat vetni a Sherman Anti-trust tör­vénnyel. Később a törvényhozó testület megkísérelte a Sher- man törvényt ^megerősíteni 1916-ban a Clayton törvénnyel. “Ezen törvénynek az volna a hivatása, hogy megtiltsa üzleti érdekeltségek egyesítését azon célból, hogy a versenyt eliminál- ják “A sok harc után a Clayton törvény felett, végre a bíróság megállapította, hogy a Claytön törvény ugyan tiltja, hogy az egyik vállalat megszerezze egy másik verseny vállalat részvé­nyeit, de nem akadályozza meg, hogy a versenytársak egyesül­jenek.” A törvényeket végrehajtó kö­zegek számos ily kibúvóra akad­nak az anti-trust törvények végrehajtásánál és akik a fej­lődés törvényeit nem ismerik, vagy nem akarják figyelembe venni állandóan uj és újabb tör­vényjavaslatok létesítését sür­getik a monopóliumok és trus- tok kialakulásának megakadá­lyozására. Ez azonban éppen oly eredményes lehet, mintha egy egér vállalkozna az Ara­rat hegység szétrombolására. A FEJLŐDÉST NEM LEHET MEGÁLLÍTANI A fenti idézet összehason­lításával azt kívánjuk bizonyí­tani, hogy a megtörtént esemé­nyekből, milyen eltérő követ­keztetést lehet levonni. Az IWW mint forradalmi szervezet elis­meri a fejlődés törvényeit és ahelyett, hogy azt megakadá­lyozni igyekezne és azt ajánlaná a munkásságnak, hogy törjék össze a gépeket, rombolják szét a hatalmas ipartelepeket, oly szervezet felépítését ajánlja a munkásságnak, amely megfelel az ipari fejlődésnek és a mun­kásságot képessé teszi felvenni a harcot a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával. Ezzel szembe az Egyesült Ál­lamok legfőbb testületé törvé­nyekkel akarja megakadályozni a fejlődés folyamatát. Hogy ez a törekvés őszinte-e, vagy csak képmutatás nem is fontos, mert az eredmény egy. Az anti-trust törvény 50 éve létezik és az iparok összpontosí­tása, a trusztok és monopóliu­mok kialakulása éppen az utób­bi félévszázad alatt érte el a fej­lődés tetőfokát. A hatalmas acéltröszt a szemünk előtt szív­ta fel a kisebb acélvállalatokat és ma közvetlen, vagy közvetve nem csak ezen ország, hanem az egész világ acéltermelését a U. S. Steel Trust kontrolálja. Hasonló folyamatot látunk a villamossági iparban, amelyben ma a General Electric nem csak itt az országban, hanem a Kar­telek révén az egész világon kontrolt gyakorol. A telefon, táviró és kábel há­lózatokat úgyszólván az egész világon az American Telephone and Telegraph Co. kontrolálja. A tucatnyi, különböző néven szereplő vasúti hálózatok, ame­lyek az Egyesült Államok leg- félreesőbb vidékeit is behálóz­zák a nevük után Ítélve ugyan­annyi különböző társulatot sej­tetnek, de a valóságban egy truszt irányítása alatt működ­nek. Az automobil ipart látszólag vagy 8 különböző vállalat al­kotja, de a valóságban egy mo­nopóliumnak a kontrolja alatt van. És igy felsorolhatnánk az alapvető iparokat, mindeniknél azt látnánk, hogy azok egyen­ként egy kis csoport iparmág­nás irányítása alatt vannak. A kép azonban még igy sem tökéletes. Vannak nevek ame­lyek ugyan egy-egy iparral ösz- szeköttetésben ismeretesek a nyilvánosság előtt, mint pl. Slo­an az autó iparral, Gifford a te­lefon, DuPont a kémikai, Armo­ur, Swift az élelmezési, Wilson a villamossági és még néhány ismert név más iparokkal, a va­lóságban azonban ezek az egész ország — és ma az egész világ — ipari és kereskedelmi életét irányítják. És mindez az utóbbi fél évszázad alatt ment végbe a szemeink előtt, amióta a Sher­man anti-trust törvény érvény­ben van. EZEN anti-trust, vagy anti- monopólium törvénynek az vol­na a hivatása, hogy a szabad versenyt, — amely állítólag Amerikát naggyá tette, — meg­védjék, tehát a kapitalista rend­szer természetes folyamatát — az iparok igazgatásának mind kevesebb kézbeni összpontosu- lását megakadályozzák, ami nem jelent mást, mint a fejlő­dés megállítását. A kapitalizmus ezen fejlődési folyamatát a kiváló szocialista nemzetgazdász — az eddig is­mert nemzetgazdászok legjele­sebbje — Marx Károly már 80 évvel ezelőtt megállapította és amint látjuk az be is követke­zett, de az Egyesült Államok törvényhozói ezt nem akarják elismerni és még mindig azzal kísérleteznek — bár minden si­ker nélkül —- hogy ezt a termé­szetes fejlődési folyamatot visz- szaforditsák. A kapitalzmus azonban tovább fejlődik a meg­jelölt vonalon és a régi közmon­dás szerint: “a kutya ugat és a karaván halad.” A KUDARC LEPLEZÉSE . . . Az Egyesült Államok kong­resszusa 50 év óta próbálgatja a kapitalizmus összpontosulását megakadályozni a Sherman an­ti-trust és az azóta hozzáfűzött sallang törvényekkel, de amint látjuk teljesen eredménytelenül. Ezt maguk a törvényhozók is, de különösen a törvények vég­rehajtói is tudják, de nyilváno­san nem ismerik el és hogy a kudarcot leplezzék, most tevé­kenységüket a munkásság felé irányitják. Az amerikai munkásság sok csalódás és kísérletezés után, végre kezdi felismerni és a gya­korlatban megvalósítani az IW W tanítását, mely szerint: “min­den egy iparban foglalkoztatott munkásnak egy Ipari Szervezet­be kell szervezkedni és a külön­böző Ipari Szervezeteknek az Egy Nagy Szervezetbe tömörül­ni.” Bár a megvalósulás lassan halad, amelynek legnagyobb akadályai a szakszervezetekben kövérre hízott basák, de ami ké­sik, nem múlik és a fejlődés előbb utóbb ezeket is elsöpri az útból, ami a haladást ez irány­ba lényegesen meggyorsítaná. Dacára azonban annak, hogy az Ipari Szervezkedés kialakulá­sa még csak a kezdet stádiumá­ban van, már eddig is lényege­sen javult a munkásság harci lehetősége az összpontosított kapitalizmussal szembe és ezt maga a kapitalista osztály bizo­nyítja legérthetőbben, amikor oly törvények hozására utasí­totta a kongresszust, amely az Ipari Szervezkedést törvényte- lenitené. A trustok kialakulását nem tudta a kongresszus megakadá­lyozni a trust ellenes törvények­kel és hogy ezt a kudarcot lep­lezzék, nagy mohósággal láttak hozzá oly törvények meghozá­sához, amelyek a munkásszer­vezetek, de különösen a bérhar­cok egységességét megakadá­NYÁRI MULATSÁGOK A háborús viszonyok meg­szüntetése lehetővé teszi, hogy a forradalmi ipari unionizmus hívei vidékenként újból meg­tartsák a nyári mulatságaikat, ahol a régi ismerősök összejön­nek, másokkal ismeretséget köt­nek és elszórakoznak. Eddig az alábbi nyári mulatságokat je­lentették lapunknak. CHICAGO ÉS VIDÉKE Vasárnap, junius 8-án, egész nap a 6913 Milwaukee Avenuen alatti VILLA GARDENBEN tartja ez évi nagy PICNICJÉT. Tánc — szórakoztató műsor — frissítők. Belépődíj (adóval) 50 cent. Útirány: Milwaukee Ave. car a végállomásig, onnan 3 block északra a Grove-ig. LOS ANGELES ÉS VIDÉKE PICNIC junius 8-án, vasár­nap az Elysian Park, Ground No. 3 helyen. Kezdete délelőtt 10 órakor. Beléptidij nincs. Az IWW tagjait és barátait szíve­sen látja a rendezőség. Útirány: A Hill streeten a vörös villamost kell venni a Sunset and Echo Park Avenuig, onnan Echo Park Car a Morton Avenueig, onnan egy kis séta a Morton Avenuen a Gruond No. 3-ig. lyozzák. A kongresszus előtt levő tör­vényjavaslatok között vannak olyanok, amelyek eltiltják egy egész iparra kiterjedő sztráj­kot; eltiltják, hogy más iparok munkásai szolidaritást vállalja­nak valamely iparban sztrájk­ban levő munkásokkal; eltilta­nák oly munkák elvégzésének megtagadását, amelyeket más, sztrájkban álló telepekről szál­lítanának az üzemben levő tele­pekre és hasonló gyakorlati szükségességeket, amelyek a munkásság harcát már eddig is számos esetben győzelemre se­gítették oly helyeken is, ahol ezelőtt még remélni is kétséges volt. EZEN rabszolga törvényja­vaslatoknak a kongresszusban nagyon gyenge ellenzéke volt és miután úgy az alsóház, mint a szenátus elfogadtak egy-egy ilyen törvényjavaslatot és je­lenleg azon tárgyalnak, hogy a kettőt összeegyeztessék, azután az elnök elé terjesszék aláírás végett, nagy a valószínűség, hogy azok törvénnyé válnak. A törvények azonban csak akkor érvényesek, ha azokat végre is hajtják, ehhez pedig a munkásságnak is van szava, hajlandó-e azt érvényesíteni. A termelés irányításának összpon­tosítása megvalósult az anti­trust törvények dacára, mert ezen törvények ellenkeztek a fejlődés törvényeivel. A munkásság az Ipari Szer­vezkedés terén legalább is 25 évvel hátra van és mivel az már ma elengedhetetlen szükséges­ség, annak meg kell valósulni a készülendő törvények dacára, sőt azok ellenére is. Elvégre a tényleges erő a munkásság ke­zében van és az ellenfélnek — a kapitalista osztálynak — csak annyi ereje van, amennyit a munkásság szervezetlensége en­gedélyez.

Next

/
Thumbnails
Contents